Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-29 / 124. szám

Támogatás a kisiparosaknak Erélyes intézkedések a kontárokkal szemben Évek óta napirenden lévő prob­léma: megoldatlan a lakosság el­látása különféle javításokkal, szolgáltatásokkal. Különösen a kisebb településekre vonatkozik ez, ahova az állami és szövetke­zeti helyiipar nemigen jut el, de egyes szakmákban még a na­gyobb községekben sem tudják megfelelő színvonalon kielégíteni az igényekeit. A megyei tanács ipari osztálya által rendezett megbeszélésen — mint arról már hírt adtunk — ismét ezekkel a (kérdésekkel foglalkoztok, főképp arra irányult a vita, miképpen lehetne a kisiparosságot jobban bekapcsolni a lakosság ellátásá­ba, hogyan lehetne a kisiparosok tevékenységét elsősorban számuk növelésével — fokozni. Részt vett a megbeszélésen dr. Vígh Dezső, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese, Pollák Andor, a megyei pártbizottság munkatársa és Ho- molay Lászlóné, a Könnyűipari Minisztérium kisipari főosztályá­nak osztályvezetője is. Vitaindító tájékoztatót dr. Kelemen Sándor ipari osztályvezető tartott. A tanácsi és a szövetkezeti ipar nem tudja teljesen kielégíteni az igényeket. Főképp gazdasági okai vannak ennek, a javítási-szol­gáltatási tevékenység sok eset­ben — különösen a kisebb tele­püléseken — ráfizetéses. Egyes helyeken nem is lehet másként megoldani a problémát, mint kisiparosokkal. Többen szóvá tet­ték, hogy a helyiipari vállalatok és szövetkezetek szívesebben fog­lalkoznak árutermeléssel, mert ez számukra jövedelme­zőbb és elhanyagolják a ja- - vitás-szolgáltatást. Adminisztrációs eszközökkel ezen nemigen lehet változtatni, különösen most, az új gazdasági mechanizmusban. Nyilvánvaló, hogy ráfizetéses tevékenységet nem lehet rákényszeríteni senki­re sem. Szóbakerült, hogy az eddiginél jobban közgazdasági eszközökkel kellene preferálni a szocialista szektor javító-szolgál­tató tevékenységét, az illetmény- adó-mentesítésen kívül például az eszközlekötési járulék elengedé­sével, vagy egyéb kedvezmények­kel. De a húzódozásnak olyan oka; is vannak — mint arra többen rámutattak, — hogy e vállalatok és szövetkezetek kalkulációja torz. nem tükrözi a valóságot. Ezért mutatkozik ráfizetésesnek né­Menekülés a A páduai egyetem vízépítési szakemberei miniatűr Velencét építenek föl három hektárnyi te­rületen. Az óriás játékszer igen komoly célt szolgál: itt számítják ki a lagúnák áramlási, nyomás- és feszültségviszonyait és a hidro­lógiai eredmények alapján döntik majd el, miképpen mentsék meg a 118 szigetre épült „tengerek ki­rálynőjét”, amely biztos halál elé néz. A világtengerek szintje emelkedik, a hárommillió cölöpre épült 900 palota és 105 templom és az egész város minden épü­lete évenként 3 milliméternyit süllyed, — háromszor gyorsabban, mint egy évszázaddal ezelőtt, 2000-re a Szent Márk tér már csak apály idején marad szára­zon. A laguna peremén három hatalmas ipartelep létesült, — vegyiművek, olajfinomítók, kohó­művek — ezek annyira szennye­zik a laguna vizét, hogy kihalnak a halak. A szennyvíz megtámad­ta a Velence alapját képező pil­léreket, bomlasztja a már vány 1 és a bronzot. hány tevékenység és ezért is ma­gasak néha az árak. Ugyanazt a — két-háromszáz százalékos re • zsikulcsot alkalmazzák a javítás- ra-szolgáltatásra, mint az áruter­melésre, jóllehet, az általános költségek tetemes része ténylegesen nem a javí­tás-szolgáltatás. hanem az áru­termelés miatt merül fel. Mindenképpen szükség van azonban az eddiginél intenzíveb­ben foglalkozni a kisiparosság helyzetének, működésük feltété - leinek javításával. Mint Kelemen elvtárs elmondta, az utóbbi évek­ben hozott párthatározatoknak, törvényeknek és rendeleteknek hatásaként javulás következett be e téren. 1964-től 1967-ig a me­gyében háromszázzal nőtt a kis­iparosok száma. Ez a szám azon­ban kicsit csalóka, a növekedés kilencven százalékát két szakma, az építőipari javítás és a szekér­fuvarozás teszi ki. csak a mara­dék tíz százalék oszlik meg a többi szakma között. Egy év óta pedig stagnál a létszám, az ipar- gyakorlást megszüntető!? számá­nál alig néhánnyal több az új iparjogosítványosok száma. A kisiparosság körében nagy­fokú az elöregedés, kevés az után­pótlás. A hatósági intézkedések nem minden esetben hatottak he­lyes irányba. Az ellenőrzés in­kább a könnyebb ellenállás vona­lán futott, a jogosítvánnyal ren­delkezőket ellenőrizték, adóztat­ták, viszont csaknem teljesen líi- esett a jogtalan iparűzők, a kon­tárok ellenőrzése, leleplezése, te­vékenységük megszüntetése, illet­ve — bizonyos esetekben — le­galizálása. Adópolitikánk sem eléggé differenciált, néha indokolatlanul nagy adó­teher nyomja azokat a kis­iparosokat, akik tényleges la­kossági igényt elégítenek ki és szerény jövedelműek, a nagy jövedelműek viszont nem fizetnek jövedelmükhöz mérten megfelelő adót. Többen hangsúlyozták — köztük dr. Vígh Dezső elvtárs is —, hogy ezen változtatni kell a jövőben. Még mindig nem megfelelő a kis­iparosok nyugdíj-biztosítása. Szá­mos körülmény — kiküszöbölhető hátrány — akadályozza, hogy iparjogosítványt kérjenek azok a szakemberek, akik különben al­kalmasak lennének a lakossági igények kielégítésére. szárazföldre Velencében a házak 80 száza­léka tatarozásra szorul, 20 száza­lékát le kellene bontani. Fürdő­szoba, WC. a legnagyobb luxus s a fiatalság menekül a száraz­földre, száraz lakásokba, ahol fürdőszoba van. Egyelőre nem döntöttek, mi le­gyen a város sorsa. Vannak, akik gazdasági életét akarják felélesz­teni, mások múzeumvárosnak szeretnének belőle, sőt felmerült az is, hogy egész Velencét az amerikaiaknak kellene adni: ne­kik lenne pénzük a mindenkép pen rendkívül költséges megoldd sokhoz. Egyelőre a régi védögátakai erősítik, hogy legalább az utóbb: években több ízben ismétlődőt árvizektől megkíméljék a város Megváltozik a hullámok irányi is, mert 1969-re elkészül a lagú­nát átszelő, 180 méter széles, 1- méter mély hajózható csatornc A páduai egyetem kísérlett csak 1974-ben hozhat olyan ered ményeket, amelyeket a gyako„ latban majd alkalmazni lehet, A jövőben lényeges változások lesznek az iparjogosítványok ki­adásánál. Az iparhatóság — napi­rendre kerül néhány nagyobb községi tanács vb felruházása el­ső fokú iparhatósági jogkörrel — nem fogja vizsgálni, hogy a ké­relmező meg tud-e majd élni kis­ipari tevékenységéből, van-e már a községben a kérelmezett i£=).rt gyakorló kisiparos, hanem csak azt, hogy a törvényes kellékek megvannak-e a kérelmezőnél. Az új mechanizmusban például elő kell segíteni a verseny kialaku­lását is. Azt sem vizsgálják, hogy az illető munkaviszonyban van-e, vagy szövetkezeti tag-e, miután kilépését nem lehet megakadá­lyozni. A külterület fogalmát a korábbinál tágabban értelmezik (egyes szakmákban az iparenge­délynél alacsonyabb követelmé­nyeket támasztó működési enge­dély adható az 5000-nél kisebb lélekszámú településekre, illetve az 5000*nél nagyobb lakosságú helységek külterületére, ugyanez vonatkozik a mellékfoglalkozás­ként gyakorolt iparra is). Míg 1958-ban hat szakmára le­hetett adni működési engedélyt, az 1964-es új rendelkezések már 22, a legújabbak pedig 29 szak­mára bővítették ki e lehetőséget. Működési engedély alapján lehet több rokonszakmát is gyakorolni egy személynek, el lehet tekin­teni a mestervizsga követelmé­nyétől, csak szakmai gyakorlatot kell igazolni. Ez azonban nem jelenthet liberalizálódást. őrködni kell azon, hogy tény­legesen hozzáértő emberek javítsák falun, pusztákon is a háztartási készülékeket, láb­beliket, ruházati cikkeket stb. Különös élességgel szerepelt ,a tanácskozáson a kontárkérdés. Igen sokan űznek,. ipart a me­gyében, jogtalanul, főképp olyan szakemberek, akik vállalatoknál, szövetkezeteknél vannak munka- viszonyban, illetve tagsági vi­szonyban. Ez egyrészt azt mutat­ja, hogy az igények kielégített- ség előtt járnak — egyszerűen nem lehet fellépni egy üzemi la­katos ellen, aki falujában meg­javítja a zárakat, mert nincs más, akihez forduljon ilyen szolgálta­tásért a lakosság. De figyelmez­tet e jelenség arra is. hogy nem használták ki a mellékfoglalko­zásként folytatható iparűzés le­hetőségeit sok helyen. ' Erélyesen fel fognak a jövő­ben lépni a hatóságok a kon­tárok ellen. Először figyelmeztetéssel, majd ismétlődés esetén, súlyosabb ese­tekben nagy összegű pénzbírság­gal, a termelőeszközök elkobzásá­val. Nemcsak jogi, hanem erköl­csi alap is van erre, hiszen ma már legális lehetőség van a vál­lalati dolgozóknak, szövetkezeti szakembereknek iparűzésre mel­lékfoglalkozásként. A tsz-ek, me­zőgazdasági tsz-ek iparosai is a legtöbb szakmában kaphatnak működési engedélyt mellékfoglal- kozásos iparűzésre, ha a vezető­ségük ehhez hozzájárul. Állami vállalatoknál az igazgató hozzá­járulására van szükség. Szóba került néhány jogszabály elavultsága, ezek megváltoztatá­sára is szükség van. A kisiparos­ság tevékenységét fokozni kell, az eddiginél nagyobb támogatást kell adni működésükhöz. Ezt kö­veteli a lakosság érdeke, tehát ez politikai kérdés. De politikai kérdés, része a párt szövetségi politikájának is. Az értekezlet részvevői egyetértettek a már ki- l adott és a közeljövőben hozandó , intézkedésekkel, azzal, hogy az eddiginél nagyobb támogatástól kell részesíteni a kisiparosokat, [ <L J, i ÉLETMENTŐK A múlt évben 16 304 liter vért adott a megye gyógyintézeteinek a megyei véradóállomás. Ezt a vérmennyiséget 9646 alkalommal adták a véradók. A véradók: az életmentők. Vércsoport-méghatározást végeznek a laboratóriumban. Bakó Jenő felvételei.

Next

/
Thumbnails
Contents