Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-10 / 108. szám
Nagy sikere volt Akit nem lehet megelőzni Faggatom az első három helyezettet. — Melyik volt a legköny- nyebb kérdés? Egymásra néznek: — Mind nehéz volt..* Győri Győző lett a vetélkedő győztese. Hajdúszoboszlóról jött, a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola oktatója. Egyike azoknak, akik tíz hónapon át részt veitek a Mező- gazdasági Technilca című képeslap és az NDK Mezőgép- és Traktoriparnak közös szakmai rejtvényversenyén, amelynek döntője az NDK kereskedelmi kirendeltségén, a fővárosban zajlott le. Pattogtak a vetélkedő kérdései: „Hány üzemóra után kell az RS— 09:124 eszközhordozó hajtóművének olajellátását ellenőrizni?” Győri Győző: Ezer óra után!” „Mivel történik általában a T—224-es szállító- szalag magassági állítása?” Győri Győző: „Villanymotorral!” Nem lehet megelőzni. A versenytársai, többségükben traktoros, szerelő, műhely- főnök, szakoktató, elismerték az elsőségét. Győri Exdkta fényképezőgépet nyert. A tizenhárom döntőbeli versenyző között a második helyre Fő- czén József, az inárcsi Március 21. Tsz szerelője jutott, aki szintén fényképezőgépet kapott ajándékba. S harmadik, Tápai Sándor traktoros, a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz tagja, az ajándékok közül egy szerszámoktól- teli, ládát választott ... Amikor elült az izgalom, beszélgettünk. — A német traktorok nagyon finom gépek — vélekedett Győri Győző. — Ha azonban elmulasztják a rendszeres Karbantartást,. akkor baj van. A népszerű rejtvényverseny erre hívta fel a figyelmünket és ez sikerült. Nehéz volt a döntőt megnyerni... Főczén József: — A német gépek felújítása komoly hozzáértést és lelki- ismeretes munkát igényel. A rejtvények megoldása során az üzemeltetéssel, a karbantartással, a felújítással kapcsolatos ismereteket játszva megtanultuk. Ezért volt jó a verseny... Tápai Sándor: — Nálunk a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz-ben a szerelőtársaim és a traktoros barátaim is figyelemmel kísérték a rejtvényeket.. Közülük csak én jutottam a döntőbe, de a rejtvényekből valamennyien sokat tanultunk .., Győri nagyon tudott, pedig ő is Csak egy egyszerű szerelő! A többi versenyző, a helyezési sorrendben még válogat az ajándéktárgyak között. Itt van Dede Gábor szakoktató Hajdúszoboszlóról, Faragó László karbantartó Alsngödről, Hideg Ottó szerelő Egerfar- mosról Fődémes József motorszerelő Pákádról, Hoffman György anyagbeszerző Bolyról, Jánosa László traktoros Vö- nöckről, Király Imre tanár Karcagról, Kiss József traktoros Szentesről. Ludmann István szakoktató Hajdúszoboszlóról és Balázs Ferenc traktoros Szentlőrincről. Naovjából e felsorolás szerint alakult a döntőbeli helyezés sorrendje is. Az utóbbiakat zseb- és táskarádiókkal, villanyvasalóval, porszívóval, étkezőkészlettel, kávédarái óva! villanyborotvával, habverővel, karórával ajándékozta meg az NDK kereskedelmi kirendeltsége. A boldog nyertesek közül az egyik odalépett Jürgen Kast- nerhez, a kirendeltség vezetőjéhez. — Máskor is rendeznek ilyen vetélkedőt? Kastner elvtárs örömmel tett ígéretet a folytatásra. GRIFF SÁNDOR Mindent a vevőért, a haszonért Temetőt vásárolnánk“ — Népszerű a kukoricamorzsoló — Kömlődi szakácsok Kiskőrösön Az embernek önkéntelenül is Gogol világhírű regényének, a Holt lelkeknek a főhőse, Csicsi- kov jut eszébe. De amíg Csicsi- kov közönséges szélhámos volt, addig a paksi általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet nagyon is tisztességes szándékkal szeretne ilyen különös üzletet kötni. — Szeretnénk megvásárolni egy régi temetőt — mondja Sebestyén Zsigmond igazgatósági elnök —, olyat, amelyet a kegyeleti idő elteltével szanálnak. Nagyszerűen működik ugyanis a sírkőfaragó részlegünk, amelyet tavaly szerveztük meg, s ezen keresztül tudnánk hasznosítani az egyébként elkallódó síremlékek nemeskő anyagát. Ez a sírkőfaragó részleg egyedülálló a környéken. Legjobb tudomásunk szerint az országban sem sok hasonló üzem van. Nem csoda hát, hogy messze vidékről is jönnek megrendeléssel Paksra. És a szövetkezeti vezetők becsületére legyen mondva, fejlesztik is ezt a melléküzemet. Tavaly próbaként munkába ál_ lítottak két fűrész- és egy morzsológépet. Oda mennek velük, ahol munka akad, munka pedig annyi van, hogy alig győzik. Ez a három gép tavaly több mint 100 000 forintot hozott a szövetkezetnek. Hát nem jó ötlet volt ezek munkába állítása? A zöldségesboltban úgy szervezték meg az árusítást, hogy a vevő, ha éppen ott szeretné elfogyasztani a gyümölcsöt, amit vett, saját maga megmoshatja, s egy asztalnál elfogyaszthatja. Ha a helyszínen szeretne egy kis jégbe hűtött dinnyét fogyasztani — dinnyeszezonban, — azzal is ki tudják szolgálni, mert a hű tőszekrényből kivesznek egy dinnyét, s akkora szeletet vágnak le belőle, amekkorát a kedves vevő óhajt. A szövetkezetben most nagy gondot okoz mindenkinek, hogy nem tudnak marhasót árusítani az üzletekben. A párttitkár, Bi- czó Éva éppúgy aggódik miatta, mint a szakvezetők, a boltosok éppúgy, mint az adminisztrátorok. A marhasót nagy mennyiségben vásárolnák a gazdaságok, mert mindenütt, szükség van rá. Most az árrendezéskor csökkentették az árát, de úgyszólván teljesen eltűnt, hiába rendelik az üzletek, A hal árát az árrendezéskor emelték. Ez érintette a paksi általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetei is, hiszen hozzá tartozik a kömlődi halászcsárda, s ott halból minden évben rendkívül nagy forgalmat bonyolítottak le. Az áremelkedés következtében a halfogyasztás országosan visszaesett, és csökkenési tünetek mutatkoztak a kömlődi halász- csárdában is. Erre új kalkulációt dolgoztak ki, olyat, hogy a vendég se méltatlankodjon és a szövetkezet se fizessen rá. A szövetkezet minden idényben más- más áron kapja a halat. A fogyasztói árat azonban nem vál- toztatgatják e szerint, mert azzal csak elriasztanák a vendégeket. Az évi átlag alapján megállapítottak egy stabil fogyasztói árat. Ez ugyan mutat némi emelkedést a korábbihoz képest, de ez nem olyan nagy arányú, mint a halárnövekedés volt. Nem véletlen, hogy ma már nagyjából elérték a halászléforgalom korábbi szintjét, és a kömlődie- ket a legkülönbözőbb helyekre hívják halat főzni. Nemrég Kiskőrösre hívták meg a kömlődi szakácsokat, hogy több gzáz személy részére halászlevet főzzenek. Egy madocsai gazdának — Ma. docsa is a paksi szövetkezet körzetébe tartozik — villanydaraló- ra volt szüksége. A boltos, élve a szabad árubeszerzés lehetőségeivel, Győrből szerezte be a villanydarálót, mert ott tudott hozzájutni. Nem mondta a kedves vevőnek: „Sajnálom, nincs.” Minden elképzelhető dologgal foglalkoznak, ha az jó a lakosságnak és hasznot hoz a szövet-» kezetnek. Más szavakkal: élnek az új mechanizmus adta lehetőségekkel. Ez a szövetkezet a múlt évet az ország legjobbjai közt zárta, s az idei eredményei is kiválóak. BŐD A FERENC Tett és közömbösség Fáradtan ballagtam munkámból hazafelé, befordultam a Marx utcába. A technikumot elhagyva két fiatalembert pillantottam meg, nevettek. Szép, hogy mi, fiatalok ilyen jó" kedvűek lehetünk — gondoltam. Egyikük egy korláthoz támaszkodott, a másik követ emelt fel a földről. Itt valami készül... Továbbmentem. Befordultam a Táncsics utcába, fa mögé rejtőztem. Az egyik megnézte, nem jön-e járókelő. Senki sem jött. Az alacsonyabb intett a merészen vörös, hosszú hajú társának. A vörös hajú elhajította a követ, a fiúkollégium ablaka koppant, de nem törött be. Savanyúan nevettek. Vártam. A második' dobás „sikerrel” járt, az ablak betörött. Kiálltam a ’ fa mellől s úgy kiáltottam: — Megállj, vörös, jól megjegyeztem az arcodat!. .. Futásnak eredtek, eltűntek a Széchenyi utcában. Letörten ballagtam tovább. Miért kellett az ablakot bedobni? Másnap megdöbben- ten láttam, a betegszoba ablaka két helyen is ki van dobva. Először osztálytársaimnak fogok szólni — határoztam el, a kollégistáknak!, Lacinak, aki a télen ot abban a szobába gyógyult meg. Fél nyolckor értem be a iskolába, az ebédlő hoz mentem. Szint halottam Laci hang ját: — Szétverem fejét! És _ Laci jött a ebédlőből: — Szic fiú! — Szia, akarok va lamit mondani. Mindent pontosa1 elmondtam, de me < sem mozdult az ar ca. — Mit érdekel en gém? Ha kitörték hát kitörték. Letörten menten fel az osztályba... Sitkéi Zoltán levelező Csak higgye a sok settenkedő gazember, hogy a szökött légionista íves őrnagy. Ezt a félreértést a városparancsnok estélyén Aubert kitűnően valószínűsítette. Cochran táborszernagytól kezdve Macquart-ig. mindenki elhitte Harrincourt-ról, hogy íves őrnaggyal azonos, így én a hülye Kréta szerepében nyugodtan figyelhettem később, hogy kik környékezik meg az állítólagos íves őrnagyot. Az estély után Lorsaköff és Maequart rájöttek, hogy „íves” becsapta valamennyieket és elszökött az órával amiről Grison akkor már beszélt telefonon Lorsakoffnak. Madge Russel, csodálatos maszkjában, mint arab kávéfőző kihallgatott egy beszélgetést Lonsakoff és Maequart között. A — 265 — beszélgetés alapján ő is gazembernek hitte „Ives”-t. És megtudta azt is, hogy a karóra a terv rej teke. ö is követte a századot Aut-Taurirtba. Grison tetemét, mivel ő Dupont néven lakott egy sikátorban, Aubert intézkedésére a lakására csempészték a szolgálat emberei. Én csak akkor sejtettem az óra fontosságát, amikor megfigyeltem, hogy útban Aut-Taurirt felé Laporter ellopja, mialatt Harrincourt mosdik. Még aznap elloptam Laportertől, alaposan megvizsgáltam, szétszedtem, de nem jöttem rá a titokra. Laporter hátizsákjában megtaláltam Harrincourt ingét is, amit annyira szeretett, és az órát az inggel együtt visszaloptam Galamb barátunkhoz. Amikor megérkeztünk a helyőrségbe, kénytelen voltam leleplezni magamat Madge Russel előtt, aki csodálatos munkát végzett. Igen értékes munkát végzett az ügyben Mahmud, Mademoiselle Russel szolgája. Ö sajnos a kórházban van, súlyos maláriás rohammal. Még engem is megtévesztett azzal, hogy néhány embert betanított. Ezek mindenkinek azt mondták, hogy Abu el Kebir, a kávéfőző, meghalt. A „kígyóbűvölő” Mahmudot meg egyszerűen le. tagadták. Azután Finleyt is belevontam az ügybe. Finley útján jutottam hozzá a viaszosvászon csomaghoz. Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt: — A verseim! — kiáltotta azután kétségbeesetten. — Megvannak — mosolygott íves —, csak átolvastam őket. — És milyenek, ha szabad érdeklődnöm? — Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című. — 266 — — Az véletlenül jól sikerült... — mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben. Később, amikor visszakapta a verseit, mindenáron kezet akart csókolni az őrnagynak. — Az ügy másik részére is világosság derült — folytatta íves. — A néhai Russel-expedícióra gondolok. Kutatóútján kalandorok gyűrűje fogta körül Russelt. De a kutató, úgy látszik, sejtett valamit, mert amikor az utolsó útszakasz felderítésére ment, hátrahagyta a társait, kivéve a megbízható, becsületes dr. Brétailt. Hogy a táborban mi történt, azt mámortól tudom. Este kivit ittak, és a neuraszténiás Iljics a „Kölyök” mámorában együtt táncolt a négerekkel. Azután kimerültén elájult. Byrel is berúgott, és összeverekedett a bennszülöttekkel. Néhányat lelőtt, de végül agyonszúrták. Ekkor a gyenge idegzetű Iljicset Laporter és társai megkötözték. Reggel elhitették vele, hogy a kivimámor gyilkolás! dühében végzett Byrellel és két négerrel. Illomor, aki különben egészen jól beszél franciául, ott ült némán, és eljátszotta a „fogadalom” komédiát. Szegény Iljics jó médium volt és a gazemberek továbbra is felhasználták a fiút Később megtudták, hogy hol van a Rus- sel-féle rajz, elhatározták, hogy végeznek Bré- tailjal. Illomor, aki állandó futár volt a szo- kota-törzs és a kémek között, éppen Oranban tartózkodott. A sirokkótól szenvedő Iljics nyakjába nagy mennyiségű altatót kevertek, pedig talán a rettegés önszuggessztiója is elég lett volna ahhoz, hogy a fiú önkíveletbe essen, és mindent elhiggyen, amikor a szekrényből kilépett a meztelen, dárdás nismeus, letett egy revolvert, és azt mondta: „ölj!” — 267 —
