Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

fites. április 17. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Amint elképzelte A dunajöldvári fiatalok helyzete — A vízellátás — Az iparfejlesztés Az egyik dunaföldvári’ olvasónk, Cseh András a közvéle­ménykutatási pályázatra beküldött kérdőíven a „Ha Ön lenne újságíró, milyen témában, kivel készítene a megye, a lakóhelye, munkahelye vezetői közül interjút? Mire szeretne választ kapni?” kérdésre a következőket írta: „Megkérdezném a falu vezetőit, hogy miért olyan elmaradottak a falu kommunális viszonyai”. A levél alapján elindultunk, hogy interjút készítsünk olvasónk el­képzelése szerint. Először is Cseh Andrást kerestük fel. Mivel nem találtuk a lakásán, utána mentünk a munkahelyére, a gu­miipari ktsz-be. A beszélgetésbe mások is bekapcsolódlak, így Dánó Lajos, Süveges József, Kovács Lajos és Sallai Ferencné. A kérdésekkel bekopogtattam a községi tanácshoz, s a vb-titkár- tól, Szegvári Jánostól kértünk választ. íme az egyes kérdések és vá­laszok: — Nincs a fiataloknak meg­felelő helyiségük, ahol össze­jöhetnének, klubdélutánokat, esteket tarthatnának. Mi itt a ktsz-ben hetvenen vagyunk fiatalok, de se nekünk nincs, se a falu többi fiataljának. Mit szándékozik tenni a tanács? — Nincs megfelelő művelődé­si otthonunk, ifjúsági klubunk, ez igaz, de azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a meglévő sincs eléggé kihasznál­va. Biztosítottunk már például a kisiparosok részére klubot, de nem használták ki. Mindeneset­re azon vagyunk, hogy mielőbb felépüljön egy modern ■ művelő­dési otthon. Jelen pillanatban nem tudunk * önálló klubot biz- tosítani a fiataloknak, de a mű­velődési otthonban annak is lesz helye. Már készül az otthon ter­ve, a helyet is kijelöltük részére. A tanács lehetőségei — sajnos — korlátozottak. Éppen ezért kell felvetni azt is. hogy ilyen téren többet tehetnének az egyes vál­lalatok, szervek is a maguk te­rületén. A gumiipari ktsz pél­dául feltétlenül áldozhatna egy ilyen klubra, mert hiszen sok fiatalja van. s a termelési kapa­citása, nyeresége is jelentős. — A fiatal házasok jelentős része nem rendelkezik megfe­lelő lakással. Sokan drága lak­bért fizetnek egy rossz szobá­ért. Miért ne lehetne szervezni ifjúsági lakásépítő akciót. — A lakáshelyzet nálunk is súlyos, s a fiatal házasok egy ré­sze valóban nem a legjobb kö­rülmények közt lakik. A házépí­tési akciónak semmi akadálya, csak szervezzék meg a fiatalok, mert ez az ő feladatuk. Mi tá­mogatjuk őkét, mint ahogyan minden lakásépítési szándékot a legmesszebbmenően támogatunk. Az egyik most építkező társas­házi csoport esetében még bi­zonyos anyagi terheket is ma­gunkra vállaltunk, csakhogy mi­nél előbb tudjanak építkezni. A telek az építkezéshez biztosított, most is van az OTP-ben legalább 30 megvásárolható telek, s köz­ben készítjük elő az újabb be­építhető területet. — A tanács nem támogatja megfelelően a sportot? Miért? — Ezt nem állítanám. A sport­kör anyagi ügyeit éppen én inté­zem, mert magam is sportbarát vagyok. Tessék megnézni a köny­velésünket, ez évben is vagy 50 ezer forintot kitevő tanácsi tá­mogatás szerepel benne. — Az orvosi rendelőhöz nincs megfelelő út, nehéz megköze­líteni. — Nem tudom pontosan, hogy melyikre, mire gondolnak. Egy tény: a most épült, illetve épülő orvoslakások és rendelők is, a régebbiek is vagy kövesút mellett vannak, vagy épül hozzájuk az út. — Az orvoslakás, illetve rendelő nincs bekapcsolva a telefonhálózatba. Sürgős eset­ben nem lehet telefonon hívni az orvost, csak személyesen. — A régebbi orvoslakásokban, illetve rendelőkben van telefon, ahol pedig nincs, annak a be­kötését megrendeltük. — A falunak van egy szé­gyenfoltja, a cigánytelep a ré­gi putrikkal. Miért nem szá­molja fel a tanács? — Egyetértünk a felvetéssel, de nem megy máról holnapra. Tettünk már bizonyos lépéseket, így például amelyik cigánycsa­lád elköltözik onnan és lerom­bolja a putriját, 5000 forint tá­mogatást kap tőlünk. Már meg is kezdődött az elköltözés, de lassan megy. — A cigánytelep tele van szabadon szaladgáló és hara­pós kutyákkal. Az emberek idestova már nem mernek ar­ra járni, mert félnek a ku­tyáktól. — E problémát ismerjük, egyet­értünk a felvetéssel. Eddig nem sokat tehettünk a rendelkezések értelmében, most azonban már van olyan rendelet, amelyik fel­jogosít bennünket arra is, hogy radikálisan megoldjuk a problé­mát. — Sokat beszéltek már a vár helyreállításáról, de még min­dig nem történt semmi válto­zás. .. — Ez műemlékvédelmi téma, és nem a mi közvetlen felada­tunk. — Rossz a faluban a vizel látás, a meglévő vezetékben sincs megfelelő nyomás, ugyan akkor egy csőrepedés miatt már régóta ömlik a víz az ut­cára. Mit szándékozik tenni a tanács? — A vízellátásunk valóban rossz, éppen ezért kezdeményez­tük a törpevízmű építését. A társulás megalakítása most folyik Sajnos, sokan csak reklamálják a rossz vízellátást, de most, hogy egy kis áldozatot is kellene hoz­ni, tartózkodnak. Ezért nehezen tudunk előrébb jutni a társulat megalakításában is. A vízmű ter­vét többször kellett már módo­sítanunk, ami egy csomó plusz­kiadást is igényelt. Mi azonban sem anyagiakat, sem szervező- munkát nem sajnálva mindent megteszünk a törpevízmű megva­lósítása érdekében, mert e nélkül nem javítható meg a falu víz­ellátása. — Nincs elég ipar és elhe­lyezkedési lehetőség a falu­ban. ügy hírlik, hogy több vál­lalat ide akart települni a fa­luba, csak a helyi vezetőktől nem kaptak kedvező ajánlatot. Kíváncsi lennék, hogy mit szól­nak ehhez a helyi vezetők. — Azt hiszem, ez esetben nem elég pontos a tájékozottság. Va­lójában járt itt ilyen ügyben tárgyalni több szerv képviselő­je, s még nincs is lezárva min­den ügy. De hogy mi megtet- tünk-e mindent azért, hogy azok idetelepüljenek, ezt még vitatni sem lehet. Szívesen biztosítot­tunk volna helyet k>. de végül is nem mi mondtuk ki a végső szót, hanem a felsőbb szervek. Némelyik szerv kész épületeket, üzemházakat kért. Ilyet termé­szetesen nem tudunk biztosíta­ni, mert nincs. Az iparosodás, a munkaerő foglalkoztatása nagy gondunk, ezzel foglalkozunk is, méghozzá nem is ötöd- rangúan, de sajnos, mi sem tudjuk máról holnapra megol­dani a problémákat, mint aho­gyan más helységekben sem. — Ha egy út elromlik, a kijavítása miért vesz igénybe olyan sok időt? — Ez elsősorban pénz és ka­pacitás kérdése. A rendelkezé­sünkre álló pénzből nem telik többre. BODA FERENC Milliós veszteségek hanyagság miatt A solti üzem vállalná a megyénkben elhulló állatok feldolgozását Óriási veszteség a megyének, hoigy az elhullott állatokat nem gyűjtik be takarmánykészítés céljából. Állati fehérjére nagy szükség van, amióta takarmány­keveréket etetnek. Évente álta­lába 8400 mázsa húslisztet hasz­nálnak fel megyénkben a ke­verőüzemek. Ennek legalább 50 százalékát belső forrásból lehet­ne fedezni, sőt ha jól meg tud­nák szervezni az állati hullák begyűjtését, feldolgozását, talán nem is nagyon szorulnánk kül­földi anyagra. Ez pedig nagy megtakarítás lenne valutáris szempontból is. Az állati hullák begyűjtése nemcsak hazai probléma, hanem világviszonylatban te nagy gond, tehát megyénk esete csöppet sem kirívó. Mégis, talán mivel Tolna megye elsősorban állattenyésztő vidék, nálunk az átlagosnál na­gyobbnak látszik a veszteség. Évek óta dolgoznak a begyűj­tés megszervezésén a megye ve­retű ■ állatorvosai. Korábban azt ajánlották, épüljön Tolna megyé­ben önálló feldolgozó üzem. Ez sajnos nem valósult meg, ráadá­sul a pécsi üzem is leállt. Dr. Kováts Jenő, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás veze­tője továbbra is fáradhatatlanul szorgalmazza az előbbrejutást, ennek érdekében fölvette a kap­csolatot a solti üzemmel. Tájé­koztatása szerint a solti, feldol­gozó üzem örömmel vállalná a Tolna megyében elpusztult álla­tok felhasználását, húsliszt elő­állítására. Ha megyénk meg tud­ja oldani a begyűjtést, az üzem még a fuvardíjat is kifizetné és a terméknek, az előállított állati fehérjének 50 százalékát vissza­adná. A korábbi begyűjtési dí­jat is felemelték. Sokkal kedve­zőbbek tehát a körülmények, cs^k az elpusztult állatok szak­szerű, gyors begyűjtéséhez, az egész megyéből történő rendsze­res ösiszeszedéséhez kellenének járművek. A több éves felmérés, amit megyénkben végeztek, minden­nél meggyőzőbben bizonyítja, hogy valóban sok a veszteség. Például 1965-ben több mint 13 ezer má­zsa fehérjetakarmány-alapanyag ment veszendőbe. Ha méghozzá­vesszük a következő év első negyedévének veszteségét, ez a mennyiség összesen négy teher­vonat rakományát ki tenné. Mil­liós, sőt több milliós vesztesé­gekről van szó egy-egy eszten­dőben. A sürgős megoldásra váró té­mával foglalkozott legutóbbi kül­döttgyűlésén a Szekszárd és Vi­déke Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetsége is. Belefoglal­ták az elnökségi beszámolóba és dr. Kováts Jenő egy felszólalás erejéig kifejtette véleményét és javaslatait. Napirenden van te­hát az ügy gyakorlatilag is, s reméljük, lesz eredménye a sür­getésnek. Üj típusú magnetofon és rádió-telefon A budapesti Rádiótechnikai Gyárban elkészült a legújabb típusú magnetofon, az M-ll-es mintapéldánya. A készülék két magnetofon jó tulajdonságait egyesíti, vagyis: kazettáról aZ or­sóra, illetve orsóról a kazettára is átmásolható o, felvétel. A gyárban ugyancsak elkészült az FM—05—163 típusú, hordozható URH rádió-telefon mintapéldánya is. A teljesen tranzisztorisiált berendezés nagy sikerre tarthat számol. Bernáth László technikus a magnetofon kazettás részét vizsgálja. Próbálják az új tranzisztoros telefont. (MTI-fotó — Bara István felvételé) , Új halastérendszer Majsapusztán Befejeződött a Tolna—Baranya megyei Halgazdaság csaknem 1700 hold víztükrű tavainak a tava­szi benépesítése, kihelyezték a több százezer hajivadökot. S na­gyobbrészt a 15—40 dekás két- nyaras pontyokat, amelyek ősz­szel 1—2,5 kilós nagyságban ke­rülhetnek majd a piacokra. Maj- sapusztán, Regöly közelében új hatastórendszer Is épült. Hét és fél millió foiinc költséggel építet­ték az új tavakat, az új telelő­rendszert, felújították és bővítet­ték a régebbieket, s' így mintegy 130 holddal növekedett a gazdaság tótükre. A halgazdaság a tavalyi, takar­mánnyal módosított tervét 110,5 százalékra túlteljesítette. Az idei terve szerint hatezer mázsa halat küld majd a piacokra, boltokba, s ezenkívül még csaknem ,3700 mázsa kacsahúst is ad el. Ugyan­is, ebben az évben először tér rá a baromfineveléssel hasznosí­tott, komplex hal termelésre: már a saját törzsállományából szaporí­tott, kelttetett százötvenezernél több pecsenyekacsát nevel a ta­vakon. S hogy az előnevelők ne álljanak időközönként üresen, ab­ban az időszakban pecsenyecsir­kéket nevelnek, s a tervük szerint negyvenezer húscsárkét adnak 1.10 kilós súlyban az átvevő vállalat­nak. Á gazdaság sok halat expor­tál külföldre, főleg mindkét Né­metországba. és Csehszlovákiába, belföldre pedig hetenként 150 mázsányit küld a boltikba, Szek­szárdiba, Pécsre. Kaposvárra.

Next

/
Thumbnails
Contents