Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

1968. április 28. ft TOLNA 1WPOVF1 VtfPf.TSÄG i Hallottam, hogy jól sikerült a közvélemény-kutatás. Tfbb o ".-só helyeselte a keresztrejtvényt. De még mennyi­vel több helyeselte volna, ha a keresztrejtvény megfejtői kö­zött nem könyvet, hanem valami mást sorsolna ki a szerkesz­tőség. Például olyasmit, mint Svédországban. Van Svéd­országban egy lap, aminek ez a címe: Traffen, Magyarul, Találkozások. Ebben a lapban a napokban egy hirdetés je­lent meg. A szövege a következő: „Értesítjük olvasóinkat! E számtól kezdve lapunk szerkesztősége új, sokkal érdekesebb ajándékkal lepi meg a keresztrejtvényünk helyes megfej­tőit. Elég volt az unalmas ajándékokból, a televíziókészülé­kekből és gépkocsikból! íme a díj: hatnapos üdülés a napfényes Spanyolország­ban, a titokzatos Jugoszláviában, Szardínia szigetén, vagy Korzikán — tetszés szerint. Nyertesünk nem egyedül indul útnak, utitársról is gondoskodunk számára. Gyönyörű, szőke, vagy fekete lányok, már amilyen tetszik nekik. Nem lesz tehát egyedül, nem fogja honvágya gyötörni"!. Én nem fejtettem meg a keresztrejtvényt mert vörös nö nem volt. Hát igen. Ez Svédország! A vízszintes ott valóban víz­szintes. Nálunk nem lehet vízszintes, mert nincs olyan ma­gyar nő, aki csak úgy hagyná magát kisorsolni, aki hajlandó volna elmenni egy idegen férfival a világ legszebb tájaira is. Ezért nem is javaslom a szerkesztő úrnak, hogy ilyen ajándékok kisorsolásával próbálkozzék. Tartsa be a fokoza­tosság elvét. Kezdetben sorsoljanak csak televíziókészüléket a Népújság rejtvénidpjtöi között, aztán autót. Ezt talán el­fogadják a megfejtők is. Mert nőt, azt nem fogadnák él. Ner: adnák összeegyeztetni az egészet a szocialista erkölcs- csel. Ebben maradjunk le a svéd szinvonaltól, viszont semmi másban ne engedjük, hogy a világ megelőzzön bennünket. Ezért helyeslem azt, amit a szekszárdi kertészet csinál. Romániában kísérleteznek a szántás nélküli kukorica- vetéssel. Nosza, mi is kísérletezzünk. És a kísérletekben Szekszárd élen jár. A városi kertészet például az Ybl Miklós utcában, mintegy hetven rózsatővel be is mutatja kísérletei nek eredményét. Itt látható a támasztónövényes rózsater­mesztés. Gyomnövénnyel biztosítanak árnyékot a mostani nagy aszályban a szegény, gyenge rózsatöveknek. A kísérlet sikerült. MintaNépújság k&zv élemény-kutatása, meg az én fel­hívásom: írjanak nekem is levelet az olvasók, ne csak én az olvasóknak. Simontomyáról már kaptam is egy vaskos füze. tét, amely mind tele van fonákságokkal. Egy szemelvény be­lőle. Simontomyán is bajban vannak a szélsők. Nem a csa­tárok, hanem azok, akik a falu szélén laknak. Róluk min­denki megfeledkezik. Ha járdát kell építeni, ha villany- világítást kell korszerűsíteni, akkor azt nem a falu szélén hanem a közepén kezdik. Ha társadalmi munkát, vagy va­lami mást kell szervezni, azt meg a szélén. így mire a tár­sadalmi munka szervezésében a széléről a középre érnek, el­fogy a társadalmi munka, nincs szükség munkáskézre, t. ugyanígy van ez fordítva is. Mire a középről a szélre érné­nek a járdaépítéssel, meg más egyébbel, addigra elfogy a forint... És lassan elfogy a szélsők türelme is. Nemcsak SimOntornyán, de Tolnán is. A Páléi utcából küldtek nekem egy levelet. Ez Tolnának egy nevezetes u. cája. Olyan emberek élnek itt, akik egyszerre két pár cipőt használnak. Ha esik az eső az egyiket a lábukon, a másika; a tarisznyájukban. Javasolnám: változtassák meg az utca nevét. Legyen az új neve: Kétpárcipős utca. És most egy olyan kérdésre válaszolok, amiről az ol­vasók azt gondolják, hogy kényes kérdés. Többen kajánkod- tak is: erre a kérdésre válaszoljon, Hári bátyám, ha mer! Méghogy én nem merek! Lássuk csak a kérdést. „Mién van az, hogy egyes futballisták mindenkit megelőzve lakás: kapnak?”. Ez egyáltalán nem kényes kérdés. Helyesebben ilyen kérdés nincs is. Legalábbis Tolna megyében nincs. Én itt, mindenki színe előtt kijelentem: nálunk egyetlen futballista sem kapott soron kívül lakást. Bénuljak meg, ha nine: igazam. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Utóirat: Elnézést kérek a szerkesztő úrtól. A levelet a feleségen írta alá. de az én nevemben. A névaláírást azért tekints- hitelesnek. Chaplin anyósa Charlie Chaplin elégedetten élvezi a megérdemelt nyugalmat a svájci Veveyben, felesége, Oona és gyermekei társaságában. Oona huszonöt éve él Chaplin oldalán, s ma is éppoly szerel­mes férjébe, mint amikor 17 éves korában elhatározta, hogy a nagy korkülönhség ellenére hozzámegy feleségül. A házas­ság Amerikában óriási botrányt kavart. Oona soha többé nem tért vissza családjához, még ak­kor sem, amikor apja. Eugene O’Neill, a nagy amerikai dráma­író meghalt. Nem bocsátott meg apjának, aki egyébként szintén nem bocsátotta meg neki ezt a házasságot. Erről tanúskodik a végrendelet is, melyben O’Neill kitagadta az örökségből Oonát „és minden élő, vagy születendő gyermekét”. Anyja. Agnes Boulton ma Point Pleasant-ben lakik, Chap­lin és Oona egykori házában, az Egyesült Államokban. (1919-ben lett Eugene O’Neill felesége, majd 1931-ben elvált tőle, mert a drámaíró beleszeretett Char­lotte Monterey-be — későbbi, harmadik feleségébe —, éis Fran­ciaországba szökött vele. Agnes egy ideig egyedül élt, majd újra férjhez ment, de nemsokára özvegyen maradt. Ma­gányában két gyermekéhez fo­lyamodott segítségért, de egyik­től sem kapott támogatást. Fia, Shane most 49 éves, félig- meddig társadalmon kívüli, zül­lött ember. Point Pleasentből kábítószerekkel való üzérkedés miatt utasították ki. Többször ült börtönben. Elhagyta felesé­gét és gyermekeit, New York leghirhedtebb negyedeiben csa­koldulni akar... varog és fennen hirdeti: „Én va­gyok Charlie Chaplin sógora, nézzétek, hová jutottam, és sen­ki sem segít rajtam!”. Ami Oonát illeti, ő mindig gondosan kerülte a találkozást édesanyjá­val. Agnes Boulton azonban nem leányát vádolja ezért a maga­tartásáért, hanem kizárólag Chaplint. — önző szörnyeteg — jelen­tette ki nemrég. — Félredobott, mint egy rongyos harisnyát, és nem engedi, hogy az unokáim meglátogassanak. Egy napon majd közhírré teszem mindazt, amit erről a szívtelen zseniről tudok. Hetvenöt éves, és ingatag egészsége ellenére megvan rá a módja, hogy beváltsa fenyegeté­sét. Annak idején sikeres köny­ve jelent meg: Az út előttünk van című könyv, saját élet­regénye volt, és sok ismeretlen részletet tartalmazott O’Neillről. Úgy látszik, nem akarja to­vább titkolni, amit Charlie Chap­linről és Oonáról tud. — Számomra már- nincs más lehetősért — mondja. — Akik­től segítséget várhatnék, sem­mit sem tesznek értem. Sokszor őrültnek akarnak feltüntetni. Nincs miből élnem. Valószínű­leg a házat is elveszik, ahol la­kom, mert Chaplin-múzeumot akarnak berendezni benne. Mit tehetek akkor? Talán koldulni megyek — nemcsak azért, hogy éhen ne haljak, hanem azért is, hogy. vöm, a nagy Chaplin végre elszégyellje magát. Azt is meg kell viszont valla­ni, hogy Agnes Boulton viselke­dése nem mindig vall teljesen normális emberre. Kábítószerrel kereskedő rendőrök A New York-I bűnügyi rendőr­ség kábítószercsempészek ellen harcoló, 350 nyomozót számláló osztályát — a világ egyik leg­nagyobb ilyennemű intézményét — az a veszély fenyegeti, hogy a legkönnyebben megveszteget­hető különítmény hírébe jut. Már folyik a nyomozás annak meg­állapítására, hogy a rendőrök kö­zül hányán működtek együtt a kábítószercsempészekkel. A bot­rány akkor tört ki, amikor az egyik szövetségi bíróság — zárt ajtók mögötti tárgyalások után — nyilvánosan is megvádolt három nyomozót azzal, hogy csempé­szektől elkobozott kábítószerrel kereskedtek. A gyanúsítottak szá­ma azóta elérte a harmincat. A botrány gyökerei több évre nyúlnak vissza. Három évvel ez­előtt például két nyomozó zsarolni kezdett egy csempészfönököt. Ezer dollárt kértek tőle azzal, hogy ha fizet, nem leplezik le. A csem­pész azonban feljelentette őket a bíróságon. Egyesek azt állítják, hogy a kábítószercsempészek havonta ha­talmas pénzösszeget fizetnek a rendőrségnek, s ennek fejében za­vartalanul dolgozhatnak. Egy volt harlemi képviselő kijelentette, hogy körzetében legalább har­minc olyan csempészt ismer, aki szerződést kötött a rendőrséggel. A tévé riporterei be is bizonyí­tották, hogy New Yorkban bár­ki háborítatlanul árulhat kábító­szert az utcán. Dokumentum­filmet készítettek. Felvételezték, hogyan árulják Manhattan legfor­galmasabb utcáin a kis árusok azokat a furcsa alakú szobrocs­kákat, amelyekben kábítószer van. Egy fiatal újságírónő egy har­lemi iskola bejáratához állt, s megkérdezte a diákoktól, hol le­het kábítószert vásárolni. A gye­rekek a közeli bárba küldték, s ott valóban vett is egy szob­rocskát, tele kábítószerrel. Elektromosságtól mentes műszál Napország pőre lakói A nudista turisták paradicsoma Az Au Pomme d’ Adam (Az ádámcsutka) nevű szálloda tera­sza mindig tele van. vendégek­kel. A szálloda nevéhez híven a vendégek és a pincérek vala­mennyien ádámkosztümben van­nak. Arbousiers-ben, Helopolis fővárosában ugyanis, mindenki, mindenki meztelenül jár, még a postás is. Egyedül a tisztelendő atya kivétel a szigorú szabályok alól. A világnak ez az egyetlen ál­landó nudista települése a fran­ciaországi Levant szigeten épült fel. Nevét a világ minden táján ismerik a Nap szerelmesei, még­sem akad egyetlen turistairoda sem, amely reklámozná, s nyara­lókat toborozna. A francia ható­ságok megtűrik ugyan a mezte­len szigetet, de nem hajlandók reklámozni is. Neve 1929-ben vált ismertté, amikor egy francia orvos — dr. Durville — azzal a megokolással ajánlotta pácienseinek, hogy ez a sziget Franciaország legegészsé­gesebb sarka. Esős nap ugyanis csak három-négy van egy évben, a ködöt pedig még hírből sem ismerik. A betegek megszerették a szi­getet. s hogy testük többet kap­jon a Nap melegéből, mind job­ban és jobban levetkőztek, egé­szen addig, míg pucéron nem maradtak. A nudizmus úttörőit naturalistáknak nevezték el, a szigetet pedig Heliopolisnak, Napállamnak. A sziget hírverés nélkül is igen látogatott. Évente 40 000 nudista turista tölti itt szabadságát. 145- en pedig állandóan itt élnek. Az ő tulajdonukban vannak a boltok, szállodák és éttermek. A szige­ten emellett van posatépület, is­kola, pékműhely és templom is. Az árak mérsékeltek. Egy kis víkendházért, amelyben hűtő- szekrény és hideg-meleg víz van, napi 25 frank bért kell fizetni. A mezítelenség ellenére a szi­geten ryoma sincs erkölcstelen­ségnek vagy kicsapongásnak. Moudin atya, a sziget nyájának türelmes lelkipásztora is ezt ál­lítja. — Tizenegy éve vagyok a szi­geten — mondta nemrégiben az újságíróknak —, s mondhatom, mezítelen nyájam semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint bár­milyen másik a világon. Külön­ben is valamennyien mezítelenül jöttünk a világira. | Közismert a műszálak kelle­metlen elektrosztatikus tulaj­donsága, amelyet a ruhadarab viselője a fel- vagy lehúzásnál való sercegés formájában észlel. A textilipari feldolgozás során ez a jelenség sok esetben kifejezet­ten káros. Japán kutatók Nylon —L elnevezéssel most olyan új­fajta műszál gyártását kezdték meg, amely elektromosan semle­ges. Ezt a kedvező tulajdonságot 1 a fonás alatti kezeléssel érik el. Ki volt az első? A legnagyobb felfedezések feltalálói —* a tűzé, az első fémeké, a keréké, az emelő­csigáé — a névtelenség törté­net alatti rétegébe süllyedtek. De sok ismeretünk, használa­ti tárgyunk akad, amelynek eredetét, első európai, illetve hazai felbukkanását a tudo­mánytörténet évkönyvei meg­őrizték. így: az arab számjegyeket az Ur 999. esztendejében ama II. Sylvester pápa honosította meg. aki I. István királyunk­nak a következő évben koro­nát küldött. Tizedes számí­tást először 1460-ban Regiomon­tanus, a budai udvar csilla­gásza, utóbb pozsonyi egyete­mi tanár alkalmazott. Ugyanő rendezte be 1465 körül Budán Magyarország első csillag­vizsgálóját is. Az első föld- gömböt 1490-ben Martin Be- haim nürnbergi csillagász készítette el. A legrégibb ma­gyarországi földgömb, amely az 1490-es években készült, ma a krakkói egyetem könyv­tárában van. Az első európai ’ránytűt 1310 körül a firenzei Flavio Gioia használta. A roméra nhscura”-t. a sötét- '"■>mrát 1321-ben Levi ben Person alkalmazta. A lőpor dso európai felismerője 1313 ban Berthold Schwartz frei- burgi pap volt. A revolver szót— mint lőfegyver nevét — 1405-ben Konrad Kyeser von Eichstädt technikai művében írta le először A kézigránátot 1435-ben — cserépbe burkol­va — használták először. Pisztóly szavunk — e fegyver első készítési helyéről — 1465-ből az itáliai Pistoia vá­rosából ered. Noha nálunk már Kálmán király a XII. században ki­mondta: boszorkányok nincse­nek, földrészünk első boszor­kányégetése 1424-ben Rómá­ban ment végbe; ezúttal a szép Finicella asszonyt vetet­ték tűzre. S valami vidámabb: Európa első pálinkalepárlóját 1355-ben Villeneuve orvos, Montpellier város csodadak. tora rendezte be. Apróbb, de fontos haszná- ' ati tárgyaink közül a gom­bostűt 1365-ben Nümberg- ben gyártották először. Ugyané korból bronzból készült gombostűket — gyű­rűkkel egyetemben — ma­gyar régészeti lelőhelyeken ie ‘ai álunk. Az első zsebkendőt 1500-ban német földön ké­szítették. vászondarabkák voltak ezek. kizárólag orrfú- vás céljára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents