Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

4 Í»Ö8. április f* TOLNA MEGYEI NÉPf.íSÁC A Legfelsőbb Bíróságon dőlt el Állásfoglalás mezőgazdasági káresetekben A termelőszövetkezetekkel kap­csolatban az utóbbi időben a Legfelsőbb Bíróságon több fon­tos állásfoglalás hangzott el. PRIMŐR ÉS SZÉNMONOXID Növényházak fűtésére egy tsz 35 darab földgáz üzemű légheví- tőt rendelt. Nem sokkal azután, hogy a készülékeket a gyártól át­vették és üzembe helyezték, megdöbbenve látták, hogy a nö­vényházban a primőrök rend- " ellenesen fejlődnek. Erről jegy­zőkönyvet vettek fel, majd ku­tatni kezűiéit az okokat. A Ker­tészeti Főiskola kiküldött tudo­mányos munkatársa megállapí­totta, hogy a növények károso­dását a fűtőház. vagy annak égési terméke okozza. Bebizo­nyosodott, hogy az új léghevítők „meg nem engedhető módon szénmonoxidot juttatnak az üvegház légterébe'’. Ezek után a tsz szavatossági igénybejelentést tett a gyárnál, amelyben kérte a hibás készülékek, kijavítását. A javítás megtörtént, de ered­mény nélkül. Ugyanis a Gáz­technikái Kutató és Vizsgáló Ál­lomás helyiszíni szemle alapján leszögezel a szóban forgó lég­hevítők az egészségügyi, bizton­sági, gazdaságossági, üzemtech­nikai és más fontos követelmé­nyeknek nerji felelnek meg. Be­építésük sem előírás szerint tör­tént. Ilyen előzmények után a szö­vetkezet 554 000 forint. kártérítés megfizetéséért a készülékeket szál­lító vállalat ellen pert indított. Arra hivatkozott, hogy a haj'tató- ház légterébe beáramló szénmo- noxid a primőr növényeket tönk­retette. Végső fokon a Legfelső Bíróság a vállalatot 388 000 fo­rint kártérítésre kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szak­értői vélemény alapján kiderült, hogy a vállalat olyan léghevítő berendezéseket készített, ame­lyeknek gyártási és konstrukciós hibái voltak. Viszont a tsz is hi­bás, mert — ugyancsak a szak­értői vélemény szerint — a be­rendezést nem megfelelően he­lyezte el, és az üzemeltetés is hibásan történt. A kár 555 000 fo­rintot tett ki és ebből a vállalat 70 százalékot köteles viselni. VETŐGÉP HIÁNYÁBAN Egy termelőszövetkezet az egyik állami mezőgazdasági gép­javító állomástól két darab ku- karicavető gépet rendelt. Mint­hogy az állomás a gépeket ha­táridőre nem szállította le, a szö­vetkezet kénytelen volt 720 hold kukoricát és 100 hold naprafor­gót hagyományosan vetni. Ezzel egyidejűleg bejelentette: a szer­ződéstől eláll és kötbért igényel, majd pert indított az Állami Me­zőgazdasági Gépjavító Állomás ellen, amelyben 283 000 forint kár megfizetését követelte. Az alsófokú bíróságok ellentétes íté­letei után a legfőbb ügyész tör­vényességi óvására az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került. A bíró­ság mindkét korábbi ítéletet megszüntette és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határo­zathozatalra utasította. A törvényességi határozat in­dokolása szerint a gépjavító állo­másnak a kukorica vetési idejé­nek megkezdéséig a gépeket le kellett volna szállítani. Ezt nem tette meg, ezért a késedelemmel okozott kárt megtéríteni tartozik. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a kárösszeg megálla­pításánál tisztázni kell, milyen termelési eredményt ért volna el a tsz, ha a vetést gépekkel vég­zi. Az erre vonatkozó bizonyítási eljárást a járásbíróságnak kell lefolytatnia. KEDVEZMÉNY NÉLKÜL Egy vidéki gyár az egyik szö­vetkezét részére gépjavítási mun­kát végzett. A számlázott díjat a tsz magasnak találta. Arra hi- vátkozott, hogy kormányhatáro­zat értelmében gépjavításnál 50 százalék kedvezmény illeti meg és így csak a fele összeget volt hajlandó kifizetni. Az emiatt megindult perben az alsófokú bí­róságok a tsz javára döntöttek. Törvényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság a következő állás­pontot foglalta el: — Az alsófokú bíróságok a szóban forgó rendeletét tévesen értelmezték. Ugyanis kormány- rendelet szerint a kedvezmény a szövetkezeteket csak a gépállo­mások és gépjavító állomások által végzett javítások és felújí­tások díjából illeti meg. Mint­hogy ebben az esetben a gyár, amely a gépjavítást végezte, a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozik, tehát a fenti kategóriába nem sorolható, ezért a szövetkezetét az 50 szá­zalék kedvezmény nem illeti meg. H. E. Az F—111 tündöklése és bukása Minden csoda három napig Kart, de van, amelyik csak kettőig. Mint az F—111 A típusú amerikai harci csodarepúlőgép is, amelynek bevetését sürgősen felfüggesztet­ték, miután az első hat példány­ból öt nap alatt kettőt lelőtt) a VDK légelhárítása. A füstölgő roncsokkal együtt füstbe ment repülőgépenként 5 millió 300 ezer dollár — és a legharcképesebbnek hitt amerikai csodabombázó le­gendája. Valóban, nem akármilyen repü­lőgépet semmisített meg a VDK tüzérsége. A washingtoni had­vezetés nagy reményeket fűzött az F—Ul-esekhez: ez a magyará­zata annak, hogy — egyes hírek szerint — kellő kipróbálás nélkül „túlságosan korán” vetették be. Az F—111-es tervezésében és kivite­lezésében hét esztendő munkája fekszik. „Swing-wing” típusú gép: ez a játékos csengésű elnevezés azt jelöli, hogy az F—111-es me­net közben mozgatni, változtat­ni tudja a szárnyfelületét, s így rendkívül ütőképes gyorsulásra, a hangsebesség kétszeresének eléré­sére képes. Éppen ezért vártak tőle sokat, hitték szinte sebezhe- tetlennek. Hát ez az a csodarepülőgép, amelyet a VDK légielhárítása nemcsak lelőtt, hanem — ha ideig­lenesen is — „kilőtt” az ameri­kai arzenálból. Úgy látszik, a Pentagonnak nincs szerencséje az F—111-essel. Mert alig, hogy az első példányt elveszítette — s még nem tudták, hogy hamaro­san utána pusztul a második — a szenátus hadügyi bizottsága „megfúrta” az F—111-esek „B” változatát. Az F—111 A-t Vietnam fölött elevenítsék a csodarepülőgép szű­ri; . . .. v. Amikor a felvétel készült, még hatan voltak: azóta a kötelékből két gépet lelőtt a VDK légelhárííása, s ezzel füstbement a csoda- repülőgép mítosza.-. lőtt” _. _____ . a kommentátoroknak, hogy fel- ugyanis, hogy az F—111 (régi fí­Tudományos expedíció — versenyben a földmérőkkel pusnevén: TFX) annak idején* és az F—111 B-t’„Washington fő- letésének — enyhén szólva — kü- 1962-ben az Egyesült Államok leg- ért találat jó alkalom volt lönös körülményeit. Tudni kell nagyobb értékű, 65 milliárd dollá­ros hadimegrendelésének ígérke­zett. A versenytárgyalásokon — illetékes katonai tényezők kifogá­sa ellenére — McNamara had­ügyminiszter végül a Boeing előtt a General Dynamics cégnek ad­ta a megbízást. McNamara sokat reklámozott „elektronikus számí- tógép”-agya ezúttal — a jelek sze­rint — tévedett. Sokan még ma is azt emlegetik, hogy ezt a té­vedést alighanem legközvetlenebb munkatársai „táplálták be” a hadügyminiszterbe. Az F—111-es (illetve még TFX) döntésben ugyanis kulcsszerepe volt helyet­tesének, Gilpatricknek. Ö pedig egy évvel korábban még annak a General Dyniamics-nak a jogi képviselőjeként működött, amely la mesés megrendelést végül is Brazília óriási őserdeje, a Ma- mások is. A tervek szerint az ex- to Grosso, ma még feltáratlan pedíció 1969 végére befejezi terület. Két nagyhírű angol tu- munkáját, de sietnie kell: meg- dományos intézmény kutatói ex- jelentek már az első földmérők, pedíciót szerveztek, azzal a felállítják kunyhóikat, s valami­szándékkal, hogy mélyreható tu- féle mesgyéket próbálnak meg- dományos feltárást végezzenek e állapítani a beláthatatlan vadon­térségben, mielőtt a civilizáció ban. Az expedíció tagjai még megjelenik és megváltoztatja az vizsgálják a talajt, gyűjtik a ősrengeteget. Összesen 22 angol különleges állat- és növényfajo- tudós vett részt ez év folyamán ^at, miközben valahol Brazíliá- , , , ... „ ban már földvásárlást terveznek, a nagyszabású rminkaban, geo. g megindul a földmüvelés ^ ah _______ l ogusok, geomorfológusok, de nö- vő területen, amelyről térkép is !megkapta... vénytani, madártani kutatók és még csak repülőgépről készült. [ *—VP— Hlavács idegesen törölte meg a homlokát. Csak tudná, mit akarnak ezek? Remegő kézzel egy pohár bort hajtott fel. — Először is .. .Kik a lázadók? Es. 1; hát.. hányán vannak azok, akik nem lázadnak?... — jegyezte meg bátortalanul, nagy kínban. — Illetve — szólt bele Troppauer —, meg­tudjuk, kik azok, akikben megbízhatunk Ez már fél győzelem. — Győzelem! Erre iszunk — mondta a ci­pész, mert minden alkalmat megragadott a:; ivásra. — Nadov és Rikajev velünk tartanak — kezdte a felsorolást Troppauer. — És Spoliansky — folytatta Galamb. — To — 208 — vábbá Minkusz doüktor is rendes fiú, azután itt van Pilotte, ez a vén katona... — Egészségére! — ivott Pilotte-ra örömmel a cipész. — Én már tudom, hogy ön mit gondol — fordult Galamb ambiciózusan Hlavácshoz, és , levetette a zubbonyát, mert a forróság elvi- ‘ »élhetetlen volt. — ön arra gondol, hogy mi összeszedjük a megbízható embereket, és szük­ség esetén helyreállítjuk a rendet. —- Valahogy így... — jegyezte meg Hla­vács bizonytalanul. — A rabok mind velük tartanak, és sok lé­gionárius is — szólt közbe Troppauer. — Azt hiszem, előbb úgy teszünk, mintha velük tartanánk — mondta Galamb —, nem gondolja? — Dehogynem.:. — felelte kínban a cipész. — Csak azért... Vigyázni kell.. Egészségünk- vet — Nyugodt lehet — bíztatta Galamib, és fel­vette a zubbonyát, — Gyere — mondta Trop- pauemek. Meghajoltak Hlavács előtt, és men­tek, bogy felkeressék Pilotte-oL Otoog ember, az biztos — mondta Trop­pauer* mikor már kint voltak az udvaron. — Na hallod, barátom. Egy titkosszolgálati őrnagy... De ennek a Pencroft-Lapontemek szívesen ütném ki vagy két szemét. Csak ílpalianskyt nem szabad belekeverni... Azért kímélem jelenlegi.. Mi bajod? A küllő elfogadottan simította meg goriHa­íkapcsát — Tudom-, bogy nem szívesen válsz meg lük... —- mondta lesütött szemmel, — De — 209 -ü mégis kérlek... a műveim, amelyeket rád bíztam... Galamib hallgatott. Hogy közölje a szörnyű hírt? — Pajtás — felelte azután letörten, — Légy erős.... — Szent Isten!.,. — A versek egy viaszosvászon táskában vol­tak, és ellopták valamennyit... — Hallgat­tak. A költő sóhajtva állt. Galamb megpró­bálta vigasztalni. — A tárcám is mellette volt... tizenötezer frankkal... — Eh, mit pénz! A verseimet... akarta a nyomorult. Tudom, hiszen meg akart ölni ér­tük *... Ó*..! Egy könny hullott ki a szeméből..! — Most gyere a kantinba — mondta Galamb, mivel néhány emberük már volt, és látta, hogy Troppauent verseinek elvesztése mennyire le­sújtja. — Játszok néked néhány szép dalt. De a költő komoran ment mellette, és na­gyot sóhajtott. — A legszebb verseimet lopták el. Közte volt az eposzom is: „Holnap indul a század csuklógyakorlatra. Irta Troppauer Hümér”. Ez neked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztalhoz. A vendéglős bort hozott, és Galamb a zsebébe nyúlt a szájhar­monikájáért, Etémult. A harmonika helyett Grison tárcáját vette elő, benne volt a titkosszolgálati jegy, a ti­zenötezer frank, a notesz és az újságcikk.. * Ostobán nézte. — 210 —

Next

/
Thumbnails
Contents