Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
6 TOLNA 1WFOTFT NPPtfJSAO 19fi8, április 4. ra, telefonvonalak így is túlzsúfoltak. Nálunk az egyedüli járható ut: ha már az iskolában nem tanultak meg helyesen irm, akkor legalább most, munka közben, állami költségen sajátítsák el. Mert a mondás ma is érvényes: ,.Nyelvében él a nemzet!”. De nem úgy, mint ahogy azt egynéhányon elképzelik, akik a nyelvükkel élnek. Az angyalát! A nyelvről jut eszembe. A napokban felkerestem az egyik londoni jtrofesszort, hogy erősítse meg azt, amit én már korábban gyakorlatból . tudtam. Csakhogy én mindössze egy nővel kísérleteztem, ő pedig ötszázzal. Mind az ötszáz 27 éves volt és a professzor azt vizsgálta: milyen erős volt ezeknek a hölgyeknek a hangja a férjhezmenés előtt és milyen erős lett utána. A professzor arra a meglepő eredményre jutott, hogy négy hónapi házasság után a fiatalasszonyok hangereje kétszer olyan erős, mint lánykorukban volt. És meg is gyorsul. Erre is Londonban jöttem rá. Részt vettem Francis Ford válóperén, amelyre a férj magnetofonnál, és kilométer hosszú hangszalaggal felszerelt>e érkezett. A bíróság a hangszalag lehallgatása után habozás nélkül kimondta a válást. Bebizonyosodott, hogy egy másfél órás családi eszmecsere során a férj csak háromszor jutott szóhoz, akkor is mindössze annyit mondhatott: „Igen, drágám!”. Mindkét kísérlet nagyon egyszerű... Olyan egyszerű, mint az öveges profesz- szot kísérletei. Bárki otthon, saját maga elvégezheti. Nem kell hozzá más. csak egy feleség, akinek hangját lemérjük házasság előtt, és utána négy hónappal. Persze, ha lesz rá időnk. Mert manapság sok a válás. És amilyen gyorsan nyélbeütik a házasságokat, olyan gyorsan fel is bontják. És milyen semmiségek miatt! Éppen a napokban vettem részt egy tárgyaláson, ahol a feleség a következő indokkal kérte, hogy mondják ki a válást, méghozzá a férj hibájából: — Szeretném, ha a válást a férjem hibájából mondanák ki, mert tudtom nélkül eladta a konyhai tűzhelyet, a pénzt pedig elitta. A férj is kérte a válás kimondását, ő meg a feleség hibájából. Kérését így indokolta: Kérem, hogy a válást a feleségem hibájából mondják ki, mert a tűzhely eltűnését csak tizennégy nap múlva vette észre. , Bíróság legyen a talpán, amelyik dönteni tud ebben az ügyben. Mert igaz, ami igaz, mindkettőnek igaza van. Nem. úgy a • következő esetben. A bíró megkérdezte a felperest: — Mikor vette észre, hogy a felesége elhidegült? — Egy évvel ezelőtt, amikor leestem a létráról. — S mi történt? — A feleségem odakiáüott: „Gusztáv, ha már úgyis lent vagy, tegyél néhány lapát szenet a tűzre V. És most óriási szenzációról számolok be. Láttam a világ első aranyfogú kutyáját. Suenak hívják és az egyik londoni kaszárnya őrzője. Egy alkalommal kitörte a fogát és az orvos csillogó aranyfogat készített neki. Állami költségen. Mert ott a kutyafog-csináltatás állami költségen történik, nem úgy, mint nálunk. Végül, de nem utolsó sorban, most teljesítem a szerkesztő úr kéréeét. Legutóbbi levelében kérte, ha lehetséges, küldjék a. levelemmel tanulságos rajzot is. Most küldök. A rajzon két ember látható. Az egyik egy idomított harkállyal vágatja a fát. A rajz címe: j,Életművészek”. Igaz. hogy nálunk nincsenek életművészek, mert nálunk mindenki becsülettel megdolgozik a fizetéséért, mindenki, kivétel nélkül. Ezért arra kérem a tisztelt olvasókat, és a tisztelt szerkesztő urat; ne is keressenek ilyen életművészeket otthon, mert fáradozásuk hiábavaló lenne. Mert ezen a rajzon a két utolsó életművész láthartó. Ezzel zárom soraimat. 'Tisztelettel: Ahol réget értek a csaták... Az utóbbi időben sok hivatalos iratot olvastam. Igazat kell adnom annak a francia kisváros polgármesterének, aki egy falragaszon így buzdította a keveset telefonáló polgárokat: „Írás helyett telefonáljatok! Gyorsabb, praktikusabb módszer azonkívül helyesírási hibákat sem lehet elkövetni?’. Nálunk ugyan sokat telefonálnak, főleg hét végén, bogy megbeszéljék, hova mennek . ., , kirándulni, és hét elejen, hogy megbeszéljék, milyen volt a kiránduláson Persze, allami pénzen. De sokat is írnak. És így nincs mód ar- r" bogy a helyesírási hibákat telefonálással iktassák ki. A 1945 tavaszán a Szovjetunió Vörös Hadserege feltartóztathatatlanul nyomult egyre tovább nyugati irányban. Vas megye tíz napig volt hadszíntér. Itt voltak a dunántúli hadműveletek utolsó napjai, amelyek befejeztével felszabadult az ország. Közel az osztrák határhoz van az a kis falu: Nemesmedves, ahol hazánk földjén utolsót dördültek a fegyverek. Ennek a kies vidéknek domborzati viszonyai alkalmasak voltak az u tó véd harcokra. Ezekre március utolsó és április első napjaiban került sor. Először Csákánydoroszlónál majd Vas- szentmihálynál próbáltak a németek ellenállni, s minthogy nem sikerült, néhány napra Nemes- medvesnél állt meg a front. A krónika ezt így jegyezte fel: „Április 3-án este hét óra felé egy szovjet járőr megközelítette Nemasmedvest. A harc az esti órákban kezdődött, amelynek áldozatául esett a kis községnek több mint fele, mert a visszavonuló németek felgyújtották.” A ma is élők emlékezetében még elevenek azok a nevezetes napok. íme két nemesmedvesi ember véleménye: Unger Gyula: „Házunkkal szemben az úgynevezett Savanyú hegyen, amelyet szőlő és gyümölcsös borított, voltak a harc- állások. A szovjet katonák a mélyedéseken keresztül közelítették meg a falut”. Tomasics Rudolf: „Április 4-én kiszorították a szovjet csapatok a németeket Nemesmedvesről. Amikor előjöttem a rejtekhelyről, (mások ie megerősítették, hogy elsőnek ő merészkedett elő) a községben már csak szovjet katonai alakulatokkal találkoztam. Nyugalom volt, amelyből arra következtettem, hogy számunkra véget ért a háború.” Tomasics bácsi elmeséli, hogy hirtelen támadt örömét és fel- szabadultságát közölni akarta az elrejtőzött lakosokkal is. A közelben lévő haranglábhoz szaladt, s a harang szavával adta tudtára- - V.' ' v :-■. . < i- A .. fí ' . if' ■ ' ' » • ■ - ■ : v; . • : . R ej Az öreg harangláb. 23 esztendővel ezelőtt Tomasics Rudolf itt kongatta meg a harangot, híröl adva, hogy véget értek a csaták... s (Jákfálvi Elemér felvétele) utoljára den év április 4-én, s a nagy fos- ténelmi dátumra emlékeznek. Itt, a magyar földön folyt hadműveletek színhelyén, 1949. május 29-én felszabadulási emlékművet avattak. A kis emlékmű építését Czinkóczi Pál Már tervezik azt emlékművet, amely a hatalmas hazánk fela község lakosainak — s amit határrendőr tizedes kezdeménye- szabadaLásának: _ negyedszázados tudott — az hogy hazánk akkor még nem egész országnak, felszabadult. — Azért harangoztam — mondja 23 év után Tomasics bácsi —, hogy most már jöjjenek elő az emberek, mert minden van.... zésére a falu és a szentgotthárdi üzemi munkásság emelte. Azóta is a határőrök gondozzák az emlékművet, s ők őrzik azt a nemzetiszínű zászlót is, amelyet 1949 rendben májusában, az avató ünnepségen, ezen az emlékművön lengetett a A falu tehát felszabadult véget értek a csaták. és szél. A falu lakosságával együtt a határőrök is ott vannak minjubileumán kerül felavatásra, amely az eljövendő nemzedékeknek hirdetni fogja: 1945. április 4-én, ebben a hegyék övezte Idea fekvésű kicsinyke Vas megyei községben, Nemesmedvesen, egésa népünk számára véget ért a fasiszta elnyomás, a szolgásom. Mackovlts Ilona Kazanybcm korszerű cirkusz épült 2500 néző befogadására Az új cirkusz épülete esti kivilágításban. |MTI Külföldi Képszolgálat)
