Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-22 / 118. szám
M ti ni*:aer^ondok a téglagyárakban A pró hirdetésen túli feladatokat kell megoldani (Női és férfimunkásokat téglagyári munkára felveszünk. Jelentkezés a Palánki Téglagyár irodájában. A Népújság apróhirdetési rovatából.) A napok óta megjelenő apró- hirdetésre nincs jelentkező. Kö- lesden viszont már hetekkel ezelőtt próbálkoztak apróhirdetéssel, hiába. Sőt a környező huszonhét (!) községben dobszó és hangosbeszélő útján hirdették, munkásokat keresnek, jó kereseti lehetőség van. Jelentkező Palánkon, Kölesden, Hőgyészen és a dombóvári üzemekben is alig akad. Nem divat a téglagyári munka? Keveset fizetnek? Rosz- 6zak a munkakörülmények? Téglagyári vezetőkkel beszélgettünk az elmúlt napokban. Aggasztónak tartják a helyzetet. Jellemző Kővári István véleménye' —. Az idén a téglagyártásra kiválóan kezdődött az év, egész május közepéig alig volt néhány csepp eső. Mégis háromszázezer tégla gyártásával maradtunk el. S mindez munkaerő hiánya miatt... Ötven forintot érő munka — ezer tégla A háromszázezres lemaradást Kölesden, a sok tízezrest a többi gyárban pótolni nem lehet. A téglagyártó szakma sajnos olyan, hogy egyébként is ki van téve ezernyi veszélynek a termék. Amelyet már legyártottak, abból is évente egy-egy gyárban százezerszámra megy tönkre — s mennyire nem számítható az, amely még ki sem jött a présgépből. Pedig kell a tégla. Az igények nőnek, bár fölemelték a tégla eladási árát, mégis egyre többen keresik a gyárakban... Az egyik Tolna megyei gyárban kényszerűségből már olyan eljáráshoz folyamodtak, amelyet tulajdonképpen szokatlansága, s talán jogtalansága miatt is bírálni kellene: aki a TÜZÉP-nél téglává árlásra előjegyzést kért, az soron kívül kap annyi ezer téglát, ahány ötven forintot érő munkát végez a gyárban... Egy másik Tolna megyei gyárban, ugyancsak kényszerűségből, a katonacághoz fordultak segíti ségért. Tíz tagú brigádot adott az alakulat a gyárba, s a katonák mindaddig ott dolgoznak, amíg munkabérük fejében elegendő téglát nem kapnak, amennyi egy kisebb beruházás felépítéséhez elegendő. A téglás szakma nem könnyű. Jó fizikai erőt kpvetel. Nincs a gyárban olyan hely — és például a terhes anyáknak lehetetlen kímélő munkát adni —, ahol köny- nyűszerrel lehetne a napi nyolc órát eltölteni. A bányában, ahol a szalag kiszolgálása vagy a kisvasúti kocsik töltése a feladat, éppen úgy nehéz a munka, mint azoké az asszonyoké, akik egész nap hajlonganak ás több száz mázsa súlyt —■' nyers téglát — raknak szárító bangétákba. Nem könnyű a présgépnél az elszedők munkája, kiváltképpen nehéz a kemencemunkásoké. Érthető tehát, hogy kevés ember jelentkezik téglagyárba dolgozni. Miért nincs elegendő munkás ? Elsősorban — mint mondottuk — a nehéz fizikai igénybevétel miatt. Nem „csábítja” az embereket a viszonylag magasnak tűnő átlagkereset sem: a gyárakban a munkások átlagfizetése 1800 forint körül van. Egy téglalerakó munkásnő 1500 forintot is megkeres —, de ilyen körülmények között! Inkább 1000— 1200 forintos állást vállalnak, mintsem a téglagyárit ezerötszázért — és akkor a téglagyári még mindig csak a nyári szezonban ad keresetet. Télen — miután a család az asszony keresetét is megszokta, a családi tervezésben erre is épül a jelen, s a jövő kiadása — újból munka után kell futkosni, legtöbbször eredménytelenül, mert télen aztán még a zárt üzemekben is kevesebb munkást alkalmaznak, illetve a létező egy-két helyre olyan munkásnőket vesznek fel, akiknek protezsálójuk van.... Nem mennek a férfiak a téglagyárba dolgozni, mert derekat, kar- és lábinakat zsugorító munkát ma már senki nem akar végezni. Inkább elmennek az útépítkezésekre, az építővállalatokhoz, ahol jószerlnt félnapon át csak a lapát nyelét támasztják, s csaknem annyit keresnek, mint a téglagyárban. Még utaztatja is a vállalat a munkásait, ameny- nyiben egy községből, — mint például Kölesd — legalább egy brigádnyi kubikos verődik össze. Nem mennek a férfiak, s a nők a téglagyárba dolgozni, mert a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben ma már kielégítő a bérezés — a két munkát összehasonlítva — a gyárit és a termelőszövetkezetit. mindenképpen a tsz javára billen a mérleg: fizetség, a munka könnyűsége tekintetében egyaránt. Egy család öt keresővel — lakás nélkül A téglagyárakban a munkások „fogyásának” különös eseteivel találkozhatunk tehát. S ameny- nyiben elmondjuk, hogy néhány gyárban a törzsgárda kialakítása — elegendő létszám biztosítása — csupán lakás kérdése, nem árulunk el titkot, hisz ezt valamennyi Tolna megyei téglagyárban tudják, évek óta az ottani vezetők, szakszervezeti és párttiit- károk „szorgalmazzák” a lakások építését, De az ügy nem halad előre megnyugtató módon. Kölesden például, ha most három családnak azonnal tudnának lakást biztosítani, megoldódna a létszámhiány. Dombóvárról jelentkezett egy téglás család öt (!) keresővel, lakás híján nem tudnak munkába állni. És ha netón a Tolna—baranyai téglagyárak központja végül is több lakás építéséhez fogna, nem valószínű, hogy a munkaerőkérdés — a letelepítés révén — megoldódik. Az a tapasztalat, hogy amely család három-négy tagja a lakáskiutalás idején még a gyárban dolgozott — így van jogosultsága évente a néhány épülő lakáshoz a gyárak egy-egy legjobb munkásának •— néhány hónap, egy év után már csak a családfő van a gyár alkalmazásában. A többiek más gyárba, tsz- be, építkezésre mennek dolgozni. S ők azután is lakják a kiutalt — most már különleges státuszú — szolgálati lakást. <*»> Rendezni a fizetést A téglagyárak jelentős gondjaként említettük a munkaerőhiányt. Nem kevesebb gonddal jár azonban a meglevő létszám tartása sem. Legtöbben a kevés kereset és a nagy fizikai terhelés miatt elhagyják a gyárat. Megoldatlan kérdés ■*— fordultak már ebben az ügyben több hivatalos helyre — a fizetések rendezése. Miután a tégla árát csaknem kétszáz forinttal emelték, a munkabérek változatlanok maradtak. Nem kielégítő a téglagyárakban a szociális létesítmények állapota — bár az elmúlt években sok tízezer forintot költöttek el e célra. A téglagyári dolgozóik sok-sok gondja, problémája igen lassan nyer elintézést. Lassú az ügyintézés. s csak bonyolítja a helyzeteit, hogy a Tolna megyei gyárakat Pécsről irányítják. Hogy hogyan, azt nem e kritikai cikk hivatott elbírálná. PALKOVÁCS JENŐ A Toina megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel FELVESZ szekszárdi lakosú takarítónőket Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán, Szekszárd, Tar- csay V, u. irodaház. «93) 4 tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetben Több mint négyezer csomó karalábét szedtek már eddig. Három asszonybrigád végzi ezt a munkál Egy hónapja megállás nélkül dolgoznak az öntözőberendezések. Fida László és Kupi István egy szórófejet állítanak be. Megkezdődött a paprlkapalánták ídfi’.icííse. Tíz U-\' i , r.yisz^ói és két holdon keszthelyi paprikát termelnek az idén.
