Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-13 / 87. szám
1968. április 13. TOLNA TTFTxYEl NfiPÜJSA© 3 Bányászsors Mázán Rendeződik a mázai bányászok helyzete — Nagyobb körültekintést és együttérzést — Jelentős tervek a közeljövőre A vita, amely még ma sem csillapodott le, egy hónappal ezelőtt kezdődött, azon a bizonyos közgyűlésen, amelyen Schneider György, a Bonyhádi Vasipari Ktsz elnöke bejelentette, hogy a mázai részleg az elmúlt évben közel 700 ezer forint ráfizetést „eredményezett”. Már akkor, ott a közgyűlésen éles vitát váltott ki ez a bejelentés. S, hogy ez a vita jelenleg is tart, azt mi sein bizonyítja jobban, mint az, hogy a közelmúltban Mázán rendezett Népszava-ahkénton ez volt a fő téma. Mint ezúttal kiderült, most már az egész községet foglalkoztatják a történtek. MI IS TÖRTÉNT MÁZÁN? Egy olyan jelenség ért ed ebbe, a Tolna megye egyik csücskében lévő bányászközségbe, amely napjainkban szerte az egész világon megtalálható. Ez pedig nem más, mint a szénbányászat fokozatos háttérbe szorítása. S ennek természetes velejáró következménye volt, hogy itt Mázán is megszüntették, az egyébként ma már gazdaságtalan széntermelést. Ezt kívánta az ország gazdasági érdeke. Mi tagadás a mázai bányászok is. hasonlóan többi sorstársukhoz nehéz szívvel mondtak búcsút, s nem egy idősebb ember szeméből kibuggyant a könny, amikor utoljára szállt 1« a megszokott mélybe. Azt is őszintén meg kell mondani, hogy ez a fejlődésünk érdekében történt intézkedés nem egy bányász életében igen nagy gondot okozott, hiszen nem volt könnyű azokban az időkben ahogyan tovább kérdésre választ adni. A mázai bányászok egy része, elsősorban a fiatalabbak, továbbra is a szakmában maradtak, vál_ lalva a mindennapos utazgatást. Másik részük itt helyben maradt. A Bonyhádi Vasipari Ktsz ugyanis átvette a bányától, a mintegy 12 millió forint értékű épületeket és gépeket A szövetkezet itt alakítót ki egy galvanizáló, egy lakatos- és egy asztalosműbelyt. S ezek a műhelyek, elsősorban a galvanizáló „jóvoltából”, ahogy az a közgyűlésen is elhangzott egy év alatt közei 700 ezer forintot vettek ki a szövetkezet kasszáj ábóL MI OKOZTA A VESZTESÉGET? Elsősorban a galvánüzem szervezetlensége és az ennek megszüntetésére alkalmas szakember hiánya. Az első hónapokban egymásnak adták a kilincset az újsághirdetésre jelentkezett „szakemberek”, akik végül is igen kedvező anyagi feltételek mellett, jóformán semmit sem tettek az üzem érdekében. Ebben az időszakban Gyuláról például 1600 széket hoztak vissza, minőségi kifogás merült fel — teljes joggal. Tetézte a gondokat, hogy az emberek 700—800 forintokat vittek haza a hó végéin, sőt olyan eset is volt, hogy az előlegből vissza kellett fizetni bizonyos összeget. Látva mindezt, a dolgozók, érthetően elkeseredtek. És ekkor következett az a bizonyos közgyűlés, amelyen azután már hangot is adtak elkeseredésüknek. Oly annyira, hogy többen ott is hagyták a szövetkezetét és más helyeken próbáltak szerencsét. Feltétlen szólnunk kell arról is, hogy ebben a nehéz időszakban a munkafegyelem is elég laza volt. A korábban órabérben dolgozó tmk-s bányászok nehezen szokták meg a teljesítménybérezést. Azt, hogy a nyolcórai bérért nyolc órát kell dolgozni. így azután igen gyakran túlórázásra került sor a részlegnél. Ennek következtében előállt az a furcsa helyzet, hogy a dolgozók 12 órai munkával keresték meg az egyébként nyolc órára megállaDított bért. A részleg akkori vezetői türelmetlenek voltak, nem találták meg a megfelelő hangnemet ezekkel, az amúgy is lelki válságban élő emberekkel szemben. Pedig erre igen nagy szükség lett volna abban az időben. Külön kell szólnunk egy olvan ielenségrő!, amely sajnos sokat ártott az egyébként, is igen nehe. zen alakuló kollektív szellemnek. Állandó ellentét alakult ki a szövetkezet bonyhádi és mázai részlege között. Például, amikor a szövetkezet megkapta a bányaüzemet, leszerelt egy új fúrógépet és bevitte a bonyhádi részlegnek, onnan pedig cserébe egy használt, öreg fúrógépet állított fel a mázai műhelyben. Éktől kezdve elterjedt a dolgozók között az a téves hit, hogy a bonyhádiak kirabolják őket és utána bejelentik, hogy nem kell ez a részleg. Akkor pedig mi lesz velük? A közelgő létbizonytalanság újabb elkeseredésre adott okot. MINDEZ MA MAR A MÚLTÉ A helyset nem sohat változott Alig múlt egy hónapja, hogy cikket írtunk a tamási járás termelőszövetkezeteinek építőipari társulásáról. A társulás első éve jól sikerült, az idei azonban nagyon bizonytalan volt: nem rendelkeztek elegendő megrendeléssel, mert sem a tsz-ek, sem a magánosok nem tudták rendezni a tervezett építkezéseik hitelfedezetét. A kedvező időjárás ellenére sem tudtak dolgozni, csak csip- csup munkákat végeztek. Az eset feltűnt, mert hiszen minden évben sok gondot okozott az építőipari kapacitáshiány, most pedig egy jelentős építőipari szervnél kihasználatlan az emberi és technikai erő. A párt- és tanácsi szervek egyaránt foglalkoztak e témával. A minap megkérdeztük ismét Busa József igazgatót, mit változott a helyzet. Sajnos, nem sok jót tudott mondani. „A helyzet nem sokat változott" — ebben foglalta össze a jelenlegi helyzetet. Az emberek visszaérkeztek a fagyszabadságról, de nem tudják megfelelően foglalkoztatni őket, mert azóta sem oldódtak meg a pénzügyi problémák. Nincs még döntés a magánosok építési hitelfedezete ügyében, ezért nincs is megrendelés. A tsz-ek esetében is sok a vajúdás. A társulás most a tavasz közepén ott áll, hogy csak üggyel-bajjal tud munkát adni embereinek. Kénytelenek voltak bizonyos munkát úgynevezett bizalmi alapon megkezdeni, vagyis még nem köthették meg a szerződést, de rábeszélték (!) az építtetőt, hogy azért engedje meg a munkák elkezdését. A munkások egy részét pedig felajánlották az egyik vállalatnak egy bizonyos időre, hogy a foglalkoztatottsági gondokat ezáltal tudják enyhíteni. Többször utaztak Budapestre e probléma ügyében, de csak olyan eredménnyel jártak, hogy megígérték: „Rövidesen várható a függőben lévő problémák elintézése”. Ez pedig nem sok. Az idő már annyira előrehaladott, hogy most már ha elhalmozzák is őket megrendeléssel, kapkodás lesz az egész évi munka, mert nem készülhettek fel. A pári tsz a napokban bekopogtatott egy megrendeléssel. De mindjárt hozzátette, hogy „sürgős”, az építkezés adj uram isten, de mindjárt kellene. A kívánság jogosságát nem lehet vitatni, ha valaki építkezik, nem ér rá éveket várni. Sőt. a társulás is abban lenne érdekelt, hogy minél előbb teljesítse a megrendelést. De erre nem készülhetett fel, és most majd szaladgálhatnak, kapkodhatnak. bf. Jelenleg a mázai részleg dolgozóinak, vezetőinek gondjai lényegesen megcsappantak. A galvánüzem az első negyedévben talpra állt. Sikerült olyan szakembert a műhely élére állítani, aki ez alatt a rövid három hónap alatt már bebizonyította, hogy ért a szakmához. És ezt ma már olyan esetek is igazolják, mint a gyulai példa. A közelmúltban már úgy nyilatkoztak amennyiben a jövőben ilyen minőségű árut kapnak, akkor ismét rendszeres megrendelői lesznek a szövetkezeteknek. Ez pedig jó jel. Igaz, önmagában még kevés ahhoz, hogy a dolgozók véleményét egycsapásra megváltoztassa. ök még ma is fenntartással fogadnak minden újabt intézkedést, őszintén szólva ilyen előzmények után ez érthető is Bár a jelenlegi vezetők mindent elkövetnek, hogy a dolgozók minő anyagi, mind pedig erkölcsi vonatkozásban megtalálják számításukat. A szövetkezet vezetői felismerve azt az áldatlan állapotot amely a bonyhádi és a mázai részleg között van. ma már hr lehet, úgy osztják el a munkát hogy mindkét helyen egyformái jusson a jobb és a rosszabból Ezzel is elő kívánják segíteni, hogy csökkenjen, majd később végleg megszűnjön a két részleg közötti ellentét. Ennek érdeké- bor* ügy tervezik, hogy a május 1-ét a mázai részlegnél ünnepelnék meg. ahol a kedvező feltételek adottak, és ez egy igen jé alkalom lesz arra, hogy a kél részleg dolgozói közelebbről is megismerkedjenek egymással. Javult a munkafegyelem is Mázán. És nem kis mértékben ennek köszönhető, hogv ma mái egy-két kivételtől eltekintve, í többség teljesíti a havi normáját ami egyben azt is jelenti, hogy túlórázás nélkül is biztosított s havi keresetük. Csak dicsérni lehet a szövetkezet vezetőinek azon fáradozásait, hogy az átállás következtében előállott átlagkereset csökkenést úgy kívánják megszüntetni, hogv olyan szerelési és egyéb könnyebb munkát akarnak szerezni a mázai részlegnek, amelynek segífoVóvel a bá- r.vászfeleségek pótolnák az előál- lőtt anyagi veszteséget. Olyan tervek ezek, amelyek arra engednek következtetni, hí egy kicsit megkésve is, de végleg rendeződik a mázai bányászok helyzete, amely napjaink egyik igen fontos gazdasági és politika; feladata. Meg kell azonban őszintén azt is mondanunk, hogy nagyobb körültekintéssel, együttérzéssel kellett volna hozzákezdeni ehhez a munkához, amely hosszú időt és sok fáradságot igényel. Ha mindez így történik, akkor közel sem borzolja fel a kedélyeket ennyire a mázai bányászok helyzete, akik az elmúl két évtizedben becsületes helytállásért. megérdemlik, hogy további sorsukat megfelelően rendezzék. IT?v, ahow azt a kormány" ren- ' ~lete is előírja. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ A KÖZÉLET HÍREI Dombóvár Tegnap a délelőtti órákban megtartott járási tanácsi végrehajtó bizottsági ülés előtt Csillag László, a tervcsoport vezetője számolt be az elmúlt évi munkákról és az 1968-as évi községfejlesztési munkák megkezdéséről. Szekszárd A Szekszárdi Járási Tanács. Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtti ülésén megtárgyalta Tóth János faddi vb-elnök beszámolóját a községben az új gazdasági irányítási rendszer bevezetéséből adódó feladatokról. A járás köe ségeinek és közös tanácsú községeinek testületi munkájáról Baka József vb-titkár terjesztette elő jelentését. A vb-ülés jóváhagyta a decsi Sárközi Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet alapszabályzatát. Pak« A Paksi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnap délelőtti ülésén Horváth János ipari főelőadó számolt be a járás kisipari ellátottságáról. Részletesen szólt a lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenységről. Mezőgazdasági szakemberek továbbképzése Állatműtét kisfilmen — Kevesebbet, de alaposan — Előadók: a legjobb megyei szakemberek Igen érdekes szakmai továbbképzést szervez a megye mező- gazdasági szakemberei számára a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete. Állategészségügyi és növényvédelmi témákban olyan foglalkozásokat tartanak körülbelül egy éven keresztül, amelyekben egészen mélyreható ismereteket lehet szerezni. Minden témában a legjobbnak tartott megyei szakemberek vezetik a foglalkozásokat. Amikoi például a gabonacsócsái lóról beszélnek, dr. Nagy Elemér, a Megyei Növényvédő Állomás igazgatója fog előadást tartani. Ebből a témából írta doktori disszertációját. A szekszárdi állatkórházban végignézhetnek a szövetkezeti és állami gazdasági szakemberek egy-egy operációt, illetve, ha éppen abban az időpontban nem lesz műtét, filmvetítéssel mutatják be ezt a munkát. A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete és a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás kisfil- meket készít. Bemutatják és bizonyítják a gazdászolcnak és más gazdasági szakembereknek, hogy nem kell minden esetben vágóba küldeni a jószágot, amikor úgy vélik, menthetetlen. Általában ez történik egyebek között akkor, ha szeget nyel az állat. Operációval meg lehet menteni. Szakái László, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület megyei szervezetének titkára tájékoztatást adott az egész tanfolyamsorozat céljáról és szervezéséről. Mint mondotta, addig is voltak az egyesületen belül továbbképzést szolgáló előadások, tapasztalatcserék, azonban úgy látják, többet érne, ha kevesebb alkalommal, de mélyrehatóbban, alaposabban tárgyalnának egy-egy témát. Ennek érdekében kisebb csoportok részére szervezik meg összesen nyolc témában a tanácskozásokat. Tizenöt-húsz fős csoportokban az állatkórházban és a növényvédő állomáson fognak összegyűlni a tanfolyam résztvevői. Előreláthatólag négy állategészségügyi és négy növényvédelmi témát tárgyalnak meg, mindegyiket többször ismételve, a létszámtól függően. A tapasztalatok szerint sok helyen nem tartják elég fontosnak bizonyos növényi kártevők ellen a védekezést, valamint az állathigiéniai követelmények betartását. Elég sok a hiányosság, a változtatni való. A teljesség kedvéért a tanfolyamon minden alkalommal ismertetni lógják a közigazgatási, hatósági tudnivalókat Is. Húsvéti étrend 1547-ből 1547 húsvétjának három ünnepnapjára írták össze — egy rég eltűnt dunántúli magyar udvarházban — azt az étlapot, amely — e nemben — legrégibb emlékünk. A több mint négy évszázados étlap, mai magyarsággal így hangzik: Ebédre, húsvét napján: borjúhús zúzával, paréj vagyis saláta orjjal, ludfi, Wadhus, tejes ételek. Vacsorára: sült, .paréj, wadhus, tíkfi (csirke), éles lével (az úgynevezett sauce picant), tejes ételek. Másnapi ebéd: paréj szalonnával, wadhus, tejes ételek, tehénhus, kappan spinát- tal (spenóttal). Ugyanaz napi vacsora: sült, tejfeles galamb, paréj, tejfellel, nyulhus. tejes ételek, leves kövéren. Ebéd húsvét keddjén: sült. leves, kövér ludfi, paréj új szalonnával, hajait borsó, tehénhus. Vacsora tikfi (csirke), töltve, hal, kompost narancs (kompót!), nyúl, ludfi, paréj, spékelt borjú, tejes étek. Látjuk: a hat étkezésnek csak egyikéből hiányzott a vadhús! A bőven fűszerezett húsfélék túltengtek, ám nem hiányzott a szárnyas, s cl hal sem. Még korábbról, 1520-ból korunkra maradt az egri püspök egyik budai lakomájának konyhai felhasználáslistája is. Eszerint 1520. február 19-én ebédre a püspök asztalán ökör- és borjúpacal, 6 borjúláb, 10 Jcappan, rizskása-leves, 20 „magyar kenyér”, káposzta fogyott, továbbá 7 fenyőmadár, 4 hal, 1 szarvas, 1 kecske, 1 bárány hozta meg a maga véráldozatát. Ugyané hét bojtos péntekén 100 kishal, egy nagy vizahal „finom" része, 7 másféle hal, egy csuka, rizskása, dió, 48 tojás, 20 magyar kenyér, majd alma, dió, körte került a papi asztalra. A böjtnap szerémi és malváziai borokban is bővelkedett, — hiszen a hal már a középkorban is „úszni szeretett”. A rizskása, amelyet 1520- ban ezúttal két alkalommal is említenek, régi számadásainkban 1500-ban, Zsigmond lengyel herceg budai háztartásában szerepel először.
