Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-14 / 138. szám

Még egyszer a hatósági jogkörről A járási tanács helyreigazítása A Tolna megyei Népújság 1968. május 15-i számában a harmadik oldalon „A hatósági jogkörről” címmel jegyzet jelent meg, amely kifogásolja a Paksi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának a pál- i'ai Egyetértés Termelőszövetkezet alapszabályának jóváhagyásával kapcsolatos eljárását. A fenti jegyzet tartalmával kapcsolatosan a következőket ál­lapítottuk meg: A pálfai Egyetértés Tsz újon­nan készített alapszabályát jóvá­hagyás végett 1968. április 25-én küldte meg a Paksi Járási Ta­nács V. B. mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának. Az osz­tály a jóváhagyást megelőző elő­készítő eljárás során megállapí­totta, hogy a termelőszövetkezet alapszabálya az — alábbiak sze­rint — nem mindenben felel meg a törvényes előírásoknak: — Az alapszabály a háztáji te­rületek nagyságát illetően meg­különböztetést tartalmazott a tsz- tagokra nézve. A családfő ugyan­is a2onos munkateljesítmény ese­tén is nagyobb háztáji területre volt jogosult a családtagokkal szemben. Csak a családfő részére tették lehetővé a legmagasabb háztáji terület elérését, s így megsértették a tsz-tagok egyenlő­ségének elvét. —■ A vezetőség bizottságának létrehozásáról, jeladatairól, tag­jainak számáról és megbízatá­sának időtartamáról az alap­szabály nem rendelkezett. lanul a vb-döntés előkészítését sé- jeszteni, hogy azt közgyűlésünk relmezte. Arah ösztöndíjasok Budapesten VAS JÄNOS vb-eűnökhelyettes Lakos József tsz-elnök válasza Lapjukban május 15-én meg­jelent cikk tartalmával a továb­biakban is egyetértek és helyes­bítésként mindössze a vb. eluta­sításáról múlt időben történt megjegyzést kell elfogadni. Ennek oka, hogy én magam a terme’ ^szövetkezetünknél kin tjárt újságírónak úgy mondtam el az eseményt, hogv alapszabályunkat nem terjesztik a vb elé, mivel a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály véleménye szerint az hiá­nyos és a jogszabály szellemétől eltér. Cikkükben a vonatkozó hiányosságok leírása, valamint a vb nem határidőben történt in­tézkedésének bírálata a valóság­nak megfelel. Ezt a tényt a má­solatban megküldött levél is iga­zolja, melynek tanúsága szerint az április 25-én tsz-ünk által meg­küldött alapszabállyal kapcsolat­ban a mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztály csak május 5-én értesítette telefonon termelőszö­vetkezetünket a véleményük sze­rint meglévő hiányosságokról, s kérte ezen hiányosságok azonnali pótlását a vezetőség valamely tag­jának személyes megjelenése út­ján. Ismételten leszögezni kivár nőm, hogy a termelőszövetkezetünk köz­gyűlése által elfogadott alap­szabály a tsz-íörvénnyel össz­hangban került összeállítás­ra« ismételten nem tárgyalta meg. Az a véleményem, hogy az említett május 15-i cikkük a vb tekintélyét nem járatta le, csupán rámutatott a vb ügy­intézésében meglévő bürokra­tikus vonásokra, valamint a hatósági jogkör túl­értékeléséből származó hiányos­ságokra, melynek következtében olyan esetek következnek be, ami­kor a tsz vezetőit indokolatlanul berendelik olyan 'jgyek lerendezé­se céljából, amelyek a szabály­szerű ügyintézés során . levélben is (á: 0,60 Ft) elintézhetők lenné­nek. Ismételten hangsúlyozni kívá­nom, hogy én az eljárás módsze­rét kifogásoltam a szakigazgatá­si szervek részéről, s nem a vb jogkörét, vagy annak gyakorlását helytelenítettem. Ma is az a vé­leményem, nogy megfelelő előze­tes tárgyalás és kapcsolattartás útján az említett nézeteltérés tisz­tázható lett volna, s nem került volna sor arra, nogy a május 10-i vb-ülés előtt telefonon kellett ki­szólni az adott problémák tisztá­zása ügyében. LAKOS JÓZSEF tsz-elnök Magyarország és az Egyesült Arab Köztársaság közötti műszaki­tudományos együttműködési szerződés alapján 90 ösztöndíjas arab fiatal Budapesten tanul vasipari szakmákat. Képünkön: a Bánki Donat Gépipari Technikum hegesztőműhelyében oktatják az arab fiatalokat. i (MTI foto — Kovács Gyula felvétele.) A magánkereskedelem közérdekű szabályozása — Nem tartalmazta az alap­szabály a tagsági viszony meg­szűnésének egyik módját, az át­lépést és a közös munkában részt vevő családtagok jogi helyzetére vonatkozó egyes rendelkezése­ket. — Az alapszabály a fizetett szabadság mértékének megha­tározásakor nem vette figye­lembe a kisgyermekes anyákat, a 18. életévüket még be nem töltött fiatalokat és az egész­ségre ártalmas munkakörben dolgozókat A járási tanács vb. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának igazgatási csoportvezetője 1968. május 8-án távbeszélőn a fenti észrevételeket kö2ölte a tsz-fő- könyvelő helyettesével. Egyidejű­leg kérte, hogy a termelőszövet­kezet elnöke másnap keresse fel a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályt, hogy az alapszabályban észlelt hiányosságok kiküszöbölé­sét megbeszéljék. A kérésnek megfelelően Lakos József tsz-elnök 1968 május 9-én a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályon megjelent, ahol az igaz­gatási csoport vezetőjével közöl­te, hogy a kifogásokkal egyetért, s a helyszínen megállapodtak az alapszabály kijavításának, illetve kiegészítésének módjában. Ezt követően a kifogásolt jegy­zet megjelenése miatt a pálfai Egyetértés Tsz alapszabályának jóváhagyása csak 1988. május 31-i vb-ülésünkön történt meg. A fenti tényekből megállapít­hatóan a kifogásolt jegyzet tar­talma a valóságnak nem felel meg. A végrehajtó bizottság ugyanis a pálfai tsz alapszabályá­nak jóváhagyását nem tagadta meg, s így az erről szóló hatá­rozatot sem közölhették és nem is közölte senki a termelőszövet­kezettel. Ennek ellenére a jegy­zet végrehajtó bizottságunkat marasztalta el és teljesen alapia­dé megfelel a valóságnak azon tény is, hogy a törvény értelme­zésével kapcsolatosan meglévő ál­lásfoglalásokkal nem mindenben egyezett meg. Ezen hiányosságok azonban véleményem szerint el­sősorban formai és szabatossági hiányosságok voltak, melyek az alapszabály értelmezése során ta­lán többféle módon is értelmez­hetőek, azonban egyértelműleg a törvény végrehajtását szolgálták, így például az alapszabálybán a vezetőség bizottságára vonatkozó­an, cikkükben idézett rész ma­radéktalanul kielégítette a törvény vonatkozó igényét, mely szérint a tsz a felmerülő gazdasági, sze­mélyi és személyzeti munkák el­látásával és ellenőrzésével kapcso­latban „bizottságokat létesíthet”. Az a körülmény tehát, melyre a vb másolatban megküldött levele hivatkozik, véleményem szerint nem helytálló, ugyanis annak el­lenére, hogy az alapszabály egyes részénél a Vb javaslatára kiegé­szítéseket, illetőleg módosításokat eszközöltünk, nem jelentette azt, hogy alapszabályunk a tsz-tör- vénnyel ellentétes lett volna, így az adott időpontban munkatársa­ik részére adott tájékoztatásom véleményem szerint helytálló volt. Tájékoztatómban csupán az eljárás módszerét kifogá­soltam, mely véleményem sze­rint ma is kifogásolható, hi­szen az április 25-től május 8- ig rendelkezésre álló 13 nap alatt módja lett volna a me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálynak javaslatait megten­ni. s így nem került volna sor arra, hogy telefonon rendeljenek be bennünket az alapszabály módosí­tására. Ez az időszak módot adott volna arra is. hogy alapszabá­lyunkat a módosításokkal kiegé­szítve, illetve helyesbitve közgyű­lésünk elé terjeszthessük ismételt elfogadásra, míg a vb-nek az em­lített gyakorlata azt eredményezte, hogy a közgyűlés által elfogadott alapszabályt, — az általunk is helyesnek ítélt módosításokkal és kiegészítésekkel ellátva — úgy voltunk kénytelenek a vb elé ter­A lakosság jobb ellátása *- ez a fontos cél vezette a kormány­zatot, amikor még áprilisban fog­lalkozott a magánkereskedelem­mel, meghatározva azokat a főbb irányelveket, amelyek a magán­kereskedelem helyzetét az új gaz­daságirányítási rendszerben meg­szabják. A vásárlók évről évre magúik is tanúi a belkereskedel­mi üzlethálózat gyarapodásának, új, korszerű áruházak, üzletek, boltok létesülésének. Az ellátás azonban, különösen egyes vidé­ki településeken, kisebb közsé­gekben és városokban még gyak­ran jogos panaszok tárgya. Az áruellátás a legtöbb árucikkből kielégítő, a problémát inkább a szükségesnél kevesebb üzlet, il­letve a főleg csúcsforgalomban szűknek bizonyuló hálózat jelenti. A verseny élénkítése A belkereskedelmi miniszter most kiadott egységes végrehaj­tási rendelete éppen ezért külön is kiemeli, hogy elsősorban a városok peremterületén, falvak­ban, magánerőből épült — állami és szövetkezeti kiskereskedelmi hálózattal el nem látott — új településeken, tanyavilágban, üdülő-, kiránduló- és nyaraló­helyeken lehet kiadni magánke­reskedői iparigazolványt. A ren­delet tételesen felsorolja azokat a szakmákat — szám szerint kö­rülbelül hetvenet —, amelyekben az elsőfokú hatóság iparigazol­ványt adhat ki. A rendelkezés nagyon ésszerű része, hogy a lakosság jobb el­látása, a helyi árualapok felt' rása, az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi hálózat hiányá­nak pótlása mellett — a jövőben iparigazolványt lehet adni a ke­reskedelmi verseny élénkítése érdekében is. Ez különösen ott jelentős, ahol a szocialista szek­tor nem tud megfelelő versenyt támasztani, s a magánkereskedő monopolhelyzetben van. Valószínűleg köztudott, hogy korábban kereskedői iparenge­délyt a tanácsok elsősorban szó* ciálifi okokból adtak Jó. Újsze­rűén ítéli meg a rendelet ezt a kérdést, hiszen a jövőben szo­ciális okból iparigazolvány ki­adására csak egészen kivételesés rendkívüli méltánylást érdemlő esetben kerülhet sor. Például olyankor, ha a folyamodó nem­zeti gondozott, s az egyéb, a rendeletben előírt feltételekkel rendelkezik, továbbá, ha akár munkában, akár egyéb módon rokkanttá vált és megélhetése másképpen nem biztosítható; vé­gül a magánkereskedő családtag­jai részére, ha a kereskedő el­halálozásával a család megélheté­se másképpen nem biztosítható. A gyakorlatot támogatja a rendelkezésnek az a része, amely a magánkereskedőik árube­szerzését és értékesítését a ter­mékforgalmazás rendjéről szóló rendelkezésekhez igazította és megszüntette az ioarigazolványok attól függő kategorizálását, hogy „központi árualapból ellátható”, vagy ei nem látható szakmáról van-e szó. A végrehajtási rende­let a beszerzést csak a kiskeres­kedelmi szervektől és a magán- kereskedőktől tiltja meg. de ezek­től is megengedi a beszerzést, ha a kereskedő selejtes, értékcsök- kemt, vagy hulladéfcárut vásárol. Az értékesítés alapelve, hogy ma­gánkereskedő fogyasztásra és felhasználásra — tehát tovább­él adásra nem — bárki részére ér­tékesíthet, hacsak az értékesí­tést nem tiltja jogszabály. Nem érdektelen azzal is fog­lalkozni, miképpen intézkedik az új rendelkezés a jogosulatlan ke­reskedéseikről. Az ilyen tevé­kenységet folytató személyek ré­szére — feltéve, hogy a törvé­nyes. feltételeknek egyébként: meg­felelnek — iparigazolvány kiadá­sa akkor indokolt, ha a tevé­kenységük folytatása a lakossági ellátás vagy a verseny élénkíté­se érdekében szükséges. Köztu­dott, hogy ilyen illegális keres­kedőik, főleg a penzió-, zöld­ség-gyümölcs- és használtcikk- szakmákban vannak. A miniszte­ri rendelet e pontjának célja, hogy egyrészt legalizálja az em­lített kereskedőit tevékenységét, másrészt megfelelő intézkedések­kel lehetővé tegye az indokolat­lan, jogosulatlan kereskedelmi tevékenységek felszámolását. A miniszteri rendelet ponto­san meghatározza ki kaphat iparigazolványt, illetve mik a kizáró okok. Nem kaphat például iparigazolványt, de még alkalmazott, vagy közre­működő családtag sem lehet az a személy, aki jogerős bírói íté­lettel a kereskedői foglalkozás­tól el van tiltva, öt éven belül állam- vagy vagyon elleni bűn- cselekmény miatt jogerősen el­ítélték, vagy a kereskedelmi dol­gozók munkaviszonyával össze­függő egyes kérdések szabályozá­sáról szóló 6 1967 Bk. M. számú rendelet hatálya alá tartozik. Ilyen erkölcsi követelmények fel­állítása egyaránt szolgálja a fo­gyasztók védelmét és a szakmát tisztességesen gyakorlók érdekeit. Végül meg kell említeni, hogy az iparigazolványok kiadását a járási (városi, városi kerületi) ta­nács végrehajtó bizottságának il­letékes szakigazgatási szervénél kell kérni. A miniszteri rendelet, azonban lehetőséget ad arra. hogy meghatározott szakmákban a köz. 6égi tanács végrehajtó bizottsága döntsön az iparigazolvány kiadá­sáról. Az új rendelkezés kapcsán meg­említhetjük, hogy a Belkereske­delmi Minisztérium a közeljövő­ben közzéteszi az ital- és dohány­árusítással kapcsolatos döntését, továbbá szabályozza a penzióipar kiadásainak feltételeit és üzlet­körét. A kereskedő árszámításá­ról külön jogszabály intézkedik majd, amelyet szintén nyilvános­ságra hoznak. H. Cy.

Next

/
Thumbnails
Contents