Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPflJSÁO 1968. április M. Nagyon örültem, hogy betekinthettem a közvélemény- kutató ívekbe. Rólam is sokan írtak. Jót is meg rosszat is. Többen jót, mint rosszat. Én ezennel válaszolok a bírálatokra. Nem úgy, mint ahogy valamikor válaszoltak. Elfogadom a bírálatot és ígérem, hogy bírálóimról is legalább annyit írok, mint azokról, akik dicsértek. Mert elmúlt már az az idő, amikor a bírálóval ezt lehet, meg azt lehet csinálni. Ma nyugodtan bírálhat bárki legfeljebb nem hallgatják meg, de bántódása nem esik. Ma nyugodtan lehet mondani ezt, vagy azt, legfeljebb nem veszik figyelembe. A napokban hallottam például egy igazgatót, aki ezt mondta: „Rendben van, egyetértek a demokráciával, de legyen mindig az, omit én akarok!” Mennyivel masabb hang ez, mint 0, valamikori. Mert valamikor is lehetett kérdezni, sőt bírálni is. És akkor törődtek az emberrel, akkor fontos volt a bíráló személye. Ezt a következő példa is jól mutatja. Az egyik értekezleten megkérdezte az illetékestül Kovács B. Károly: „Tessék már megmondani, hová tűnt a vaj?”. Az illetékes azonnal válaszolt: „Majd a következő alkalommal megmondom.” A következő alkalommal Kovács B. Károly ismét kérdezett: Tessék már megmondani, hová lett a tojás?” A válasz: „Majd megtudja legközelebb!” Legközelebb megkérdezte Horváth Gedeon: „Tessék már megmondani, hogy hoihí tűnt Kovács B. Károly?”. Ez az idő szerencsére már elmúlt. Többen mondták: járjak többet Tolna megyében. Járnék is, de... Elárulom, hogy miért járok többet külföldre. Azért, mert Moszkvába hamarabb eljutok, mint Bátaszékre, sőt Brüsszelbe is. És, ha már egyszer utazik az ember, és, ha ugyana.nnyi idő alatt eljuthat Brüsszelbe, mint Dombóvárra, akkor inkább Brüsszelt Választja. Meg a napidíj is befolyásolt. Külföldön többet kap az ember. De most azt hallottam, hogy a hazai napidijat is egyszmtre hozzák a külföldi kiküldetési díjjal, hogy ezzel is ösztönözzenek mindenkit arra, amit megláthat Kétyen, azért ne menjen Honoluluba. Bizony így lesz ez! Én máris edzek az itthontartózkodásra. A napokban például el kellett volna mennem Dániába, vagy máshová, megtudni, hogyan világosítják fel az ifjúságot, a gyerekeket a nemi életről. Megtakarítottam az utazási költséget. Egyszerűen csak végignéztem néhány autóbuszmegállót, és azonnal megállapítottam: nálunk is van nemi felvilágosítás. Méghozzá alapos. Mindent még ábrázolnak is, sőt az is lehet, hogy éjszaka bemutatókat, tartanak. Ezért nem kell Dániába menni. Csak itthon kell körülnézni. Mehettem volna azért is külföldre, mondjuk Rio de Ja- neiróba, hogy megnézzem, milyenek ott a kutyatemetők. Nem mentem. Elég Volt, hogy elolvastam: Rio de Janeiró- ban 22 480 kutyasírkö van, és máris rájöttem, hogy Szek- szárd is kezd hasonlítani Rio de Janeiróhoz. Igaz. hogy még 22 479 köztük a különbség, de ha egyszer nekiduráljuk magunkat, akkor behozzuk őket. Egy már van. Remélem lesznek még követők. Kint jártam Amerikában, amikor azok a nagy szemetes sztrájkok voltak. Szemetesek voltak az utcák. Most már sajnálom az utazási költségeket, mert elég lett volna néhány szekszárdi utcát, vagy a nagymányoki vasút környékét bejárni, és mindjárt rájöttem volna: nálunk nincs sztrájk, de szemét az van. Ez a különbség a kettő között. Franciaországban egyre másra zárják be a mozikat. Ezt akkor tudtam meg, amikor ott jártam. Később tudtam meg, hogy kár volt Franciaországba mennem. Mehettem volna Simontornyára is. Ott is bezártak egyet. Angliai utam sem járt sok haszonnal. Megtudtam egy kis ügyet, kihallgattam egy beszélgetést, amely így zajlott le. — Tulajdonképpen, hogyan, ismerkedtél meg a feleségeddel? — Újsághirdetés útján. — És meg vagy elégedve? — Nem, lerendeltem az újságot! Ezt is megtudhattam volna itthon is. A postással beszélgettem a minap. Azt mondta: nálunk is elég sokan lerendeltek egyek újságokat. Pedig a magyar lapokban kevés a házassági hirdetés. Igazuk van azoknak, akik azt mondják: itthon is van látnivaló bőven. Tehát maradok. Én nemcsak ígérem, mint sokan. Utóirat: Nagyon kérem a szerkesztő urat, ne haragudjon, hogy ilyen csúnyán írtam, de ezt a levelet a váróteremben fejeztem be, és tíz perccel a brazzavillei gép indulása előtt dobtam be a postaládába. Ugyancsak kérem az utóiratot ne közölje le, mert még azt hinnék az olvasók, olyan vagyok, mint sokan: különbség van a szavaim és * tetteim között. Ebben bízva, maradok tisztelettels Ez az ország nem fog többé megnyugodni... Az amerikai négerek olyan államot akarnak, amelyben emberhez méltó módon élhetnek Az amerikai négerek mozgalma nem egységes. Egyik csop'ort békésen akarja megvalósítani az egyenjogúságot, a másik harccal. Sőt vannak olyan nézetek is: alakítsanak önálló államot a négerek. Ilyen értelmű határozatot fogadtak el március végén a négerek Detroitban megtartott országos kongresszusán. A Stern című nyugatnémet hetilap riportere a kongresszus után beszélgetés folytatott Dr. Milton K. Henry ügyvéddel, a leendő néger állam főideológusával. Stern: — Mr. Henry, önök külön államot akarnak alakítani. Azt jelenti-e ez, hogy nem hisznek többé az amerikai fehérekkel való békés egymás mellett ólés lehetőségében? Henry: — Az Egyesült Államoknak nem sok esélye van a fennmaradásra, ha nem hallgatnak ránk. Mi hasznuk volt a színes börűeknek, hogy eddig türelmesek voltak, s reménykedtek, hogy egy napon egyenjogú emberekként ismerik el őket? Semmi. Még ma is rabszolgák módjára élünk, de elegünk van ebből az életből. Nem akarjuk, hogy bármi közünk is legyen ehhez az országhoz, a gengszterekhez, akik vezetik. Nem akarunk többé fattyak lenni, akik patkor bebizonyítjuk, hogy egy olyan államot tudunk teremteni, amely bein mindenki embermódra élhet. Stem: —• Szövetségi viszonyra lépne-e az önök állama az USA-val? Henry: — Mint minden állammal, az Egyesült Államokkal is rendes diplomáciai viszonyt tartanánk fenn. Azonban magától értetődik, hogy nem törekednénk vele szoros kapcsolatot létrehozni. Stem: — Mi történne a fehérekkel a jövendő néger államban? Henry: — Szeretnénk, ha elhagynák ezt a területet, de néhányat azért' megtűrnénk. BizA feketével jelölt területen akar iák megalakítani önálló államukat az amerikai négerek. Itt él a legtöbb színes bőrű. Az ország többi részében a négerek a lakosságnak 25—5 százalékát alkotják. kánylyukakban élnek. Életteret követelünk magunknak! Ha nem adnak, ők lássák a következményeket! Stern: — Johnson különbizottsága, amely a faji zavargások okait vizsgálta, bíztató javaslatokat tett a négerek életkörülményeinek megjavítására. Mi a véleménye erről? Henry: — Pelhagytunk már a reménnyel, hogy a fehérektől valami jót kapjunk. Csak papolnak, ígérgetnek, de a mi gyermekeinket továbbra Is patkányok marják. A fehérek túl sokáig vezettek bennünket az orrunknál fogva, most már eljött a leszámolás ideje. APÁINK KESERVESEN • MEGSZENVEDTEK EZÉRT... Stern: — Mit követelnek önök? Henry: — Saját, önálló államot, amely magában foglalná' Alabamát, Mississippit, Georgiát, Louisianát és Dél-Karolinát. Azt a területeit követeljük, amelyen apáink rabszolgák voltak. A fehérek itt vétkeztek a legtöbbet ellenünk. Követelni fogjuk, hogy mindent adjanak át nekünk ebben az öt szövetségi államban: a gyárakat, a rádió-, és tévé-állomásokat a repülőtereket. Ez minket illet. Keservesen megdolgoztak megszenvedtek érte apáink az évszázadok folyamán. És akr tosíthatom, hogy országunkban nem lesz hátrányos faji megkülönböztetés. Stern: — Mi lesz az ország neve? Henry: — Egy régi afrikai állam nevét vesszük fel. Stern: — Milyen lesz a nemzeti zászló? Henry: Vörös-zöld-fekete. Stern: •— Kezdetben valószínűleg szükségük lesz fehér tanácsadókra és pénzre? Kihez fordulnak? Henry: — Inkább az európaialthoz. Stern: — Lesz-e hadseregük? Henry: — Természetesen. A határainkat védenünk kell. Stern: — Ha létrejön ez az állam, Floridát elvágják az Egyesült Államok többi részétől Henry: — Tárgyalhatunk az amerikaiakkal egy keskeny övezetről, amely összeköti Floridát az északabbra fekvő államokkal. ELSZABADUL A POKOL Stern: — Hány színes bőrű támogatja terveiket? Henry: — Becslések szerint legalább 75 százalékuk. Persze, senkit sem akarunk kényszeríteni, ha valaki továbbra is szolgaként a fehérek között óhajt élni, ám éljen. D,e a legjobbjaink a mi oldalunkon vannak. Stern: — Hogyan akarják meg_ valósítani követeléseiket? Henry: — Küldöttséget menesz- tünk az ENSZ-hez. Megkísérelünk tárgyalni a washingtoni kormánnyal is, és kérni fogjuk a világ országait, támogassanak bennünket. Stern: — Valószínű, hogy a kormány egyszerűen elutasítja kérelmüket, hisz eddig még egyetlen egyszer sem fogadta küldöttségüket. Henry: — Igen, mi ezt tudjuk, de a kormány ezzel a poklot szabadítja el tulajdon országában. Tűz fogja otthonaikat pusztítani, és tömi-zúzni, gyilkolni fogunk, mint ahogyan még soha egy nép sem tette a világtörténelemben. Eljön majd a nap. amikor a fehérek belátják, hogy olcsóbb lesz számukra, ha országot adnak nekünk. Stem: — Egy új elnök talán megváltoztatja a helyzetet... Henry: — A fehéreknek egyetlen esélyük, hogy békében megosszák velünk az országot. Évszázadok óta elképzelhetetlenül szenvedtünk, tűrtük a fékevesztett rasszimust. Most Mfogytunk a türelmünkből, A fehéreknek be kell látniuk, hogy inkább mindannyian elpusztulunk, de így nem élünk tovább. A FEHÉREK ÉS A NÉGEREK EGYMÁSSAL VERSENGVE VÁSÁROLJÁK A FEGYVEREKET Stem: — Sok fehér — és színes bőrű is — a négerek Afrikába való visszatelepítésében lát. ja a faji kérdés megoldását. W rika magas kártérítést: fizetne a vissza vándorlóknak. Henry: — Voltam Afrikában. Láttam testvéreinket Tény, hogy nagyon szegények, de boldogok. Saját kultúrájuk, államuk van. Gazdagabbak, mint uz amerikai négerek, sokkal gazdagabbak. Az a véleményem, hogy a fehérek '(yan kegyetlenül megk ín óztak bennünket, hogy ezt pénzzel nem tudják nekünk megfizetni. Mi nem alkarunk Afrikába menni. Stem: — Milyen lesz az idei nyár? Henry: — Szörnyű dolgok fognak történni, de nem céltalanul: a fehéreknek ezen a nyáron meg kell tanulniuk, hogy mi nem élhetünk tovább olyan körülmények között, amilyeneket ők teremtettek a számunkra. A nyáron a lakó- és üzletnegyedek is égni fognak. A fehérek és a négerek egymással versengve vásárolják a fegyvereket: készülnek a végső leszámolásra. Stem: — & h? » nyár nem hozza meg a döntést? Henry: — Ez az orszáe többé nem fog megnyugodni. Mi nem hagytok, hogy megnyugodjon. Remélem, nem Sokrm vesztik életüket, s a fehérek rádöbbennek, hopy komolyan gondoljuk követeléseinket. Stem: — Egv második Vietnam készül az USA-ban? Henry: — Elvárjuk fekete testvéreinktől, hogy egy emberként felkeljenek és kiharcolják jogaikat. Testvéreinknek nem Vietnamban, hanem Mississippiben és Alabamában kell harcolniuk szabadságukért. (Magyar Szó)
