Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
8 TOLNA MFC. TFT NEPÜJS/tG W68. március 19. Angliában tanultam meg a minap, hogy minden hasonlít valamihez. Csak türelem kérdése, hogy az ember valaminek megtalálja a hasonlatos párját. Egy angol orvosnő is nagy türelemmel figyelte a kakasokat, a kakasol; viselkedését és eközben kereste a kakasok hasonlatos párját. Kezdetben sok mindenhez hasonlította. Végül csak 'egy maradt, amihez, illetve akihez a legjobban hasonlítottak c haltasoic. — Kihez hasonlítanak a kakasok? — kérdeztem tőle. — Magának, kedves Hári, nagyon szívesen válaszolok erre a bonyolult kérdésre. Hosszú megfigyeléseim alapján állíthatom, hogy a kakasok a férfiakra hasonlítanak a legjobban. — Megmagyarázná? — Szívesen. A hasonlatosság főbb jellemzői a következők: önhittség, poligám hajlam, a gyengébb nem iránti rajongás és — a tapintatlan ordítozás akkor, amikor mások még az igazak álmát alusszák. Én nem ellenőriztem: valóban ennyire hasonlít-e a férfi a kakasra. Ezt egy nő mondta, egy tudós nő, aki mégiscsak jobban ismeri a kakasok, meg a férfiak tulajdonságát, mint maguk a kakasok, illetve férfiak, akik nem egyszer kakaskodnak... Persze tyúkokkal! De minden kakaskodásnak a megbékélés a vége. Nemrég beszélgettem Pojjerioc amerikai szociológussal, aki kétszáz olyan házaspárnál érdeklődött házaséletük kiegyensúlyozottsága felől, akik egyszer már elváltak, majd ismét ásszekeltek. — És tudja, kedves Hári, mi volt az általános tapasztalat? Kiderült, hogy <j második házasságkötés után sokkal harmonikusabb az együttélés. A titok nyitja még nincs a tudósok kezében. Én, mint laikus, arra a következtetésre jutottam: a házasságot sok- Ical boldogabbá lehetne tenni, ha mindenki másodszor venné el ugyanazt a nőt, akit először elvett. Ezzel is bizonyítaná, hogy nincs különb né az ő volt, illetve leendő feleségénél. Ez a bók bizonyára jobban befolyásolná a harmonikusabb együttélést, mint az, hogy az ember csokoládé- íojást rendel a menyasszonyának. Képzelje csak el a szerkesztő úr: egy Londonban élő angol lordnak az jutott az eszébe, hagy csokoládétojást' rendel a Fokvárosban élő menyasszonyának. És mekkorát?! Három méter magasat, és másfél méter átmérőjűt. A tojás belsejét pedig bonbonná1 töltötték meg. Nem tudom, hogyan kézbesítette ezt a nagy tojást « fokvárosi posta- Azt viszont tudom: ha az illető menyasszony történetesen Szekszárdon él, elátkozta volna a gáláns vőlegényt, aki ekkora tojást küldött neki. Mert Szekszárdon küldtek volna neki egy értesítést a postáról: kapott egy tojást, és amikor odament volna, látta volna., hogy mekkora tojást, és ekkor rendelhetett volna egy telier- taxit, ha talált volna... És végül készíthettek volna az egészről egy jegyzőkönyvet, hosszút, nem olyan tömöret mint amilyent o norvégiai, pontosabban levangeri tűzoltók készítettek. Öl, ezt írták egy leégett házról: „Sven Morenz, negyvennyn!< éves nő gyertyával kereste z pincében húzódó gázvezetéken a szivárgás helyét. Megtalálta”. Az amerikai bűvészek és jövendőmondók még nem találták meg. Nem a gázszivárgás helyét, hanem azt az embert, aki 220 ezer dollárt kitevő pénzalapjukat ellopta. A szövetség pénztárában dollárok helyett csak egy cédulát találtak. Ez állt rajta: „Miután (t legügyesebb jövendőmondókról és varázslókról van szó, biztos vagyok benne, hogy rövidesen elfognak, vagy elővarázsolnak engem. Abban az esetben, ha ez nem sikerül, azt jelenti, hogy valamennyien csalók és sarlatánok, és így a pénz joggal az enyém, mert azt nehéz munkával szereztem”. A levél írásáig nem érkezett jelentés arról: kiderült-e a varázslókról, hagy sarlatának, a jövendőmondókról, hogy csalók? A pénz mindenesetre még nem került elő. Amerikában az ilyesmi napirenden van. Ott nagy dirr- durral lopják el egymás pénzét, nem oly csendben, mint nálunk az államét. Amerikában mindenki fél a betörőktől. Annyira fél, hogy,.. Hadd mondjak el erre egy esetet. Elfogyott a pénzem, és bementem az egyik amerilcai bankba, hogy forintot dollárra váltsak. A pénztárosnő nagyon udvarias volt, látszott az arcán: örül, hogy végre kemény valutához juttatja az országot, amikor hirtelen fel- csattant egy hang: — A fal felé fordulnit Egy pisszenést se halljak! A pénztárosnő feltartotta a kezét. Mindenki feltartotta. Én is. Biztos, ami biztos. Néhány perc múlva valaki megfordult. Egy nőt látott, aki nem tette fel a kezét és egy kisfiút, aki a falnak fordulva hallgatott. Járhattunk volna rosszabbul is. Ezzel zárom soraimat. Tisztlelettel: Kilenc izgalmas óra a levegőtlen Több mint 8 ezer kilométeres út, leégett futóművel, 170 utassal a fedélzeten Tréfás pilóta történet: „Egyszer nagy magasságban repülök. Hirtelen hallom, hogy elnémul a motor. A gép előtt egy felhőt látok. Leszállók rajta. Kilépek a fülkéből, fogom a kulcsokat, s kijavítom a hibát. Azután továbbrepülök.” Nemrég Igor Buzik a „TU—114” légicirkáló parancsnoka nagyon sajnálta, hogy az említett felhő csak az anekdotákban fordul elő. Repülőgépe a Habarovszk— Moszkva útvonalon közlekedett. Fedélzetére ez alkalommal 170 utast vett fel. A repülőgép a földön, amikor már 1700 métert futott, hirtelen jobbra billent. A pilóta egyetlen szempillantás alatt reagált és egyenesbe hozta a gépet, s a légicirkáló felemelkedett a földről. Néhány másodperc múlva azonban a gép parancsnoka a következő jelentést hallotta a rádióban: „Ég a jobboldali futómű”. A fedélzeti mérnök hamarosan közölte: — A jobboldali futómű három kerekéről levált a gumiabroncs. Az abroncsok elégtek, de nincs tűz. A repülőgép eközben egyre növelte a sebességet és a magasságot. A földi irányító állomásról megkérdezték: — Mi a döntése? Döntés. Ilyen esetekben nem is olyan egyszerű dönteni. Szálljon le azonnal? De hiszen a gép egyik „lába” súlyosan megsérült, s ez veszélyezteti az utasok, valamint a személyzet életét. Igor Buzik egy ideig a négy hajtómű egyenletes zúgását figyelte, majd ellenőrizte a műszerek mutatóit. Utasítást adott a mérnöknek a futómű bevonására. Közben az utasok nem i3 gyanították a veszélyt. Egyesek szunyókáltak. mások olvastok. A légikísérők szokás szerint feltálalták a reggelit. A fedélzeten azonban mégis volt egy utas, aki látta, hogyan égtek a kerékabroncsok, de hallgatott. Moszkvában, a Domogyedovo-i repülőtéren percről percre fokozódott a nyugtalanság. Felkészültek a tönkrement futóművű repülőgép fogadására. Igor Buzik tudta, hogy Moszkvában a repülőtéren várja őt a felesége, Gyina, izgalommal kémlelve az égboltot. Gyina ugyanis a repülőtéren dolgozott, s így természetesen tudott a történtekről. Amikor a repülőgép Domogye- dovo felé közeledett. Buzik látta a repülőtéren a vörös tűzoltó- kocsikat és a mentőautókat. A repülőgép még tíz percig körözött a repülőtér felett, hogy elhasználja a tartályokban levő üzemanyagot.. Erre azért volt szükség, hogy a tartályok ne robbanjanak fel, ha a gépet esetleg leszállás közben erős ütés éri. A nehéz gépet három „láb” helyett két lábra kellett letenni. Ez nem tréfa. Ha a repülőgép elégett futóművel vagy a szárnyával nagy sebességgel érinti a kifutópálya betonját, tűz és robbanás történhet. A repülőgép landolni kezdett. Igor a légkormányokkal kissé balra döntötte a gépet. Az elülső pilóta csak nagy nehezen tudta a gépet ebben a helyzetben megtartani, hogy nagy sebességgel száguldva a sérült jobboldali futóművel ne érintse a betont. Ebben az esetben a repülőgép hirtelen kivágódhatott volna, s akkor ... erre jobb nem is gondolni. — Amikor a sebesség már lényegesen csökkent, a repülőgépet nem lehetett ebben a helyzetben megtartom. S Igor ebben a pillanatban megtalálta a megoldást. Kikapcsolta a baloldali szélső hajtóművet. A sebesség másodpercről másodpercre csökkent. S végül a jobboldali futómű meztelen fémdombjai is érintkeztek a betonsávval, hatalmas tűzfáklyát vetve. A repülőgép, mint valami lelőtt gigantikus madár, ugrálva csúszott végig a betonon, s közben teljesen leadta a sebességet Csakhamar szokatlan csend támadt. A légicirkáló pontosan menetrend szerint érkezett meg. A hágcsón leereszkedtek az utasok. Csak most tudták meg,' amikor a jobboldali futómű tönkrement dobjait látták, hogy milyen veszélyben forogtak. A gépből Igor Buzik szállt ki utoljára. Amikor a felesége ölelő karjaiból kibontakozott, Andrej Tupoljev főkonstruktőr lépett hozzá. Nem szólt egy szót sem, csak szorosan átölelte a pilótát. (A „Moszkovszkaja Pravda"-bői.) Ford.: DOS EK LAJOS B legmélyebb tenger alatti kanyon Egy amerikai kutató a Föld legmélyebb tenger alatti kanyonját fedezte fel. Floridától indul, ki és a Bahama-szigetek irányába folytatódik. A felfedező a 4500 méter mély és 360 km hosz- szú kanyont Nagy-Bahama kanyonnak nevezte el. A kanyon érdekessége még, hogy környékén az óceán fenekét úgy borítják a hatalmas ihangánrögök, mint a patakmedret a kavics. Megmenekül-e a kék bálna? A Föld legnagyobb emlős állata, a kék bálna, amely 30 méteresre is megnő és súlya elérheti a 150 tonnát. Miután az ember csaknem kipusztította — a szakemberek becslése szerint legfeljebb 600 példány él az óceánokban —, most, az utolsó pillanatban talán sikerül megmenteni ezt a ritka állatfajt: teljes vadászati tilalmat rendeltek él a kék bálnára. A roboter 24 kőműves munkáját végzi el Két tucat kőműves munkáját végzi el ez a gépezet, amit Otto Justus szabad idejében 14 évi szorgalmas munkával állított ösz- sze. A kétszer két méteres roboter óránként 3000 téglát tud elhelyezni és bevakolni. S mindamellett nemcsak sima falak felhúzására alkalmas. Hogyha négy-öt programmal „megetetik”, még a sarkok, hézagok és kémények felépítését is elvégzi. Ha büszke tervezője és szerkesztője szavának hinni lehet, úgy ezzel a találmánnyal egyetlen nap leforgása alatt fel lehet építeni egy nagyobb bérház egyik emeletét. A tervek szerint a kőműves-robo- ter egy ide-oda mozgatható emelődaru segítségével az építendő épület felett fog lebegni és a felhúzandó falak mentén végzi majd el munkáját. Az épület megépítésének a költségét ezzel a módszerrel szinte harminc százalékkal lehetne lecsökkenteni. Sajnos Justus gépe jelenleg még csak egyetlen kivitelben létezik, a mester kcttwigi műhelyében. További rolfoterek megépítésére Justusnak szüksége lenne valakire, aki ezt a tervét finanszírozná.
