Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-24 / 120. szám
Julius Werner, a birodalmi teniszválogatott edzője nem nyugodott egykönnyen a kudarcba. Ám Wocheck-kal nem lehetett vitatkozni. — Kár kérlelnie, Julius bácsi! Amikor a diplomamunkámon dolgoztam, az élőlények vas- asszimilációját választottam témául. Azt hittem, egyszerű dolgom lesz, könnyű, sikeres munka. De tévedtem. Az emberi szervezet létéhez, majdnem minden élőlény fennmaradásához az oxigén és víz mellett még egy alapvető anyagra van szükség. A vasra. Vas és fehérje, látszólag egymástól homlokegyenest különböző anyagok Az egyik roppant egyszerű elem, a másik hall- latlanul összetett vegyület. A vas létezhet fehérje nélkül. Az élő anyag viszont elpusztul, ha nem rendelkezik kellő mennyiségű vassal. — Ezt minden laikus tudja, barátom. — De azt senki sem tudja megmondani, miképp építi át a ferrumot az élő szervezet a sa— 28 — ját „szájíze” szerint. Milyen hallatlanul összetett vegyi folyamat játszódik le az emberi szervezetben, amíg például az almahéj csekély vastartalma az élethez szükséges beépített fer- rummá módosul. Két hónapja értettem meg: ha egész életemet e titokzatos folyamat felderítésére szentelem, többet teszek az emberiségért, mint ezer megnyert játszmával. Egyszerűen nincs időm a napi öt-hatórás edzésekre. — Hallgasson ide, — vesztetté el Werner - a türelmét — maga az I. G. Farben alkalmazottja, és tíz esztendőre szóló szerződést írt alá. Jó, kiválik a csapatomból. Ezt nem tudom meg. akadályozni, de gondolkodom róla, hogy ez a tíz esztendő — a maga számára — száz évvel is felérjen. — Engem nem lehet fenyegetni — pattant fel az ifjú tudósjelölt. — Tudom, hogy a személyzeti osztályunkon milyen nagy szava van önnek. De azt teszi, amit jónak lát. Célom van, és ettől semmiféle fenyegetéssel nem lehet eltánfo- rítamh Néhány pénzdarabot lökött a márványasztalra, köszönés nélkül kisietett a sörözőből. Másnap a laboratóriumban levél várta. „Az I. G. Farbenindustrie igazgató tanácsának rendeletéből: Értesítem önt, hogy a velünk kötött szerződésének 2/a pontja alapján úgy döntöttünk, hogy görögországi leányvállalatunkhoz, az „Aeroché- miához” helyezzük át. Áthelyezése határozatlan időre szól. Illetménye változatlan. Utazási okmányait és az egyhavi fizetésének megfelelő költözködési átalányát a pénztárban vegye fel. Uj beosztásában a munkát folyó évi október hó 1-n kell megkezdenie. Olvashatatlan aláírás személyzeti igazgató.” — 29 — Ügyvédi irodákba rohant, de nem akadt jogászra, aki a gyárral kötött szerződésének felbontásához szükséges perben sikert jósolt volna neki. Késő este ért haza. Csodálkozva vette észre, hogy szobájának ablaka világos. — Végre — nevetett rá az edző. — Alig tudtam kivárni. Nézze, hoztam egy levelet, ebben mi ketten megírjuk, hogy ön továbbra is az I. G. Farben sportklubjában kíván teniszezni, és akkor gyermekjáték lesz elintéznem, hogy abból a görögországi „idegenlégióból” semmi ne legyen. Wochedk hosszú, vékony, vértélen arcát szokatlan tűz öntötte el. Döngő léptekkel száguldott lakása ajtajáig. Feltárta. Biccentett. — A viszontlátásra, uram! Az edző szomorúan csóválta a fejét; — Héj, Wocheck úr — mondta —, ha maga ilyen tűzzel játszana a teniszpályán is... A világ a maga nevét harsogná... Az ifjú mérnök barátait, kollégáit hívta telefonon és sikerült kiderítenie: az Aerochémia születőben lévő vállalat, amely különféle, a levegőből nyert alapanyagok koncentrálásával és mű trágy agy áldással foglalkozik majd. Magyarán: kénsavgyárba kerül. Ebből mindjárt meg is értette, miért nevezte Julius Werner idegenlégiónak azt a helyet. Reggel összecsomagolt. Búcsúzni csak Hűdéhez ment, a lányhoz, akivel együtt készült a diplomamunkára. A csontos arcú, láthatóan örökös vénkisasszonyságra kárhoztatott leány vigasztalta: — 30 — Nincs reménytelen eset Húszéves az Országos Mentőszolgálat A z utak villámgyors, fe- hér járművei, akik naponként húznak el szemünk előtt egy-egy emberi élet mentőangyalaként. ünnephez érkeztek. Húszéves lett egy fiatal —* s mégis áz időseknek kijáró tisztelettel övezett — intézmény: az Országos Mentő- szolgálat. '■ Egy csöndes orvosi szobában beszélgetek dr. Bencze Bélával, a mentők főigazgatójával. Statisztikai adatokról, a mentők munkájáról, s a — múltról. Mert a mentők tulajdonképpen nem húsz esztendeje végzik munkájukat az országban, hanem már nyolcváh év óta. (1887-ben alakult a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület. s ezt követte a Városok és Vármegyék Országos Mentőegyesülete. Még így is egy százados volt a késés, hiszen az első mentőintézmény már 1772-ben működött Hollandiában.) 1948-ban a meglehetősen széttagolt szolgálat egységessé vált az ország egész területén, s a napjainkig eltelt húsz esztendő alatt 312 millió 500 ezer kilométeren 12 millió 370 ezer beteget szállított. ft/T a a mentők munkája J nem kapcsolódik szorosan a közigazgatási területekhez. Minden megyeszékhely rendelkezik ugyan mentőállomással, de a betegekért mindig a legközelebbi, leggyorsabban célba érő kocsi jelentkezik. — A fő cél tehát a gyorsaság? — Csak a kivonulásnál. De a beteg szállításánál már nemcsak a gyorsaság a fontos, ha1 nem a megfelelő hőmérséklet, a zajtalánság biztosítása és a beteg kényelme is. (Az ország 700 mentőkocsija ennek a célnak felel meg.) A beteg egészségét sokszor jobban veszélyezteti a rázkódás, a hirtelen fékezés, mint néhány percnyi esetleges késés. A gyorsaság• képviselői: a „repülő lcórházak”. Mozgó ambulanciák, amelyek több száz émber életét mentették meg az utolsó pillanatokban. A mentők rohamkocsinak nevezik őket: nemcsak a másodperceket. a makacs halált is ezzel rohamozzák. Még egészen friss, alig néhány napos az a történet, amely egy szívinfarktusos asszonyról szól, akinél már beállt a klinikai halál. A repülő kórház percek alatt a helyszínen volt, s a gyors orvosi beavatkozás megmentette a beteg életét. Ha kell, a levegőbe is felszállnak. Hét repülőgépükkel múlt évben 1800 órát repültek, s 1600 beteget helyeztek biztonságba. C zállítottak már Pestre kötőtűvel átszűrt melt- kasú gyermeket, sürgős műtéttel menthető szülő asszonyt és előfordult, hogy külföldön is landoltak. — Legmesszebb Londonban és Stockholmban jártak repülőink. Nemrég Lengyelországba a viharos Tátra fölött vittek haza egy kisfiút. Olyan sok a megrendelés, hogy alig győzik teljesíteni őket. Valaki például Japánba akarta vitetni a betegét. Ilyen hosszú útra azonban nem vállalkozhatnak. Sokszor hidegben, hófúvásban állnak helyt a mentők. Akadt olyan gépkocsivezető, aki egy hófúvásba került kocsiban' szülést vezetett le, s voltak, akik fél éjszakát lapátolták a havat, hogy a beteget biztonságba juttassák. — A legrosszabb terep? — A hegyvidék: ősszel és télen. De az Alföldön is van elég a homokból, sárból. — A balesetek száma emelkedik, vagy csökken? — Az utóbbi időben különösen vidéken, a mezőgazdasági területeken erősen emelkedőben van: Múlt évben már egymillió 137 ezer betegünk volt. — Önöknél, mentőknél, vart reménytelen eset? — Ilyet nem ismerünk. KÓSA CSABA Szappantotó: 150 = 250? Pécs Az 5/1968. számú MÁV Hivatalos Lap melléklete munkakörönként felsorolva közli a dolgozóknak járó színszappan meny- nyiséget. A melléklet szerint a 03 tőházakban dolgozó fűtők, mozdonyvezetők stb. részére havi 250 gramm színszappan járna. Ezzel szemben a MÁV Dombóvári Fűtőházfőnökségnél január óta ezek a dolgozók a 150 grammos színszappant kapják, az előírt 250 gramm helyett. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a rendelet , megjeltenése után a fűtőháznál kidolgozták a szappanosztási tervezetet, amelyet azonban a MÁV Pécisi Igazgatóság I. osztálya nem engedett végrehajtani, hivatkozva arra, hogy a 150 grammos színszappan súlya nyers állapotban 200 grammon felül van és ezt a fűtőháznál nem vették figyelembe. A dolgozók érdekvédelmében a szakszervezeti bizottság ahely- beni Munkaügyi Döntőbizottsághoz fordult. A MÁV Dombóvári Fűtőház- főnökség Munkaügyi Döntőbizottsága április 3-án hozott 12'1968. számú határozata értelmében: .„..kötelezi a MÁV Dombóvári FHitőházfőnökséget, hogy minden dolgozónak az 5,1968. számú MÁV Hivatalos Lap melléklete szerint előirt szappanmennyiséget visszamenőleg 1968. január 1-töi a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül kiossza.” A Munkaügyi Döntőbizottság a határozaít indoklásában kimondja: „...megállapítható azonban az, hogy a kiosztott szappan kereskedelmi súlya 150 gramm, amely a szappan felületén is fel van tüntetve. Tehát azt 250 gramm súlyban kiosztani nem lehet.” A határozat ellen a MÁV Pécsi Igazgatóság fellebbezést nyújtott be a Baranya megvei Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz. A fellebbezés indoklását az alábbiak szerint adták meg: „...álláspontunk szerint az első fokú határozat törvénysértő. a Munkaügyi Döntőbizottság hatáskörét meghaladta. A Munkaügyi Döntőbizottság határozatában tárgyalt kérdés a dolgozók tisztítószerré való- ellátása a fűtőház egész kollek: igen — Dombóvár: tíváját érinti, tehát a hivatkozott fenti rendelkezés szerint ennek a kérdésnek a rendezése nem a Munkaügyi Döntőbizottság, hanem a vállalat felügyeleti szerve és a szakszervezet felettes szerve hatáskörébe tartozik.” A MÁV Dombóvári Fűtőház- főnökség szakszervezeti bizottságának tehát nem panaszt kellett volna előterjeszteni a Munkaügyi Döntőbizottsághoz, hanem kifogást kellett volna emelnie, amennyiben megállapítása szerint a vállalati intézkedés sérelmes a d'olgozókra.” A MÁV Pécsi Igazgatóság fellebbezésének indoklását olvasva önkéntelenül is felvetődik az emberben néhány kérdés. így többek között elsősorban az, hogy a hosszúra nyújtott kioktatás helyett, miért nem intézkedett? Egy szóval sem említi meg a fellebbezés, hogy a MÁV Pécsi Igazgatóság milyen intézkedést kíván tenni a hónapok óta húzódó vita végleges és megnyugtató lezárására. Arról nem is szólva: vajon milyen ügyekben van joga a vállalati Munkaügyi Döntőbizottságnak tárgyalni, ha nem az ilyen és ehhez hasonló vitákban? Ilyen előzmények után azt hiszem érthető érdeklődés előzte meg a Baranya megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság tárgyalását. A 134/1/1968. számú határozatában a Baranya megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság: „...a Területi Munkaügyi Döntőbizottság a MÁV Pécsi Igazgatóság fellebbezését elutasítja és a MÁV Dombóvári Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy horganyzott huzal 22-es 31-es kapható fogyasztási szövetkezet kis- gépszaküzletében Szekszárd, Arany J. u. 11. (252) nem Fűtőházfőnökség Munkaügyi Döntőbizottságának 12j1968. számú határozatát hatályában fenntartja.” A határozat indoklásában a Területi Munkaügyi Döntőbizottság sorra döntötte meg a MÁV Pécsi Igazgatóság fellebbezésének indokait, kezdve ott, hogy igenis joga volt a vállalati Munkaügyi Döntőbizottságnak ez ügyben tárgyalni és határozatot hozni. Mivel a fenti határozat ellen, további fellebbezésnek helye nincs, ezért mindenki azt hinné, hogy a MÁV Pécsi Igazgatóság a határozatnak megfelelően intézkedett és a dolgozók január 1-től visszamenőleg megkapták szappanjárandóságukat. Sajna; nem így történt! A MÁV Pécsi Igazgatóság tovább keresve vélt igazát bírósági óvást kért a hozott határozattal szemben és utasította a MÁV Dombóvári Fűtőházfőnökséget, hogy a kérdéses szappanjárandóságot nem oszthatja ki. Eddig, a most már több hónapja húzódó vita során két alkalommal is helyt adtak a dolgozók kérésének, amelynek jogosságához semmi kétség nem férhet, hiszen az csak természetes, hogy a 150 gramm súlyú szappant nem lehet kiadni 250 gramm súlyban. Főleg nem akkor, amikór ez a súly a szappanon fél is van tüntetve! Mindenesetre jó lenne sürgősen véget vetni ennek a hosszú vitának, mielőtt még a dombóvári fűtők és mozdonyvezetek kérésére a szakszervezeti bizottság él a Munka Törvénykönyve biztosította vétójogával. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ 60il6-as BH elemet készletünkből azonnal szállítunk, nagyobb mennyiségre is megrendelést felveszünk. Dunaföldvár, Építőipari és Cementárukészítő Ktsz. Dunaföldvár. Mészáros u. 5. __________________________(258)
