Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

Rónay György:

Nem jött a madár

Együtt nőttek föl. és most is gat, ellátja a baromfit, meg ha kar nem vagy olyan jó testvér

együtt élnek az országút melletti van. a hízót. A mosást, vasalást hozzám.

házban, amit az apjuktól örököl- együtt csinálják. Olyankor, ha — Hagyjuk ezeket a régi dolgo- tek, valaha régen, mikor az Terka ráér. kát — mondja Terka ingerültén,

egyik húszéves volt, a másik ti- Terka eljár dolgozni. Gondnok- Hallgatnak.

zenkilenc. Most az egyik ötven- ságot vállal nyaranta valamelyik _ Majd éppen az a mulya kele

gy éves, nemsokára lesz ötven parti üdülőben. Most már észtén- wt nekem' _ mondia később

a másik. dók óta a gyógyszerészéknél. Terka. Aztán még később:

A nagyon öregek még emlékez- Az üdülő jó másfél kilométernek rájuk, mint kislányokra, re van az országút menti házak- ahogy a kertben futkostok, vagy tói Terka kerékpáron közleke- a diófaágra kötött hintán ültek, ciik. Kora reggel megy. késő este kéz a kézben, lassan himbálták jön.

magukat és senki sem tudhatta, Az üdül5ben nincs f5zés Né_ mire gondolnak. melyik vendég, kivált akinek kocsija van, eljár enni. Lehet három helyen is. De a többség, a

gyerekesek majdnem mind. ho- ͮL '

zatia a kasztot. A Diófának van a legiobb konyhája, onnét h'ozat- iák. Terka hordja.

Egyformák voltak, a nagyobbik legföljebb ujjnyival magasabb a másiknál, de ezt nem lehetett észrevenni, csak ha apjuk megmérte őket az ajtófánál, vonást tett a vonalzó végén, és a fölső

vonalhoz odaírta, hogy Julka, az ^hoVdóT is'aka^t a kerékpán- alsohoz pedig, hogy Terka.

„Szakasztott egyformák: akárcsak két tojás” — mondogatták róluk. Édesanyjuk meg azt mondta: „Hát nem mintha ikrek lennének? Szinte magam is összetévesztem őket”.

Ezt persze csak úgy mondta, mert azért mégise tévesztette ösz- sze soha őket.

Aztán egy télen meghalt az

— No bizony nem szeretnék a felesége helyében lenni!

— Kinek? — kérdezi Julka értetlenül.

— Hát a kúnházi patikusnénak! Folyton azt a platinaszőke dajnát furikázza, az asszonyt meg otthon föleszi a három gyerek... — Térférfinép, kutyanép.

Julka puha kezének nedves me- Tíz-ti zsokét; legét érzi a kezében.

— Emlékszel? — dünnyögi Julka. — Ott volt az az ág, arra szerelte apa a hintát.

— Azt is rég eltüzeltük —

jara.

A Diófa is az országút mentén van. szemközt TterVáékkal. Míg az ételhordókot töltik, vagy ha __ ... _ - .

még várni kell a levesre, Terka mondja Terka szárazon egv-k-H nercre hazaugrik.

Jutka gyöngyöző homlokkal pi- heg a lesötített szobában.

— Letörött — szól Julka. — Pedig azon lógott a hinta.

Kis csönd. Aztán Julka folytatazuHl ego LCicii mcgiuiu, az OV-foa lanvi-rví-.

anyjuk, és a következő évben

— Szegénykém., biciklizni ebben 3®» csóadesen, tűnődve, a hőségben... — Mi meg ültünk a hintán és

himbálod ztunk. Közben az eget

meghalt az apjuk is. A nővérek magukra maradtak a házban.

— N"m kell valami a Néoboit- ne^tuh a torony fölött. Hogy jön-e ból? Nehogy ikiTnászkáli nek^m mat- Azt mondtuk, hogy ott kell

A szülők síria szép lombos- ebben a kánikulában. Különben jönni, néztük, jön-e már.

A szujOK sírja szép xomDos hozzá — ninco iV Wlvnn Mert ha madar jött volna, az vavirágos a temetőben. Koemleket ,Tes71 nozza nmcs ‘S jelentett volna

emeltek nekik; a kőre lőne fut. ^leg. 101111 nagy jót jelentett volna.

felen is zöld. Rozisafa borul a ko- tv> ösoz«! nincs vendég, az iiffü- Terka bólint. Nézi a torony főkörét fölé, tavasszal telehinti a lót bezárják. A matracokat kipo- !ött az eget

eír gyöpét osipkeszirommal. roi+óv. & «v/vKíjrót föl .«súrolták, A — Nem jött madár — mondja

Otthon az udvarban még áll a fehérneműt elvitte, és már vissza tárgyilagosan.

diófa. A ház előtt a kert most hozta a Patvolait. T«rlna néh«

............................................

i

s éppúgy tele vörös ciniával és lenéz a partra megvizseália, rend- nagy. sárga dáliáikkal, mint ré- *>en yennak-e a záraik, nem fegen. szegettek-e a zsalukat, elsöpörte-e

o ház előtt az úton nz pvert az a De a nővérek már nem olyan kis öregasszony, akit ezért fizet szakasztott egyformák, mint hét a tanács, tojás. Már legföljebb csak ügy

FODOR JÓZSEF:

Semmi se késő

Még itt jársz e földön, még semmi sem Késő; egy nap jó emlékkel vigyen.

Hogy nem rosszul használtad itt időd:

Több vagy, mint mikor lábad idejött.

Ha nem gondoltál rá, tedd ezután,

Szörnyű, későn bánkódni volt hibán —

S még nem késő. Mig fürgén mozgasz itt,

Hát tedd rendbe, barátom, dolgaid;

Mert száll az élet, fogy a fürgeség,

Mégf minden itt: éld, küzdve, tűrve még.

És itt még annyi nagyra alkalom.

Jaj, ha fecsérled, nincsen irgalom.

Mulasztás kínja jön csak, bűntudat.

Hogy megmutasd, ki vagy, ez itt utad:

Talán csak ez: hát álld, mint állhatod.

Okulva, míg rejtélyét itt lakod,

A nyüzsgő mindent, ami itt van, éid,

Mi kínt — s benned a lázt, a szenvedélyt S mit hoznak bőven kis és nagy. csaták,

Ám másnak tett, neked tárgy e világ,

S amit megérsz, mi sújt vagy lelkesít.

Mert miért élsz valóban: verseid.

Versbe rótt élet: hát ezt jól csináld,

Erőid fogd, vezesd avagy ziláld.

Fő, hogy jól írd meg, mi izzít, betölt,

Tartam: az élet, — tartalom: a föld,

S e szörnyű-szép létben mi megragad —

S mely mindennél több még: mit hordsz magad.

De mondj ki mindent, mig időd van itt:

Más szánt, épít, te írd meg álmaid,

Almoknak nyelvén egy nagyobb valót.

Mit írsz, jól: él — (ki él, holnap halott) — Versbe-mentett élet. Csak jól csináld, így hívd porondra az időt, halált.

Hetven esztendeje született Fodor József Kossuth-díjás költi», számos ismert verseskötet (Országutak énekei, Szertelen ünnep) és tanulmány-, portrékötet (A történelem sodrában. Emlékek a hőskorszakból) szerzője.

hasonlítanak egymáshoz, mint ga- í**1* j™** a JT*Z

iambtojás . a lúdtojáshoz. Julka e!P^ ■a nádon a veröfényb^n. Ne- elnehezedett. Nagy testét himbái- z daliakat, a diófo barvá vonszolja ide-oda a házba, nu*° l°mbiáit, és túloldalt, nem meg az udvarban, konyhától a rT'^ow'7° etot+ü-k. « tomnlonn tor- csirkeólig. Dagad a lába. fájlal- nVf,ri-ak hegyes fekete rajzat az

ja a térdét, és nem szívesen jár el hazulról. Néhanap a postáig, ahol annak idején dolgozott

egen.

Nyári dolgokról beszélgetnek. Ki jött új vendég, ki nem jött

Terka, éppen ellenkezőleg, el- ho?Ia kd"vékonvodatt Fürgén iár süröe- , patlkus ® Platinaszőke noie- KTS a keÄttTmS. karambolozott a kaKarja inas, a nyaka szíjas. Mozgása emlékeztet ugyan a nénjényarban.

Persze szóba került a hentes is.

éré, de ami annál lomha himbá- Aki annak idején járt hozzájuk, íódzás, az nála friss hajladozás. cukorkát hozott, kis doboz csoko. _, , „ ládákat, és egy este nagy dadoa

7j0nban , egyforma g^j-sai feleségül kérte Terkát. maradt. Ugyanaz a száj, ugyanaz a szem, ugyanaz a homlok, — Szegénykém — motyogja ugyanazok a vonások. Csak any- Julka, — Ha hozzámentél volna, nyi a különbség, hogy az egyik most nem kéne annyit gürcölnöd, száraz és cserzett, a másik pár- — Nem tetszett — mondja Ter- násan puha és lágy. Az egyik ka kurtán. _ Különben is elesett ráncosabb, a másik simább. Mint. a háborúban, ha az idő múltával arcot cserél- Julka tudja, hogy tetszett neki. tek volna: az idősebb lett a fia- Csak őmiatta nem ment hozzá, talabb. és a fiatalabb az idősebb. Mert őneki is tetszett a hentes, Pedig egy kasztot ettek, egy so- ő is szívesein hozzáment volna, ron éltek. — Tudod, néha elgondolom —

Most Julka viszi otthon a házat, mondja —. milyen másképp for- Sóhajtozva tesz-vesz. Főz. moso- dúlhatott yolna az életed. Ha akSZTANYISZLAV KUNYAJEVj

Sietség

Örök lázban, sietve éltem, és azt gondoltam: helyesen.

Siettem — én magam sem értem: hová, miért — örökösen.

Szerettem volna pénzt keresni,

ruhákat venni, szépeket,

neki — aztán: ne hajtson semmi!

Élni csavargó életet!

Szemügyre venni a világot!

Vonat hív, mintha mondaná:

— Siess! — Majd egyszer... Nekivágok... Hová? Nem is tudom, hová.

Siettem én, velem az évek ...

Igyekeztem, türelmesen.

Ki tudja: sok munkám zömének nem volt talán értelme sem.

Lépteim már kényelmesebbek.

Mehetnék már. Akárhová!

— Siess! — Vonatok sisteregnek.

Hová?... Már nem tudom, hová.

(Rab Zsuzsa fordítása)

crcr

crcr

cr

megyéről szóló anyagokat közöljünk. És hogy a rneejeleriő munkák tudományos jeHegü és ór- •tékűfdolgozatok legyeinek.." '

. — Mit olvashat az érdeklődő az első számban?

>:e:A£'^Oktotás-Nevelés részben Szemezi Lászlónak, a tolnai gimnázium igazgatójának múlt évi első díjas pályamunkáját „Ember, gával, ahol elhatározták, erköl- ismeret, — osztálybecsület” cím- csileg és anyagilag támogatják a mel találja az olvasó. Békés Fe- Tolna megyei Tanács Végrehajtó Művelődés megalakításának tér- renc állami díjas bonyhádi felIdőszakos Tolna megy ei kiad vány jelenik meg

Néhány nap múlva lát napvilágot egy új kiadvány, amely a

vét. Ezzel a megye régi adóssár ügyelő „Két feladat" című rnun- gának tett* eleget. kajában az alsótagozaícsok önál— Milyen elképzeléseket tükröz lóság- és készségfejlesztési probmajd az első szám? lémáját veti fel. Az orosz nyelv— Mielőtt hozzákezdem volna' ««<* a Paksi

az első szám anyaganak ossza- konmktUÄOk és a nyolcadik osz^mjteseh^ tormeazetese i tályosok” címmel Vida Jánosné.

hST taiSátokatírását közöljük’ amelynek témája Sságokm fonjak le. így vé- lfjusagi ^^lomma! kapcao- gül is olyan elképzelés alakult ki „ , . .

bennem, hogy rovatkercteket nem .-.r'

alakítok ki Elhatároztam, hogy ^ldaf^erOT.c f ^tanárok előtt

det a megyei tanács művelődés- a Művelődés egyik részében az í113 K"}'ert helyesírási nom'.aja a

ügyi osztálya — mondja dr. Vadas oktatással és a neveléssel foglal- hevezetese óta eltelt, hateves taFerenc. a Művelődés szerkesztő- Tdományos jellegű és ér- “>“1 ' ,

.ff-.

általános és tág teret biztosító RÄSSÄ a

honismereti mozgalommal fog— Milyen munkák jelenhetnek lalkozó munkáját közöljük. Ebben

a részben ír Pacsay László, a

— Annyi megkötésünk van csu- megyei könyvtár igazgatóhelyet- pán, hogy lehetőleg Tolna me- tese a könyvtári mozgalom fejlőBizottságának támogatásával je. lenik meg, s a „Művelődés” címet viseli. Felelős kiadója Lovas Henrik, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, szerkesztője pedig dr. Vadas Ferenc. a TIT megyei tátikára.

— Hogyan született meg ez az időszakos kiadvány?

— Régi probléma, hogy a megyében nincs olyan fórum, ahol a helyi szerzők publikálhatnának Évenként több pályázatot is hirFerenc,

je — s több ezer forintot fordítanak a legjobb pályamunkák jutalmazására, amelyek azután bekerülnek a fiókok mélyére, mi- fogalmával jelöltem meg. vei külön kiadásukra ha volna is szükség, lehetőség nincs. Egy idő- ,„ ,. ,

szakos folyóirat megjelentetésé- me§ a Művelődés. hasábjain. nek fontosságát dr. Gyugyi János elnökhelyettes ismertette a megyei tanács végrehajtó bizottsá- gyei szerző tollából, vagy Tolna

Szabó István forradalmárokat sor k-zfatő kompozíciója a XI. magyar népművészeti kiállításon.

dóséról és Kajdi Béla, aki segítséget kíván nyújtani a Tolna megyei népművelési irányelvek ismertetésével népművelési dolgozóknak.

— Az első szám már nyomdában van. A szerkesztő ilyenkor már új elképzelésekkel foglalkozik. Ezek között az elképzelések között talán már szerepelnek olyanok is, amelyek új munkakörével kapcsolatosak?

— A közeljövőben megalakul a szerkesztő bizottság. Azt hiszem a nevükben is nyilatkozha- tom: szeretnénk szélesíteni az írók táborát. Mint. a TIT megyei titkára azt mondhatom, hogy a TIT-nek. mint megyei szervezetnek feladata a helyi kiadványok támogatása. Ezt a feladatot remélem a TIT-tagok is "zívesen vállalják majd.

A Művelődés rövidesen az el- "'•mítókhoz kerül. — megjelenést valamennyi érdeklődő nevében örömmel köszön tjük és várjuk.

MÉRY ÉVA