Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
1968. április 4. TOLNA MEGTE1 NEPÜJSAG 9 diai parasztcsaládok A nagymamát találjuk otthon. Tesz-vesz a ház körül. Örökmozgó kis asszonyka. Bizonyára nagy hasznát veszi a család, s feltehetően gyakran mondják neki: üljön le, pihenjen. De a parasztcsaládokban a nagymamák nem ismerik a pihenést. Az idősebb parasztemberek sokkal inkább nélkülözhetetlennek tartják az állandó elfoglaltságot, mint a fiatalok. Ennek jórészt az a magyarázata, hogy gyermekkoruktól megszokták a reggeltől estig tartó munkát. Az elmúlt években gyakran ez a hagyományos, szinte már konzervatív tét- lenség-ellenesség segítette ki kampánymunkák idején a termelő- szövetkezeteket a bajból. A nagymama, Szemezi Benő anyósa egy tipikus mai parasztcsalád legidősebb tagja. A család legfiatalabb tagját Zsuzsának hívják. Hetenként egyszer, csütörtökön autóbuszra ül ás Szekszárdra utazik. Eiste hat óra tájt érkezik vissza falujába, Szárazára. A gyönki szociális otthon dolgozója, s a munkájához szükséges szakképzettséget az érettségi mellé, az egészség- ügyi szakközépiskolában szerzi meg. Ezért ■ jár minden héten Szekszárdra. Jellemző és egyben tipikus á Szenczi-család foglalkozás szerint való összetétele. S jellemző mindaz ami ebből az összetételből következik. Nézzük: a Szenczi-családot nem nevezhetjük másnak, kizárólag földműves családnak, de ez a megjelölés pontatlan, majdnem annyira, mintha egy értelmiségi családra kizárólag a családfő foglalkozása alapján aijt mondatnánk* hogy munkáscsalád, Jelenleg, kimondottan paraszti .munkát, a szó tagabb értelmében, egyedül Szemezi Benő, a hatvankét éves szövetkezeti gazda végez. Felesége és a nagymama szintén sokat dolgozik, de nem a termelőszövetkezetben, hanem otthon, a ház körül. A háztáji gazdaságnak és a háztáji munkának Szárazdoh különösképpen nagy a jelentősége, mert a termelőszövetkezet gyenge, és ma még szinte a háztáji számít fő jövedelmi forrásnak. Régebben a Szemczi-esalád marhákat hizlalt, most azonban, takarmányhiány miatt, erről lemondtak. „Drága a kukorica: 400—500 forint”. A termelőszövetkezet anyagi helyzete határozza meg ebben a községben is a háztáji gazdálkodás lehetőségeit. Mindenesetre a gazdag termelőszövetkezetektől eltérően, Szárazdon a háztáji a létezés alapja. A három Szenczi-gyerek közül a legidősebb óvónő Gyönkön, férje tanár. Számukra a paraszti életforma végérvényesen befejeződött ök képviselik azt az első nemzedéket, amelynek még volt köze a földhöz, a jószághoz, s még érzelmileg, a gyermekkori élmények alapján is, ahhoz a falusi házhoz tartoznak, ahol ilyenkor tavasztájt nagy esemény, ha kikelnek a kislibák, ahol húsvét előtt ki- szellőzteták a hosszú tél után a szobákat, s húsvétra kolbászt, tojást, meg sonkát főznek. De az unokák bizonyára már teljesen elszakadnak a paraszti környezettől, számukra végérvényesen bekövetkezik az eltávolodás, a nagypapa legfeljebb hírből ismert foglalkozásától. S hogy ez így lesz abban nincs semmi különös, sőt a fejlődésnek, a modern társadalom kialakulásának velejárója ez a folyamat. A család foglalkozás szerint való összetételében külön jellegzetes szint képvisel a középső gyerek, aki Komlón bányász, ezenkívül a Keszthalyi Mezőgazdasági Főiskola ötödéves levelező hallgatója. Itt most egy spontánnak látszó törvényszerűséggel találkozunk, holott azzal az esettel állunk szemben, amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy korszerű gondolkodás. A fiatalember rövid idő múlva agrármérnökként kerül vissza a mező- gazdaságba. Egészen bizonyos, .jól megfontolt egyéni érdekből iratkozott be a főiskolára. Tudatosodott benne az a felismerés, hogy ma már — s a jövőben még inkább — csak akkor biztos egzisztencia a mezőgazdaság, ha szakma van az ember kezében. Lehet ez szakmunkás-bizonyítvány. vontatóvezetői jogosítvány, technikusi oklevél vagy éppen mérnöki diploma. Már most is az a helyzet, hogy a kimondottan jól kereső szövetkezeti gazdák többnyire szakemberek. Szenczi Benő ás a hozzá hasonló korú szövetkezeti tagok igyekvőek, szorgalmasak, de gyakorlatilag, értékben, segédmunkát végeznek. Ami viszont soha nincs úgy megfizetve; mint a szakmunka. Ez a különbség, a szokottnál is jobban érződik a gyenge termelőszövetkezetben, mint amelyen a szárazd*. A legfiatalabb lány eltávolodása is teljes és végérvényes. Szüleivel él, de nincs abban semmi túlzás, ha azt mondjuk, hogy mégiscsak másik világban. Annak ellenére, hogy öt — ugyanúgy, mint testvéreit — még érdekli, van-e jövőre hízónak való, megkapták-« a háztáji földet, mennyit termett a közös, kukorica. Érdekli őket, sőt időnként még kapálni is segítenek. De esténként már, amíg a nagymama kukoricát morzsol, Zsuzsika inkább az Ifjúsági Miagazint veszi a kezébe, és olvasgat. Eltekintve attól, hogy máskülönben házias kislány. Alapvetően más és más a családtagok érdeklődési köre. Van egy pont, ahol mindannyian szót értenek: ez a megélhetés, de ezen tűd legfeljebb meséim tud ki-ki a munkájáról, de beszélgetni nem. Az agrármérnöknek készülő bányászfiú felesége a komlói kórházban dolgozik. Szenczi Benő azit mondja: — „Röggönyös”. Zsuzsa, a nagylány nyomban helyesbít: — „Röntgenasszisztensnő”. Elképzelhetjük: Szenczi Benő érdeklődéssel hallgatja, s érdekesnek tartja, menye foglalkozását, de hozzászólni nem tud. Zsuzsa, a legkisebb leány sokat mesél a munkájáról, de itt is az a helyzet, hogy meghallgatják — és nincs tovább. Távödről se higgyük azonban, hogy nem megihitt a légkör a családon bedül az eltérő foglalkozások miaittt. Ellenkezőleg. Szembetűnő a gyengédség, a figyelmesség é& a törődés. Szenczi Benőt például március 7-re jegyezte elő a pincehelyi kórház műtétre. Ez áz időpont azonban sehogyan sem felelt meg. hiszen jobb minél előbb túl esni a műtéten, másodszor, Szenczi Benő azt számolta, hogy rengieteg munkanapot veszít, ha csak március elején kerül rá a sor a kórházban. A menyéhez fordult, aki el is intézte, hogy a komlói kórházban február 22-énj megoperálják. „Hamarabb gyógyulok, és mehetek dolgozni'’ — mondja most Szenczi Benő elégedetten. A közösségi élét direkt megnyilvánulása a közösségi gondolkodás. Szenczi Benő megfogalmazásában ezt így hallottuk visz- sza: — „Figyelem Rózsai István agronómust, ősz óta dolgozik nálunk, kezdi jól csinálni. Most. ha gyűlés lesz, ezt meg is fogom mondani. Kiemelem őt. Elmondom, ilyen szép még nem volt a határ soha” — mondja. Arról van szó, hogy a legközelebbi terv- ismertető közgyűlésen ez a szövetkezeti gazda meg akarja dicsérni az agronómust, és ezt már hetekkel előbb elhatározta. Aligha tévedünk, ha állítjuk, hogy passzív szövetkezeti gazda nincs. Legfeljebb az aktivitás nem mindig ott és akkor fejeződik ki, ahol és amikor kellene. Szára^di specialitás például, hogy a közgyűlésen többnyire hallgatnak az emberek, bezzeg az utcán megmondják a véleményüket — „Nem tudjuk magunkat jól kibeszélni”. — erre hivatkoznak. S ebben sok az igazság. Ezért vi- szolyognak az idősebb parasztemberek a nyilvános szerepléstől, önérzetből, kisebbrendűségi érzésből. mert attól tartanak, hogy miután nem tudják magukat jól kifejezni — nevetségessé válnak. A felszínen megmutatkozó passzivitás tehát látszólagos, mert nagyon is figyelik egymást, és a vezetők munkáját, működését, tevékenységét Bölcs, de nem mindig igazságos „káderlapot” állítanak ki a helyi vezetőkről. Sok önvizsgálatra késztető tényanyagtól fosztja meg magát az a vezető, aki erre a kádervéleményre neon kíváncsi. Szenczi Benő szemében eleve nagy tekintély a, tanult ember, de csak akkor, ha tanul.teá- ga párosul a szövetkezeti gazdák megbecsülésével. Egyáltalán nem várják el a szövetkezeti gazdák, hogy kényeztessék őket, ellenkezőleg, szeretik a szigort. a rendet, de a durva, a közönséges, a méltóságot sértő parlagiasságot nem. Általános, hogy a mai paraszt- családok érdeklődési körébe beletartozik a nagyüzemi gazdálkodás szemmel tartása. Szenczi Benő lakásán televízió nincs, „a pénz a kerítésre keli” — mondja. A rádiót hallgatják. A rádió és az újság híradásaiból őt első helyen az érdekli, miként gazdálkodik az ország többi termelő- szövetkezete. És nyomban összehasonlítást tesz, kíméletlen és szókimondó összehasonlítást. „Úgy látszik, mi nem tudunk gazdálkodni” — rendszerint ez az ösz- szehasonlítás végeredménye. Kell-e ennél nagyobb és vitáli- sabb aktivitás? Máskülönben megfigyelhető, egyre bátrabbak azok a jól, dolgozó szövetkezeti gazdák, akik a termelőszövetkezetben sokat és jól dolgoznak. Szenczi Benő tizenhat éve tsz- tag, s betegsége idejét leszámítva, évente háromszáz körül teljesített munkaegységet. Nagymértékben határozza meg ez is a tartását. Olyképpen, hogy bátrabb, szókimondóbb, de azt mondja, hogy Guzsola Kálmán még rajta is túltesz. A búcsúban készült régi családi képeket tartották akkora becsben, mint amilyen becsben tartják most a mai parasztcsaládok az okleveleket, a kitüntetéseket Szenczi éknél is megmutattak néhány jó munkáért kapott oklevelet. Az egyiket Szenczi Benőné kapta: — „Éppen akkor volt a Zsuzsika ka- ronülő” — emlékeznek vissza. Ott volt mellette a kislány és mégis részt vett a hajdan volt kétszáz munkaegységes mozgalomban. Arról az időről úgy beszélnek, hogy akkor még gyakran fordult elő esténként, hogy járási vagy megyei kiküldött kopogott be családokhoz, csak úgy beszélgetni. Sajnálkozva mondják. hogy ezek a . vendégek úgy látszik végérvényesen elmaradtak. — „Hej, pedig, de jól ki tudnánk magunkat az elvtársiakkal beszélgetni” — .állapítja meg Császár Ernő hetvennégy éves gazda, Szenczi Benő egyik ismerőse. Mint általában legtöbb paraszt- házban, Szenczi Benő házában is több eltérő életforma fér meg és él egy fedél alatt. Az idősebbek mindannyian hat osztályt végeztek, a fiatalok, a gyerekek méláz érettséginél sem állnak meg. Az eltérő életformát szimbolizálja a leényszoba, falain, filmsztárok, beat-énekesek, zenészek, táncdalfesztivál-győztesek képeivel. Mégis, micsoda ellentmondás, hogy. a .legidősebb, a nagymama az egyetlen, aki szenvedélyesen szeret olvasni. Viszont a nagymama a házikenyérre esküszik, Zsuzsa a boltira. — Szp.—Pj. — Kesztyűszabász tanulók A Pécsi Kesztyűgyár dombóvári üzemében 24 első eres iparitanuló — 18 lány és 6 fiú — tanulja a szabászatot. — Rendszeres iparitanuló-képzéssel kívánjuk biztosítani az üzem utánpótlását. Ennek érdekében az idén újabb első osztályt indítunk, hasonló létszámmal — mondja Barics Jenő. a szakszervezeti bizottság titkára. A tanulók a hét első két napját iskolában, a többit itt az üzemben töltik. A fiatalok Kovács Károly is. .Endrődi Lajos szakoktatók irányításául ma már exportra termelnek. A legügyesebbek: Kiss Ibolya, Balogh Anna, Lauri Ilona és Kelemen Zsuzsanna. Az osztály 3,4-es átlaggal és igazgatói dicsérettel végezte az első félévet. — Mi leszünk az üzeni első helyben végzett szakmunkásai és ez számunkra nagyon sokat jelént, — mondja Kelemen Zsuzsanna, a tanulók KISZ-alapszervezetének titkára. — A tanulási idő három év, de a legügyesebb lányok és fiúk részére biztosítjuk. hogy két és fél év után szakmunkásvizsgát tehetnek — veszi át újra a szót az szb-titkár. A gyerekek pedig ennek tudatában igyekeznek mind az iskolában, mind pedig az üzemben a legtöbbet nyújtani. Foto: BAKÖ Szöveg: SZIGETVÁRI A legügyesebb lányok: Kiss Ibolya és Balogh Anna. Endrődi Lajos szakoktatót egy-egy izgalmasabb feladatnál kíváncsian állják körül a tanulók. A hulladék minimálisra való csökkentése érdekében Kovács Károly oktató a gyakorlatban is bemutatja a helyes anyagfelhasználást.
