Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-30 / 125. szám

Látogatás csehszlovák barátainknál Budapesten

A baráti államok többsége tájékoztatási és kulturális központot tart fenn Budapesten. Munkatársunk végiglátogatta ezeket az intézményeket, hogy a népek barátságát szolgáló fontos tevékenységükről beszámolhassunk a Tolna megyei olvasóknak.

Ki az, aid tudja, hogy 1526- ban Mohácsnál — máig sem tisztázott körülmények között — elesett a cseh király? A történelem alaposabb ismerői, akik tisztában vannak azzal, hogy II. Lajos nemcsak magyar, hanem egyúttal cseh uralkodó is volt. Nem kell azonban a távoli évszázadokba vi'sszaszállni, alaposabb puhatolózás után bárki könnyen kiderítheti, hogy akár egy nemzedéknyi közelmúltból is számos olyan kérdést lehet találni, melyekre bajjal tudnánk válaszolni, noha egy velünk köz- ,vétlenül határos államra vonatkoznak, Csehszlovákiára. Ismert tény, hogy *— mindkét oldal — egykor volt soviniszta vezetőinek vitathatatlan bűne az, hogy egymásra utált szomszéd népek kapcsolata hosszú időn át úgy alakult, ahogyan az 'ismeretes. Erről beszélgettünk dr. Joó Kálmán elvtárssal, a Csehszlovák Kultúra tájékoztatási osztályának vezetőjével, aki Franfeek Nemec igazgatóhelyettessel egyetértésben nyilatkozott lapunk részére.

— Csehszlovákia történelmi múltjának, politikai és gazdasági helyzetének, természeti szépségeinek ismertetése a célunk és feladatunk — mondotta az osztály vezető-helyettes. — Mi sem érzékelteti jobban e munka fontosságát mint az, hogy becslés szerint minden hatodik magyar állampolgárnak; él valamilyen rokona Csehszlovákiában. Ennek megfelelő arányú az érdeklődés is, főleg az 1957. óta eltelt időFelvételre keresünk

takarítónőket,

valamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a kórház személyzeti irodáján. Megyéi kórház. Szekszárd

(332)

szakban. Míg eleinte az volt a problémánk, hogy hol szervezzük meg vegyes barátságii estjeinket, most a probléma maradt, csak a jellege változott, ugyanis olyan sokfelé kellene elmennünk, hogy olykor gondot okoz az igények’ kielégítése.

Az irodalmi és művészeti alkotások tolmácsolásánál általában igyekeznek élvonalbeli művészeket megnyerni. Igény azonban nemcsak ebben az irányban mutatkozik, hanem tudományos és gazdasági téren is. Országok közötti szinten ezt a célt természetesen megfelelő szakminisztériumok szolgálják. Vannak azonban olyan területek, melyekre figyelmük nem terjedhet ki.

— Általában az a törekvésünk, hogy olyan ismereteket terjesz- szünk. melyekből haszna van a köznek. Amellett, hogy komoly népgazdasági ág. sokak „hobby”- ja például a méhészkedéis. Hasonlóképpen rengeteg a virágkedvelő. Ezeket igyekszünk kapcsolatba hozni a ha-sonló, vagy rokon érdeklődésű csehszlovákiaiakkal. Jó kapcsolatokat ápolunk a Kertészeti Főiskolával, ezen belül különösen dr. Pro- bocskay Endre faiskolai tanszékével.

A Csehszlovák Kultúra munkatársai rendszeresen látogatják az egész országot, ezen belül érthetően sűrűn a szflováklakta vidéket. Jó a kapcsolatuk azonban Tolna megyével is.

— Kedves barátaink vannak a megyei könyvtárban, az Ismerd meg szomszédaidat és a Fiatal utazók klubja tagjai között. Ezenkívül 'természetesen más helységeket is szívesen felkeresünk. így például jártunk már Tolnán és Mözsön.

A Csehszlovák Kultúra 1950. óta működik a fővárosban. Az időközben eltelt évek során bekövetkezett, előnyös változások, a megnyílt és hatalmas ará- nyúan fellendült hátárforgalom. természetesen érezhetően kihatnak munkájukra. Többen érkeznek Magyarországra és mennek tőlünk a szomszédos, baráti Csehszlovákiába. Ezzel együtt jár az egymás iránti érdeklődés növekedése, az egykor mesterségesen teremtett válaszfalak fokozatos omlása és a baráti kapcsolatok elmélyülése is.

(ordas)

szenvedély

Nem tudom, valaki megpróbálta-e már megfejteni, hogy a gyűjtőszenvedély milyen társadalmi talajból táplálkozik. Egy ilyen felmérés, azt hiszem, érdekes eredménnyel járna.

A szekszárdi gimnázium tanulóinak legalább a fele gyűjt valamit. A szőlészeti kutatóintézet pécsi telepének vezetője Németh Márton — egyben híres szakíró is — rabja a gyűjtőszenvedélynek A pári községi tanács vb-elnöke. Pápszi József ugyancsak. Ide kell sorolni jó néhány vállalati igazgatót, hivatalvezetőt, kishivatalno • kot, segédmunkást, neves orvost, pedagógust stb. Társadalmi állás szerint tehát semmiképpen nem lehetne csoportosítani a gyűjtőket, minden rétegben megtalálhatók.

Érdekes, hogy nincs uralkodó gyűjtési ág sem. A bélyeggyűjtést lehetne annak venni, de mivel ennek már erőteljes anyagi háttere is van, ezt külön kell választani az általános értelemben vett gyűjtőszenvedélytől. Az emberek általában minden lehetőt gyűjtenek. A szekszárdi gimnázium tanulóinak többsége például képeslapot, Németh Márton szőlészeti kutató madártojást, Pápszi József vb-elnök tányért. Gyűjtenek kaktuszt, boros poharat, ceruzát, szalvétát, szőttest, gyufás- katulyát, címkét, régi pénzt, színészportrét, autogrammot, különös alakú kavicsot, vendéglői étlapot. Irodalmi életünk egyik világhírű kitűnőségéről mesélik, hogy olyan kivágott szőlő- és más tuskókat gyűjt, amelyek formája valamilyen élőlényre emlékeztet. És ki tudná felsorolni, hogy mi mindent gyűjtenek az emberek. Az egyik szekszárdi orvos-család minden tagja gyűjt valamit, s szenvedélyüket így propagálják: „Mindent szívesen veszünk, amit gyűjteni lehet.” Mások egy meghatározott dolgot gyűjtenek. Néha ugyan divatossá válik ennek, vagy annak a gyűjtése, ez azonban rendszerint nem sokáig tart: a rövid virágkor után „visszasüllyed” az átlag színvonalra.

Változatos a gyűjtés mértéke is. Czéh Klára tanárnő említett olyan

diákot, akinek 5—600 képeslapból álló gyűjteménye van. Németh Márton több száz madártojással dicsekedhet. Pápszi Józseí tányérgyűjteménye pedig körülbelül 80 darabból áll. Egy závodi történelemtanár több száz régi pénzből álló gyűjteménnyel-.rendelkezik. Sokan éppen, hogy elkezdték a gyűjtést.

Némelyik gyűjtemény kapcsolódik az illető mindennapos "munkájához. A történelemtanár — nem kétséges — nagyszerűen tudja a tanításban is hasznosítani a gyűjteményét. Legtöbb esetben nincs ilyen kapcsolat. Némelyik gyűjtemény érdekes lakásdísz. Pápszi József tányér- gyűjteménye például az előszobát díszíti. A legkülönbözőbb minták, feliratok találhatók rajtuk. A vb- elnök számára csak mint szobadísz értékes, de a hivatásos kutató számára mint néprájzi érték is számításba jöhet. Viszont úgyszólván minden gyűjtemény szép, érdekes. A gyűjtők rendszerint azzal az általános formulával indokolják szenvedélyüket,

hogy szenvedély nélkül nem élet az élet. Tudatosan kiválasztották a szenvedélynek egy nem káros formáját. Ez nagyon is becsülendő. Az viszont, hogy mindén gyűjtőszenvedély mögött, ha más nem is, de legalább a szép, az érdekes, kedvelése kimutatható, az esetek jó részében nem tudatos törekvés, inkább az ember-természetes esztétikai igényének fejlettségére . vall. És ez sem lebe csűlendő, bár ha párosul a tudatossággal, nyilván még értékesebb.

Ha próbálunk kimutatni valamilyen társadalmi indítékot, akkor mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a gyűjtők többsége nem kényszerűségből, hanem kedvtelésből űzi szenvedélyét, abból rendszerint nincs anyagi hiszna, sőt mindez nem egyszer anyagi kiadással és sok fáradtsággal jár.

A gyűjtőszenvedély társadalmi háttere tehát maga a társadalmunk,

BODA FERENC Foto: BAKÓ JENŐ

— Hilde csendesért, és mint annyi évtizeden át, most is min c-nt értően asszisztált. Wocheck bánatosan búcsúzott ábráitól, a reakció-láncolatok szűkszavú leírásaitól.

— Értem önt, Heinz — mondta Hilde.

— Pisztollyal egyszerűbb lenne — krákogott a professzor — de a halál az megmásíthatatlan és visszavonhatatlan. Pénz lesz nálam... s ha minden szál szakad, egy fiola is a vegyüle- tünkből.

A repülőtérre egyedül érkezett. Az útlevél- és vámvizsgálat két percnél nem tartott tovább. Azután" felhaladt a lépcsőn és elfoglalta a helyét a Vanguardban. Újságjába mélyedt. Mellette üres volt a hely. s csak néhány pillanattal a gép indulása előtt telepedett oda valaki. Az illető a háziszappan tiszta illatát hozta magával.

— 43 —

A professzor a szemüvege fölött oldalt lesett. Elmosolyodott.

— Jól van, Hilde ... Sejtettem ..: Most is

mellettem marad.

— Ha tudná, milyen nehéz volt jegyet szereznem!

A gép felemelkedett, áthatolt a felhőrétegen és máris az ég kék kupolája alatt szállt. Amikor a repülőgép figyelmeztető lámpái kihunytak, ők is ki "satolták biztonsági öveiket.

Wocheck ekkor vigyázva, széke karfájára helyezte a kezét. Nem csalódott: Hilde keze is a karfán nyugodott.

— De professzor úr... — az idős lány mosolygott.

Halk kattanás hallatszott, majd megszólalt a gép hangiszórója.

„Villásreggeli után Budapest következik” — A stewardesek kávét, sajtot, szardíniát, kaviárt és tejet szervíroztak A tejpor kis négyzetalakú alumínium fóliában volt. Wocheck feltépte a sajátját és a forró feketébe hintette...

— Budapesten leszállunk — közölte a légikisasszony. — A gép harmincöt percig időzik, majd folytatjuk utunkat München felé.

— Nagyszerű lesz — mondta Wocheck ■— tudja Hilde, legalább harminc éve nem jártam abban a városban.

— Nem ismer rá a professzor úr — szólt hátra bizalmaskodóan az előttük lévő sorból egy tagbaszakadt, ismeretlen férfi. — De addig is, mindig hallgasson rám, én vigyázok majd önökre.

Hilde a professzorra nézett, elmosolyodott.

Aztán leszállt a gép, gurult néhány száz métert, megállt.

— 44 —

Wocheck is felállt és maga előtt tessékelte Hilde Krausot. A légikisasszony mondott volna még valamit, de Wocheck ellentmondást nem tűrő, határozott kézmozdulattal elparancsolta az útból.

Leereszkedtek a lépcsőkön. Néhányszor körülsétál ták a géput,. azután elindultak a Ferihegyi légikikötő épületei felé. Ott az ajtók közelében szürke egyenruhás férfiak beszélgettek. Wocheck hozzájuk lépett.

— A parancsnokukkal kívánok érintkezésbe lépni — mondta és lábaihoz tette a kézitáskáját.

Katái határő tiszt lépett a helyiségbe. Kimért udvariassággal köszöntötte a professzort. Wocheck a kezét nyújtotta.

— Bízom abban, hogy parancsnok úr kellő meghatalmazásokkal rendelkezik. Ennek alapján bejelentem, hogy Hilde Kraus nevű asszisztensemmel Budapesten kívánok maradni.

— Az okmányait, ha szabad kérnem.

Átlapozta a két útlevelet, azután sajnálkozva

adta vissza az iratokat.

— Sajnálom professzor úr... Önnek athéni követségünkön módja lett volna látogató vízumot kérni. Kirándulását ott biztosan engedélyezték volna.

— Szíves engedelmével parancsnok úr, mi nem kéjutazásra jöttünk. Magyarországon szeretnénk letelepedni.

— A főnököm disszidálni kíván — mondta Hilde — és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a kiféjewV '''’•’'általán eszébe jut.

A határőrtisz meglepődve nézett a ‘profesz- szorra. Görnyedt, fáradt, szürke ember állott előtte.

— Bocsánat professzor úr... félreértettem volna? Ön politikai menedékjogot szeretne hazánk kormányától kérni?

— 45 —