Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

I március 14. TOT,Ti A IWFOTET VEPT1J8ÄC Hozzá merjenek nyúlni ? A döbröközi közös gazdaság anyagi helyzete . kifogástalan, mégis, enyhén szólva, a tagok hangulata nem a legjobb. A me­gye egyik leggazdagabb termelő- szövetkezetében most, zárszám­adás után a hangulat koránt sincs olyan, mint amilyet az osz­tás eredménye alapján feltéte­lezhetnénk. A tagok egy része kedvetlen, — sőt, dühös.' S hogy az üzemi légkör megromlott, an­nak az a következetlen és elv­telen kettős játék az oka, amely a jövedelem elosztásában érvé­nyesült. Az igazgatóság, hogy nö­vekedjék a munka termelékeny­sége, időről időre szigorította a normákat, s ezzel nagyobb kö­vetelményeket támasztott, a tagok­kal szemben. Gyorsan leszögez­hetjük, hogy a 'normarendezés nem kifogásolható, sőt a munka­körülmények javulása, az anyagid technikai bázis növekedése szük­ségszerűen írja edő, ha mégoly népszerűtlen feladat is, az új, magasabb munkateljesítményeket:. Csakhogy amit a vezetők tel­jes joggal írtak elő a tagoknak, ugyanazt arányosan nem 'írták élő q fix-munkaegységgel dolgozó tisztségviselőknek. A jövedelem- elosztás terén ennek következ­tében előállott az a furcsa kettős helyzet, hogy a munkakörülmé­nyek javulása címén a tagok munkaegységnormáiból néhány tizedet itt is. ott is lefaragtak, ezzel szemben a tisztségviselők havi járandóságát, 10—20, vagy éppen 30 munkaegységgel meg­emelték. Meglepő következetlen­ség, mert ha egyszer a tehenész munkakörülményei javultak, nyilvánvaló, hogy a brigádvezető, vagy a főállattenyésztő munka- körülményei is javultak. Mi in­dokolja tehát, hogy a brigádve­zető, vagy a főállattenyésztö nemcsak kimarad a normarende- zésből, hanem még nő a számára jóváírt havi munkaegység. E tsz szélsőséges példa. Hatá­sosan figyelmezteti a közös gaz­daságok tagjait és vezetőit arra, hogy a munkadíjazás. a jövede­lemelosztás helyileg elfogadott és kialakult formáját csak a legna­gyobb körültekintéssel szabad megbolygatni, s a „jót” kizárólag akkor váltsa fel a „még jobb”, ha a helyzet megérett a változ­tatásra. Kellő politikai érettség­gel, mindenütt a helyi termelő­szövetkezeti közösség tudja leg­jobban eldönteni és megválasz­tani a munkadíjazásnak, a jöve­Azonnali belépéssel felve­szünk egyműszakos munka­időben dolgozó vasszerkezeti lakatoso­kat, általános lakatoso­kat, betanított lakatosokat betanított gépmunkáso­kat (nőket is) fúrógépre, targoncavezetőket, he­gesztőket, festőket, dukkózókat, férfi és női segédmunkásokat, kétműszakos munkaidőben dolgozó esztergályosokat, villanyszerelőt. A felsorolt szakmákra kez­dő szakmunkásokat is fel­veszünk. Férfiak részére munkásszál­lás biztosítására lehetőség van. Jelentkezés: Építőgép-javító és Gépgyártó Vállalat 4. sz. Gyár Budapest, X. Gyömrői út 63. Munkaügy. (142) delemelosztásnak azt a formáját, amely náluk a leghaladóbb. Az erőszakos beavatkozásnak semmi helye. Igaz, a megye termelőszö­vetkezetei azt mutatják, kellő átmenettel, a jövő, a garantált munkadíjazásnak, a végtermék­bérezésnek kedvez, s a klasszikus munkaegység szerinti, részes, szá­zalékos jövedelemelosztási forma el fog sorvadni, de az is igaz, hogy minden túlbuzgóság és meggondolatlanság káros. A termelőszövetkezetek nagy többségét a részes művelés billent­hette ki a holtpontról, mégis kár volt a munkaegység szerinti jö­vedelemelosztási formát maradék­talanul elítélni. Rájöhetünk, hogy itt most a sémák csődjé­ről van szó. Miért? Azért, mert beigazolódott, hogy egyik-másik termelőszövetkezetben még ma, 1968-ban is a munkaegység sze­rinti jövedelemelosztás a legha­ladóbb forma, függetlenül attól, hogy más termelőszövetkezetben már a részes művelés is elavult. Hogy mennyire a helyi közös­ség a legilletékesebb, most a tarvtárgyaló közgyűlések • idősza­kában, a forma megtartáséra, vagy elvetésére, arra tipikus pél­da lehet a dunakömlődi Szabad­ság Tsz. Annak idején, rosszul értelmezett segíteniakarásból er­re a közös gazdaságra még a Népújság is nyomást gyakorolt. Uhrin Vendel elnököt ég vezető társait maradi sággal vádoltuk, mert a részes művelés helyett változatlanul a munkaegységhez ragaszkodtak. Az élet Uhrin Ven­delt igazolta, ég azokra cáfolt rá, akik jobban akarták tudni, hogy mi a helyes Dunakömlődön, mint a termelőszövetkezet elnöke. Az a helyzet ugyanis, hogy je­lenleg a dunakömlődi Szabadság Tsz a megye legjobb közös gaz­dasága, annak ellenére, hogy végeredményben a „legelavul- tább” jövedelemelosztási formá­val dolgozik. Pontosabban, egy olyan jövedelemelosztási formá­val, amely1 a gazdaságok többsé­gében már fék, de náluk még hajtóerő. De ha ennyire kiszámíthatat­lan a formamegválasztás követ­kezménye. akikor egyáltalán sza­bad-e a jól bevált módszerhez hozzányúlni, s ezzel a termelő­szövetkezetet a megrázkódtatás veszélyének kitenni? Ez a kér­dés így nem vetődhet fel. Ismét példával próbálunk bizonyítani. A nagymányoki Jószerencsét Ter­melőszövetkezet 1964-ben vezette be a részes művelést, s a gaz­daság vezetői még ma is félre­érthetetlenül vallják; a részes művelés bevezetésének köszönhe­tik jórészt, hogy a tsz megszi­lárdult, megerősödött. Most, 1968-ban viszont a részes műve­lést megszüntették, és a garantált munkadíjazás, valamint a vég- termékbérezés egyik kombináció­ját alkalmazzák. De nem azért nyúltak hozzá a népszerű részes műveléshez, hogy csak úgy ön­célúan új íilsanak, hanem azért merték kiiktatni, mert megítélé­sük szerint a tagok többsége pontosan érti. hogy a részes mű­velés ma már lassítja a gazdaság fejlődését. Ez a dolog lényege. Az, hogy Nagymányokon érett a helyzet arra, hogy a jót egy fel­tételezett még jobb váltsa fel. A vezetők ezzel érvelnek: 1968-tól kezdve a végzett munka alapján igazságosabban oszlik meg a ta­gok között a közösből származó jövedelem, méltányosan mérsék­lődik a különbség az állattenyész­tők és a növénytermesztők egy munkanapra jutó átlagbére kö­zött, és végül nem állja útját semmi az állattenyésztés fejlesz­tésének, mert a részes művelés felszámolásával a gazdaságban a krónikus takarmányhiány meg­szűnik. Ezeket az érveket a részes mű­velés ellen természetesen más közös gazdaság is feq tutt'3 sora­koztatni — helyenként kész örömmel —, de mégsem biztos, hogy más gazdaságban ís eljött a változtatás ideje. Mág aspek­tusból ugyanis, az érvek mind­egyike támadható, mert például, amennyire igazságtalan, hogy a közös gazdaság a növénytermesz­tésben dolgozó tagjának napi 121 forint átlagbért fizet, az állat­tenyésztőjének viszont csupán 76 forintot, annyira igazságos is ez, hiszen a növénytermesztő csak az év meghatározott időszakában dolgozhat, az állattenyésztő meg mindennap. S az idénymunkát mindig jobban meg szokták fi­zetni. Ha a nagymányoki tsz vezetői érveik támadhatóságától mégsem félnek, akkor valószínűleg na­gyon biztosak a dolgukban, és politikailag is jól előkészítették az átállást. Valóban sóikat ígérő és nagy jelentőségű náluk a részes művelés megszüntetése, a gazda­ságnak új perspektívákat ad, de ugyanolyan baklövés lenne ezen az alapon a többi gazdaságot is erre a lépésre buzdítani, mint amilyen baklövés volt annak ide­jén támadni a részes művelés vi­rágkorában, a munkaegységhez ragaszkodó termelőszövetkezete­ket. Soha még nem igényelt a ter­melőszövetkezetekben az irányító munka oly nagy politikai széles­látókörűséget. mint jelenleg, az új gazdasági mechanizmus gya­korlatában. Beláthatjuk, hogy ez maradéktalanul érvényes a • mun­kadíjazási és a jövedelemelosz­tási forma megválasztásánál is. Sz. P. Meglepő bejelentés Martonvásár évek óta rendelkezik intenzív kukoricafajtákkal Amikor a jugoszláv kukorica­fajták nagy termésének híre el­terjedt tavaly a szakemberek kö­rében. lehetett hallani olyan meg- ' jegyzéseket, mi van Martonvá- sárrai, mit csinálnak a magyar kutatók. Az akkori helyzetből ar­ra következtettek, hogy alaposan elmaradtunk a világszínvonaltól, lehetőség sincs mostanában külső segítség, nélkül nagy hozamokat elérni Magyarországon. Tegnap tisztázódott a megye 50 közös gazdaságának agronómu- sai, illetve elnökei előtt, hogy té­vedés Martonvásár elmaradása, a hibrid kukorica előállításában. Már évekkel ezelőtt rendelkezés­re álltak egyszeres keresztezésű kukoricák, de a fajtaminősítő ta­nács nem engedélyezte ezek ter­mesztését, azzal az indokkal, hogy a feltételek még nem értek meg ehhez. Dr. Horváth János, a Mar- tonvásári Kutatóintézet tudomá­nyos munkatársa, aki igen érté­kes előadást tartott tegnap Szek- szárdon, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osz­tálya, valamint az intézet közös szervezésében létrejött tanács­kozáson, elmondta: Ha úgy vesz- szük, a feltételek még most sem értek meg a holdanként 40 má­zsás termést adó kukorica -ter­mesztéséhez technikailag, de nem lehet várni mindig csak az op­timális körülményekre. Külföld­ről is kell behoznunk vetőgépet és nincs elég nitrogén tartalmú műtrágya, de akkor is szükséges legalább a vetésterület egy kis százalékán termeszteni intenzív kukoricafajtákat. Dr. Horváth János elmondta, a jugoszláv kukorica nem jobb a magyar egyszeres keros ztezésű- nél. hiszen ezek a hibrid kuko­ricák potenciálisan, a fejlődési energiát tekintve egyforma tu­lajdonságokkal bírnak. Az älte­res abban lehet, hogy a tenyész- idö rövidebb, vagy hosszabb, más­részt pedig a termesztési körül­ményektől függ végső soron a terméseredmény. Erősen hangsú­lyozta a tudományos kutató; a korszerű agrotechnikai módsze­rek, a szükséges eljárások mara­déktalan betartása nagyobb ter­mésnövelést jelent, mint amit a fajta megválasztásával el lehet érni. A termés növelésének le­hetősége tehát az agrotechniká­ban keresendő. Részletesen ismer­tette a Martonvásári Kutatóinté­zet munkatársa az egyszeres ke. resztezésű hibrid kukoricák igé­nyeit. a termesztés optimális módját. Mindent meg kell adni ennek a kukoricának, a kellő adag műtrágyát, a jó talajelőké­szítést, a megfelelő mennyiségű vetőmagot, illetve kellő tőszá­mot. mert csak ebben az esetben biztosítható a magas termés. De így, még mostoha időjárási vi­szonyok mellett is, szinte biztos­ra vehető a jó termés. Igen ér­dekes tapasztalatokkal rendelkez­nek hazánk kutatói például a ta­valyi száraz nyár hatásának vizsgálata alapján. Ahol jó tala­jon termesztették ezeket a ku­koricákat és megfelelő mennyisé­gű műtrágyával, ott a szárazsá­got egyáltalán nem sínylette meg a növény. Mindenesetre erodált, lekopott talajon nem szabad vet­ni ezt a kukoricát.'A másik sza­bály. nem kukorica után kell vetni évekig, tehát fel kell hagy­ni a monokultúrás termesztéssel. Az állami gazdaságok lassanként áttérnek a kétéves váltásra. A Martonvásári Kutatóintézet felügyeletével már 1966-ban 42 mázsás holdankénti kukoricater­mést értek el. Az idén 18 új hib­ridet jelentett be az intézet. Érdekeli a társadalom minden rétege Mire tanít a polgári védelmi oktatás ? | A megyei bíróság egyik tárgyalóterme úgy megtelt, mintha valami izgalmas bűnügy tárgyalása folyna. De a bírói emelvényen az akták helyén most vetítőgép áll — és peregni kezd a film. A címe is pontosan a helyhez, a környezethez illik; „Vádbeszéd”. A képen Rugyenkót látni, a nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság szovjet főügyészét és a vádlottakat: Göringet, Ribbent- ropot, Keitelt. Jodlt. Schahtot," Funkot és a többieket, a náci bi­rodalom huszonegy vezető szemé­lyiségét, háborús bűnösöket, a bé­ke és az emberiség ellen elkö­vetett bűntettek elkövetőit. A huszonkét évvel ezelőtt el­mondott vádbeszéd megállapítá­sai azóta is élnek és éberen tart­ják az emberiség lelKiismeretét. Hiszen a bűntetteket, amelyek a náci gonosztevőket terhelték, azóta is elkövették és elkövetik újabb háborús bűnösök. A világ különböző részein azóta is háború folyik; és nem csupán a harctere­ken folyik a vér. Bombák, a má­sodik világháborúban használtak­nál pusztítóbb bombák hullanak védtelen, ártatlan polgári lakos­ságra, üzemekre, iskolákra, kór­házakra, családi otthonokra. Olyan embertelenül hulltak a bombák Koreára, és hullnak Vietnamra, mint ahogyan a fasiszták gyilkol­ták az embereket, és ahogyan lehullott a két atombomba Hiro­simára és Nagasakira. Ma Viet­namra —- és holnap. . Az első világháború tízmillió halottjából ötszázezer volt a pol­gári lakos. A második világhá­ború ötvenötmillió áldozatából már 28 millióan a hátországban estek a pusztítás áldozatául. Egy újabb világháború még súlyosabb áldozatokat követelne. Figyelmeztetően pereg a film; azért volt annyi áldozat, mert a lakosság nem volt szervezetten felkészítve, hogyan lehet csökken­teni a pusztítás arányát, mérté­két. Kiáltó ellentét London és Hi­rosima. Az angol főváros életét még a V-rakéták sem tudták megbénítani, mert kifogástalanul működtek a légoltalmi szerveze­tek. Hirosima viszont távol esett a hadi események zónájától, a japán hadvezetés nem tartotta szükségesnek a lakosság felkészí­tését, ezért történhetett meg az óriási pusztítás, a készázezres em­beráldozat. A felkészületlenségre jellemző, hogy még órák múltán sem tudták, tulajdonképpen mi is történt. | A nukleáris csapás veszélyét ma sem lehet lebecsül­ni, valóban óriási károkat okoz­hat, városokat semmisíthet meg, de a lakosság felkészítése, felké­szültsége nagymértékben csök­kentheti a veszteségeket. Hogyan? Ha mindenki elsajátítja az élet- és vagyonmentés legfontosabb tudnivalóit. A film egy város mindennapi életét mutatja be. az üzemekben folyó munkát, az iskolákban ta­nuló gyermekeket, a tereken na­pozó öregeket — és azt is, ho­gyan készülnek fel esetleges ve­szélyekre. A felkészülés egyrészt abból áll hogyan kell alkalmazni az egyé­ni védőeszközöket: a gázálarcot* a védőruházatot. Másrészt, ho­gyan kell előkészíteni a lakást, biztonságosan elraktározni az élelmiszereket. Harmadsorban pe­dig; hogyan kell előkészíteni a különböző óvóhelyekét. Még egy szükségóvóhely is csökkentheti az atombomba lökő- és sugárhatását. A nagyvárosok metrói például nagy tömegek számára bizton­ságos óvóhelyek... Nálunk a felkészítés szolgálja a lakosság polgári védelmi okta­tását, amelynek során mindenki megismerheti a nukleáris, a ve­gyi, a hagyományos romboló fegyverek elleni védekezés leg­fontosabb tudnivalóit. Ez az ok­tatás folyik most Szekszárdon, hivatalokban, munkahelyeken, la­kókörzetekben. A mep-ei bíróságon folyó film­vetítés is ezt a célt szolgálja. Az oktatás részvevői bírák, ügyé­szek, az adminisztratív személy­zet. Ott látni dr. Szily Lászlót, a megyei bíróság elnökét, dr Szilcz Ákos megyei főügyészt is... A DÉDÁSZ-nál. a vasipari vál­lalatnál — és másutt is — veze­tők és dolgozók együtt vesznek részt az oktatáson. | A háború veszélye nem csökkent. Bármikor akad­hat egy őrült, aki bármelyik perc­ben tűzfolyammá változtatja a világot. A várható csapások kö­vetkezményeinek elhárításához nem elég a fegyveres erő — ah­hoz szükséges a lakosság egészé­nek kiképzéttsége. felkészültsége. BL

Next

/
Thumbnails
Contents