Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Haj nalpí r-gy ár M §1§S i WM & IMHföi A százéves gyár legújabb termékeiből Török János alkotása — eozinmázas kisplasztika. Százéves a pécsi Zsolna y gyár. Mai nevén: Pécsi Porcelángyár. A név változott, de a márka nem. Az öttomyú templom képe má;g is megmaradt a készítmények jelzésében. És a „zsolnay”, — így, kisbetűvel — már fogalommá vált, A gyár korabeli bejegyzés szerint: Első Pécsi Czement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára. Alapítólevelének dátuma: Pécs, 1868. május 5 A százéves gyárban azonban mindig hozzáteszik: nem ez az igazi kezdet. 1852-ben Zsolnay Vilmos, Kossuth iparpártoló mozgalmának hatására alapította kémén ycserép-manufak- túráját. Ez lett a későbbi gyár alapja. A Zsolnay család vállalta a kerámiagyártás kockázatát. Pedig a gyár még a világkiállítások. a virágzás időszakában is mindössze egy százalékos hasznot hozott. Zsolnay Vilmos lányai is a gyárban dolgoztak, mint tervezők. Egyikük, Teréz elkezdte a gyár történetének megírását is. Hatalmas munka, — legapróbb számláktól, jegyzetektől, jelentős családtörténeti leírásokig, művészi elképzelésekig — oly átíogó kor- történeti, művészeti, családtörténeti dokumentum született, hogy egyik bírálója a magyar Buddenbrook ház-nak nevezte. A Zsolnay lányok, — Júlia és Teréz — a népművészet hagyományaiból merítettek. Zsolnay Vilmos kísérletező ember volt. Semmilyen anyagi áldozatot nem sajnált a gyártól, külföldi szakembereket alkalmazott és új megoldást keresett a máztechnika fejlesztésére. Wartha Vincével a régi mór kerámiák mázait vizsgálták: Wartha vegyelemzett egy ilyen lüsztermázas tálat, s ennek alapján új. ragyogó fényű mázat állított elő, amely olyan rózsaszínesen derengett, mint a hajnal. A görög hajnalpír (eos) szóból eosinnak nevezték. És ez az eosin adja meg a modern Zsolnay kerámiának is sajátos fényét. Ma már széles színskálán alkalmazzák — még Zsolnay kísérletezte ki a zöld mázat, amely minden terméken más-más ragyogással jelenik meg. Rippl Rónai festőművész is dolgozott a gyárnak. Az építészek, Lechner Ödönnel az élen, a pirogranit alkalmazásával kezdtek kísérletezni. És ez az anyag időtállónak bizonyult. Elviseli a nagy városok rossz levegőjét. Bizonyíték erne a kecskeméti városháza, az Iparművészeti Múzeum és sok más középület. Az óriási gyár. a nagyüzem ny>st múltjának ünneplésére készül. Októberben több napos ünnepségsorozatot rendeznek tudományos ülésszakot vegyészek, történészek részvételével, s kerámiai biennálét az ország kerámikusainak nagy kiállításával. Ma a gyárban négy tervező dolgozik. Munkáikkal nemcsak porcelánkészítmények között találkozhatunk: épület- kerámiákat is terveznek, amelyeket a gyár kivitelez. Ezek díszítik például a pécsi ABC- aruház belső terét, s az új klinikai tömb ebédlőjét. Sokszor szemükre vetette a vásárlóközönség, hogy a régi kerámiával nem foglalkoznak. Az évforduló alkalmával, — meglepetésül — régi formák felújítását kezdték meg. De készül már új formájú feketekávés készlet, amelyet a régi mintakönyv alapján kézzel festenek! A város becsüli gyárát. Bizonyíték erre az a remekül rendezett kiállítás, amelyet a múzeum mutat be, állandó kiállításként. TORDAY ALIZ JEVGENYIJ VINOKUROV: Formulák At-átesünk a kurta formulákon. „Hogy vagy?” S a másik, a rítus szerint: „Lassan.” — „No, akkor...” — „Minden jót. barátom!” Aztán megtorpan mégis, rádtekint, lassan beszélni kezd: „Hát... hogy lehetnék... — szavai tétovák, ügyetlenek. — Feleségem ... a múlt héten temették. Most meg a lányom fekszik. Nagybeteg... Hát... így vagyok. De egyszer eljöhetnél...” Sapkája a szemén. „Sír? ...” Hosszú csend . „Hogy vagy?” — „Lassan”. Ritkán mond többet ennél. De ez még, látod, semmit sem jelent. Rab Zsuzsa fordítása ANTENNA Feljött a Balázs, körülnézett a lakásban, aztán felcsillant a szeme. — Mi az, új televíziót vettetek? Na. nézzük. Bekapcsolta a készüléket, forgatta a gombokat, majd szórakozottan végigtapogatta a zsebeit. — Ejnye — jegyezte meg lemondóan. — Nincs nálam a csavarhúz&m. Kicsit igazítani kellene a hangoláson, s olyan képetek lenne! Egyszer már szétszedte a magnómat, egy törött pengéjű bicskával. Nem történt -ugyan semmi baj. csak az összerakásnál egy alkatrésznek nem találta a helyét, de szerencsére a GELKA egy százasért megtalálta. — JVa, nem baj — fűzte tovább Balázs. — Felmegyek a tetőre! Este tízig szerelt. Addig elmulasztottam egy krimit, majd a további műsort is, mert az antennabeállítás eredményeként, valahol eltűnt a kép. Másnap szóvá tettem a dolgot egyik barátomnak. — Sebaj — vert a válla mr a. — Majd én beállítom az antennádat. A tetőn tartott helyszíni szemle eredményeként közölte velem, hogy vegyek még harmincöt méter vezetéket, mert szerinte az antenna rossz helyen van, a mellette lévő beárnyékolja az adót. Aztán jött Silip és kiröhögött. — Minek neked a tetőantenna, akinek ilyen remek erkélye van ? Lehozzuk ide az egészet, s neked lesz messze a környéken a legjobb képed. Amikor Pestet bekapcsoltam, azt hittem, hogy részeg vagyok, mert mindent megkettőzve láttam a képernyőn. Aztán jött a Kovács, visszaszerelte az antennát a tetőre, s azt mondta: reflektort kell rá venni, de ha nincs momentán pénzem, ő szívesen meg is bütyköli. Szerencsére jött a Filip, aki a reflektort leszórta az antennáról. — Nem ez kell ide, komám, három elemmel megtoldjuk, S te azzal büszkélkedhetsz, hogy az egész országban a te tévéd hozza a legszebb képet. Nagy baj nem történt, mert beállított a nénikém, akinek nincs tévéje, de azt mondta, ő majd megmutatja, hogyan kell beállítani egy nyamvadt antennát. Ekkor már mindennapos voltam az ideggyógyászati szak- rendelésen. Jött a Saldkovics, akire szerelés közben rádőlt az antennarúd. Ennek nagyon örült, mert így kiíratta magát egy hétre. .. .és végül jött két mentő, akikről • azt hittem, szintén az antennámat akarják beállítani, de kiderült, hogy egészen más okból tették tiszteletüket. A főorvos szerint viszont már szépen javul az állapotom, csak akkor kezdődik nálam a bezsongás, ha azt a szót hallom, hogy antenna. BALOGHY ZOLTÁN KÁLDI JÁNOS:-.V . v.. |1 Egy tévéantennára Egy világ-mögötti faluvégen, sóhajos jegenyék szomszédjában, a kéményhez kötözve, félszeg-szerényen rám mosolygott az új televízióantenna. Tudta talán, mily örömet okoz a költőnek friss-ezüst mosolyával, szélbe-bólintásával, azzal a nem is hallható mondattal: „íme, itt vagyok már!” TAMÁS MENYHÉRT: Munka izmok szomjúsága lelkek menedéke lobogó nyugtalanság ember homlokán az értelem kit igazán csak a talpunk alá gyűrt magaslat ismer ,£ . Verejtékszagod van tenyered kérges csontodban sajgás foga» az éjszaka nem győzi halomba gyűjteni fáradságodat Megnyugvást is csak a szerszámnyél ad mikroszkópok és távcsövek lencséin álmodsz eget-belengető jövendőnkről, ÉRSEKUJVÁRI LAJOS: Szülőföldem Gondolatban gyakran járok hegyeid közt sűrű ködben« réteiden, ha tavasz lép virágnyitó üde zölden, hallom, mikor hajt a kan ász, megy a gulya reggel, s este jóllakottan, tévedt borjú anyját, ha bőgve kereste; látom a kis nebulókat, ahogy iskolába mennek jókedvűen, hahotázva, le a dombról, fel a hegynek, a nevüket? — jaj — azóta elfeledtem már a listát, de szívemben itt élnek a Mészkő Misók, Haszpra Pisták. Peter Abrahams: A büntetés S zerda volt a vásár napja. Ezen a napon mi, falusi gyerekek valamennyien felkerekedtünk és elgyalogoltunk egészen Elsburgig, hogy megvásároljuk a heti ennivalót. Amikor befejeztem a reggelimet, Liza néném kiegyensítette dereikát a mosóteknő mellett, elővett egy hatpennyst a köténye zsebéből, és félém nyújtotta. — Nesze... És fogd a kenyeredet, de meg ne edd ám, Majd hazafelé. Törhetsz hozzá egy darabka pátstótomoifc, egészen kicsit, megértetted? — Igen, Liza némi! — Betettem a kenyeremet a kis batyuba, s aztán útnak indultam. Egyik kezemet a zsebembe mé- lyésztettem. s szorongattam a pénzt, még akkor is. amikor odaértem Andriesék háza elé. Bekiabáltam érte, aztán toporogtam egy kicsit, hogy el ne gém- beredjem a várakozásban. Béniről kihallatszott az édesanyja hangja: — Ha elveszíted a pénzt, ne kerülj a szemem elé!... Az égen magasan állt a nap. mégis csípős, fagyos volt a reggel. Éreztem, ahogy áthatol az ingeimen és nadrágomon, s a Iában majd lefagyott. Andriesra pillantottam: vörös volt az orra, és ő is reszketett a hidegtől. Enni se kaptunk éppen sokat, de azért néha kijutott egy tisztes porció. A hideg azonban gyötört bennünket egész télen, szakadatlanul. Ahogy a nap még féljeibb hágott az égen, kissé felengedett a hideg és kedvünk támadt beszélgetni. — Mennyire vagyunk? — kérdeztem. — Már nem lehetünk messze. — Nekem van egy darab kenyerem — büszkélkedtem. — Nekem is — mondta And- ries. — Együk meg most. — Majd visszafelé jövet — vetettem ellent. — Akkor eszünk hozzá egy darabka pástétomot is. — Helyes. Akkor fussunk versenyt az elágazásig. Egyszerre indultunk el, de Andries gyorsabban futott. — Én győztem — ujjongott bo1 Hogan. A mikor aztán elhaladtunk egy farm mellett, s egy hatalmas szelindek megugatott bennünket, futásnak eredtünk, s egyszeresük azon vettem észre magam, hogy mesz- sze lehagytam Andriest. — Most én nyertem — fogadtam büszkén, amikor odaért. — Csak azért, mert megijedtél. Gyáva! — Te vagy a gyáva! Már majdnem verekedni kezdtünk, amikor két fehér ember tűnt fel az úton. Elhaladtunk mellettük, s néhány perc múlva be is értünk a városka főterére* ahol az árusok kínálták portékájukat. A sok csábító bódé közül mi egyenesen a pástétomsütő felé tartottunk. Aztán batyunkban az illatos, még meleg pástétommal megfordultunk és nekivágtunk ismét az útnak, hazafelé. Amikor újra odaértünk az elágazáshoz, Anries oldalozva kihúzódott az út szélére. — Fehér fiúk — közölte tömören. Hátranéztem, s valóban: három fiú tartott felénk kettő amolyan mikorunkbéli, a harmadik nagyobb. Valamennyien iskolatáskát lóbáltak. — Jobb lenne, ha elfutnánk — szólt újra Andries. — De mégse, csak magunkra vonnánk a figyelmet. Lépjünk ki alaposan.
