Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
8 TOTJfA WFOYFT WRpŰ.TSAG A legbonyolultabb dolgok is pofon egyszerűek. Csak rá kell jönni. Nem is kell hozzá sok ész, csak találékonyság. Az orvosoknak, pszichológ sok as-iV- van. és mégsem tudták megállítani az emberiséget a züllés útján. Egyre többen isznak. Isznak, és isznak. Még az elvonókúrán is. Nem tudják őket leszoktatni. Helyesebben nem tudják mind leszoktatni. Akinek sikerül leszokni, az klubba tömörül, és igyekszik rábeszélni azokat, akik még isznak, hogy ne igyanak. Mindenütt, mindenki erről beszél, és mégis... Nekem is beszéltek már erről. Meghallgattam őket, és v'ána kértem egy fröccsöt, nekik is. Ha ők nem itták meg, több maradt nekem. De az egyik hajnalon csoda történt. Budapestre indultam a reggeli gyorssal. Rossz volt a gyomrom, gondoltam helyrehozom egy kis pálinkával. A pálinkát nem szeretem, de gondoltam: megkockáztatok, belőle három centet. Kértem is a szekszárdi állomáson lévő italmérésben három centet. A csapos végigmért. — Csak féldecit tudunk adni! — Nekem három cent kellett volna! — Nagyon sajnálom! És erős maradtam. Nem ittam féldecit. Elgondolkoztam a dolgon, és rájöttem: eszes ember ez a csapos. Dé•ezen a módszer : s , l"hctne javítani. Láttam, hogy többen ittak féldecit. Nekik egy decit kellett volna ajánlani. Talán azt nem itták volna meg. Vagy két- decit, vagy fél litert. Ez visszarettentette volna őket. Képzelje csak el így válaszol valakinek a csapos, aki féldecit kért: — Sajnos, csak fél litert tudok adni! Mit gondol, megvette volna az illető a fél liter pálinkát? Biztos vagyok benne, hooy nem. Ha nem, akkor egy új korszakhoz érkezett az alkoholelvonó kúra. Uj gyógymódot talált fel a szekszárdi csapos. Mindenkinek többet kínál, mint amennyit kér. A módszert nem mondom, lehet még csiszolni, de feltétlenül érdemes bevezetni minden vendéglátó egységben. Persze, már csiszolton. Ha valaki három centet kér, akkor három liter pálinkát kell neki ajánlani, ha féldecit, fél litert, és így tovább. Ha ez sem segít az alkoholistákon, akkor semmi. És, ha segít, akkor ez nem az orvostudomány, hanem a csaposok győzelme lesz. Én a csaposoknak szurkolok! Hajrá, csaposok! Az angyalát! Most jut eszembe, ha ezt a módszert belezetik a bor a sör esetében is, akkor mit isznak a szekszárdiak? Mert az illetékesek a vlzivásról már leszoktatták őket, és állítólag ihatatlan is less a víz addig, amíg Magyar- országon meg nem oldják a vas vízből való kivonását, és amíg fel nem építik "á Vízből' kivont vas feldolgozására szolgáló kohókat. Egyszóval — sokáig. Mert ez nem megy máról holnapra. A vasat nem lehet csak úgy egyszerűen elválasztani a víztől, mint a házaspárokat a bíróságon egymástól. Ezt meg kell érteni. Én meg is értem. Igaz, hogy sokan nem értik meg, de azok vessenek magukra. Azok azt sem értik meg, amit én Dombóváron megértettem. Azok Dombóváron is csak azt látják, hogy van egy romos szálloda, ami még mielőtt elkészült volna összerogyott’. Térdrerogyott a tervező és kivitelező előtt, hogy hálát adjon nekik azért a körültekintésért, amit sok ember nem értékel. Pedig minden az emberek érdekében történt. Képzelje csak el a szerkesztő úr, ha ez a szálloda akitor dől össze, amikor már kész, amikor már mitsem sejtve benne alszanak az emberek! összelapította volna a benne szunnyadókat. Én így látom ezt a. kérdést. És az látja helyesen, aki így látja és nem az, aki a tervezők és építők felelősségre vonását követeli. Nem kell őket felelősségre vonni, hisz, ha jól meggondoljuk mindaz, amit tettek az emberiség érdekében tették. Úgy tervezték és építették a szállodát, hogy az még idejekorán, akkor dőljön össze, amikor még nincs benne senki. És ezzel sok ember életét mentették meg. Találkoztam dombóváriakkal is, akik nem ismerik el a tervezők és építők érdemeit. Sőt. szégyellik, hogy náluk ilyen szálloda épülhetett. A saját fülemmel hallottam, amikor egy dombóvári idegenvezeő így magyarázta a szálloda történetét a külföldi turistáknak: — Ez az épület majnemhogy elkészült a háború idején, de sajnos a háborúban bombatalálat érte! Az idegenek elhitték. Szerintem nincs szükség arra, hogy bárki is szégyenkezzen a dombóvári szálloda miatt. A szerkesztő úr mondta, hogy a közvéleménykutató íveken is sokan szóvá tették a dombóvári szálloda sorsát. Kérdezték, hogy mi lesz ezzel a szállodával. Erre senki más, csak én tudok megfelelő választ adni. A dombóvári szállodát műemlékké nyilvánítják, sőt úgy tudom, üvegbúrát is tesznek föléje, hogy jobban megóvhassák az utókornak, amelynek emberei látni fogják annak idején: ez a szálloda olyan korban épült, amikor mindent elkövettek az emberért. Még a szállodát is úgy építették, hogy abszolút biztonságos legyen. Ne akkor rogy jer. össze, minor már nem szabad, amikor már emberek laknak benne. Utóirat: Kérem a szerkesz tő urat, tegye közzé a kérésemet. Kérem azokat a tisztelt olvasókat, akik e levelem olvassák, tiszteljenek meg egy-egy levéllel, amelyben beszámolnak munkahelyük, lakóhelyük fonákságairól. Leveleiket előre is köszönöm. Ezzel búcsúzom. Tisztelettel: 1968. április 21. Káin mit tettél • • ? A varsói gettó felkelésének negyedszázados évfordulója Huszonöt esztendővel ezelőtt, mint az akkori varsói fiatalemberek egyike, a gettófal „árja” oldalán élve tízezrek halálának voltam szemtanúja. Aragon az „Úri negyed” című könyvében azt írja: „ .. .embert ölni, nem könnyű. Óriási erőfeszítés kell hozzá, mint a szüléshez ..." Némán, tehetetlen gyűlölettel, a gyilkosságok ezreit láttam; előttem mészárolták le zsidó honfitársaimat. Tavaly, német barátaimmal, kulturált emberek között, egy hamburgi étterem teraszán ültem. Hirtelen borzongás futott át rajtam. Egy férfi közeledett a terasz felé, arca ismerősnek tűnt. mintha egykor láttam volna... Ha ő az, akire gondolok, azonnal valami rendkívüli történik ... tüstént kiabálni kezdek. Barátaim bizonyára igen nagy zavarban lettek volna. A közeledő férfi teljesen ismeretlen volt, nem az, akire gondoltam. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és dicsérni kezdtem a kitűnő moseli bort. Másnap ki sem mozdultam szállodai szobámból. Egy SS Scharíührerre gondoltam, akit annak idején, azokban az emlékezetes áprilisi napokban láttam Varsóban, a Kra- sinski téren. Nevét nem tudtam meg sohasem. Egy lövéssel három embert gyilkolt meg, tökéletessé téve az ölés művészetét. Egyforma növésű, hasonló fejal- kaitúakat válogatott ki. Az elsőnek halántékára tette fegyverét, gondosan célzott... Azoknak, akik kevéssé ismerik a lengyel földön lezajló háborút, akik nem sokat hallottak a varsói gettó fegyveres felkeléséről, csupán annyit mondhatok: ne féljenek a kendőzetlen igazságtól. Abban a házban ahol gyermekkoromat éltem, volt egy szállítmányozó iroda. Nem valamilyen tehetős nagyvállalat kicsiny, megbízható cégecske. Két társ vezette: Zielinski és Tannenbaum. Zielinski ült az irodában, ő fogadta a szállításokat. 1940 tavaszán Tannenbaumnak be kellett költöznie a gettóba. Zielinski fáradtan, mint egy meghajszolt ló. egymaga húzta az igát. A pénztárjelentést minden este titkos utakon elküldte cégtársának a gettóba, a fal másik oldalára. 1942 nyarán egyik éjjel a föld alatti szervezetek egyikének valamelyik tagja Tannenbaumot átjuttatta a fal „árja’’oldalára. Véletlenül tanúja voltam annak, amikor ez a két vénség, akik még a százád elején vették első fogatukat, vásárolták stráfkocsiju- kat. találkozott egymással. Az apró termetű, cingár, csontváz- szerű, deres fejű Zielinski zokogva borult barátja mellére. Tannenbaum legalább egy fejjel volt magasabb. Híres varsói hordárcsalád leszármazottja, széles vál- lú, atléta termetű ember. Akkor este azonban már csak árnyéka volt önmagának. Átitatódott a csatomakigőzölgés bűzével, testét rongyokba bugyolálta. Félmeztelen teste ijesztően sovány volt. A gettóban éheztek. Családját elvesztette. Azidőben már Zielinski is nyomorgott. a vállalat régen megszűnt, a hitlerista megszállók elrekvirálták a lovakat, kirabolták a cég pénztárát. Egyedül éldegélt megtakarított pénzecskéjéből egy padlásszobában. Ezen az estén azonban a két. volt cégtárs késő éjszakába nyúló lakomát rendezett. Zielinski engem, a fiatal gyereket, küldött a boltba, hogy sok kenyeret és margarint vegyek. Fel akarta táplálni barátját. Másnap reggel Tannenbaum minden kérés, könyörgés és rábeszélés ellenére elment a közeli borbélyhoz. Egy csendőr meglátta, nyomába szegődött és követte egészen a padlásszobáig. Itt Tannenbaumot és Zieiinskit nyomban agyonlőtte. Egy órával később ál- lig felfegyverzett németek vették körül a házat. Három lakót, akik Zielinski szomszédságában laktak, agyonlőttek, tizenkettőt börtönbe vetettek. Ezek között öten megélték a háború végét, valamelyik koncentrációs táborban senyvedtek. A többiek soha sem tértek vissza ... Varsóban lakom, olyan városban, amely alig húsz esztendővel ezelőtt keit fel romjaiból. Házunk az egykori hírhedt vizsgálati börtön alapjaira épült. Tucatnyi holttestet találtak itt. Minden varsói kő emberi csontok poraiba ágyazott, minden talpalatnyi földdarab honfitársaim. polgártársaim, „árja” és zsidó lengyelek hamvait őrzi. A háború előtt egymillió-háromszázezer lakost számláló lengyel fővárosban több mint hatszázezren pusztultak el. Egész Lengyelországban több mint hat- millióan. Honfitársaim közül minden ötödiket megöltek, minden másodikat megkínoztak, megaláztak, bántalmaztak; azok pedig, akik megmenekültek, éveken át űzött vadként éltek. Szenvedéseim és kitartásom nem jelentenek erényt, mintád agy Európa egyéb nemzetei fiainak könnyebb sorsa sem tanúsítja azok bűnös voltát. 1Ö39 szeptemberében, mint csaknem gyermek, nem ismeive fel a világ bonyolult voltát, megzavart fejjel, — sokat féltem. Azután láttam, hogy honfitársaim harcolnak, lövik az ellenséget és lövéseik eredményesek. Az asszonyok ott imádkoztak a templomokban, könyörögték az isteni kegyelmet, és a zsidó anyák a gettófal mögött önkezükkel fojtották még gyermekeiket, hogy ne gázkamrákban fejezzék be életüket Varsó utcáin a főváros minden részében hullottak a hitleristák, mint a legyek. A náci hadsereg kénytelen volt ágyukat és repülő- gépieket bevetni, hogy — akkor, áprilisban — három heti roham után, letörje a varsói gettó ellen, állásárt. A lengyel földalatti alakulatok a gettófal „árja oldalán” szakadatlanul támadtak, hogy segítsék a zsidó harcosok küzdelmét, noha gépfegyvertűz tizedelte soraikat. Egy Gesi utcai óvóhelyen, a gettó sötétségében, Mordeeháj Anielewicz, — a XX. század makkabeusa — kiáltványt írt az emberiséghez: „Látva a harcoló gettó hősies ellenállását, életem legszebb pillanata érkezett el.” Felhívására a választ megadták honfitársai a lengyel földalatti mozgalom harcosai, akik éjjel-nappali harcokban hűl. lajtották vérüket, hogy átvágva Stroop SS tábornok ostromló seregét, elérjék a gettófalakat, felmentsék az ostromlottakat. 1943 májusában Varsó közepén síri lett a csend. A gettót a főváros nagy kiterjedésű negyedét. földdel tették egyenlővé a megszállók. Negyvenezer embert, a gettó védőinek maradékát Treblinka kemencéiben égették el. S Varsó lámpiavasain holttestek himbálóztak, azoknak az „árja” lengyeleknek tetemei, aki. két z.sidóbujtatásért, vagy zsidóknak nyújtott segítségért, tartóztattak le. Egy esztendővel később, 1944 augusztusában az egész lengyel főváros fegyvert ragadott. Kirobbant a hét hétig tartó nagy varsói felkelés. A város égő barikádjain lengyel hazafiak sorában pusztultak el azok a zsidók, akik jnindazideig valahogyan kikerülték a szörnyű mészárlást. A felkelés 1944 október 2-án elbukott. Egyik utcát a másik után, a házakat sorjában repítették a levegőbe, égették fel, árasztották el repülőbombákkal, hogy földdel egyenlővé tegyék a lengyel fővárost, s töröljék Európa térképiéről. S 1945 májusában Berlin központjában, az egykori Birodalmi Kancellária üszkös romjain lengyel katona tűzte ki a lengyel nép fehér-páros lobogóját. Megnyertük a háborút, de érezzük azt még mindig minden porcikánkban. Cikkem elején a Német Szövetségi Köztársaságban tett utazásomról, ottani barátaimmal való együttlétemrő] írtam Megemlítettem azt az esetet is, ott a hamburgi teraszon, amikor azt hittem, hogy tweed zakóban, szivarral a szájában, az az ember közeledik felém, köny- nyed, nyugodt lépésekkel, aki Varsóban a Krasinski téren annak idején egyetlen lövéssel három szerencsétlent lőtt agyon. — Vajon mit tettek volna német barátaid, ha az az úr valóban azonos lett volna az egykori gazemberrel? — kérdezhetik tőlem. — Fájt volna nekik, — felelném, — marta volna őket a szégyen, és • a kétségbeesés ... — És mit tettél volna Te? Oda kellett volna mennem hozzá és megkérdeznem: „Káin! Mit tettél testvéreddel, Ábellel?” Illő, hogy egy percre csend legyen, és így tisztelegjünk a hit- lerizmus elleni harcban elpusztult zsidó és nem zsidó lengyel milliók emléke előtt. ANDRZEJ SZOZYPIORSKI Felvételre keresünk kőműveseket. és kőművesek mellé segédmunkásokat kiemelt jellegű teljesítménybéres munkára. Szállást, különélés! pótlékot, meleg ételt, a rendelkezések szerint utazási költségtérítést, egy illetve három hónap eltelte után munkaruhát biztosítunk, ötnapos munkahét! Felvétel esetén az utazási költséget megtérítjük. Jelentkezés: Villanyszerelőipari Vállalat, Bp., VII. Síp u. 23. Walter Lászlóné munkaerő-gazdálkodónál. A felvételhez munkakönyv, személyazonossági és katonai igazolvány szükséges. (50)
