Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Kedvező tapasztalatok Kiállták a „összegezve az előkészítés és a vita tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy a legtöbb helyen sikerült megvalósítani az elképzeléseket. A kollektív szerződés valóban kollektív munka volt, s az híven tükrözi a két fél álláspontját. Az igazi tapasztalatszerzésre azonban a következő hónapokban kerül sor, akkor, amikor már a gyakor­latban kell majd alkalmazni a kollektív szerződés egy-egy pont­ját.” A „Tolna megyei Népújság” ja­nuár 28-án megjelent „Befeje­ződött a kollektív szerződések megkötése” című cikkünkből idéztük a fenti bekezdést. S most, hogy már több mit egy negyed éve érvényesül a vállalatok bel­ső törvénye, a kollektív szerző­dés, úgy érezzük, elérkezett az idő, az első tapasztalatok vizsgá- lására, értékelésére. Az építők megyebizottsága mel­lett működő közgazdasági bizottság a közelmúltban vizsgálta a megye két nagy építőipari vállalatánál a kollektív szerződés végrehajtásá­nak tapasztalatait. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Az első és talán legfontosabb megállapítás: a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság a leg­messzebbmenőkig igyekszik be­tartani a kollektív szerződésben foglaltakat. így például a kol­lektív szerződés megkötése óta rendszeresen figyelemmel kísérik a «sokként munkaképességű dol­gozók helyzetét. Ugyancsak felül­vizsgálták a női, valamint a fia­talkorú munkaerők foglalkozta­tását. Egyetlen esettől eltekint­ve — a dombóvári építésvezető­ségen egy alkalommal fiatalko­rúakat köteleztek túlórázásra — nem történt szabálytalanság. A vállalatvezetés és a szakszer­vezeti bizottság közös intézke­désének eredményeként azonban ezt is azonnal megszüntették. Az próbát a kollektív ellenőrzés során megállapították, hogy a vállalat, ugyancsak egyet­len esettől eltekintve, helyesen alkalmazta a felmondással kap­csolatos előírásokat. Az egyetlen vitás esetben a dolgozó kevesell­te a felmondási időt és annak meghosszabbítását kérte, amelyet a Területi Munkaügyi Döntőbi­zottság, a vállalat kollektív szer­ződésére hivatkozva meg is ítélt. Néhány olyan tapasztalat is került a tarsolyba, amelyeket majd az 1969—70-es kollektív szerződés megkötésénél már fi­gyelembe kell venni. így többek között nem rögzítették, hogy az igazolatlan hiányzóknál hány napos mulasztás után lehet a dol­gozót kilépettnek tekinteni. Ugyancsak hiányzik a jelenlegi kollektív szerződésből egyes mun­kakörökben az úgynevezett ké­szenléti átalány megállapítása. Nem tartalmazza a szerződés a hivatalosan kikért dolgozók rend­kívüli szabadságával kapcsolatos tennivalókat. Olyan hiányosságok ezek, ame­lyek szinte természetes következ­ményei annak az új természetű munkának, amelyet a kollektív szerződések összeállítása jelentett, mind a vállalatvezetés, mind pe­dig a szakszervezeti bizottság számára. Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Itt is az előbbihez hasonló megállapítással kell kezdeni az értékelést: mindkét fél él, még­hozzá helyesen él a kollektív szerződés adta jogaival, ugyan­akkor egy-két esettől eltekintve a kötelességeket is betartják. Ter­mészetesen itt is akad olyan ész­revétel, javáslat, amelyet a kö­vetkező kollektív szerződés meg­kötésénél okvetlen figyelembe kell venni. így többek között a jelenlegi szerződésben a döntő- bizottságak és azok feladatai igen szűkszavúan vannak megfogal­szerzodések mazva. Ezit feltétlen bővíteni kell az 1969—70-esben. Mint Ismeretes a bérezéssel kapcso'atos kérdéseket külön mellékletben szabályozták a szer­ződő felek, amelyet mindenkor a kollektív szerződés melléklete­ként kell kezelni. Sajnos ezt az egyébként igen fontos előírást a vállalatnál nem tartották be, mert még a vizsgálat időpontjá­ban sem volt mellékelve a kol­lektív szerződéshez, s így a dol­gozók a mai napig nem ismerik az átlagbér kiszámításának mód­ját, az egy-egy termelő egységbe leadott átlagbér-számokat. A vizsgálatot követő napokban minden bizonnyal pótolja majd a vállalatvezetés és a szakszerve­zeti bizottság ezt az egyébként elég nagy jelentőségű mellékletet. Jók a kollektív szerződések Összegezve a vizsgálat tapasz­talatait elmondhatjuk, hogy a két vállalat kollektív szerződése dön­tő többségében tartalmazza azo­kat a problémákat, amelyek a két fél között esetleges vitára adhatnak okot. Az a tény, hogy jelentős nézeteltérés, illetve vi­tás ügy nem akadt egyik válla­latnál sem, azt bizonyítja, hogy a kollektív szerződések jók, és az azokban foglaltak betartását mindkét szerződő fél igyekszik maradéktalanul végrehajtani. Ma már túlzás nélkül megálla­píthatjuk az új, és rendkívül je­lentős munkát — a kollektív szerződések tervezetének össze­állítását, megvitatását, majd el­fogadását — a két nagy építő­ipari vállalatnál, az adott lehető­ségek figyelembevételével jól végezték el. És ennek a jó mun­kának gyümölcse a jó kollektív szerződés. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Az állami szervek és a honvédelmi nevelés A honvédelmi nevelés időszerű kérdéseiről tanácskozott Szekszár- don a járási pártbizottság és az MHSZ járási közponja a községi tanácsok elnökeivel, függetlenített párttitkárokkal és termelőszövetke­zeti elnökökkel. A tanácskozás a honvédelmi szövetség átszervezése, a honvé­delmi nevelésből a szövetségre, a párt-, állami és gazdasági veze­tőkre háruló feladatok tették idő­szerűvé. Az MSZMP Politikai Bizottságának és a kormány ha­tározatának megfelelően a hon­védelmi szövetségnek kell felké­szíteni a fiatalokat ■— a néphad­sereg igényeinek megfelelően — a katonai szolgálatra. Ez annyit je­lent, hogy a sorkötelesek jelentős részét kell kiképezni gépkocsiveze­tésre, megtanítani a rádiózás­ra, elektrotechnikai ismere­tekre, és általános katonai is­meretekre. A katonai kiképzés színvonala jelenleg már azt követeli, hogy a fiatalok megfelelő előképzéssel, illetve alapismeretekkel vonulja­nak be. Az elmúlt évek alatt a katonai technikában bekövetke­zett változások, a fejlődés miatt a technikai mérce ma már nem csupán a tűzerő, az egy főre ju­tó motorlóerő-teljesítmény, ha­nem az egy főre jutó rádiócsövek, tranzisztorok, fotocellák száma is. A korszerű katonai ismere­tekhez ma már elengedhetetlen a megfelelő fokú szakmai ismeret. Ezért kell tehát az alapvető is­mereteket; a harc alapvető kö­vetelményeit, tehát a fegyverek harci eszközök ismeretét, kezelé­sét is már előzőleg, a bevonulás előtt elsajátítani. Mindezt tehát elsősorban az MHSZ keretében keil a fiatalok­nak megtanulni — és ebben há­rul a korábbiaknál nagyobb fel­adat a párt-, állami, gazdasági vezetőkre: a kiképzés anyagi­technikai feltételeinek megterem­tésében, biztosításában. Az anya­gi-technikai feltételek; a kikép­zéshez szükséges helyiségek, lő­terek, anyagok. Tehát, azokban az iskolák­ban, amelyekben megfelelő szintű politechnikai képzés folyik, belyet kell, hogy kap­janak a rádiós, a modellező szakkörök, és ezeknek helyet kell adni a községi kultúrhá- zakban is. A szekszárdi járásban a taná­csok már számos helyen adtak a kiképzéshez anyagi segítséget, azonkívül több szövetkezet is. Bátán helyiségadás, fegyvervá­sárlás, Várdombon, Decken, Mö- zsön lőtérépítés — Mozison ebben a termelőszövetkezet is részt vál­lalt — jelzi, dokumentálja a köz­reműködést. Egyetlen ellenpél­da — a szedresi tsz-ben a veze­tőség hosszabb időn keresztül ineditált azon, adjon-e vagy sem 5—600 forintot fegyvervásárlásra. Hogy a fiatalok között tsz-tagok is vannak...? Helytelen lenne az a szemlélet, amely a községi tanácsok, párt­szervezetek szerepét csak az anyagi tényezőkre korlátozná, és figyelmen kívül hagyná azt a le­hetőséget, amelyet az eszmei ne­velésben való részvétel kínál. Nem elég valakit egyszerűen csak a fegyver, a rádió kezelésé­re, a gépkocsi vezetésére megta­nítani, ha nem hintjük el a tuda­tot, miért is van erre szükség. A mai fiatalokból hiányoznak a múlttal kapcsolatos élmények. Nem <»upán a felszabadulás előtti múlttal nincs élménybeli kapcso­latuk, hanem a szocializmus épí­tésének kezdeti, hősi szakaszával sem. A felnőttekre vár a feladat, a tapasztalt párt- és állami veze­tőkre, a munkásmozgalom aktív résztvevőire, hogy neveljék, se­gítsék a fiatalokat, segítsenek nekik a múlt és a jelen összeha­sonlításában: tanítsák meg őket, arra, mit is jelent a szocialista haza, mit jelent a szocialista vív­mányaink védelme. Miután a honvédelmi nevelés nem csupán a fiatalokra korlá­tozódik, a tanácsok, pártszerve­zetek segítségén, részvételén is múlik a lakosság 15 órás polgá­ri védelmi oktatása, a tartaléko­sok utóképzése, és több más, el­sősorban a honvédelmi szövetség­re háruló feladat sikere. A rész­vétel nem csupán szívességből végzett társadalmi munka. Erre is ugyanúgy érvényes és kötele­ző a párthatározat, mint az álla­mi, gazdasági, társadalmi élet más területeire. BI. Objektív mérce A zt természetesen senki sem vitatja hogy az új gazdasági mechanizmus kö­rülményei között lehetnek vál­lalatok, amelyek nem a gaz­dálkodásuk javításával igye­keznek magasabb nyereséget elérni, hanem spekulációs ma­nőverekkel. Az ilyen törekvé­sek ellen valóban jó, ha már most felvesszük a küzdelmet és mindent elkövetünk — felhasználva a széles körű tár­sadalmi ellenőrzést is —, hogy időben gátat vessünk a jogta­lan, meg nem érdemelt ha­szonszerzésnek. Azonban ma, amikor a nyereség ösztönző szerepe még ki sem bontako­zott. és máris a nyereséghaj­szolás elleni hadjáratról be­szélni, és csak erre mozgósíta­ni legalább akkora hiba, mint megfeledkezni róla. Ugyanis, ha csak a nyereségnövelés veszélyeiről esik szó, félreért- hetővé, Sőt érthetetlenné vá­lik az eredeti célkitűzés: a nyereség pozitív hatásainak aktivizálása. Ma éppenséggel arra kell ösztönöznünk minden válla­lati, szövetkezeti kollektívát — még ha ezt nem is tehetjük kockázat nélkül —, hogy az adott lehetőségeket mozgéko­nyán kihasználva érjenek el minél nagyobb nyereséget, aminek eredményeként jusson több a társadalomnak és több a kollektívának is. Erre kell biztatnunk a vállalatokat még akkor is, ha tudjuk: a népgaz­daság számára nem minden nyereségnövekedés hasznos. Ez a megállapítás ellentmon­dásosnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az érvényben levő jövedelemelvonási rend­szer szinte automatikusan biz­tosítja az osztozkodást az el­ért nyereségen az állam és a vállalat között. Eszerint mi­nél magasabb a vállalati nye­reség. annál nagyobbak az ál­lam adóbevételei, annál több forint kerül az állami költség- vetésbe. Igen, ez valóban így van abban az esetben, ha a vál­lalat nagyobb nyeresége a ma­gasabb színvonalú gazdálkodás, a kezdeményezés, jobb szer­vező munka, a gyors reagá­lás eredményeként keletkez­nek. Viszont abban az eset- . ben, ha a nagyobb nyereség nem a piád' lehetőségek jobb kihasználásából, a műszaki fejlesztés eredményeiből, az önköltségcsökkentésből, a ter­melés gazdaságosabb szerke­zeti átalakításából ered, leg­feljebb csak a vállalat szá­mára jelent magasabb jöve­delmet, de feltétlenül káros a társadalom számára. Ugyanis az ilyen módon megszerzett, meg nem érdemelt nyereség, még ha egy jelentős részét az állam el is vonja, mivel nem áll mögötte tényleges gazdasá­gi teljesítmény, megtermelt termék, létrehozott érték, a társadalom megsarcolását je­lenti. A szociálista társadalom ^ csak azt a nyereségnö­vekedést fogadhatja és ismer­heti el, amely mögött való­ságos teljesítmény áll. Csak az a kollektíva vehet el többet a társadalom által létrehozott értékből, amely arányosan gyarapította is azt. Az ilyen értelemben növelt nyereség a vállalati munka minden ele­mét érinti. Ezért alkalmas ar­ra. hogy a vállalati tevékeny­ség minőségének, eredményes­ségének objektív mércéje le­gyen. Eredményesnek nyilván­valóan az olyan vállalat te­vékenységét tekinthetjük, amely a termelés megszerve­zése során figyelembe veszi a változó népgazdasági szükség­leteket, a fogyasztók folyama­tosan bővülő, átalakuló igé­nyeit, ezekhez alkalmazkodva, valóságos szükségleteket kielé­gítő termékeket gyárt, a le­hetőség szerinti legkisebb költ­ségráfordítással. Az ily mó­don elért eredményeknek tük- rözniök kell a vállalati nyere­ségben, s adott árak mellett meg kell, hogy határozzák an­nak nagyságát. Ha viszont a vállalatok nyeresége attól függ, hogy a kollektíva meny­nyire tudja tevékenységét szervezetté tenni, mennyire ismeri fel a szükségleteket, hogy reagál a piac jelzésedre, mennyire törekszik tartalékait feltárni és falhaszná'ni. meny­nyire takarékoskodik a rábí­zott eszközökkel, beleértve a termelési eszközöket és a munkaerőt is, akkor ebben az esetben a népgazdaság számá­ra is kívánatos a vá'laiatpk érdekeltségét a nyereség’rvíz kapcsolni, a váll varokat a magasabb nyereség elérésére ösztönözni. JCJzen az alapon minél na­gyobb a nyereség tö­mege, annál magasabb lehet a vállalati dolgozók személyi jövedelmének átlagos színvo­nala és annál nagyobb a vál­lalat fejlesztési lehetőség»?. Ily módon azok a vállalatok fejlődnek a leggyorsabban, ott a legmagasabb a személyi jövedelem, ahol a legmagasabb a nyereség, ahol a legjobban dolgozik a vállalati kollektíva. Az állam és a vállalat kö­zötti osztozkodás mértéke hosszabb időszakra rögzített, a vállalati célokra felhasználha­tó nyereségrész, de az állam részesedése is a vállalati te­vékenység eredményességétől függ. Jelenleg népgazdasági méretekben a vállalatok a ter­melésben felhasznált saját ál­ló- és forgóeszközeik minden 100 Ft-ja után átlagosan 7,5 forint nyereséggel számolnak, amiből — az érvényben levő szabályok szerint — 4,— Ft jut az államnak, a többi a vál­lalatnál marad. A vállalatot illető 3,5 Ft-ból kb 2,— Ft jut feiesztésre és 1.5 Ft a dolgo­zók részesedésére. Ez a néhány adat számszerűen is bizonyít­ja, hogy a vállalati nyereség minden forintja, minden fil­lérje kollektív célokat szolgál. DR. DANKOVITS LÁSZLÓ Csaknem 300 millió forintos költséggel új úttörőváros Zánkán Júliusban új úttörőváros épí­tését kezdik meg Zánkán —; tá­jékoztatták a KISZ Központi Bi­zottságánál az MTI munkatársát. Elmondták, hogy a kormány Gaz«lat5ági Bizottsága a közeb múltban megtárgyalta és el­fogadta a beruházás programját. Csaknem 300 millió forintot köl­tenek a munkálatokra. Ebből 53 millió forintot az idén, valamint 1969-ben és 1970-ben fektetnek be, a többit pedig a későbbiek­ben használják fel. A tervek szerint 1974-ben foglalhatják el birodalmukat a gyerekek, de máris latolgatják a határidő megrövidítésének lehetőségeit. Szó van arról, hogy 1971-től fo­kozatosan adják át az egyes részlegeket, s megpróbálkoznak azzal is, hogy jó szervezéssel, széles körű összefogással 1973-ra hozzák előre az avatás napját. Az új zánkai úttörőváros ke­vés híján 350 holdas területet foglal el a Balaton partján. Egy részét erdő borítja, a nyári hó­napokban egyszerre 3200 vendég fogadására lesz alkalmas.

Next

/
Thumbnails
Contents