Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

B TOLNA TVTFCYFT NTPÜJfiAO «68. április % Ha csak egy mód van rá, mindig felkeresem a szerkesz­tőségeket, hógy kollegákkal beszélgethessek. Ezt tettem a minap is. Bementem a Country Life című angol mezőgazda- sági hetilap szerkesztőségébe, ahol beszélgetés közben az egyik Icollega elővett két levelet. Mindkét levélnek törté­nete van. Mindkét levelet ugyanaz a hölgy írta. Az egyik­ben azt kérte a szerkesztőségtől: írják meg, hogy hány tyúk­hoz kell egy kakast tartania. A szerkesztőség válaszolt: elég, ha tíz tyúkhoz egy kakast tart. Postafordultával ismét levél érkézéit á hölgytől. Tömören csak ennyit írt: „Egy szavukat sem hiszem. Válaszuk férfiakra jellemző nagyképűség!’’ Lehet, hegy ez nagyképűség, de akkor mit szóljon az ember annak a svájci polgármesternek a felhívásához, aki gyermekeket akart elhelyezni magánszemélyeknél. Megírta a felszólítást, amely így hangzott: „Aki gyermeket akar, jelentkezzen a polgármesternél, és közölje, hány fiúra vagy lányra tart igényt." Nem tudom hányán jelentkeztek, sőt azt sem tudom, hogy a polgármester miként elégítette ki az igényeket, azt viszont tudom, hogy Amerikában még a betörőknek is dol- gozniok kell. Éppen nemrég történt, hogy három állig fel- fegyverzett New York-i bandita behatolt egy külvárosi ben­zinkút irodájába, leütötte a kútmestert és segédjét, majd feltörte a kasszát. Mivel kevés pénzt találtak a kasszában, az ájult embereket levetkőztették, gúzsbakötve bevitték őket egy kamrába, azután egyenruhájukat felöltve teljes órán át szolgálták ki az üzemanyagért megálló autósokat, hogy va­lami pénzt mégis hozzon a vállalkozás. Nálunk ilyen még nem történt. Nálunk a betörők leg­feljebb a gondolatáig jutnak el annak, hogy ahová betörtek az egy munkahely — de az már eszükbe sem jut, hogy ott dolgozni is kellene. Egyébként, ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondani: van egy pár ilyen gondolkodású ember a nem betörők között is. Viszont olyan ember már nincs nálunk, mint amilyen­nel Milánóban találkoztam, öt csak az utcán láttam, a fe­leségét viszont a bíróságon, amikor éppen előadta a pana­szát. A férjére panaszkodott. Azt mondta: a férjének különös rögeszméje van. Azt képzeli magáról, hogy ő egy nagy em­ber, és ezért minden este órákig tartó előadásokat tart neki. Ha aztán a szónoklat után úgy találja, hogy a felesége nem tapsol kellő lelkesedéssel, 24 órára bezárja a fürdőszobába. Különös ember. Ilyen ember nálunk soha sem volt. Méghogy a fürdőszobába zárja... Javában tart mindenütt a világon a futballszezon. És vannak helyek, ahol a nézők még nem pártoltak el a labda­rúgástól. Nemrég találkoztam például egy skót ismerősöm­mel, aki nem kevesebb, mint százötven kilométert gyalogolt, hogy megnézze kedvenc labdarúgó-csapatának mérkőzését. — És látta? — Már nem volt erőm átmászni a kerítésen. Nekem meg arra nem volt erőm, hogy végignézzem két magyar csapat mérkőzését a televízióban. Mi tagadás, el­szunnyadtam. A feleségem ébresztett fel. — Ébredj, már tizenkettő van! — Kinek a javára? A mérkőzés végeredménye 0:0 volt. Nem mulasztottam semmit. Sőt, még nyertem is. Álmodtam. Azt álmodtam, hogy Szekszárdon, Magyarországon először előadták a „Szim­fónia a söröshordóról’’ című művet, amelyet a kaliforniai egyetem professzorai komponáltak. Két hétig tartózkodtak a sörgyárban és magnetofonszalagra vették az összes hallható zajt. És ezt a müvet Szekszárdon nyáron játszották el. A közönség elégedett volt, mert ha sört nem is kapott, leg­alább a sörgyár zaját hallhatta. Ilyen műveket kellene előadni. Meg olyanokat, amelyek a munka zaját adják vissza. Én hallottam egy ilyen művet. Méghozzá az angol televízió­ban. Rolf Libermann szimfóniája volt ez, amit a mester 1S6 Írógépre komponált. A hagyományos hangszereket írógépek, sokszorosítógépek, számológépek, távírógépek. pénztárgépek helyettesítették. Csodálatos volt az összhang. Még a pénztár­gépek sem fogtak falsot, mint ahogy az nálunk elő-eiőfordul. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: 5 millió voltos atomgyorsító készül Debrecenben Beszélgetés dr. Szalay Sándor Kossuth-díjas akadémikussal Az ATOMKl kis Korunk egyik leggyorsabban fejlődő tudományága az atom­magkutatás, amelyre a fejlettebb országok nemzeti jö/edelmük számottevő hányadát költik. Ma­gyarországon két intézetben fo­lyik atommagkutatás: Budapes­ten a Központi Fizikai Kutató- intézetben és Debrecenben a Ma­gyar Tudományos Akadémia Atommag Kutatóintézetében (ATOMKl). Meglátogattuk Debrecenben az ATOMKI-t és az ottani munká­ról tájékoztatást kértünk az in­tézet igazgatójától, dr. Szalay Sándor Kossuth-díjas akadémi­kustól. — Az ATOMKl viszonylag szerény méretű és csupán 130 fős létszámmal dolgozó Intézet — mondotta. — Már régen sze­rettünk volna egy 5 millió Vol­tos elektrosztatikus típusú atom­gyorsítót építeni, ötéves tervünk­ben most kaptunk rá beruházá­si fedezetet és jelenleg a fejlesz­tési munkáknál tartunk. — A Van de Graafí típusú atomgyorsítón már több mint egy évtizede végzünk eredmé­nyes kutatómunkát a maximá­lisan elérhető 2 millió Volt ere jéig. Rengeteg tapasztalatot sze­reztünk és a berendezés nagy szerepet játszott az egyetemi fizikusképzésben. Ez a berende­zés egy terem közepén, a meny- nyezetre felfüggesztett gömbön állította elő a kétmillió Volt fe­szültséget. Hogy az ötmillió Vol­tot üzembiztosán tudjuk kezelni a gyorsítót egy nyomásálló acél­tartályban kell elhelyeznünk, amelyben csaknem 20 atmoszféra nyomású gáz biztosítja a szigete­lést az elektromos átütés ellen. — Külföldi tapasztalatok alap­ján építettünk egy tartály (tank) típusú gyorsítót A gyorsító mo­delljének felépítése során is je­lentkeztek már azok a technikai nehézségek, amelyek a nagy ge­nerátornál fokozottabban várha­tók. Az egyik legnagyobb problé­ma a nagyfeszültséget kibíró gyorsító cső elkészítése. A kerá­miai anyagok — például a por­Karcagi Üveggyár egyik üveg­félesége kiválónak bizonyult. A kis gerterátor modelljét a tudo­mányos vizsgálatok szolgálatába állítottuk: mesterséges atommag átalakítási folyamatokban vizs­gáljuk az atommag finomabb szerkezeti tulajdonságait. — Közben dolgozunk a nagy generátor fejlesztésén, amelyet 3 méter átmérőjű, körülbelül 9 mé­atomgyorsító modellje. zünfc el. Ez igen nehéz technikai feladat, amelynek megoldásán dr. KoltáY Ede a fizikai tudomá­nyok kandidátusa vezetésével, gyorsító osztályunk dolgozik. Ha a generátor minden tekintetben beváltja a hozzáfűzött reménye­ket, akkor a hazai atommag- kutatás jelentős mértékben elő­relép, — mondotta befejezésül dr. Szialay Sándor akadémikus. Hal ácsi Dezső celán — erre a célra nem . a leg­tökéletesebbek, de szerencsére a tér magas acéltartályban helye­Mágneses szívvizsgálat A Szovjetunióban a voronyezsi politechnikai és orvostudományi főiskolán új, a szív rendkívül gyenge mágneses terének méré­sén alapuló diagnosztikai mód­szert dolgoztak ki a szívvizsgálat számára. Ily módon számos olyan tünetet mutatnak ki, amelyek az elektromos szívvizsgálat során nem jelentkeznek. A magnetoksr- diográf nak nevezett műszer konst­ruktőreinek ki kellett küszöböl­niük a földmágnesség, vala­mint a különböző ipari berende­zések és vezeték zavaró hatásait, ami igen bonyolult feladatot je­lentett. Ez a műszer nem szünte­ti meg az elektrolcardiográf hasz­nálatát, sőt, azzal párhuzamosan alkalmazható. A szívdiagnosztl- kai elemzés a két műszer adatai­nak összevetése alapján végez­hető el, a korábbiaknál sokkal nagyobb pontossággal. Szuperszónikusolc cseppfolyós metánnal Az amerikai kutatók kísérleti­leg bebizonyították, hogy szuper­szonikus repülőgépeknek csepp­folyós metángázzal való üzemel­tetése mintegy 30 százalékos tel- jesíttnénynövekedéssel jár, s ez a közvetlen üzemköltségeket 36 szá­zalékkal csökkenti. A metángáz előnye, hogy égéskor nem képző­dik füst, megszűnik a koksz­lerakódás és a tüzelővezeték­dugulás. Egy hal, amely csomót kö El tud-e olvasónk képzelni egy halat, amelynek négy szíve van, szeme viszont nincs, amely hó­napokig elél táplálék nélkül, és csomóba tudja kötni önmagát? Nem? Pedig van ilyen hal. Neve nyálkás angolna, vagy vakhal, a mélytengeri halak csoportjába tartozik. Külseje jelentéktelen, húsa a gumihoz hasonló, s ezért nem vonzó halászzsákmány sem az ember, sem a tengeri raga­dozók számára. Annál inkább érdekli azonban a természettudósokat, mivel ez a halfajta a gerincesek legalacso­nyabb fajához tartozik. Szerve­zeti felépítése és életmódja csak az utóbbi időben vált ismere­tessé. Húsz fajtája van, ezek közül talán a legérdekesebb a csendes­óceáni vakhal. Teste 25—40 cen­timéter hosszú, a tenger mélyén él 20—300 méter mélységben. Mé­lyen az iszapba fúrja magát, a homokos részeket elkerüli. Ritkán eszik, mivel testében nagy zsír- tartalélcai vannak, anyagcseréje pedig igen lassú. Egy amerilcai természettudós hét hónapig tar­tott akváriumban egy nőstény vakhalat táplálék nélkül, és az ennek az időszaknak a végén ik­rákat rakott le! Mint neve is mutatja, ennek a halfajtának nincs szeme, csak két fényérzékeny pigmentfolt a fejér. A látás érzékszervét a különle­gesen ■ fejlett szaglóérzék és az érzékeny tapogatók pótolják. Amikor megéhezik. 1dbi'ijik er. iszapból, s a vízben úszva fejét önmagán lassan jobbra, balra ingatva a szaglászó kutyára hasonlít. Ha zsákmányt észlel, nyílként suhan előre, körülfogja áldozata testét, és éles nyelvével feldarabolja a húsát. Áldozatának fojtogatása közben testét csomóba is köti rajta, hogy még halálosabb le­gyen a szorítása. Vérkeringési rendszere szintén különös. Szíve a kopoltyújában helyezkedik el és munkáját <*■ vénákban levő „pótszivek’’ segí­tik. A négy szív más-más rit­musban dobog, ugyanis a vak­halnak nincs szimpatikus ideg- rendszere, amely belső szervei­nek működését irányítaná és el­lenőrizné. Ellenálló valamennyi fertőző betegséggel szemben. A termé­szettudósoknak nem sikerült en­nek a különleges immunitásnak okát megállapító:' (Magyar- Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents