Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

I 1968. április 14. TOLNA HEGTET NEFÜJSAtí Bizományi megállapodás SÁRKÖZI NÉPMŰVÉSZETI CIKKEK A NÉPBOLT-ÜZLETEKBEN Az elmúlt napokban megálla­podást kötött á Sárközi Népmű­vészeti és Háziipari Tsz és a Tolna megyei Népbolt Vállalat arra, hogy a vállalat lakástextil- szaküzleteiben és illatszer—aján­dékboltjaiban a szövetkezet tel­jes termékválasztékát árusítják. Korábban ugyanis — amikora nagykereskedelmi vállalat látta el az üzleteket népművészeti cikkekkel is —, nem volt meg­felelő az ellátás, ritkán és csak kis választékban kaptak sárközi népművészeti árukat. Pedig mind a helybeli vásárlók, mind &7. ország más vidékeiről és kül­földről idelátogatók keresik eze­ket a cikkeket. A megállapodás szerint a Népbolt Vállalat ez évre mint­egy 250—300 ezer forint értékű ánJt Vesz át. T7J ÜBfTÖ ITAL: a vegyes gyümölcslé Uj termék gyártását kezdték meg a Paksi Konzervgyárban az üzem vegyes gyümölcslével bő­víti az alkoholmentes üdítő ita­lok választékát. A kristálytiszta, vöröses színű ital „alapízét” a szamócalé adja, de tartalmaz meggylevet és egyéb gyümölcs- leveket is. Az új üdítő italt két- és féidecis üvegekben hozzál: forgalomba. Az idei program húsz vagon. A kiszállítást már megkezdték. A kereskedelem szakemberei elismerően nyilatkoztak a gyár- újdonságáról és bár egyelőre, próbaképpen kis mennyiségeket rendeltek, a gyáriak bíznak ab­ban, hogy sikere lesz új termé­küknek. A paksi vegyes gyü­mölcslé nem tartalmaz „idegen” színezéket, festőanyagot és nem tesznek bele konzerváló szert sem, hanem sterilizálással tartósít iái:. Vendéglő lesz a várpincében A simontornyai vár restaurá­lása közben egy 120 cm vastag kőfalat törtek át az egykori erő­dítmény alatti pincében. A pin­cefolyosókat az elmúlt hónapok­ban megtisztították, s csatorna- hálózatot építenek benne, mivel borozó-vendéglővé alakítják át. Az egyik, húsz méternél hosz- szabb, boltíves alagsori helyi­ségben éttermet, a mellette lévő másik helyiségben pedig borozót rendeznek be az elgondolások szerint. A várborozó érdekessége lesz a boltozatos terem köziepén kiásott, körülbelül egy méterre kiemelkedő, pillérszierű, vaskos várfal, amelynek az alja mélyen lenyúlik a földbe. A különös kő­tömböt asztalnak hagyják meg, s rajta kóstolhatják majd a kör­nyező szőlőhegyek tüzes levét a községbe látogató vendégek, mintegy két év múlva, amikorra a terv úHáétröl a vár. ipt „Szífi időt értííiili’ (Már egy évtized óta nyugtala­nítanak a gondolatok, hogy leír­jam életem történetét. Ez ugyan nem éppen könnyű dolog olyan 70 éves embernek, amilyen már én vagyok, mert ehhez nyugodt idő, és jó emlékezőtehetségre vol­na szükség. Hogy majd írásom­ban és fogalmazásomban hibák fordulnak elő, azt remélem, meg- bocsájtja, aki olvassa.) Csendben élnek egy piciny kis házikóban a szekszárdi Jobb- Parásztán, messze a zárt telepü­léstől, messze a városi forgatag­tól. Olyan helyen, ahol nem ne­héz azt hinni: „A világ már meg is feledkezett földön-voltunkról”. A férj 86 éves, a feleség 79. Hatvan éve házasok. „Születtem puszta Rácegresen. Apám uradalmi kocsis volt. Hu­szonnégy évi szolgálat után jöt­tünk Nagydorogra saját kis ott­honunkba lakni. Kis házat, fél hold szőlőt és 3 hold szántóföl­det tudtak szerezni szüléink 24 évi szolgálatuk alatt. Vallásom refox-mátus volt, de ón hűséggel tanultam a katolikus vallást, s pap mellett ministrációs voltam. Anyám... nagy gonddal őrkö­dött a takarékosság felett, hogy mire megöregszenek, legyen kis otthonuk. Emlékszem jól rá, hogy abban az időbér^ 2—3 csa­lád is lakott egy szobában. Mi ketten laktunk, úgy hogy fél szoba volt a mi lakásunk. Este, ha lefeküdt a család, a kisebb gyermek a szülők lábánál aludt. Mi nagyobbak, a szüléink ágya alatt apró kerekeken kihúzható és betolható valamin aludtunk... Nagydorogon, habár a saját füg­getlen kis otthonunkban laktunk, a három hold föld nem biztosí­totta a teljes megélhetést a csa­lád számára. így apám kényte­len volt részaratással megkeres­ni a családnak az évi kenyeret” — vetette papírra 70 éves korá­ban Mester János. Emlékszik az Illyés családra, „Gyulá”-ra Is, de az emlékek folytonossága megszakad: ők is eljöttek Rác-egresről, Illyés Gyu­la is elkerült onnan. „Kezdetben szüléink nem tud­tak iskoláskünyvet venni, szegé­nyek voltak. A gazdagabb fiúk könyvéből tanultunk. De azért amikor a tanítónk megismert, elsőnek ültetett a padba, ami ab­ban az időben a tudás sorrend­jét jellemezte. A hat osztályt el­végeztem.” 1908 április 9-e az esküvő nap­ja. — Házasságkötéskor mindenki tele van tervekkel, - életcélokkal. Maguk milyen terveket szövöget­ted:? — Na hogy is ... Hát persze Mi lehetett volna más ... Foly­tatjuk a gazdaságot, amit a szü­lők kezdtek. Örököltünk pár hold földet, és arra alapoztuk jövőn­ket, hogy majd szerzünk hozzá, mint más ember, és lesz egy kis birtokunk, amiből megélhetünk. — És szereztek? — Hát... A kis házunk, meg a född megvolt. De egy szép na­pon, 1913-ban leégett a házunk. Egy öregember pipájától meg­Az első magyar könyv a dámvadról Vadászoknak, erdészeknek ás a természet iránt érdeklődőknek egyaránt meglepetést nyújtott a Mezőgazdasági Kiadó: a tavaszi könyvpiac újdonságaként megje_ lent az első magyar vadgazdálko­dási szakkönyv a dámvadról. A 150 oldalas, rajzokkal és fényképekkel illusztrált, monog- ráfiasaerű szakikönyvnek Szabolcs József, a tamási székhelyű Tolna megyei Ál­lami Erdőgazdaság főmérnöke az írója. Művében összefoglalja erről a szarvasfélék családjába tartozó szép vadról a hazai és külföldi szakirodalomba# közölt iflEDerefe}? két, s azokat kiegészíti a ma­gyarországi tapasztalatokkal. Az úttörő jellegű szakkönyv megjelenését tizenöt évi kitartó tanulmányozó-gyűjtő munka előz­te meg, főleg a Tolna megyében elterülő tamási-gyulaji erdőség, ben. Különösen értékes segítséget nyújtottak a szerzőnek a Gyulaji Állami Vadgazdaság gazdag ta­pasztalaté hivatásos vadászai, s neves erdészeti, vadászati szak­emberek, köztük Fónagy István ny. erdőméi-nök, Rakiczky Béla fővadász, Studinka László vad- gazdaság-vezető, Szántó István és Zsámbor Ernő nyugdíjas erdó- tnémökök. A szerző fényképező­géppel is megleste a dámszarva­sokat és eredeti felvételeivel dí­szít» köqywék amely & iaijfcuaofc­nak is érdekes olvasmány. Leír­ja a nálunk eddig még kevésbé ismert dámvad származását, el­terjedését, életmódját, rokonait, Tolna megyei híres vadászatai­nak történetét, továbbá vadgaz­dálkodási és vadászati tudniva­lóit. Bemutatja a világranglistán vezető magyarországi — elsősor­ban gyulaji — dámtrófeákat. ösz- szehasonlítva a legszebb külföl­diekkel, s megtanít a trófeák el­bírálására is. A fűzött, olcsó kiadásban meg­jelent könyv a Szegedi Nyomda ízléses munkáját dicséri, szép fedőlapját pedig Kamarás Béla tervezte. BALL ABÁS LÁSZLÓ i gyulladt valahol a szalma, és a szélviharban 42 ház vált hamu­vá. Szerencsére ismét fel tudtuk építeni. Tetszik tudni, a bátyám Pestre került, s jól ment neki. Jóeszű volt, ügyes volt, s beke­rült a kaszinóba pénzváltónak. A milliomosok teletömték bor­ravalóval, s amikor megtudta, hogy leégett a házunk, mindjárt á'zt mondta, hogy 6 ad pénzt hoz­zá, amennyi csak szükséges, vissza sem kell fizetni. Adott Is, fel is épült a ház gyorsan. De akkor meg jött a háború. En­gem is behívtak. Az orosz front­ra kerültem, fogságba estem, és csak öt év múlva vergődtem ha­za. Folytatódott az itthoni küz­delem. A bátyám elesett a fron­ton, ittmaradtak az árvái és az özvegye. A háború előtt ugyan azt mondta a bátyám, hogy nem kell visszafizetni a pénzt, de hát ilyen körülmények között mit le­hettünk mást, flzetgettük, hi­szen a családnak szüksége volt a pénzre Mint frontharcos, kap­tam néhány hold földecsíkét, s dolgozgattunk. Nyaranta cséplő­géphez járt,. Egy gőzgépet 18 idényben fűtött, hogy legyen a családnak kenyere. És így is — idézve Mester Jánoené Szavait: „Nagyon beosztással kellett él­nünk.” Nyolc holddal léptek öregségükre a nagydorogi tsz-be. Két lányuk volt, felnőttek, férjhez mentek. Az egyik itt te­lepedett meg Szekszárdom, e a megöregedett házaspár így került ide. A zsebüket nem duzzasztotta a pénz, kincset is csak egyszer látott, amikor hadifogoly volt. — Bejártam Moszkvát, még Szentpétervárt is. Ott éltem, ami­kor megbukott a cár. Mindig mindenre kíváncsi voltam. Az oroszországi sokaság akkor kezd­te megismerni, hogy mi van' a cári palotán belül. Egyszer, amint egy látogató csoportot vezettek végig a palotán én Is velük men­tem: amit én ott láttam, az nem is földi volt. Az a sók fény. kincs, ragyogás ... Hat évtizedet békességben, sze- retetben éltek le, nem veszeked­tek. még a legnagyobb gondban is megértéssel viseltettek egy­más iránt. Szöveg: BODA FERENC Fotó: BAKÓ JENŐ Közvéleménykutatásunk alkal­mából külön köszönetét mondunk mindazon olvasóinknak, akik vé­leménykutató ívünkön segítő szándékukat jelezték es szívesen vállalkoznak a levelezői munkára. Első tájékoztatásaikat, értékes híreiket érdeklődéssel várjuk. „KÖSZÖNJÜK’ Városunk 19-es és 27-es választó- kerületének lakói néhány soráé elismerést juttattak el szerkesz­tőségünkhöz: „A Tompa utca és a Pollack ut­cai lakótelep valamennyi lakója ez ütőn Is megköszöni a városi ta­nács vezetőinek, a munkát irá­nyító és végző dolgozóknak, és a társadalmi munkát adó háztulaj­donosoknak, hogy a körzet tanács­tagiának kérésére a Séd-patak Zrínyi és Bajcsy-Zsilinszky utca közötti partszakaszán. minden igényt kielégítő járdát építettek, megkönnyítették mintegy 150 csa­lád és többszáz vasútra járó dol­gozó gyalogközlekedéset, a város­központtal való kapcsolatált.” A FIATALOK problémai á röl Ambrus Attila fiatalokat érin­tő bonyhádi problémát vet fel: „Hónapok óta foglalkoztat minket fiatalokat ez a té­ma: — Nem tudsz valami jó helyet, ahol kellemesen tölthet- nénk az estét? Nem kell sokáig gondolkodni. Bonyhádon nincs ilyen. A cipőgyári Ifjúsági klub­ban kellemesen lehet szórakozni vasárnap délutánonként, de ez in­kább a húsz éven aluliak szó­rakozóhelye. Mit csináljanak az idősebbek, a húsz éven felüliek? A cukrászdák 20 óra előtt bezár­nak. Egyetlen hely marad, a Bé­ke étterem, amit azonban, különö­sen 22 óra után, amikor bezár a többi italbolt, elözönlenek az It­tas egyének. Nem a Béke étterem házirendjét akarom bonckés alá venni, hiszen az üzlet mindenki­nek üzlet. Mégis, az a vélemé­nyünk, hogy táncolni, kulturáltan szórakozni vágyóknak ez nem nyújthat megfelelő hajlékot, örül­nék, ha felvetésem nyomán a fia­talok és az érintett hivatalos szer­vek elmondanák véleményüket, el­képzeléseiket.” GYÜNKTŐL, ZAKOPANÉIG Fehérvári Erzsébet ig> tudósít- „A gyönki Tolnai Lajos gimná­zium IIIfB. osztályos tanulói öt­napos kiránduláson vettek részt Csehszlovákiában. Utazásunk alatt tíz város nevezetességeit, jelleg­zetességeit láttuk, többek között a történelmi emlékű trencsén’ várat. Legemlékezetesebb mégis a magas-tátrai hócsatp, a tar- pataki vízesés. Kirándulásunk leg­távolabbi állomása, a lengyelor­szági Zakopane is hozzájárult ahhoz, hogy utunk felejthetetlen legyen.” dombóvárról jelentettek „Néhány napja a dombóvár Vasutas művelődési otthonban búcsúztatták bensőséges keretek között az 1917-es születésű tarta­lékosokat. Az összejövetelen részt vettek a járási és a községi ta­nács, Valamint a kiegészítő pa­rancsnokság vezetői. Valameny- nyi meghívottat emléklappal aján­dékozták meg” — küldi a hírt Gaál Istváh. A VÖRÖSKERESZT HÍREIBŐL Délczeg József a tamási járás tisztasági mozgalmáról ad számot: ,,A Tamási Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága és a Vöröske­reszt Tamási Járáái Elnöksége íaluszépítési és tisztasági moz­galmat hirdetett meg a járás te­rületén. A mozgalom során az aktívák az értékelés mellett fel- világosító munkát is végeznek, szempontokat adnak a helyes lageszségügyi szokások ■ kialakí­tásához, megtartásához, a moz­galom és a községek közötti verseny propagálásához .több ezer felvilágosító röplapot és plakátot adott ki a Vöröskereszt járási el­nöksége. Az értékelés időszaka május hónap,-júniusán pedig a értékelő bizottság végez el­lenőrző értekelést. A mozgalom­ban részt vesznek a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok és az általános, középiskolák is”. KÉTMILLIÓ PIRIM NYERESEGRGSZESEDf.9 DALMANDON „2 153 800 forint nyereségrésze­sedést, prémiumot és jutalmat osztottak ki eredményes munká­jukért a dolgozóknak Dalmandon. az állami gazdaság vezetői. Ez alkalommal a vietnami nép segí­tésere felajánlották és befizették a nyereség egy százalékát. Hogy mennyire megérdemelt nyereséget kapott kézhez a gaz­daság valamennyi dolgozója, azt tükrözi mindenkori igyekezetük: a múlt évihez viszonyítva jóval előbb befejeződtek a tavaszi ve­tések és a tavaszi tál;■.! előkészí­tés. A felszabadulás ünnepére 1189 holdon végeztek a tavaszi vetéssel, 80 százalékban készül­tet: el a 12290 hold kukorica ve­tésterület talajelőkészltésével” — ■ ájéltoztatott Szabó Mátyás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents