Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-10 / 108. szám
Qle.ni tilg, cl elit Látni, (ájhatá ÚLbfcL kell, nem élig útra kelni, az. úiő4t mjtnni kelL (Vád Mihály: Nem elég) Jöhet az érettségi J A máskor oly hangos nagy udvart most szinte ünnepi csend üli meg, pedig nem üres. Hetven di ák egy csoportba verődve a várakozás izgalmával figyel a tanári felé itt a Szekszárdi Be- Bérédj István Közgazdasági Tech. nikurhban. Most dől el: ki mehet érettségire; Arról beszélgetünk, hogy a vizsgadrukk mellett mi izgatja a legjobban a fiatalokat, akik a Dunántúl megyéiből sereglettek ide. Ők a szövetkezeti kereskedelem szataniber-utánpátlásai. Mik a terveik? Van e már munkahelyük? —- Szeretnék otthon elhelyezkedni — mondja Csikós Margit somogyi kislány. — Mindenem a könyvelés.. J — Én, inkább cukrászdában dolgoznék szívesebben — szőtt közbe Kiss Mária, aki szintén somogyi. — Érdekesebbnek, mozgalmasabbnak tartom azt, mint a könyvelést Nem szeretek egy helybáa ülni« — Nekem sincs gondom, az elhelyezkedéssel. ügy jöttem ide, hogy megígérték, ha végzek, lesz munkám. Csak még nem tudom hol és milyen. —- A kereskedelmi ellenőrzésben szeretnék elhelyezkedni. Dolgozni akarok, s közben tovább tanulni esti tagozaton — mondja Walter Mária, aki Veszprémiből jött ide tanulni. — Én is tovább szeretnék tanulni — mondja Baluka Zsuzsa, ö balatonlellei. Áruismereti és kémiaszakos tanár akar lenni. — Most azonban, az a legfontosabb, hogy sikerüljön az érettségi — ez mind annyiuk véleménye. S mintegy végszóra, nyilifc a tanári szoba ajtaja. Megkezdődik az eredményhirdetés: ki milyen eredménnyel zárta az évet Néhány másodperc, s a diákok ezen az izgalmon túljutottak. Jöhet az énettségU Felcsendüli a ballagok dala A megyénkben az idén közel 1200 középiskolás diák fejezi be tanulmányait, s búcsúzik négy esztendő múltán tanáraitól, diáktársaitól. A diákévek egyik legszebb ünnepe a ballagás, hagyományait híven őrzi minden iskola. Bonyhádon. a Perczei Mór Közgazdasági Szákközépiskola és Technikum negyedikes tanulói is végső búcsút vettek nagymúltú iskolájuktól. Az öreg épületben az idén befejeződik a tanítás. A technikum diákjai a Bonyhád központjában épülő modem iskolában folytatják majd tanulmányaikat A búcsúztató harmadikosok igazán kitettek magukért: még az udvaron is színes virágfüzének fogadták a matúrátokat, s a vendégeket: a 76 ballagó „öregd'ák” szüleit, ismerőseit, akik már jóval az ünnepség megkezdése előtt ott voltak. Pontosan délben csendült fel a ballagok dala az iskola folyosóján. A zsibongóban megkoszorúzták a névadó, Perczei Mór mellszobrát, majd az udvaron ünnepélyesen búcsúztak tanáraiktól, diáktársaiktól. Az egész iskola elkísérte a negyedikeseket, akik az ünnepség befejeztével a leánykollégiumhoz mentek, hogy ott is elhelyezzék koszorújukat a névadó emléktáblájánál. Az impozáns, formaruhás menetet több száz érdeklődő nézte meg á bonyhádi főutcán. Az iskolába visszatérve virágcsokrok, ajándékok várták a végzősöket, s szülők, tanárok, diákok együtt ünnepelték a „nagy napot”. Ezren egy sorban Meddig is tartana az a ballagás, amelyen egy sorba állítanánk azt a több mint ezer diákot, akiket elbúcsúztatott már a tamási gimnáziumból Heinrich Rudolf iskolaigazgató? S ha az ilyen alkalomra érkező vendégeket is odakívánjuk a gimnázium udvarára, termeibe, volna so_ basem látott tolongás Tamásiban ...! — No ez csak amolyan képzelődés! Hiszen általában 60—70 diák ballag egy-egy évben itt a községben — mondja Heinrich Rudolf. — Az első végzős növendékeket 1953-ban búcsúztattuk. Nagyon nagy eseménye volt az, az altkor még fiatal gimnáziumnak. S most? Hát a ballagás mindig nagy esemény...; — Egy-egy új évfolyam szárnyra bocsájtása alkalmával visszaemlékezik-e a pedagógus a régi növendékekre? — Ilyen alkalmakkor is. meg szinte az év minden egyes napján elő-előtűnik egy-egy régen látott arc. Lehet, hogy kicsit elmosódva; 6 hogy hosszú évek múltával is csak olyan fiatalon, mint amikor elbúcsúzott ettől az iskolától, de nemcsak a megőrzött tablókon, hanem a tanárok emlékezetében is élnek a régi diákok. Többük életútját figyelemmel kísérjük. — Talán tudna néhány nevet is említem, azok közül a volt növendékek közül, akikre méltán büszke az iskola? — Kérem. Szabó Kálmán, aki jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem latin-görög szakos adjunktusa. Vagy Ulrich Ede aki gyógyszer-kémiai kutatóintézet tudományos munkatársa. Volt diákjaink közül többen ma már kollégáink. Pedagógusok lettek. így Kelemen Elemér, aki Kaposváron tanít. Vagy ... És Heinrich Rudolf igazgató sorolja sorolja a neveket. S a több mint ezer sötét ruhás, fehér blúzos hallgató közben szinte ott ballag sorban, sorban végéláthatatlanul az igazgató emlékezetében. Az utolsó előtti, a ..zöld’' napon. vagy bírói »»ék? Zwirzsina Mária, a szekszárdi Garay Gimnázium IV/B osztályos növendéke. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára és a Pécsi Tudomány- egyetem jogi karára jelentkezett. Az utóbbma inkább szülői ösztönzésre. A nagy álom: a színház. „Mint minden *S évesnek” — mondja. — Igaz, ő sokat szavalt, és sikerrel. A Babits Mihály versmondóversenyen ötödik helyen végzett. Az irodalomhoz vonzódik. Van-e színjátszói tehetsége? — nem tudom. A jogi karon júliusban jelvételizik, « színművészeti főiskolára nem vették fel. — As első selejtezőnél nem jutottam tovább, ötszáz közül huszonötöt vettek fel. Az első bánat után mégis örültem, hogy szereztem egy kis felvételi gyakorlatot. — Gyakorlatot? Mihez? — Jövőre újból jelentkezem. — És a jog ? >— Nem vesznek fel úgysem... Az az érzésem... Vagy talán egy kicsit abban reménykedem ...? — Akkor miért? — A szüleim nem örülnek a pályaválasztásomnak, és szeretnék, ha reálisabb foglalkozásom lenne. Igaz. a színjátszáson kívül, legfeljebb a joghoz volna kedvem... De az igazi a színházi Nagyon jó volna, ha negyedszerre legalább sikerülne majd a felvételim . „ — A színművé szetin? >—i Igen. Azok közül, akiket felvettek, sok volt, aki ötödször próbálkozott, Színpad,
