Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

1908. április ".

TOLNA MEGYEI NEPCJ3A6

3

„Kénytelen vágyóik tudomásul venni, hogy a termelőszövetkezetben ma már kevésnek bizonyul a szakismeret. EH akarok igazodni és meg akarom találni minden egyes esetben a hangot tagjainkkal.” Híres termelőszövetkezetünk agrárszakemberének szavait idéztük. Jó érzékkel felismerte, hogy az ideológiai kérdések tanulmányozásával teljesebb értékű emberré válik, saját mindennapi munkáját könnyíti a tanulás. Ezért jelentkezett a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre.

VJ JELENSÉG

az utóbbi éveikben nálunk, hogy sok olyan agrármérnök, műszaki vezető kapcsolódott be a káderképzést szolgáló esti egyetemi tanulásba, akik korábban még távol maradtak. A Hőgyészi Állami Gazdaság fiatal mérnökei, a felsőnánai, a teveli, a kisdorogi termelőszövetkezetek elnökei saját tapasztalatukkal bizonyítják, hogy tisztultabb világnézettel, alapos tájékozottsággal máris jobban el tudják végezni munkájukat. A termelőszövetkezeti elnökök — elfoglaltságiakra hivatkozva — még viszonylag kevesen vannak az esti egyetemisták között, pedig ha valahol fontos, az ő posztjukon különösen szükségük lenne az összefüggések megismerésére.

Megyeszerbe megkezdőditek az esti egyetemi beiskolázás előkészületei. A pártbizottságok április 20-ig fogadják el a jelentkezéseket.

Tíz esztendő alatt meghaladta a hétszázat azoknak a különböző munkaterületen dolgozó vezetőknek, értelmiségi dolgozóknak a száma, akik nem kevés fáradsággal elvégezték az esti egyetemet. Eleinte még dominált a politikai téren működő^ párt- és tömegszervezeti vezetők, majd a pedagógusok jelentős részvétele, azonban a nevelőknél az utóbbi ■ években bizonyos megtorpanás

jelei ' tapasztalhatók.A l£>nyhá- di járásban számba vették ezt a két fontos kategóriát. Megállapították, hogy amíg a pártbizottsági tagak nyolcvan százaléka be. fejezte, vagy folytatja e magas szintű oktatásban tanulmányait, aránytalanságok keletkeztek a pedagógusok körében. A bonyhádi gimnázium tantestületének csupán egy tanára végzett, de 5 is elkerült Szekszárdira. Megyeszerte találhatók még olyan tantestületek, ahol egyetlen ideológiailag jól képzett pedagógus sem található. Elismerés illeti azoknak a kis falvakban működő pedagógusoknak kitartását, akik nagy elfoglaltságuk akadályait, a közlekedés nehézségeit legyűrve, megszerezték a végbizonyítványt.

A tekintélyes pedagógustól nemcsak tanítványai, de igen sok esetben a szülők is választ várnak a nemzetközi kérdésekre, a hazai problémákra és a távlatok megmutatását is igénylik. Ahol a testület egyetlen tagja serfi végzett esti egyetemet, komoly személyi nehézségekbe fog ütközni a világnézeti tantárgy oktatásának bevezetése. Mennyivel jobb annak az esti egyetemet végzett tsz-el- nöknek, pedagógusnak, aki eleget tud tenni a várakozásnak, aki ismeretei alapján a „rázósabb” kérdésekre is megerőltetés nélkül tud választ adni!

EGYRE TÖBB A JELENTKEZŐ!

Az elmúlt esztendőben mintegy negyven százaléknyi arányban kellett elutasítani, kis részben a helyhiány, sok esetben viszont a hiányos alapképzettség miatt, örvendetes az érdeklődés fokozódása és az. hogy a két és fél száz első éves esti egyetemista között két év alatt megduplázódott a a 26 éven aluli fiatalok — műszakiak, agrárszakemberek, ifjú pedagógusok — száma. Nincs tehát arról szó, hogy toborozni kellene a hallgatókat Kiilöiiösennö- velte a vdiízást.az új gazdasági mechanikáius ’ bevezetése, a gazdasági reform élénk propagandája.

Ennek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy azok, akiknek beosztásukhoz, társadalmi, vagy szakmai feladatukhoz ajánlatos magasabb szinten tanulniak, okosan mérlegeljenek, hogy időben hozzáfogjanak e napjainkban oly fontos, nélkülözhetetlen ismeretek megszerzéséhez. Megyénkben volt már arra példa, hogy ideológiai felkészületlensége miatt, nem neveztek ki vezető tisztségbe olyan szakembert, aki csak a vezetés másik két feltételével rendelkezett.

Elegendő-e ma a helytálláshoz a jó politikai érzék? Vitathatatlanul kevés, mert ez napjainkra a tegnapba merült. Az intézkedés előtti mérlegelésnek, véleményalkotásnak, az okos — a hatásokkal is számoló — döntésnek nélkülözhetetlen feltétele az ideológiai képzettség. Mennyire igaza van annak a csehszlovák ttfclós- nak, aki a politikai tudomány új fogalmáról, a politika tudományossá válásáról, ennek fontosságáról szól!

A megyei pártbizottság mellett működő Marxizmus—Leniijizmus Esti Egyetemén tanulók között 60—40 százalékos az arány, a párttagok javára. Érthető, mert elsősorban a párttagság és a káderek magasabb szintű tovább, képzését szolgálja az esti egyetem. Velük együtt szép számmal ott vannak a párton kívüli vezetők és szakemberek is, akik a párttagokhoz hasonló szorgalommal tanulnak a különböző évfolyamokon.

NEMCSAK EGYÉNI ÉRDEK

Egészségügyi iaco világnap 1900.

Az Egészségügyi Világszervezet húsz évvel ezelőtt április 7-én alakult meg. Ez a nap lett egyben az egészségügy világnapja, amelyet évről évre világszerte megünnepel- nek.

__ Ez az évforduló alkalmas arra, hogy megvizsgáljuk az addig megtett utat és egy pillantást versünk a jövőbe — mondta dr. M. G. Candau, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója ez alkalomra elhangzott üzenetében.

— Ha visszatekintünk a múltba,

megállapíthatjuk, hogy a világszervezet és tagállamai a világ egészségügyi helyzetének általános javulásáról adhatnak számot, s ez nagyrészt közös erőfeszítéseink eredménye. Azonban csalódásaink is voltak a szervezet fennállása óta, hiszen még mindig vannak különbségek a fejlett és fejlődésben lévő országok egészségügyi ellátottsága között, s ezeknek a különbségeknek a csökkentése a világszervezet célja. . „ , . ,

— Főként azonban sikerről és fejlődésről számolhatunk be. Az utóbbi idők tudományos felfedezéseinek is részük volt abban, hogy eredményesen zárhatjuk ezt a húsz évet. A jelen kutatásainak azonban a jövőben lesz nagy szerepük. Ezért ...» április 7-én és az egész jubileumi év folyamán legyen jelszavunk: „Egészségügy a holnap világában!” Es ez a holnap az elkövetkező 10—20 esztendő. Ebben a periódusban alkalmazhatók lesz-, nek már az utóbbi évtized tudományos felfedezései és nyernek bizonyságot, a ma tudományos stádiumban lévők. A fejlődés pedig kihat majd az egész világ lakos- ság ára.

— Feltételezzük, hogy általános javulás következik majd be az életkörülményekb''n előrehaladunk a fertőző betegségek leküzdésében, javulni fognak a táplálkozási viszonyok és mindönki számára hozzáférhetőbb lesz az orvosi ellátás. Mindezek nagyon fontos mo ni on tumok lesznek, de a drámai fordulat az új tudományos felfedezésekW&E&ibléb . i , , .

_,

=

=. így, a szív- és érrendszer megbetegedéseinek pontosabb ismerete és a szervezetben végbemenő biokémiai elváltozások kutatása megteremti annak lehetőségét, hogy ezeket a nagyon kiterjedt, gyilkos betegségeket megfékezzük. Az emberi test szöveteiben és szervezeteiben végbemenő biokémiai változások kutatása fényt deríthet az öregedés folyamatára és késleltetheti magát az öregedést. Többet fogunk tudni a mentális zavarok okairól, és ha ezeket jobban tudjuk majd differenciálni, a kezelés is specifikusabb és hatásosabb lesz. A gyógyszerek és antibiotikumok, — melyek az eddig nehezen befolyásolható vírusokat is ártalmatlanná fogják tenni, — egészíthetik ki ezt a koránt sem teljes, de mégis imp- resszionáló listát.

— Az emberiség azonban még számos olyan behatásnak van kitéve, amelyek ha nem tudunk velük megküzdeni, a remélt fejlődést meggátolják. Ezek egy része régi, mások újabbak, de mind vagy potenciális, vagy máris ismert veszélyt rejt magába. Ide sorolhatjuk a környezetünkben előforduló különböző idegen anyagokat: pesz- ticideket, élelmiszer-adalékanyagokat, a rádióaktív szennyeződések maradékait, továbbá a szeny- nyezett levegőt, talajt és vizet; az urbanizáció esetleges káros következményeit, speciális betegségeivel és az adaptálódás nehézségeivel. A világ sok országában a népesség növekedése is problémákhoz fog vezetni. Ha még hozzátesszük mindezekhez a gyógyszerek még nem minden vonatkozásban ismert, alattomos veszedelmeit, elég hátborzongató az a lista, amit így kapunk.

— Mégis, ha a kedvezőtlen hatásokat Összevetjük az egészség előmozdítását célzó tevékenységünkkel, úgy vélem, hogy a mérleg kedvezően alakul. Az így munatkozó hasznot az ember élvezi. Jobb egészségben töltheti szabad idejét és azt a meghosszabbodott «tetet, amit a lövő igén,

Ezekben a hetekben szerte a megyében fontolgatnak, érlelik magukban a döntést. Fontosnak tartjuk annak említését, hogy nemcsak egyéni érdek az itteni tanulás, hiszen nem magáncélokat szolgál. E kérdésben találkoznak a különböző érdekek, mert érdeke a vállalatnak, a termelőszövetkezetnek, az intézménynek, annak a közösségnek is, amelynek fontos posztján működik a középvezető, a szakember, vagy választott tisztségviselő.

A gondosan meeérlelt el ha táró zások valóra váltása kitartást erőfeszítést és következetességet igényel attól az egyéntől, aki az elméleti igényességet, a színvonal emelésének fő követelményét megvalósító esti egyetemre jelentkezik.

Megtérül, többszörösen „kifize► tődik” az erőfeszítés a hétköz► napi, a gyakorlati munka során.

► Ezt igazolja az a sok-sok esti ►egyetemet végzett párttag és pár- ►tonkívüli, aki három éven át kő- amolyan vette a tanulást, aki az \ elméleti alapok birtokában ma I képes hasznosítani és bővíteni is.

► méreteit. Nekik nem kell attól

► tartaniok, hogy ideológiai-politi- ►kai téren elmaradnak a követel► menyektől;

SOMI BENJAMINNÉ

I VISSZMÄNCf

______

Rakodómunkást

szekszárdi lakost, azonnali belépéssel keres az ÄGROKER Vállalat

Szekszárd, Mátyás király u. 63—65. (95)

Vélemények Nak községből, i « Tolná megyei patriotizmusról

Olvastam a cikket a megyei sajtóban a Tolna megyei patriotizmusról. Mivel nagyon érdekesnek találtam, maga a téma is érdekelti így nem is egyszer olvastam el és engedjék meg, hogy vele kapcsolatban egy-két dolgot felvessek.

Nyilván a megyeszékhelyről kell kiindulni, Szekszárdról. Miként a cikk is megjegyzi, azzal még nem összetartó erő a megyeszékhely, hogy ott székelnek a megyei szervek. Ehhez több kell és ez a bizonyos „több” hiányzik.

Engedtessék meg, hogy ehhez a „több’ -höz járuljak hozzá, a megyeszékhelytől egyik legtávolabb eső községből. Munkaterületem folytan a problémát tanácsi szemüveggel nézve, mért az az érzésem, "•°9V a tanácsok igen-igen sokat tudnának tenni ezen a vonalon, meg/eíeíő segítséggel, irányítással, de nem elhanyagolva az alulról IaÍ kezdeményezéseket sem. Ugyanis a cikknek Szekszárdra tör- "^va^kozással érezhető <bizonyára nem célzatosan) egy olyan „íz , hogy a többet Szekszárdon kell nyújtani. Pedig ez kevés, fjp™" 'Cleg az> amit Szekszárd Szekszárdon nyújt, hanem az is szükséges ehhez a munkához, amit a megyeszékhely a megye többi települése felé nyújt. Egyáltalán nem anyagiakra gondolok itt, hanem egész másra, amit a Szekszárdon székelő különböző központok, többek között maga a megyei sajtó is nyújtani tud.

Biztos, nem egyhamar történik meg, hogy Várongon vagy Nakon azt érezzék, hogy Szekszárd a világ közepe Ez nem is elsőrendű cél, de az már viszont igen, hogy a megyeszékhely a rendelkezésre álló központokkal olyan tevékenységet érvényesítsen egészen a kisközségekig, hogy az összetartozás tudatossá váljék.

Mi úgy érezzük, hogy sokszor a megyeszékhely eleve felad bizonyos lehetőségeket. Lehet, hogy nem így van. de így érezzük, mert az ellenkezőjét nem bizonyította senki.

Gondoljunk csak a rádióban nem is olyan régen lezajlott megyei vetélkedőkrey melyből a mi megyénk kimaradt Pedig ahogy Somogy csatasorba tudta állítani Kaposvárt és Siófok nagyközséget (erős propagandát csapva Siófok városiasodási óhajának), mi is nyugodtan bevethettük volna Szekszárdot és Dombóvári. És nekünk sincs kevesebb néprajzi hagyománnyal rendelkező községünk, mint mds megyének. Még akkor sem veszítenünk volna semmit, ha alatta maradunk valamelyik más megyének, mint versenytársak. De mit tehettünk? Szurkoltunk Somogynak és mikor megnyerték a vetélkedosorozatot, gratuláltunk nekik (igaz, hogy ők ezt külön köszönték, például a mi községünk gratulációját nem fi? * a ember> a Somogy megyei pártbizottság első titkára

köszönte meg),

. XüFy: úFy érezzü*> h°9V kicsiny megye létünkre, sokszor még tovább aprózzuk magunkat. És ebben ludas a mi megyei sajtónk js. Időnfcéní cikkeket közöl egyik-másik község múltjáról, jelenéről, epizódokkal tarkítva, megszólaltatva dolgozókat, idős embereket. De csak egy községről, mint egy szigetrőlJ Vajon mi lenne, ha egy cikksorozat úgy íródna, hogy nem a község, hanem a témakör volna az alapgondolat és ennek jegyében több községet ismernénk meg.

Negatívum akad bőven, mindenki talál, afci a témán belül elgondolkodik. Ennél viszont sokkal lényegesebb, hogy mit kellene olyant tenni, amit lehet is tenni, csupán változtatni kellene bizonyos szemléleteken, munkastíluson, vagy éppen az úgynevezett szűk keresztmetszeten ’, de nem utolsó sorban azon is, hogy ne mindjárt az anyagiak kerüljenek előtérbe. És itt jönne az a bizonyos „több”, amit tenni kellene.

' I ** során elvétve találkozunk különböző megyei szer*

x!?ülönb?Ző yezet°ivel- Esetleg egy pártnap keretében — áll ez főképpen községi viszonylatban. Vajon nem lehetne-e egy kis szervezéssel azt is megoldani, hogy állami és társadalmi szerveinktől, vezető beosztásban levő elvtárs eljöjjön egy községbe, évente egy, vagy kettő, de nem előadást tattani, hanem kötetlen, közvetlen beszélgetésre Az illető község vezetői azt biztosítanák, hogy a megyei vezető foglalkozási körének megfelelő beszélgető partnereket ösfze és ez egy igen szoros kapcsot jelentene a megye- székhely és a kisebb település között. Megtisztelő volna a község SZ(*mára és feltétlenül hasznos az illető megyei vezető számára is, akihez így a vélemények, álláspontok, meglátások nem transz- missziókon kérészül, hanem közvetlenül jutnának eL

Biztosra veszem, hogy elég sok olyan község van a megyében, melynek kellően ki nem munkált, eddig még ismeretlen története, múltja, van. Ha valamelyik megyei szerv kiírna egy pályázatot (legalább 6 hónapos határidővel) ezek feldolgozására, vajon nem vállalkoznának-e pedagógusok, tanácsi dolgozók. vagy bármilyen

munkaterületről is községüket szerető emberek ilyennek megírására és vajon nem venné-e egy ilyennek hasznát az egész megye?

A Tolna megyei Népújság évenként áltálában meg szokta rendezni a levelezők találkozóját. Ilyenkor összejönnek azok, akik megírták a sajtónak, hogy községükben hány tűz volt, hány tűzoltóruhát vásároltak, megalakult az úttörőzenekar, megvolt a tsz-ben a balesetvédelmi oktatás, épült X folyóméter járda, társadalmi munkában elvégeztek ezt vagy azt, és sorolhatnám tovább.

Ez mind szép dolog, nemes szándék és hasznos is, de.. . Mi lenne akkor, ha egyszer a Népújság, megbeszélve a megyei tanácsosai, összehívná az úgynevezett „peremközségek’ , a más megyékkel közvetlenül szomszédos községek vb-titkárait, annak megbeszélésére, hogy milyen sajátos problémák merülnek fel a közvetlen szomszédosságból, szerény véleményem szerint ez is nagyot lendítene egyrészt azon a bizonyos patriotizmuson, másrészt ismét élénken dominálna a közösségi érdek, mert ha a Duna mellett végigveszem a községeket, majd a Baranyával, Somoggyal, Fejérrel határosakat, számuk megvan vagy 40, egymástól is sokat tanulnának.

És lehetne sorolni még jó pár gondolatot. Mert amikor a megyei sajtóban „Alisca-kupáról” olvasunk, bizonyára igen sokan vannak még, akik nem tudják mit is jelent az ,,Alisca ’ szó — ezt már az általános iskolában el kellene kezdeni. Beszélünk szekszárdi borról, dunakömlődi, paksi halászcsárdáról mint helyi jelenségekről, de nem mint megyénk gazdagságáról.

Ide sorolhatnánk azt is, hogy termelőszövetkezeteink részéről milyen segítő tevékenység volna az, ha alapjaikból nemcsak Hévízre, Harkányba, vagy éppen Szegedre vinnének dolgozókat, hanem jutna belőle a Sárközi Napokra, vagy más, megyénk hagyományait, kultúráját kidomborító rendezvényekre, vagy ha nemcsak gazdászbál lenne a megyében, amikor esetleg a gazdászf ele ség eknek is találnak egésznapos programot, hanem más munkaterületű dolgozók is éreznék a megyeszékhely összefogó erejét, nem feltétlenül szükséges, hogy annak éppen egy bál legyen a vonzóereje, lehetne nyugodtan egy tanácskozás témája is — mert ahogy mondani szokták: a téma mindig az utcán hever, stb.

Azt mondja a cikk, hogy Szekszárdon az ötlet kevés. Ha ez így lenne, akkor nem kell szégyellni, ki kell menni a megyébe, hátha akad a székhelyen kívül olyan, ami hasznos, vagy amiből csak egy kicsiny is hasznosítható — keressünk annak is megvalósítási lehetőséget. Mert biztos, hogy minden javaslat jószándékú lesz, az előbbrelépés útját keresi.

Több lehetőséget, tág teret kell nyújtani a kezdeményezésnek. Lehet, hogy ezen a területen egyes helytelen járási szemléletekkel is meg kell birkózni, mert itt most egy nagyobb közösség, a megye szerepéről van szó. Amikor a megye akar többet nyújtani az országnak, hogy többet tudjanak róla, többen ismerjék meg azt, amit mi magunkról értékesnek tartunk, ezt mindenkinek segíteni kell, mert a munka akkor is hasznos lesz, ha elismerik de akkor is, ha bírálják, hiszen az a hiányos szemlélet levetkőzéséhez vezet.

Nem vitás, hogy ez a téma igen szerteágazó és széles körű.

De ha mindenki közcélt lát benne és nem valami öncélúságot, ha a megye szeretetét mindenki közügynek tekinti és be tudja építeni a szocialista társadalmi rendünkbe és ott az őt megillető helyre tes2i, akkor jelentkezni fog az a bizonyos „több”, ami az előbbre- lépéshez ezen a téren is szükséges

SZEBENI KÁLMÁN

vb-titkár,

Nak