Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-13 / 87. szám
4 lOLMA MEGYEI NEPÜJSAG I9(íb. április 13. A húsvét, a nyúl és a hímes tojások ár akkor bizony sok* ■ féle állat lakta a földet, de kevésnek volt még rendes foglalkozása. Azt már régen eldöntötték maguk között, hogy az oroszlán az állatok királya, a párduc a királynője, de dolgozni egyik sem akart. Márpedig ez így nem mehet tovább — mondta magában az oroszlán, és rettenetes bömbö- lésével tanácskozásra hívta össze a nagy erdő kerek tisztására az állatokat. Ott azután sorra kiosztotta a munkát mindenkinek a képessége szerint. A kutyát házőrzésre rendelte, a lovat igavonásra, a szamárnak, az lett a dolga. hogy hangos iá-zással már előre jelezze a vihart, az esőt. A harkályt ott helyben kinevezte a fák hivatalos doktorának. Gyűjtse csak össze szorgalmasan az öreg tölgyek, bükkök, nyárfák törzséből a sorvasztó férgeket. A rigóra rábízták az erdei zenekar vezetését, hiszen olyan korán és olyan szépen egy madár sem tud fütyülni, mint éppen ő. A fecskék is munkára jelentkeztek. — Aki ilyen gyorsan, frissen és kitartóan repül, mint ti — mondta az oroszlán — az fontos feladatot kap. Ti hozzátok hírül ezentúl, hogy megjött a tavasz, hogy közeledik az ősz, hogy hamarosan vihar kerekedik a kormos fellegekből, hogy hernyók hada lepte el a gyümölcsfákat. A fecskék egy pillanatig se tiltakoztak a temérdek munka ellen. hanem azonnal hozzáfogtak, hogy teljesítsék a hivatásukat. Mikor így — mindenkinek — kiosztotta a feladatát az oroszlán, körülnézett vaskeretes szemüvege alól. — kenne még egy igen fontos munka, de hát ki vállalja el közületek. — Mi volna az? — kérdezte a szamár. — Bizony, egyáltalán nem neked való feladat — válaszolta a szamárnak az állatok királya. — Sokat kell szaladni, pontosan kell dolgozni, és ami a legfontosabb, időben odaérni. — Hát, ami azt illeti, az ilyen munka nem éppen az én számomra született — mondta a szamár, és félrehúzódott, ne hogy rajta maradjon ez is, akárcsak a hosszú fül. — Mi lenne az a fontos, pontos munka? — lépett elő w •. „ í egyik 0uta0or •• or alól. — Bizony nagyon fontos dologra szeretnélek megkérni — kezdte az oroszlán. — Minden tai>asszal jön a húsvét, temérdek piros tojást kell széthordani, nagy határt kell bejárni az édes teherrel. — Vállalom! — vágta rá azonnal a nyúl. És azon a tavaszon már ő vitte szét a hímes tojásokat nagy határban, és sok örömet szerzett vele a gyerekeknek. Azóta is a nyuszik nélkül nem ünnep a húsvét, de ne is legyen, amíg a világ világ, és még egy napig. — GÁLDONYI — PRAKTIKUS AJÁNDÉK bCsvéirA a fényképezőgép Olcsó, jó minőségű gépek között válogathat. Certina tok nélkül 180,— Ft Certina tokkal 300.— Ft Szmena tokkal 330,— Ft Lju bitéi j tokkal 300,— Ft Beirette tokkal 533,— Ft (176) $£& ÜBfr CBfr Most még ilyen a Csörge-tó — de elkészüli már a rendezési terv Több közvéleménykutató íven szerepelt: „Mi lesz a Csörge-tö sorsai”. A századforduló óta a szekszárdiak kedvelt pihenője, üdülője volt a Csörge-tó. Ma már nehéz volna összeszámolni, hogy hány gazda, bérlő igyekezete fulladt kudarcba, de tény, hogy a Csörge-tó ma szemünk láttára pusztul. A városi tanács az elmúlt években bérbe adta az üdülőt, a bérlők fejlesztették a fürdőtelepet. a vizet fürdésre alkalmassá tették, s amikor a szerződés lejárt, ismét gazda nélkül maradt a tó én környéke. Az elmúlt évben egy szomszédos megye küldöttsége járt a városban, megmutatták a vendégeknek a Csörge-tavat is. A vendégek így vélekedtek: „Hogy lehet ilyen kitűnő lehetőséget kihasználatlanul hagyni? Mi milliókat költünk arra, hogy mesterséges tavakat készíttessünk, itt meg a természet kínálta lehetőséget sem használják ki”. A kritikát el kell fogadni. A városhoz közel lévő tó „víztartó”, alig változik a víz mennyisége. Az idei tavaszon — pedig a télen kevés volt a csapadék — alig fél métert csökkent a vízszint. A tó mellett húzódik a Szekiszárd— bátai öntözőcsatorna. Ebből néhány kapavágással a tóba lehet a vizet vezetni. Az AKÖV hajlandó volna menetrendszerű buszjáratot indítani, de sajnos, a semmiért nem érdemes. A Csörge-tó kínálta lehetőségeket ki kellene használni. Mindenekelőtt egy olyan intézménynek. — akár maszeknak — kellene átadni az egész tókomplexumot, mely hajlandó ezt hosszabb időn át üzemeltetni, végrehajtani a város vezetői által diktált fejlesztési programot. A város igényli ezt a pihenő-, szórakozóhelyet Ma siralmas képet mutat a Csörge-tó. A kabinsor elején lévő fülke vaskeretes ablakát ellopták. Feltörték a söntést, edényeket vittek el ismeretlen tettesek. Hordják, viszik a házak gerendáit ajtóit. A Csörge-tó elindult az enyészet útján. Úgy véljük, még időben kongatjuk a vészharangot. Talán most még nem kerül olyan sokba a város kedves színfoltjának helyrehozása, mint egy év múlva, amikor a mostani épületek, berendezések is csak e szomorú fényképeken emlékeztetik a Csörge-tó lelkes híveit a múltra, amikor itt még lehetett pihenni. • A városi tanács elnökhelyettesével is beszélgettünk a Csörge- tó sorsáról. — Elkészült a tó- & környékének rendezési terve. A mostani állapotokat ismerjük. Sajnos a távlati terv megvalósítása rengetegbe kerül. Most erre nincs pénz. így a lehetőségek csak azt engedik meg, hogy idén is átadjuk a fogyasztási és értékesítési szövetkezetnek. Úgy tudjuk, már folynak a tárgyalások a leendő bérlővel. Az az elképzelésünk — ilyen megállapodásunk: van a szövetkezettel —, hogy az idei üzembe állítással egyidőben rendezik a tó környékét is... Győrfi Lászlótól, a Szekszárdi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet igazgató-elnökétől az alábbi információt kaptuk: — A szövetkezet tizenöt éves bérleti szerződés alapján kezeli a Csörge-tót. A hasznosítás sajnos nem sokból áll. Az idén „főépület”, ahol egyszerre harminc ágy is fogadott vendégeket, ma ősszedőlés előtt áll E kies villa valamikor sok őrömet szerzett gazdájának a vendéglátóegységet, a csónakot és a fürdőkabinokat „üzemeltetik”. A vendéglő már valószínű a jövő héten megnyílik. Sajnos a víz most alacsony a tóban, fel kellene tölteni. Úgy tudjuk. a tanács 1969-től már több segítséget tud adni — sátortábor szervezése, meg hasonló kempingezési fejlesztés. PÁLKOVÁCS JENŐ Brandyt öntenek a szájába. Ettől jói átmelegszik, és a vére keringésbe jön. A mindenségit ennek az elpusztíthatatlan szervezetének! Az ezredorvos a szívét hallgatja. — Vasból van ez az ember. A szívverése máris ütemes.., — Őrmester... — szólt a kapitány —, ha jobban van a beteg, kísérje a századirodába... Jobbulást, barátom... Mi?... Mi az, hogy barátom; és jobbulást? Mióta van ez az ember ilyen jóba vele?... Mi történt? Hát ezek összeesküdtek a biztosítóval, hogy ő ne tudjon meghalni? Miféle izé ez megint?,.. — 202 — De még nem volt annyi ereje, hogy beszéljen. Előzőleg ez történt. Délután négykor vesztette ei az eszméletét. És fél ötkor érte jött az őrség, a kapitány vezetésével. Velük volt az ezredorvos és a szanitéc hordággyal. Ha félórával később jönnek, már nem éL Hogy mi történt? Finley Delahayhoz ment, és a betegen fekvő őrnagynak' jelenítette, hogy egy legényt, aki úközben kitűnően megállta a helyét, en cra- paudine kikötötték huszonnégy órára. — Mit?... — kiáltotta az őrnagy. — Altiszt! Mondja a kapitány úrnak, hogy kéretem! Gardone elsősorban kis híján kardot rántott Finleyre. De az őrnagy tökéletesen fedezte a tisztet. — Én kértem Finleyt, hogy tegyen jelentést a büntetésekről — mondta Delahay. — Nem állt módjában eltitkolni az esetet. — Nos hát... Szerintem ez a közlegény kém. Uj beosztásomnál figyelmeztettek fentről, hogy ügyeljek itt a gyanús elemekre, és mivel nem tudom bizonyítani a közlegény bűnösségét, ami azonban kétségtelen, pusztulnia kell! Emberélet, szolgálati szabályzat nem számít, ha fontos katonai érdekek parancsolnak!... — Ha így van, ahogy mondod... — felelte az őrnagy —, már régen át kellett volna kutatni a holmiját. Finley, fúvass sorakozót, és amíg az emberek lent állnak, vizsgáld meg annak a legénynek a hátizsákját! — 203 — — Én is jövök — mondta a kapitány. .. -A viaszosvászon zsákot felbontva, elsősorban Troppauer versei kerültek elő. Azután megtalálták a 88-as titkosszolgálati őrnagyi igazolványát. Vezérkar, D. osztály... Gardone halálsápadt lett... Visszatett mindent, de a kis táskát és a tartalmát felvitte a századirodába. — Kérlek... te azt hiszed? — dadogta. — Azt hiszem — felelte Finley —, hogy a vezérkar D. osztályához őrnagyi rangban csak egy tiszt van beosztva: íves. Azt hiszem, hogy ez az ember, akit kiköttettél: íves őrnagy. — De... de hát... ki az, aki... megköttette őt en crapaudihe?... Hé, őrmeser... Őrség... Orvos és hordágy... — Közben a zsákot átadta Finleynek. — Zárd be, kérlek, a pénzszekrénybe. Finley bezárt mindent a pénzszekrénybe és átadta a kulcsot Gardone-nak, aki azonnal elindult Galambént. .. .Harrincourt makkegészségesen és éppen ezért szomorúan ott állt a kapitány előtt. — Közlegény!... Itt néhány baromi ember aljasan bánt magával. Ezeket megfenyítem. Latomét állandó corvée-szolgálatba került, a két altisztet börtöncellába küldtem. — Valamivel halkabban mondta: — Amikor ide áthelyeztek, figyelmeztettek, hogy segítségére kell lennem néhány bizalmas kiküldöttnél«.. Azért bíztak meg engem, mert... van stratégiai érzékem. .. Minden kívánságát mondja meg, és én teljesítem... — 204 —
