Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Teljes erővel folyik a dombóvári kórház építése. Vakolják, festik az épületet, készül az úthálózat, a kerítés, ássák a kábelárkokat, csatornáznak.' Felvételünkön a már félig bevakolt homlokzat öt szintje látható. Foto: Bakó Jenő. Kinőtték a régi ruhát? Lenyelték a békát — Kellett egyesíteni — Kár összecsapni Kérdezzen: VÁLASZOLNAK TT gy etlen közgazdász sem ^ meri szívére tenni a. kezét és kijelenteni, hogy nálunk Magyarországon pont ennyi, vagy pont annyi a termelőszövetkezetek ideális területnagysága. De esküszik rá valamennyi, hogy ahol éppen a terület nagysága, pontosabban kicsisége akadályozza a fejlődést, ott kell és lehet is foglalkozni az egyesítéssel. (Különben még ma is vitatkoznak világszerte ezen a területnagyság problémán. Általában azt fogadják el, hogy egy-egy ország sajátossága dönti el a plafont Történetesen a hatalmas Szovjetunióban az emberek más méretekhez szoktak és valóban mások is a méreteik. Ott tehát egy tízezer hektáros üzem legfeljebb közepesnek számít. A „kis”, a „közepes”, a „nagy” gazdaság megítélésében megint más a helyzet az Egyesült Államokban, avagy mondjuk Törökországban.) A terület nagysága? Igen, ez elég sarkalatos kérdés, mert még az országon belül is más a helyzet Tiszántúlon és megint más Dunántúlon, Az egyesítések tokié tetőben is eltérő szempontok érvényesülhetnek tehát. Igen, egyesítésről beszélünk, bár ezt a ÉRTESÍTJÜK t adatszolgáltatóinkat, hogy Béla tér 1. sz és Bezerédj n. 2. sz. irodahelyiségeinkből SZÉCHENYI U. 41. SZ. ALÁ KÖLTÖZTÜNK. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Tóina megyei Igazgatósága és Szekszárdi JÁRÁSI FELÜGYELŐSÉGE Szekszárd. Telefon.: 12—851, 12—852, 12—853, 12—854. (149) A Tolna megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat központi pénztárába gyakorlattal rendelkező gépírni tudó pénztárost, és képesített könyvelőt vesz fel azonnali belépéssel. Jelentkezés: a vállalat főkönyvelőjénél Szekszárd, Mátyás k. u. 63. (125) szót a járási embernek hangosan kimondani nem tanácsos, mert nyomban sokan feltételezik: ahöl egyesítésről beszélnek, ott két tsz erőszakos egybeolvasztására gondolnak. Megkapták ezért a magukét a paksi járásban is a vezetők, de egy bírálattal több, vagy kevesebb, igazán nem számít, és ha nehezen is, lenyelték a békát. S végül nekik lesz igazuk. Kellett egyesíteni. Kár a szavakon lovagolni, mert a körülmények ismeretében a járási elvtársak bűntudat nélkül beszélhetnek egyesítésről, ha egyszer úgy látják, hogy ehhez megérett a helyzet. Ez ebben az esetben nem jelent mást, mint indokolt kezdeményezést. Azt, hogy lökést adnak egy gazdaságilag szükség- szerű, új állapot kibontakozásának. Ha nem teszik, két év múlva majd azért lehet őket bírálni, hogy lám-lám elaludtak. Elég csupán futó pillantással felmérni, Tolna természeti és közgazdasági adottságait, máris nyomban látjuk, a miniatűr közös gazdaságok létrejötte 1961-ben törvényszerű lehetett ugyan, de ma már ezek a törpe tsz-ek nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Ma már a két-háromezer kataszteri holdas, vagy az ennél is nagyobb földterülettel bíró gazdaságokkal képtelenek felvenni a versenyt, legyen szó akár beruházásról, akár bármi másról. „Hiába minden. Kicsik vagyunk, kinőttük a régi ruhát, s jelenleg nincs tovább ” — panaszkodott Góg Lajos, a lengyeli közös gazdaság elnöke. Ö is látja, mások is látják, ebből a kutyaszorítóból egyetlen kivezető út van; az egyesülés. A lengyeli tsz 1200 hold földön gazdálkodik, s ebből alig 700 hold a szántó. Az évi amortizáció ösz- szege alig több 40 ezer forintnál. — „Mit kezdek én ezzel, ha egy száz férőhelyes istálló felépítéséhez cirka kétmillió forintra van szükség?” — mondja Góg Lajos. De a szomszédos kis termelőszövetkezetekben hasonlóak a gondok. A legnagyobb oktalanság lenne tehát elmarasztalni a járást, ha az egyesítés érdekében akciót fejt ki. Kinek van joga bírálni azon az alapon, hogy politikailag kárt okoz, ki az a naiv ember, aki még ma sem tudja, hogy rendszerint azok a vezetők ellenzik az egyesülést, akiknek esetlég meg kell A Pamutfon ó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára (Textilművek) felvesz 16—36 éves korig női átképzős tanulókat Naponta háromszori étkezést térítés ellenében és szállást női munkásszállásunkon biztosítunk. Megbízható helyen albérletet is tudunk javasolni. (17) válni a funkciótól. A továbbiakban ugyanis csak egy elnökre, egy főkönyvelőre és csak egy fő- agronómusra lesz szükség. A pozíciójukat féltő emberek- re „nyomást” gyakorolni nem biztos, hogy politikai melléfogás, inkább hihetjük, hogy gazdaságpolitikai tisztánlátás és jól felfogott helyi politikai érdek. S ha meggondoljuk, ilyenkor inkább fordított a helyzet: éppen azok a kívülállók próbálnak nyomást gyakorolni a járásokra, akik pá- pábbak akarnak lenni a pápánál. Hogy időnként áz egyesítő munka során néhány tsz-tagnak is van ellenvetése. Igen, kisszerű provinciális érdekek léteznek. De ezen az alapon a mezőgazdaság átszervezését sem lett volna szabad megkezdeni, holott ma a paraszt- emberek ezrei tesznek szemrehányást, főleg a nyugdíj miatt, hogy „Maguk a hibásak elvtársak, miért nem fogtak hozzá az átszervezéshez hamarább?” Ej1 gondolatok felvetése távol^ ról sem jelenti, hogy kezdődjék valami nagyszabású „ösz- szecsapott” egyesítési kampány. „De ki félt minket ettől? Miért akarnánk fejjel nekimenni a falnak, és ész nélkül dolgozni?” — teszi fel az aggályoskodóknak a kérdést, Tóth József, a szekszárdi járási pártbizottság megbízott első titkára. Igaz is. Sokkal több realitással rendelkeznek a járások annál, semhogy valami öncélú játékba kezdjenek. Jól tudják viszont, hogy a „megye testén” a jól kitapintható betegségtünetekre szinte kizárólag az egyesülés az orvosság. Nyilván nem bűn, hanem erény, hogy most ismét a járások politikai és gazdasági vezetői ismerték fel leghamarább, hogy az új gazdasági mechanizmusban már az első hónapokban is sokkal hátrányosabb helyzetben vannak a törpe tsz-ek, mint a nagy közös gazdaságok. S azzal nem festjük az ördögöt a falra, ha azt mondjuk, hogy a jövőben a kis gazdaságok versenyképessége tovább csökken, a nagyobbaké méginkább nő. Nem más ez, mint ténymegállapítás, ha úgy tetszik, gazdasági előrejelzés. Ezért, ha most Jankó János, a tamási járási pártbizottság titkára egy egész /délutánt azzal tölt el két tsz vezetőségével, hogy egyesülést kezdeményezzen, akkor ez nem más, mint a járási pártvezetés okos, józan politikai előrelátása. XJol a határ? Tudják ezt a termelőszövetkezetek. Hasonlóképpen a járási elvtársak is. Azt is tudják, a gazdasági indokok alátámasztására politikai meggyőző munkára, de végső soron mégis csak gazdasági érvelésre van szükség. És ha egy törpe termelő- szövekezet elnöke már maga is azt mondja, hogy kinőttük a régi ruhát, akkor ezt el is hihetjük) neki. SZEKULITY PÉTER Tájékoztató szolgálat a megyei könyvtárban Június elsején lesz egyéves. Múltja máris érdekes: a legkülönbözőbb kérdésekre válaszoltak azóta a könyvtár dolgozói, mióta ez a szolgáltatás életbe lépett. Négy témakörre oszlik: helytörténeti, mezőgazdasági, irodalom- és társadalomtudományi. Kevesen tudják, hogy a mezőgazdasági területen felmerülő kérdésekben például mezőgazdasági mérnök, Frank József a szaktanácsadó. Sokunk előtt kevéssé ismert az is. hogy mi mindenben nyújthat segítséget? Beszélgettünk Sipter Gézáné- val, aki rövid ideje az irodalmi tájékoztató szolgálat gazdája, előzőleg pedig a helytörténeti részt vezette. Füzetében adaték, statisztikai feljegyzések zömmel az utóbbiról. — Minden kérdést feljegyeznek? — Csak a több utánjárást igénylőket. Találomra fellapozom a füzetet. Meglepő, mennyi MINDEN ÉRDEKLI A KÉRDEZŐKET Egy fiatalember Bonyhádiéi kér anyagot, a község történetével .foglalkozót Odavalósi, szakmunkás. Bár munkaköre távol áll az irodalmi vonatkozásoktól, sok tekintetben tájékozottabb azoknál, akik gépies módon képezik magukat. Lakóhelyszeretete különösen dicséretes. — Szokatlanabb kérdések? — Ismerjük-e magyar fordítását a görög zeneszerző. Theodo- rakisz dalainak? Mennyi volt az arany értéke 1907-ben? Ki írt a komplexbrigádokról? — Ezt ki kérdezte? — Egy brigádtag, a Szekszárdi Állami Gazdaságból. Velük készített egy újságíró riportot, úgy tudták, a Jelenkor számára. Végül is a Valóság közölte a cikket. — Csak a megyében érdeklődők kérdeznek? — Békéscsabáról is kaptunk már levelet. A régi várakról megjelent megyei anyagot kérték, egy tanulmányhoz nyújt ez segítséget NÉPRAJZI KINCSEK Méltó helyet foglalnak él a kérdések között. A Pedagógiai Főiskolán egy végzős kislány a sárközi főkötőhímzésékről készíti szakdolgozatát, öcsényben lakik, a Sárköz szere te tét itt szívta magába és amint szakdolgozatából kiderül, őrzője a hagyományoknak. Sokan kémek tréfás rigmusokat, népi mondökákat. A megye régiségeiről szólókat például Tamásiból kérték. — Hol találhatók? — Ajánlottuk a magyar népzene tárát Volt egy hasonlóan kedves kérésünk: Válogassunk bordalakat, pincemulatsághoz. — Megyei szerzőktől? — Részben. Babdtstól, Illyéstől* Garaytól, de bőven találtunk Petőfi, Liszt, Anakneon műveiben ísl — Egyéb kívánságok? — Szekszárd humorával foglalkozó könyveket kért tőlünk egy megyei idegenvezető. A szekszárdi dalárda történetét, és Bodnártól: Az én falumat jegyeztük elő neki. Biztosan hasznosítja majd a hosszú, fárasztó utakon ... TÖRZSVENDÉGEK Visszatérő kérdező lesz, aki egyszer már igénybe vette a megyei könyvtár tájékoztató szolgálatát. Sok levelező oktatásban részt vevő diáknak nyújt segítséget azzal, hogy megkíméli őket a kötelező olvasmányok összeválo- gatásától. Előadóknak is kikeresik a beszédükhöz szükséges történeti anyagot. Baosay Lászlónak, a könyvtár helyettes vezetőjének praktikus összeállítása segít eligazodni az új gazdasági mechanizmus kérdéseiben. Az olvasóteremnek, ahol a tájékoztatási szolgálat is működik, napi átlagban harminc, hatvan látogatója van, vizsgaidőszakban pedig ennél jóval többen is megfordulnak itt. Ezek a látogatók már ismerik a megyei könyvtár érdekes és hasznos .kíváncsiak klubját”, ahogyan magamban elneveztem, a rádió népszerű adásához hasonlítva ezt a szolgáltatást. Egyéves jubileumához közeledve megérdemli, hogy többen is tudomást szerezzünk róla. M. L A megyei kórház, Szekszárd, felvételre keres raktárost. Jelentkezni lehet a kórház személyzeti irodáján. (137) Népújság 3 1968, május 12,
