Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
1968. április 28. TOT.WA MEGYE? WEpTJSAG 3 Május elseje ünnepi programja Megyeszerte nagy készülődés előzi meg május elsejét, a munkásosztály nemzetközi ünnepét. Készülnek a dekorációk, tervezik az ünnepi programokat, ácsolják a főtereken a felvonulások dísztribünjeit. S a gyerekek előre számolják a napokat, hogy hánynak kell még eltelnie, amíg ünnepélyesen felöltözve, zászlót lobogtatva, meg léggömböt lengetve lé pegethetnek a felnőttekkel egy sorban az ünnepi felvonulási menetben. Az MSZMP megyebizottságának képviseletében A május elsejei rendezvényeken az MSZMP megyebizottságának képviseletében a következők vesznek részt a helyi ünnepségeken: Bonyhádi Cipőgyár, Misetics Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Máza, Palkovics István alezredes, a Munkásőrség megyei parancsnoka. Mórágy, Tarján Lajos, az Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Bonyhád, űr. Tóth Bálint, a NEB megyei elnöke. Dalmandi Állami Gazdaság, Lantos Ottó alezredes, az MHSZ megyei titkára. Szakcs, Hunyadi Károly ország- gyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei elnöke. Dombóvár, Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács V. B.-'elnöke. Kanacsi Állami Gazdaság, Kollár Ernő alezredes, megyei kiegészítő parancsnok. Paks, Nagy János, az állami gazdaságok területi igazgatója. Fadd, Hornok István, a faddi Lenin Tsz elnöke. Pincehely, dr. Fodor László, rendelőintézeti főorvos. Simontornya, dr. Vígh Dezső, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese. Tamási, dr. Szentgáli Gyula, a megyei kórház igazgató főorvosa. Szekszárd, Rúzsa János, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságának első. titkára. Szekszárdi ünnepségek Szekszárdon reggel hat órakor zenés ébresztővel köszöntik a lakosságot. A zenés ébresztőt a kiépített hangszórók is közvetítik, a zenekar pedig a Béri Balogh Ádám utcán, az Alkotmány utcán, a Rákóczi utcán, a Tarcsay Vilmos utcán, a Mészáros Lázár utcán, a Mátyás király utcán halad majd végig. Reggel fél 9-től az ünnepség befejezéséig forgalmi korlátozás lesz a Mártírok terén, a Hunyadi utcában, a Széchenyi utcában, a Rákóczi Utcán, a Garay téren, a Marx Károly utcában és a Zalka Máté utcában. Fél 10-kor kezdődik az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, hivatalok dolgozóinak felvonulása a Béla térre. A délelőtti és a délutáni órákban többféle sportrendezvény lebonyolítására kerül sor. Este fél 7 órai kezdettel. A művelődési házban került sor a város ifjúsági együtteseink színes kultúrműsorára. Fellép az úttörőzenekar és a kórus, a szekszárdi szövetkezeti tánccsoport, a városi művelődési ház tánczenekara. A szóló számokban közreműködik Husek Rezső, a szekszárdi zeneiskola igazgatója, Leposa Gyula, Mácsik Zoltán, Solymár Magda és Kovács József. A művelődési házban megrendezett kultúrműsor szünetében kerül sor a Népújság közvéleménykutatására beérkezett szelvények nyereménysorsolására. Este nyolc órakor utcabál lesz a Felszabadulás-téren. Váltás után Az emberek érezzék, hogy tulajdonosok Szeretnénk meg nem történtté tenni, és talán kissé szégyenkezve | beszélünk róla, ha valahol, valamely gazdasági egységben „őrség- váltás” történik, ha kicserélik szinte az egész vezetőséget. Pedig ez a „váltás”, éppen úgy hozzá- ! tartozik életünkhöz, mint a min- ! dennapi munka. Hás kérdés, hogy a váltás mikor s miért történik, milyen előzmények vannak, miért „csak most kellett az illetékeseknek” belenyúlni a darázsfészekbe. Kényes téma mindenképpen. Hisz AKI „MEGY”, AZ VÉDI Az első tavaszi forduló Várdombon sikerült A kora tavaszi aszály, a mező- gazdaságban dolgozó emberek munkáját most. április második felében, alaposan megnehezítette Ennélfogva, most különösen nagy a jelentősége annak, hogy a megye közös gazdaságaiban optimális időben, ütem szerint, megfelelő sorrendben végzik a talajművelést, a vetést. Egyre több közös gazdaság jelenti, hogy az első tavaszi forduló sikerült. Erről adót tájékoztatót tegnap Kiss Ferenc, a várdombi Egyetértés Termelőszövetkezet főagronómusa is. Jóleső érzéssel könyvelhetik el a várdombi Egyetértés Tsz gazdái, hogy az időjárás okozta nehézségek ellenére minden esedékes mezőgazdasági munkát április 27- ig elvégeztek. A kukoricát elvetették, a vegyszeres gyom;rtást befejezték, a mák és a cukorrépa sarabolását elvégezték, a szőlőt már kétszer megkapálták, a paprikapalánták készek, kiültetésre várnak és már két hete zöldtakarmányt, őszi keveréket etetnek. álláspontját, hogy — esetünkben — miért jutott oda a Dombóvári Járási Építő Ktsz. ahol van. Az új emberek meg tele tervekkel, mutatva, hogy itt valóban rendet kell tenni. És végül mit mondanak a munkások, akik az új vezetők keze alatt is dolgozni, keresni akarnak. — Tessék elképzelni, amikor egy kőműves, jó szakember, nyolcszáz forintot vitt haza — a főkönyvelő mondja ezt, aki ugyancsak új ember, alig öt nappal előzte meg az elnököt a múlt év őszén. — És az a kőműves nem borította az elnökre az asztalt? — kérdezem a főkönyvelőtől. — Azt nem. — mondja dr. Samu Lajos, a ktsz új elnöke —, de el lehet képzelni, mi történt. Elég az hozzá, hogy egyszerre tizennégy ember hozta be a felmondó levelét... — köztük a legjobb nyolc kőműves, három kitűnő brigádvezető. ’ Mi előzte ezt meg? A „váltás” izgalmas témája lázha hozza beszélgetőpartnereimet. Ez a szövetkezet nem egyszer a megye legkiválóbbja volt. Innen indult el a társa.sház-^nítési akció, itt tették meg — kockázatot vállalva — a gépesítés első lépéseit. De volt itt több alkalommal ügyészségi és népi ellenőrzési vizsgálat is. — És mit állapított meg a vizsgálat? — Kényelmetlen erről beszélni — válaszol az elnök. — De tudom. líisz el kell kerülnünk azokat az emberi gyengeségeket, amely a régi vezetést jelmarxista—leninista politikát folytató pártok tartózkodnak az egymás ügyeibe való beavatkozástól. Ezeknek a normáknak a tiszteletben tartása a pártok egymás iránti közömbösségét jelentené? Nyilvánvalóan nem. Mindenekelőtt azért nem. mert az egyes pártok tevékenységében mutatkozó minden eredmény vagy fogyatékosság az egész mozgalom előrehaladását segíti vagy gátolja. Az önállóság, vagy saját felelősségvállalás tehát nem jelenthet közömbösséget, elzárkózást, vagy befeléfordulást. Még ke- vésbbé adhat alapot arra, hogy egyetlen párt megpróbálja rákényszeríteni akaratát a többi kommunista és munkáspártra. S az önállóság nem mond ellent annak sem, sőt feltételezi, hogy egy-egy párt nemzeti érdekeit összehangolja a nemzetközi munkásosztály. az egyetemes haladás érdekeivel. E gondolatsor végén adódik a következtetés: egy kommunista párt akkor él jól önállóságával és függetlenségével, ha ezen elvek megvalósításával nem gyengíti. hanem erősíti a kommunista mozgalomhoz fűződő szálait. Ellenkező esetben az önállóság és függetlenség — elveinkkel ellentétben — nemzeti különállást, nacionalizmust szül, amely egyaránt káros a helytelen gyakorlatot folytató pártra és a nemzetközi mozgalomra. A kommunista pártokat ösz- szekötő legerősebb kapocs a munkásosztály érdekeinek nemzetközi azonossága: a proletárinternacionalizmus. Ennek tartalma korunkban kiszélesedett és gazdagodott. Nemcsak a marxista—leninista pártok, hanem az egész nemzetközi munkásosztály harci, politikai egységét jelenti. Túl ezen, a mai viszonyok között kifejezésre juttatja az ösz- szes dolgozók érdekeit, mind- azokét. akik harcolnak az imperialista, tőkés, gyarmati elnyomás edlen szerte a világon Napjainkban a proletár internacionalizmus magában foglalja egy világméretű, egységes anti- imperialista front megalakításának feladatát is. Nincs esnem is lehet fontosabb nemzetközi tennivalója egy kommunista pártnak, mint a maga frontján, a világpolitikai küzdőtéren harcolni a közös ellenség, a világimperializmus ellen. Aki vélt nemzeti érdekeire, önállóságára hivatkozva kihúzza magát ennek az internacionalista feladatnak a teljesítése alól, az nemcsak a mozgalom közös érdekei ellen vét, hanem népe nemzeti érdekeivel szemben is cselekszik. A kommunista mozgalom erejét növeli, hogy a pártok túlnyomó többsége így fogja fel a nemzeti és a nemzetközi feladatok, az önállóság és az internacionalizmus közötti összefüggést. Ezt bizonyítják az utóbbi időkben szervezett nemzetközi párttanáeskozások s ezt támasztják alá a moszkvai nemzetközi tanácskozás melletti kiállások is. A pártok többsége úgy véli, hogy minden párt önállóságából, függetlenségéből és egyenjogúságából kiindulva eszmecserét kell folytatni „azokról az eszmei és politikai alapokról, amelyeken továbbfejleszthetek a testvérpártok internacionalista kapcsolatai.” Ennek a felfogásnak a térhódítását jelzi a budapesti konzultatív találkozó sikere, s ennek jegyében folynak az előkészületek az év végi moszkvai tanácskozásra. PÁLOS TAMÁS lemezte, a munkásokkal kapcsolatot kell kiépíteni, hogy bizonyítsunk. A tény az, hogy a vezetők nem voltak alkalmasak posztjukra. Az utóbbi években még a középkáderek is azzal voltak elfoglalva, hogy az őket ért „vádakat” megfelelően kiparírozzák, hogy védjék magukat. Szóval ekkor érkezett el az az idő, amikor azt mondta a KISZÖV, tovább már nem lehet menni, MERT FELFORDUL A SZÖVETKEZET... — És miért csak ekkor mondta ezt a KISZÖV? — Nehéz erre válaszolni — mondja az elnök. — Abban az időben még én is a KISZÖV munkatársa voltam, osztályvezető. De ott másként látni, amit itt a valóság produkált. Az ember itt érzi igazán, hogy a tagság, az alkalmazottak a szövetkezeti iparból akarnak megélni. Nálunk 220 ember várja minden fizetéskor a borítékot —, de nem nyolcszáz forinttal... És a múlt év őszén valóban megkezdődött egy olyan érlelő- dés, amely hasznára válik majd a szövetkezet tagságának. Nem az idén, majd egy-két év múlva. — A vezetőség határozott úgy, hogy egy 120 ezer forintos kintlevőséget — behajthatatlanság miatt — le kellett írnunk. Ez is, sok más ok aztán úgy összejött, hogy csak 27 ezer forint nyereséggel tudtuk a múlt évet zárni. — Amikor átvettük a posztot, 175 ezer forint vesztesége volt a szövetkezetnek 1967. kilenc hónapjában, az utolsó három hónapban pótoltuk ezt,. pedig _ egy háromszázezres tételt nem is számolhattunk el, csak költségként, és így zártuk az évet. Az éves mérleg már nem volt olyan súlyos, mint a három negyedévről szóló — egészíti ki a főkönyvelőt az elnök. El lehet képzelni, milyen körülmények voltak a munkahelyeken. Rendetlenség? Ez nem fejezi ki a valóságot. A szövetkezet tagsága azonban odaállt az új vezetőség mellé. És azóta kezdenek a dolgok változni. Nem gyorsan. Itt csak azt állapították meg a vezetők alapelvként, hogy minden intézkedés előtt számolni kell. Az új mechanizmus tulajdonképpen igen egyszerű, két”. Sajnos egyéb okok miatt késtek ezzel, és amikor a tizennégy felmondó! levél ott lobogott az elnök előtt, akkor két nap alatt — mindent félretéve — rendezték az ügyet. „Soha többé nem maradunk ilyen dologban restanciában” — mondják most a szövetkezet vezetői. A másik kérdés, amiért menni akartak és mégis maradtak az emberek: néhány vezető durván beszélt a munkásokkal. Azokkal a 25—30 éves kitűnő szakmunkásokkal, akik itt a régi vezérkar keze alatt voltak ipari tanulók, már nem lehet így beszélni : < „GYEREKEK. TI CSAK HALLGASSATOK”. Ezek a fiatal szakmunkások, a szakmához sok esetben többet értenek, mint a_kik őket lekezelték. Maradt tehát'tlzenegy ember, elment három olyan, akiket nem is sajnálnak... De valahogy kezd terjedni a szövetkezetnek a híre; „Emberek, van munka, gyertek vissza”. Több olyan szövetkezeti iparos jött vissza, aki évekkel ezelőtt megsértődött, s elment. — Azt mondták a munkások egy alkalommal — mondja az elnök —, hogy keveset beszélnek velük a szövetkezeti gondokról, a mi terveinkről, arról, hogy a szövetkezet vezetősége mit akar elérni, mire kéri a tagok segítségét. Igazuk volt a munkásoknak.. Bár sokkal több vezető érezhetné azt, amit most már én tudok, hogy SEGÍTSÉG A MUNKÁSOK VÉLEMÉNYE Mert ezek az emberek velem egyenrangúak, társtulajdonosok vagyunk, csak én irányítok —, de nem mindegy, hogyan. Szóval túl ezeken az első féléves buktatókon, még úgy érzem, több akadály áll előttünk. De ezek már mások, jellegüknél, természetüknél is. Most már azon gondolkodunk, honnan szerezzünk annyi munkást, hogy minden rendelést tudjunk teljesíteni, hogy még több családi házat építsünk, hogy az új üzemrészt bővíteni tudjuk — más gond ez, mint amikor az volt a „téma”, hogy munkát szerezzenek. A RÉGI MUNKÁSOKKAL ÜJAT... HA VALAKI TUD SZÁMOLNL Siófokon vállalt a szövetkezet negyedmilliót érő munkát. Ezen a munkán ötvenezer forintos nyereséget kell elérni — mondták a dolgozóknak Ugyanakkor— és ez az új vezetési stílus — megmondták a munkásoknak, hogy ezért a munkáért egy összegben, mennyi bér jár. Rajtuk múlik, hogy ezt a bért húsz, vagy negyven nap alatt „élik fel”. De ha a húsz napon belül elvégzik a munkát, akkor prémiumot kapnak. Ha egy nappal korábban, akkor tíz, ha több nappal korábban, akkor arányosan növekedve több százalékot. A munkások ezen a munkán egy hónapban háromezer-kétszáz forintos átlagkeresetet értek el... Az egyik brigád 520, a másik 2700 forint prémiumot kapott... És ez mennyivel más hangulatot keltett, mint a nyolcszáz forintos boríték... A tizennégy felmondó közül tizenegy maradt. Miért maradtak? Miért mondtak fel? Baj volt a bérekkel. Az emberek nem tudták, mit mennyiért végeznek el. A szövetkezet új elnöke: „lovat adtam alájuk, amikor azt mondtam, hogy sürgősen rendezzük a kereseteA Dombóvári Járási Építőipari Szövetkezetben az új vezetők azokkal a munkásokkal akarnak újat, a réginél jobbat adni a kollektívának — akik a régi vezérkar alatt is dolgoztak ... Sikerül ezt megvalósítani? Sok jel arra mutat, hogy igen. Ezek közül csak kettő a legfontosabb: 1. A vezetők értik a dolgukat, bizonyítani akarnak; 2. A munkásoknak van kedve a munkához, a vezetők tervének megvalósításához, mert az eltelt hat hónap bizalommal tölti el őket. És ez a bizalom nem nyolcszázforintos ...- PÁLKOVÁCS JENŐ A Tolna megyei AGROKER Vállalat központi pénztárába gyakorlattal rendelkező gépírni tudó pénztárost vesz fel azonnali belépéssel Jelentkezés a vállalat telephelyén Szekszárd. Mátyás k. u. 63. a vállalat főkönyvelőjénél. _______________________(388)
