Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-29 / 124. szám

A teknő...

ELHANYAGOLT, zsupfede- les tanya áll kint a határban. Gazdája évekkel ezelőtt beköltözött, a faluba. Valamikor több ilyen tanya is állt, de azok már eltűntek. Ami használható volt belőlük, bekerült a faluba. A traktorekék a fundamentumot is felszántották ... Régi nevén ma is moharteleknek hívják . ..

Ezt áz épületet azért hagyták meg, hogy menedéket adjon az arra járó pásztoroknak, a közelben dolgozó tsz- tagóknak. , Ajtajáról már eltűnt a zár. csupán egy madzag pótolta. Ami bútor volt • benne, már nem kellett senkinek. Szúette, három lábú ágy, rozzant asztal, a sarokban vályogból rakott tűzhely

— é.s egy teknő, amelyben néha birkát fürösztöttek.

A tavasz elején három juhász érkezett nyájával a környékre. Mihály, Gáspár, János. Ritkán találkoztak, de ismerték egymást. A mesterség olyan, hogy abban ritkán váltják egymást az emberek. Különben sincsenek helyhez kötve. .Kivált télen, amikor a juhász Tolnában nem talál legelőt, elmegy Baranyába is.

Ha már összetalálkoztak, éjszakázzanak együtt — javasolta Mihály. Amint a hegyen jött át, egyik ismerősétől kapott egy pint bort. Van egy sánta báránya is, arra jó lesz a \kadar... Estéiig még kerülnek egyet. Majd találkoznak a tanyánál: ■

—: Azt hiszem, óh érek oda leghamarabb — mondta János.

— Mire jöttök, megrakom a tüzet...

SÖTÉT ESTE volt, amikor a tanyához ért. Moccanatlan volt minden, csak egy bagoly indult éjszakai poftyáfá áz eresz alól.

—* Azanyád ..... -de megijesztettél — dörmögött.

Amint az ajtón belépett, meggyújtotta a tarisznyából előkotort gyertyacsonkot. Körülvilágított, mielőtt az asztalra tette volna.

— Huh — kerekedett rémülten tágra a szeme, amikor a gyertyafényből kirajzolódtak a földre borított teknő körvonalai. A teknő vége két; nyűtt csizmában folytatódott.

— Ki van itt?

Semmi válasz.

Csak tán nem egy halott?

Rég hallott rémtörténetek idéződtek fel benne, elhajtott nyájakról, agyoncsapott juhászokról.

— Valakit agyoncsaptak, és ide rejtették a teknő alá — támadt fel benne a balsejtelem.

— Kirepült a bagoly... a halálmadár...

Rémülten hátrált kifelé, egészen az udvaron álló, dü- ledező kútkáváig, amely fölött vödör nélkül himbálózott az ostor. Remegő kézzel kotorta elő a pipát. A füsttől valamelyest megnyugodott, de visszamenni nem mert. Különben nem félt semmitől, de val ami megmagyarázhatatlan babonás félelemmel irtózott a halottól.

És most, ott benn. a teknő alatt..

A tekintete a pipa rvarazisá- rnl a rozzant zsuptetőre vetődött.

Percek múltak el, vagy tán órák?

FÉLELMET a közeledő szamár patáinak dobogása hasogatta szét. A szamár hátáról lehuppanó Mihálv meelenet- ten nézte a kútkáva mellett gubbasztó Jánost és a sötét tanyát.

— Megraktad a tüzet?

— Nem . . . vagyis... ha nem jössz, felgyújtom ezt az átok tanyát.

— Elment az eszed?

— Nem . .. halott van benne ... — nvös+e ki János.

— Halott? Hol?

— A teknő alatt... Csak menj be. ha akarsz... Itt a a gvertya ...

Mihály meggyújtotta a gyertyát és elszántan belépett. Néhány pillanatig tétovázott, aztán felemelte a tek- nőt. Aztán megrúgta a csizmát.

— Kelj fel, hé. Kész a vacsora.

János csak nézett, hogy ketten lépnek ki az ajtón.

— Gáspár? Hát te val tál?

— Csakis én. Ugye, jól megijesztettelek ...?

— Hát meg, hogy a rüh su- vassza le rólad a gúnyát.

És a három juhász olyan nevetésre fakadt, hogy csak úgy visszhangzott tőle az éjszakai határ. BI.

Látogatás bolgár barátainknál Budapesten

A baráti államok többsége tájékoztatási és kulturális központot tart fenn Budapesten. Munkatársunk végiglátogatta ezeket az intézményeket, hogy a népeink barátságát szolgáló fontos tevékenységükről beszámolhassunk a Tolna megyei olvasóknak.

— Papucs, bőráru, kovácsoltvas gyertya'tartók, népi motívumok felhasználásával készült divatékszerek. .. — kezdődött a

beszámoló, melynek azonban nem a BNV-n voltunk részesei, hanem a Bolgár Kultúra Központjában, Budapesten, a Nép- köztársaság útján. Vendéglátóink. Veszelin Donov főkönyvelő és Dimitna Szuvandzsieva, a központ munkatársa mosolyogva figyelték enyhe csodálkozásunkat, hiszen aki kultúra iránt érdeklődik, csak nagyon távoli gondolattársítás révén jut el általában a kereskedelemhez. A gyakorlatban azonban nincs teljesen így. A kültúrközpont irodái egy népművészeti boltból nyílnak és így a belépő, hacsak nem jár csukdtt szemmel, óhatatlanul fel kell, hogy figyeljen a bolgár népművészet remekeire is. melyek garmadában halmozódnak előtte. Ha felfigyel, többnyire vásárol is. azt pedig bajos lenne tagadni, hogy a népművészet a kultúra jellegzetes része. A felsorolt áruk iránt mutatkozott idáig a legnagyobb érdeklődés, a kézzel szőtt szőnyegek iránt pedig csak azért

nem, mert azok éppen finom technikájuk miatt nem tartoznak a legolcsóbb ajándéktárgyak közé.

— Az üzlet azonban egy hónapja működik, kultúrközpon- tun-k visz<*nt 1952. óta — kaptuk a felvilágosítást. — Első igazgatója, Ljubem Szecsanov elvtárs máig itt dolgozik.

Több mint másfél évtizedes fennállása óta a kültúrközpont rengeteget tetít a Bolgár Nép- köztársaság magyarországi megismertetéséért. Előadások sorát tartotta, köztük jó néhányat megyénkben is. melynek tőszomszédságában — Baranyában ■—, a II világháború befejező szakaszában bolgár katonák is harcoltak.

— Nyelvtanfolyamaink minden kurzusa átlagosan harminc résztvevővel indul. Vezetője Nagypál Teréz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa. Működését különösen jelentősnek tartjuk, hiszen a nyelvi nehézségek nem csekély akadályt jelentenek egymás közelebbi megismerésében — mondotta Dimitna Szuvandzsieva. — Ezen a már említett előadásokkal, melyeket magyarul jól beszélő munkatársaink tartanak, igyekszünk segíteni.

(Mire ezek a sorok megjelennek, már zajlik a legközelebbi Ilyen előadás, egy egészinapos barátsági program keretében, Dnmbóvá»'r»tt).

Megemlítjük. hogy Magyar- országon — részben az itt élő, mintegy kétezer bolgár kertész szorgalma révén —. jól ismert és nagy tiszteletnek örvend a bolgár kertkultúra. A rózsatermesz- tésről szinte mindenki hallott, de arról is, hogy a bolgár szőlő- és gyümölcstermesztés eredményei is híresek. Kínálkozik az összehasonlítás, hogy nincsenek-e a Bolgár Népköztársaságnak olyan tájai, melyek a megyénk- beliiekhez hasonlatosak?

— Természetesen vannak. Elsősorban Plovdiv, Pazardzsik, Szfa- razagora és Burgasz környékét említhetnénk. Amennyiben Tolna megyéből ilyen igény jelentkezik, szívesörömest szervezünk meg és bonyolítunk le szakmai tapasztalatcseréket állami gazdasági és termelőszövetkezeti agro- nómusok valamint a mi szakembereink között. Címeket, ha úgy tetszik, „tippeket” bőségesen tudunk adni.

A Bolgár Kulturális Központ idegenforgalmi ismeretterjesztéssel csak mérsékeltebb arányokban foglalkozik, hiszen ez elsősorban az IBUSZ és más idegenforgalmi szervek' feladata. Azonban, ha valaki azzal a szándékkal utazik Bulgáriába, hogy bármelyik szakterület kérdéseivel részletesebben foglalkozzon, annak alapos, bőséges felvilágosításokkal készséggel állnak rendelkezésére.

(ordas)

M

ost, hogy a vásár bezárt, a mi kis történetünk hőse is befejezte rendbontó tevékenységét.

Mert 11 napig, amíg a nagy áruseregszemle tartott, éppen eleget nyüzsgött, tömérdek bajt kevert. Izgága, összeférhetetlen alakjától már rettegtek a pavilonokban, olyannyira, hegy fényképét végül több példányban eljuttatták az őrökhöz, nehogy beengedjék. De neki is volt magához való esze: álruhát öltött, levágatta bajuszát, szakállt ragasztott, minden furfan- got kitalált, hogy megtévessze a cerberusokat.

Különösen a sajtótájékoztatókat, meg a szakmai bemutatókat kedvelte. Ártatlan képpel ült a figyelmes hallgatóság soraiban, le nem vette szemét az elegánsan kiöltözött, világfi formájú előadóról, aki széles taglejtésekkel magyarázott: „Hölgyeim és

uraim! Gyárunk a legkorszerűbb, automatikusan működő anyáscsavarokkal jelent meg az idei nemzetközi vásáron. Ezeket a csavarokat nem kell csavarni, a menet lézersugárral működik, egyetlen érintésre belefúródik falba, fába, vasba. A magyar szuper- csavarok iránt óriási az érdeklődés külföldön, s

fl béenvé

örömünkre szolgál, hogy a nullszéria után a jövőben minden igényt ki tudunk majd. elégíteni. Kérdéseikre kész vagyok örömmel válaszolni.”

Emberünk ekkor szerényen felemelte gyűrűs- és mutatóujját.

— Csak azt szeretném kérdezni, miért nem lehet kapni átlag méretű hagyományos facsavart szerte e hazában?

Bumm! A vendégek összesúgtak, azután kitört a nevetés. Az előadó vérvörös arccal próbált magyarázkodni, de már késő volt.

Másnap az egyik építőipari vállalat pavilonjában tűnt fel. Filmet vetítettek a cég nagyszabású munkájáról.

Az igazgató kérdéseket várt a hallgatóságtól. Emberünk megint elsőként jelentkezett:

fantomja

— Nagyon szép volt, kérem. En is az Önök által épített házban lakom. Csak azt szeretném tudni, hogy végelszámoláskor a parketta púpját levonják-e a lakások légköbméteréből ?

A bemutató kis híján botrányba fúlt.

A kis ember hol itt tűnt fel, hol ott, mindenütt, feltette a maga szemtelen, provokatív kérdését, azután továbbállt. Így lett belőle a vásár fantomja.

A cipősök meseszép, könnyű lábbeliket mutattak be, amelyek „verik az olasz és francia konkurrenciát”. A fantom tüstént megkérdezte: gyártanak-e olyan

hócsizmát az idén, amit hóban is lehet viselni? A sportszer tröszt összkomfortos sátráról

(„zsebkendőnyi helyen elfér, télen hálózsákká átalakítható”) Oft tudakolta, "hogy ugyanaz-e. amit már három éve is látott a"~vásáron. A zeller- és ananász-zamattal ízesített péksütemények láttán megkérdezte: mitől ragacsos és keletien a kenyér? De még az új cigaretta bemutatóján sem restellt ünneprontó lenni: ez lesz-e a Fecske helyett az új hiánycikk? *

A béenvének vége, a fantom eltűnt a ligetből. Vagy talán nem is volt? Mindenesetre —> lehetett volna...

Bodrogi Sándor:

. ... • .

fi ■ :.«■

I a Kopasz Oroszlánban

I A aj

I Oroszlán!

t: If*::.. '' :

Kein történet ; '

Tulajdonképpen a Farben is átlátott a szitán.’ Dé jó néhány ottani kémikus kárörömmel hirdette j hogy, minden mégsem sikerül az „athéni remetének.”

A háború után gyorsan tovaszálló évek pedig visszahozták az egykori tábornokok mohóságát. Dolgozószobájuk magányában megértették, hogy a német hidrogénbombáhaz még roppant, hosz- szú út vezet. A Szövetségi Köztársaság jó ideig hiába harcol a gyártási jogért-. Titkos, új, hatásos tömegpusztító fegyverre van tehát szükségük. Olyanra, amelyet olcsón lehet előállítani, és a kellő pillanat, bekövetkeztéig tárolni lehet.

A professzort a mind gyakoribbá váló sürgetések élesen látóvá . tették. Megfeszített erővel küzdött tehát olyan vegyszer előállításán, amelynek hatása csak a növényzetre terjed.

— Tudja, Hilde — közbeeső eredményeket nem követelhetik tőlem. Megadom majd nekik

— 40 —

a végső sémákat és képleteket, az ügy ezzel lezárult...

... Most fe amidőn a telefon hallgatóját a helyére illesztette, ezen gondolkodott. Tizenhétezer kísérlet, ugyanennyi különféle anyag, ugyanannyi halott tengeri malac, rhesus majom igazolta: a vegyület, a melegvérű élőlényekre még mindig halálos veszélyt jelent.

Újra csengett a makacs telefon.

WocheOk professzor elszánta magát és beleszólt, a kagylóba.

— Végre! — hallott egy ismeretlen férfihangot a vonal túlsó végéről. — Már megijedtünk, hogy professzor úr megbetegedett.

— Kivel beszélek?

— RURH Központi Üzemtől, Clausus igazgatóval. Örömhírt közlök Önnel. Úgy döntöttünk, hogy a jövőben sokkal nagyobb lehetőségeket biztosítunk a munkájához. Engedje meg, hogy a mai napon m ír mint a blitzenstadti kutatóintézet igazgatójaként üdvözöljem önt.

— Velem erről senki nem tárgyalt...

— A meglepetés kedvéért... Csodálatos laboratórium, nagyszerű asszisztencia várja önt itthon.

A professzor nem válaszolt. Lassan megkerül, te az asztalt, s a vendégek számára elhelyezett egyik kényelmes karosszékbe ereszkedett. Csodálkozva konstatálta, semmiféle meglepetést nem érez. Évek óta tudta, hogy ennek a pillanatnak be kell következnie.

Hallgatott.

— A személyes viszontlátásra — mondta végül Wocheck.

— Halló. .; A repülőjegye a holnapi postával megérkezik.

— Köszönöm. De én Hilde Kraus nevű munkatársamat is magammal kívánom vinni.

— Sajnos, professzor úr... -r- sajnálkozott

/

— 41 —

Clausus — áz önzetlenségére kell appellálmmk. Hilde kisasszonnyal ugyanis terveink vannak. Az ön utódjaként az athéni üzem igazgatója marad.

—■ Mindent szépen elrendezték. Clausus úr, csak gratulálnom lehet Önnek. Ja igen... Milyen gépre is váltottak jegyet számomra?

— Nagyon jó járat. Tizenhat órakor indul Athénből, és húsz óra négykor már Münchenben landol.

— Szeretem az ilyen járatokat, amelyek menet közben sehol sem szállnak le.

— Az első rossz hírem, professzor úr... Ez a gép ugyanis Budapesten is leszáll... De ne féljen! A vasfüggöny mögött, is gondoskodunk a biztonságáról.

— No, valahogy csak kibírom — mondta a professzor kedvetlenül. Amikor leejtette a kagylót, halálos fáradtnak érezte magát.

Hilde most sem rejtette véka alá a véleményét.

— Nehéz napok elé 'néz, Heinz. Claususék kifacsarják, mint egy citromot.

— Kár, hogy nem jöhet velem. Eddig is egyedül éltem..de most már magányos is leszek.

— Mocskos terveik lehetnek, — állapította meg Hilde. — Elválasztják a munkatársaitól és így magát is, minket is próbára tesznek. Ki tudja, ha maga nem is árulja el a titkunkat, bennem lesz-e elég erő a hallgatáshoz? Az egyedülálló ember mindig gyönge, a magány éppen a morális tartást öli ki az emberből. Támaszték nélkül nem lehet élni.

Sokáig dolgoztak. A professzor minden jegyzetét összecsomagolta, a hátrahagyott papírlapokat elégette. A kísérleti naplókba néhány bejegyzést, képletet írt; ezek a hosszú évek munkáját áttekinthetetlenné, csaknem használhatatlanná tették.

— 42 —