Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-31 / 126. szám

Látogatás lengyel barátainknál Budapesten

Ursula Böttcher a kilenc óriás jeges- és egy barnamedvével.

Tud-e kerékpározni az

A baráti államok többsége tájékoztatási és kulturális központot tart fenn Budapesten. Munkatársunk végiglátogatta ezeket az intézményeket, hogy a népek barátságát szolgáló fontos tevékenységükről beszámolhassunk a Tolna megyei olvasóknak.

A Lengyel Kultúra Népköztár- ssiság út és Nagymező utca sarki helyiségébe belépőt grafikai tárlat fogadja. A művészek neve Magyarországon ismeretlen — Barbara Dega-Komi'towska. Fran_ cziszek Bunsch, Stefan Damski és Marian Rojewskd —, mint ahogyan a világviszonylatban is kiemelkedő lengyel grafika és plakátművészet sem annyira közismert a hazai széles nagy- közönség előtt, mint amennyire jelentősége megérdemelné. A kiállítóterem. Budapest egyik legforgalmasabb útvonala mellett, csak egyik eszköze az itt folyó ismeretterjesztési munkának. A részletekről Edward Debicki igazgató elvtárs tájékoztatott bennünket.

— A húsz évvel ezelőtt aláírt első magyar—lengyel egyezmény, melyet épp a legközelebbi múltban újítottak meg, fő helyén szerepeit az a pont, hogy a felek kölcsönösen kulturális intézményt állítsanak fél egymás országában. Nemsokára megnyílt Varsóban a Magyar Kulturális Intézet, majd Budapesten, a Lengyel kultúra. Ennek immár tizenhét éve.

Tizenhét év eredményeit számszerűen összefoglalni puszta statisztika lenne, így csak a közelmúlt számai iránt érdeklődtünk, melyek magúkban is lenyűgö- zőek.

— Eszközeink a film, a szó és a kiállítás. Fő magyar segítőtársaink elsősorban a Hazafias Népfront, továbbá a KISZ és a SZOT. 1966-ban 490 filmbemutatót tartottunk, mintegy ötvenezer néző előtt. Tavaly ez a szám már 540 bemutatóra emelkedett, melyeken hetvenezer főnyi közönség vett részt.

Debicki elvtáris örömmel ismeri el,- hogy a lengyel ismeretterjesztés bizonyos mértékig előnyös helyzetben van Magyar- országon. A barátság közismert, mély történelmi gyökerei vannak. melyekét a közösen választott szocialista fejlődés csak erősít.

— Nagy az érdeklődés kiállításaink iránt. Itt, központunkban, átlagosan havonta, kettőt nyitunk meg, jó néhányat azonban „vándoroltattunk” az országban. Hasonló a helyzet az előadásokkal is, melyeket barátaink felkérésére a legkülönbözőbb helyeken, városokban éppúgy,

mint kis falvakban tartattunk és tartunk. Ezen belül külön említést érdemel két hónappal ezelőtti, szekszárdi látogatásunk és az az egész napos magyar— lengyel barátsági műsor, melyet a közelmúltban a dunaföldvári gimnázium diákjaival közösen rendeztünk. Jártunk azonban Bogyiszlói! és Tolnán is.

A magyar—lengyel barátság ténye valóban közismert és elevenen él. Aki azonban csak egyszer is járt Lengyelországban, saját tapasztalatból jól tudja, hogy a nyelvi nehézségek tagadhatatlan gátat jelentenek egymás közelebbi megismerésében. Magyarnak a mással! han gzóka t halmozó lengyel mondatfűzés nyelvbicsaklító, a mi semmilyen más európai idiómához nem hasonlítható anyanyelvűnk viszont a lengyeleknek nehéz. Éppen ezért örvendetes a nyelvtanulással kapcsolatos felvilágosítás:

— Nem hivatalos becslés szerint, természetesen a nagy világnyelvek után, a magyarok érdeklődése elsősorban a lengyel nyelv felé fordult. Tizenhat éve folyó tanfolyamainkra sajnos — helyhiány miatt — a jelentkezőknek mintegy tizednészét tudjuk felvenni. Évi hallgatólétszá- mur't A50—500 fő körül mozog. A hallgatók között mindenféle foglalkozási ág és korosztály — a 12 évestől a 74 évesig — megtalálható.

A Lengyel Kultúra természetesen nemcsak a közvetett ismeretterjesztést szolgálja, hanem igyekszik személyes kapcsolatokat is teremteni. Élvonalbeli lengyel művészek látogatnak Magyarországra, így például május 20-án Piotr Janowski hegedű- művész hangversenyezett nálunk.

— A zenei előadások látogatottsága különösen akkor élénkül, ha Lengyelországhan nagy nemzetközi versenyek rendezésére kerül sor — mondotta befejezésül Debicki elvtárs. — Ilyenek a Chopin Nemzetközi Verseny, a Varsói ősz és a Wie- nawisi-hegedűverseny. Nagy örömmel kell megállapítanom, hogy munkánk nemcsak hivatalos részről élvez minden lehetséges támogatást, hanem sikerült közvetlen kapcsolatot teremtenünk a magyar dolgozókkal. Egymás megismerése erősíti barátságunkat, a szocialista népek együvé tartozásának tudatát és így a békét is Reméljük, hoav a jövőben éppúgy, mint idáig, sűrűn lesz alkalmunk találkozni a Tolna megyeiekkel is.

(ordas)

Ha nyolc-tíz nappal ezelőtt teszi fel valaki nekem ezt a kérdést, bizonyára így válaszoltam volna: nem. Mert én az elefántot sokféleképpen el tudtam képzelni, de kerékpáron ülve!? Főleg úgy nem, hogy be- hemót lábaival hajtsa is a gyerekbiciklire emlékeztető há- romkerekűt, amely mély nyomot hagy a cirkusz porondján.

Hajtotta, és körbe ment.

Fél év alatt tanulta be a produkciót.

— Sajnos nem sokáig fogja csinálni — mondták az Aeros cirkusz vezetői. — Mert erre a munkára csak a fiatal elefántokat lehet befogni...

Munkára! így mondták. Ezzel is bizonyították: a cirkuszban mindenki dolgozik. Keményen! Az emberek is, az állatok is.

És fő szabály — ezt a kemény munkát nem szabad látnia a nézőnek. Mindent köny- nyedén, játékosan kell csinálni. Még ha veszélyes, akkor is.

Ez a könnyedség, játékosság jellemző az Aeros cirkusz műsorára, amelyben hatalmas teljesítményt nyújtanak az emberek és az állatok.

Alkalmam volt végignézni a műsorukat, és betekinthettem a cirkusz mindennapi életébe. Csodálatos világ a cirkusz világa. Egyik nap itt, másik nap ott. Száznegyven lakókocsival kelnek útra, mintha egy kisebb magyar község költözne, száz- nyolcvan lakójával, hatalmas, háromezer nézőt befogadó sátrával, iskolájával — mert ez is van a cirkusz városban —, orvosi rendelőjével, a sátor fűtését biztosító fűtőkocsival, lovakkal, oroszlánokkal, elefántokkal, jegesmedvékkel, majmokkal... ‘ És költöztetik az istállókat-: a lovakét is, az elefántokét is. Uj hely, új körülmény! Nem za-, varja az állatokat. Az elefántok két lába leláncolva, ormányukkal piszkálják egymást, amikor ápolójuk drótkefével készíti elő őket az esti produkcióra. Rosszalkodnak. Itt még lehet. Itt még szabad a tréfa. A porondon csak munka van. Nagy, és kitartó munka.

Dobpergés, szőnyeg a porondon. Arra feküdt az elefántok idomítója. A legnagyobb elefánt kiválik a sorból. Lassan terpeszti szét lábait, még a teste is remeg. A feladat óriási. Rá

elefánt ?

kell feküdnie az idomítójára, úgy, hogy annak semmi baja ne legyen, csak a hasának szabad elérnie az idomítót. A porondón csend, csak az elefánt és az ember küzd egymással. Ha most ráfeküdne?! Az idomító eltűnt, az elefánt oldalra fordult, jelezve — végrehajtotta a feladatot.

Idomító és oroszlán együtt hintázik a magasban. Az idomár haját mozgatja a levegő, az oroszlán sörénye is mozog. Jegesmedvék ülnek a körhintára, amelyet egy barnamedve hajt, pónik rohannak, hátukon majomlovasokkal.

Fent a cirkusz kupolájában egy szál kötélen emberek kerékpároznak;- egyensúlyozó rúd nélkül szaladgálnak a Niewar- ok, hatvan kilométeres sebességgel száguldó szeren tornásznak, és az öt Reckton a négyes nyújtón, ha csak egy pillanatot is késne, menthetetlenül összeütközne...

Állatok és emberek versenyeznek egymással a porondon.

Ez a verseny jó szórakozást nyújt.

Én legalábbis jól szórakoztam.

I Sz. J.

— Vegyész vagyok, nem pedig diplomata. Maradhatok-e, vagy sem? Újra kérdem, rendel- kezik-e parancsnok úr a szükséges meghatalmazásokkal? Ha igen, döntsön! A gépem két perc múlva indul Ha ön nem határozhat, teremtsen kapcsolatot a parancsnokságával.

A tiszt állott és lehunyta a szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el a szolgálatát, de soha ilyenfajta eseménnyel nem találkozott. A legénység számára tartott foglalkozásokon ezerszer elmondta, hogy ez a kis Magyarország sok gazdag és hatalmas államnál különb, hogy itt...

Sapkájához emelte a kezét, tisztelgett.

— Professzor úr... A politikai menedékjog biztosítása a magyar kormány hatáskörébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges engedélyek megérkeznek, kérem ... tartsanak velem, önök a határőrség vendégei.

A professzor újra kezet nyújtott.

— 46 —

— Köszönöm — mondta — de lekötelezne, ha értesítené Bálint, professzort, egyetemük rektorát. Tegye meg a szívességet, hívja fel telefonon, Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja.

A határőr tiszt egymás után három telefon- hívást intézett el. Budapest különböző pontjairól gépkocsik indultak Ferihegy felé.

Elsőnek a minisztertanács két tisztviselője érkezett meg, néhány kérdőívet tettek a professzor és Hilde elé. Röviddel utánuk a vegyipari minisztert kalauzolták a határőrök pihenőszobájába. Ezt követően Bálint rektor érkezett. Minden vendég kávét rendelt és konyakot ...

A világ nagy hírügynökségeinek telexszobájában működni kezdtek a távírók.

„A Reuter jelenti Budapestről:

Wocheck professzor, az I. G. Farbenindustrie athéni üzemének vezérigazgatója, a világhírű biokémikus, aki a menetrend szerinti Athén—München repülőjáraton szülővárosa fele tartott, Budapesten váratlanul megszaikította útját és a Magyar Népköztársaság kormányától asszisztensnőjével együtt politikai menedékjogot kért.’’

Az ADN hírügynökség már kommentálta is Wocheck pesti késését:

„A Szövetségi Köztársaság kormánya és az I. G. Farbenindustrie vezérigazgatósága fájdalmas szívvel vette tudomásul a neves profesz- szor feltehetően pillanatnyi elmezavarban elkövetett cselekményét. A szövetségi kormány szóvivője útján kijelentette, hogy Wocheck professzort továbbra is saját állampolgárának tekinti, bizonyos abban, hogy a neves tudó;, akin a fáradtság jelei hosszabb idő óta mutatkoztak, pillanatnyi elmezavarában követte el meggondolatlanságát. A szövetségi kormány rrtin— 47 —

den lehetőt elkövet, hogy Wocheck szülővárosába hazatérjen. Ha a magyar hatóságok a tudóst e szándéka keresztülvitelében meggátolják, minden felelősség a beteg ember akaratgyengeségével visszaélő hivatalos magyar fórumokat terheli.”

Éjszaka _ 11-kor a külügyminisztérium sajtó- tájékoztatóra hívta a Budapestre akkreditált külföldi tudósítókat. A Gellért-szálló nagytermében háromszázan gyűltek össze. Nem sokkal később a Reuter gyorshírben jelentette az alábbiakat:

„Wocheck a budapesti Gellért-szállóban tartott sajtóértekezleten elmeállapotának igazolására fejszámolás útján az újságírók által feltett két ismeretlenes egyenleteket «oldott meg. Elhatározásáról csak egy mondatot szólt. Mint kijelentette, az egyetlen utat választotta, amelyet múltjával, becsületével és a tudomány érdekeivel összhangban választhatott.”

A magyar fővárosból érkező rövid, szűkszavú közleményeket világszerte nagy figyelemmel tanulmányozták. A Farbenindustrie székházában vad futkosás vette kezdetét, a szakemberek a vállalat birtokában levő jegyzőkönyvekből azt igyekeztek kideríteni, hol tarthat Wocheck valóban a kutatásaiban. Nagy teljeisít- tnényű számí+óoéoek az évtizedek alatt felhasznált készpénzkiadásokat összesítették, az igazgató tanács az erkölcsi veszteségek mellett a keletkezett anyagi kárra is szerfölött kíváncsi volt.

A kormányfő nyugalmát a gyors egymásutánban bevett három szem nyugtató sem tudta visszaadni. Titkárával néhány titkos telefon- beszélgetést bonyolított le. Arról gondoskodott, hogy délelőtt többé senki ne zavarhasisa.

— 48 —