Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-06 / 81. szám
1968 április fi. ’rnrw* mpcvr WÜPUtMO 3 Kiállítás a múzeumban A szakma szeretetének bizonysága Csütörtökön nyílt meg, s máris azámois látogatójavolt a Szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumban, a szakmunkástanulók remekeiből rendezett kiállításnak. A vendégkönyv bejegyzéseinek tanúsága szerint a látogatók nem fukarkodtak dicsérő jelzőkkel, legfeljebb annyi az eltérés, hogy ízlés szerint kinek ez, kinek az tetszett jobban. A Szekszárdon már hagyományossá vált kiállítás célja kettős: bemutatni azokat a szakmunkástanulók által készített munkadarabokat, amelyek a fiatalok fel- készültségét, magas fokú szakmai tudását bizonyítják; és egyben segítséget nyújtanák a pályaválasztás előtt álló diákoknak a döntésben. A teljesség igénye, és rangsorolás nélkül néhány a 100—120 kiállított tárgyból; roppant ötletes az oktatást, szemléltetést meg. könnyítő berendezés, amelyet a várdombi szakmunkástanulók készítettek. Gondos, szép munka a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz két tanulójának „alkotása”, a tv-szervizasztal. Bizonyára sok nézője akad majd az új vonalú női táskának, amelyek közül a legszebb Mészáros Katalin bőrdíszműves tanuló ötletességét di- „ , ,, . . ..... , ,, ............. c séri. A szabótanulóktól néhány nem kel1 szegyenkezmok az autó- szereteterol valló kiállítás mm- remekbe készült ruhát, a szü- szerelőknek, villanyszerelőknek den darabja említést érdemel. Erősöktől pedig szép „minibundá- sem, az ő szakmájukat is a leg- egyébként április 16-ig mán kát” láthatunk. A lakatosszak- jobb darabok képviseliksa,at szemevel meggyőződ- mát reprezentálja az a kis prés- ueL*~* gép, amelyet Zvekán András és Folytatni lehetne a felsorolást, (d. k. j.) Geisz Péter közösen készített, de hiszen az ötletgazdag, a szakma fotó: Bakó Katonák vetélkedője ax új technika ifjú mestere címért A februárban megkezdett selejtezők után az érdekes, izgalmas vetélkedő a felszabadulás ünnepére, április negyedikére érkezett el a döntőhöz, amelybe az első, a második és a negyedik század három-három tagú csapata került. Délelőtt kilenc órakor kezdődött az izgalmas döntő, amelyre meghívták a testvér szovjet alakulat képviselőit is. A zsűriben a pártatlan alegység-parancsnokok foglaltak helyet. A díszemelvény mellett helyet foglalt az alakulat tánczenekara, hogy a versenyszámok közti szünetben szórakoztassa a versenyzőket, a zsűrit, és a nagyszámú hallgatóságot. Mert mondani sem keli, hogy a személyi állomány csaknem teljes számban kivonult, hogy szemtanúja legyen az érdekes vetélkedő befejezésének. Az első számban elméleti kérdésekre kellett válaszolniok a versenyzőknek. Fél perc gondolkodási idő után két perc állt rendelkezésre a válaszra. Az első felelőket még csendben figyelte a „hallgatóság” de aztán az első kitűnő felelet lázba hozta őket Szalóki János, a negyedik század versenyzője kapta meg a maximális, harminc pontot. „Hajrá, negyedik!” — hangzott kórusban a bíztatás, amikor az elméleti verseny után a negyedik század csapata került az élre, az egyéni versenyben pedig Szalóki János. A második számban technikai feladatot kellett végrehajtani úgy, hogy a felelőnek besegített a csapat másik két tagja is. E szám után a második század csapata tetemes előnyt szerzett a másik kettővel szemben. És az egyéni versenyben is Tózer János honvéd került az élre. A harmadik, ugyancsak technikai feladat megoldása alatt különösen tetőfokra hágott az izgalom, a versenyzők és nézők között egyaránt, mert ez után csak két csapat maradhatott versenyben, a negyedik, ugyancsak technikai számban. A vetélkedőt a második század csapata nyerte, dehogy első éves katonának is lehet keresnivalója, azt Tózer János az egyéni verseny megnyerésével bizonyította be. A vetélkedőnek méltó befejezése volt a díjkiosztás. A győztes csapat nyerte a magasabb egység parancsnokságának vándorserlegét, azonkívül tíz nap jutalom- szabadságot. Azonkívül megkapták a Tolna megyei KÍSZ-bizott- ság vándorserlegét, amelyet Her- czig Gábor adott át. Az alakulat párt- és KISZ-szervezete tárgy- jutalommal jutalmazta őket. A második helyezett csapat jutalma a parancsnok vándorserlege, a párt- és a KISZ-szervezet tárgy- jutalma, és nyolc-nyolc nap jutalomszabadság. A legjobb egyéni teljesítményt nyújtó Tózer János honvéd az „Uj technika ifjú mestere” oklevelet kapta, és a testvér szovjet alakulat ajándékát. A díjkiosztás után a pórt- és a KISZ-szervezet titkárát kértük meg, mondjanak véleményt a vetélkedőről. — A vetélkedő nagyon jól szolgálta a kiképzést, a katonai ismeretek elsajátítását, a technika megismerését. A résztvevők olyan fokon versenyeztek, amelyet a kiképzés menete szerint két hónap múlva kellene elémiök. Az alapított vándordíjakkal azt a célt akarjuk elérni, hogy további serkentést adjunk a katonák közt, a kiképzésben folyó szocialista versenynek. Ezért rendezzük meg a jövőben is, egy-egy kiképzési időszakban a legjobbak vetélkedőjét. Bt. Ünnepség Dombővárott április 4-e alkalmából A sok éves szokáshoz híven idén is színpompás ünnepséget tartottak Dombővárott, a felszabadulás 23. évfordulója alkalmából. A község főterén lévő felszabadulási emlékműhöz elhozták a megemlékezés koszorúit a járási pártbizottság vezetői, itt rótták le a kegyeletet a pályafenntartás, a fatelítő és a fegyveres testületek dolgozói, az iskolák, diákjai, nevelői. Az ünnepi beszédet Fux György, a községi pártbizottság tagja mondotta. Az üzemi dolgozók népes küldöttségei, a középiskolások nevelői, diákjai, a szovjet katonák egy csoportja a temetőben, a hazánk felszabadításáért hősi halált halt szovjet hősök emlékművénél rótták le a község lakóinak kegyeletét. Számos üzemben a délután során ünnepi termelési tanácskozást tartottak. Az élüzem 11-es AKÖV-főnökségén az ünnepi gyűlés után kiosztották a nyereség- részesedést is. Másutt megjutalmazták a szocialista munkaverseny élenjáróit. Csütörtökön reggel, hazánk fel- szabadulásának 23. évfordulóján az ifjúsági szövetség fiataljainak fogadalom tételére került sor. Szakoson, Kurdon, Gyulajon, Mucsiban és Döbröközön szerdán, a járás többi községében az évforduló napján emlékeztek a szónokok, nagyszámú közönség előtt, hazánk felszabadulásának évfordulójára. VISSZHANQ Egy-két gondolat a Tolna megyei patriotizmussal kapcsolatban Szekulity Péter fenti témakörrel foglalkozó cikke olyan gondolatokat hozott napvilágra, melyekkel sokan, — köztük magam is foglalkoztunk ugyan, de egy s más ok miatt nem bocsátottuk gondolatainkat a nyilvánosság elé. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egészséges patriotizmus feltámasztásával' kapcsolatban több minden történt, amiről a cikk megemlékezik. Sorra véve azonban a helyes gondolatsort, elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy a lokálpatriotizmus elméleti kérdései csak egészen a legutóbbi években értek meg és csak ezek megérése után lőhetett megnyugtatóan haiárt szabni az egészséges lokálpatriotizmus és az idejét múlta, lokálsoviniszta ömlengés között. Ma már mindenki előtt tisztán áll, hogy a szűlcebb környezet: község, város, táj, megye jelenének és múltjának feltárása nem káros, sőt kívánatos Könnyű a Hajdúságban, a Kis- és Nagykunságban, a pécsi ,,tűkék’’ között megszólaltatni a lokálpatriotizmus húrjait, amikor azok éppen a közös leszármazás folytán adottak. Mi a helyzet Tolna megyében? Elsősorban vannak itt magyarok is, de mellettük vannak besenyő, török, rác, ilyen-olyan német eredetűek, erdélyi és bukovinai székelyek, viharsarkiak és kisalföldiek. Ennek a heterogén népnek egyetlen összekötő kapcsa q jelenlegi lakóhely: Tolna megye. Itt tehát az egyetlen összefogó kapocs a ma, és a mából kiindulva lehet csak a szálakat összefogva, keresni azt a pontot, ahol ezek a szálak összefonódnak. Mindez a cikkben felsorolt kifogásokkal szemben nem indok, hanem magyarázat. A cikk utolsó bekezdése felveti, hogy a megyeszékhelyen vannak intézmények, melyek létezése közömbös, mert nem végeznek ebben a témakörben olyan funkciót, hogy magukat egyáltalán észrevétessék. Ez a fogalmazás helytelen és méltánytalan. Magam még két éve sem vagyok Szekszárdon és éppen a részben idegen szemével igen sokra értékelem, hogy úgy a megyei, mint a városi tanács foglalkozik a lokálpatriotizmus kérdéseivel. Alig tíz napja zajlottak le a sióagárdi napok, melyek ' a' nézők minden igényét kielégíthették és egy falu egész lakossága felvette áz összes létező népviseletet, tüntetett az idegenek tapsai között hagyományaival, történelmi pályázatot írtak ki, általános iskolásoktól a felnőttekig táncolták népi táncaikat. Az Ozoráról szóló rádióműsort hallgatta az egész ország. A megyei tanács gondozásában színes és tekintélyes sárközi kiadvány jelenik meg rövidesen. A városi tanács súlyos összegeket irányozott elő az 196$. évi szüreti napokra, a napokban kaptam meg a talán 20 gépelt oldalt is kitevő programtervezetet, melynek ha csak egy töredékét valósítjuk meg, nagyot és sokát teszünk. A megyének három, tudományos szintű, de népművelési igényeket is kielégítő intézménye van: a múzeum kiállításai közismerten és országos szinten jók, falai között komoly és örökösen eredményeket hozó tudományos munka folyik. Tavasszal megkezdődik a régi megyeháza udvarának feltárása, ahol az I. Béla alapította monostor rejlik. Ezekről elsősorban a sajtó útján, tájékoztatást kap mindenki. A második tudományos-népművelő jellegű intézmény, a megyei könyvtár, nem kell sokat beszélni, meg kell nézni olvasótermeit, könyvf or g almát, helytörténeti anyaggyűjtését, és a könyvtár dolgozóinak sem kell szégyenkezni, hogy vannak, vagy nincsenek. A megyei levéltár sem hallgat: 1967 szeptemberétől a helyi sajtóban minden hónap negyedik vasárnapján megjelenő sorozatunkban éppen a szűkebb táj múltjának megismerésére és ezzel megszerettetésére vonatkozó anyagunkból adunk szemelvé- nyeket. Irtunk a sajtóban Zomba nagy gyógyszerészéről, Rozsnyai Mátyásról, a tavalyi szüreti napok alkalmával a szekszárdi bor múltjáról. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves évfordulóján megemlékeztünk a megyei vonatkozásokról. Éppen ma adtuk át a nyomdának a „Tanulmányok Tolna megye történetéből’' cimu tanulmány kötet-sorozat első kötetét, mely ot értékes tanulmányt foglal magában és terveink szerint hosszú esztendőkön keresztül folytatódik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága kíván-' ságát fejezte ki egy megyei monográfia elkészítésére, ennek alapvető szervező munkáit végezzük. A diákoknak történelmi olvasókönyvet készítünk a megye történetéből. Levéltári kiállítást tervezünk, ahol bárki, láthatja a megye írásos emlékeit az Árpádkortól napjainkig. Mindezek megítélésem szerint pozitívumok és meggyőződésem szerint nincs a megye székhelyén egyetlen olyan, a kérdésben érinthető szerv, mely csak vegetálna Negatívum az, hogy még megyénkben bizonyos adminisztratív nehezsegek miatt nem alakult meg q, megyei helytörténeti bizottság, mely ezeket a munkákat összefogná és időnként reprezentatív módón, impozáns gyülekezet előtt beszámolna az eredményekről. Bar a bizottság még nem alakult meg, de működtünk ebben az irányban es több mint száz személyt tartunk nyilván, akik a megye közeli és távoli múltjával foglalkoztak, illetve foglalkoznak és ezeket a személyeket össze akarjuk fogni a fenti bizottságban. Negatívum az is} hogy a lokálpatriotizmus iránti érdeklődés nem tud spontán kitörni. Amit egy kis létszámú kutatógárda nehéz, legtöbbször második műszakban végzett kutatómunkájával produkál, érdeklődés fogadja, de passzivitás van az egyes egyénekben, hogy ezt a munkát legalább is segítsék, azért főleg, hogy abban tevékenyen részt vegyenek. Egy példa erre: a most megjelenő tanulmánykötetben egy igen értékes munka a megyei németség II. Világháború alatti magatartásával foglalkozik és a „Hűség a Hazá- erí’ mozgalmat a helyére teszi. Beigazolja, hogy nem minden „sváb’ volt volksbundos, és a hazához hűek sokszor szenvedtek emiatt a magatartásuk miatt. Ezt a tanulmányt a német származásúak örömmel várják, $ egy németországi kutatónk azt mondta. odakinn • is érdeklődéssel várják a kötetet. Szerettem volna, ha a tanulmány mellé illusztrációképpen a mozgalom jelvényét és igazolványát is leközölhettük volna. Eddig 13 telefont bonyolítottam le. hogy ilyen igazolványhoz és jelvényhez hozzájussak. Mindenki máshoz utasított, jóllehet az általam felhívottak mind érdekeltek a kérdésben, de sem én, sem. a tanulmány írója nem. Mindezeket összegezve, a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy a megyei helytörténeti bizottság megalakulása, a három tudományos intézmény konkrét összefogása, a kiadványok megjelenése a passzivitást le fogja győzni. Lesz alkalmunk ezeken keresztül feltárni a megye lakossága előtt, hogy ez a megye múltjában gazdag megye. A honfoglaló magyarok, a telepes németek, a besenyők, székelyek, horvátek és szerbek leszármazottai sorsuk összekapcsolódása óta ozorai parasztlázadáson és a szabadságharc ozorai diadalán, a tamási arató sztrájkon és a szekszárdi direktórium tragikus sorsán keresztül összefonódtak egy zárt egységbe: Tolna megye területi, társadalmi és történeti egységébe és az ezen az alapon felélesztett Tolna megyei lokalpatriótizmus lesz olyan erős és értékes, mint bármely más természetesebb területi egységé. DR. PUSKÁS ATTILA a Tolna megyei Levéltár igazgatója GÉPSZÍNEK ÉS RAKTÁRAK RÉSZÉRE acélvázas szerkezetek szállítását A II. N. ÉVBEN VÁLLALJUK. AGROKER Vállalat, Szekszárd. (85) Ax AGROKER Vállalat értesíti vásárlóit, hogy április 15-től május 1-ig a I katrésxosxtá - lyán leltározás less. A leltározás alatt az árukiadás szünetei, IGÉNYÜKKEL A PÉCSI AGROKER-HEZ FORDULHATNAK. (84)
