Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
Thiery Árpád s Áttört függöny dolta közben, de tudta, hogy ez most egyszerűen lehetetlen, nincs rá magyarázat, csak lehetetlen, mint túljutni egy leküzdhetetlen akadályon. A tanácselnök kilépett az előM árkus, a pártbizottság — Mindennél fájdalmasabban munkatársa elgondolkozva hangzik ha öregemberek panaszölt az idős, kemény arcú gépko- kodnak — mondta Márkus, meg- csivezető mellett, ügyet se vetve törve a fehér csöndet. a jeges út viszontagságaira A Az elnök rápillantott, termeszei feher tárgyait nezeget- ^ te. A fák, az utak, a távol de- — Az öregasszony két vagy há- rengő kőbánya és az elszórt épü- rom hete bejött hozzám panasz- letek látványában — úgy érezte kodni a menyére — mondta. — mulatast estére a diszno— van valami túljátszott, szinte Azt mondta: nem tudnak kijönni torhoz! — mondta, es összegom- gúnyos gyöngédség. Azt gondol- együtt. Eleinte a fiatalasszony holta a kabatja két szárnyát, ta: végül is meg kell győződnöm még csak hallgatott, míg meg — Nem lesz kivel — hangzott arról, hogy lehetséges-e, amit le- nem melegedett. A fiatalasszony mögötte kissé fagyosan a válasz, írtak a levélben? nem szívleli az öregeket, az öre. , ,, ,, , ,.i __gek pedig egy kicsit érzékenyebb e ve' a, ^kajaton volt, hoz- természetűek. A fiúk este, ami- zafuzve a kék bontókhoz, s az kor megjötit a munkából, csak a KALDI JANOS: iktatást szolgáló űrlaphoz. felesége panaszait hallgatta. Az „Én 67 éves vagyok, a férjem ágyban ketten vannak. Ott egy 81. Három évvel ezelőtt megnősült a fiunk, akivel eddig egy háztartásban éltünk. A felesége már az első hetekben elkezdte a veszekedést, azóta mindig zaklat, üt bennünket, már több esetben is nekem jött, és megvert Durva káromkodásokat kapunk tőle. több esetben el akart zavarni. Nem bírom tovább. A férjem egy tehetetlen ember. 240 forint öregségit kap. Több gyerekünk nincs, hova menjünk? Ez a ház a miénk. Vagyis a ház a fiam nevén van. de a haszonélvezet a miénk. De a fiam és a felesége azt mondják, hogy nincs a számunkra itt hely. Most eljöttünk tőlük, mivel még az ünnepeket sem tudtuk nyugodtan tölteni. Eljöttünk a testvéremhez, aki 71 éves. Egy kis szobakonyhája van, de itt se maradhatunk mindig.. férfj mindent elhisz az asszonynak. — Hány éves a fiuk? — Negyvenegy. Nem sok lehetősége volt már hátra, hogy egy fiatal feleséget szerezzen magának. Rövid hallgatás után ismét megszólalt az elnök. — Engem meglepett, hogy a levél után az öregek most visz- szamentek. — Pedig ez volna a legjobb, nem? — Ha végleg maradnak. Az ember nyolcvanegy éves, a falu legöregebb embere. Kőműves volt, csak két éve hagyta1 abba a szakmáját Utoljára még rendbe tette a házat, amibe most visszaköltöztek. Nagyon szép ház, majd meglátja. Az öregasszony még A községi tanácselnök álmát- tavaly is napszámba járt Tudom. lanságtól vörös szemmel mélyedt el a levélben. A hangjából hivatalos komolyság és a fiatalabb emberek szomorú együttérzése áradt. — TudifáfH érről — mondta visszaadva Márkusnak a levelet. — De nem gondoltam, hogy eny- nyire súlyos. — Elkísér az öregekhez? — kérdezte Márkus. hogy nem fognak együttmaradni. Javasoltam az öregasszonynak, hogy forduljanak a járásbírósághoz. Azt mondta: ez jó lesz. Most meg visszamentek. A kopogásra a testvérasszony " lépett ki a konyhából az előszobába. A panaszlevelet ő másolta le idős testvére és a sóA z elnök visszafelé arról be" szélt hogy pesti ember létére már tizenegy éve van itt a faluban, majd a kőbánya sorsáról beszélt azután a patakról, amelynek a medrét rendezni kellene, mert a nagyobb nyári zivatarok idején színültig telik vízzel, ég a mélyebb kerteket elárasztja. Tulajdonképpen mind a ketten örültek, hogy nem kell most az öregekről beszélni.-— Figyelemmel kísérem az öregek sorsát — mondta az elnök búcsúzóul. — Ha szükség lesz rá, majd jegyzőkönyvileg is figyelmeztetem a fiatalokat. Ezt megígérem. Márkus bólintott Az autó ide- oda csúszkált visszafelé az úton. A gépkocsivezető, aki egész közel volt már a nyugdíjhoz, éber figyelemmel dolgozott, a kocsi legkisebb csusszanását is azonnal érzékelte. Márkus azt gondolta elmondhatnám neki, hogy mit láttam. nem fogok beszélni most az öregekről, és tudom, hogy ő se fogja megkérdezni, hogy mi lett velük. Ha mégis elmondanám, s megkérdezném, hogy mit szól hozzá, azt felelné, anélkül, hogy a tekintetét levenné az' útról: Márkus elvtárs, az ember vagy meghal, vagy megöregszik. Vonat közeledett, majd felnyílt a sorompó, és indulhattak tovább. Márkus pedig állandóan maga gora helyett, és ez a tény most előtt látta a két öreget, akik ott világosan kirajzolódott az arcára. , A fiatalasszony utánalépett a Miközben nem sokat beszél- konyhai melegtől pirosán, mit w tek, csöndben húztak el sem sejtve, majd értetlen zaültek a végtelenben, amit ebben az esetben konyhának neveztek. a községet átszelő hegyipatak mentén. A látszatnál súlyosabbak voltak, mert egyszerre akartak megoldani valamit, amiről mind a ketten tudták, hogy sokkal fájdalmasabb, semhogy képesek legyenek megoldani. Az idős testvérasszony lakásának deszkaajtaja zárva volt. A kopogtatásra a szomszédasszony a gőzzel együtt jött ki a konyhájából. — Lent van a fiataloknál disznótoron — nézett végig vizsgálódva Márkuson. — És az öregek? — Egy hete visszamentek, A tanácselnök és Márkus meglepődve összenéztek, majd elindultak, át a falu másik vége felé. Az út fénylett és csikorgóit alattuk. varral pillantott az elnökre és1 Márkusra. A konyhaajtó szinte ki sem nyílt, úgy léptek ki rajta. A konyha üvegajtaján mintákkal áttört vászanfüggöny lógott, az áttöréseken a két idős ember mozdulatlan körvonala sötétlett át. Az asztalnál ülnek, állapította meg Márkus magában, de az öregeknek se hangjuk, se mozdulatuk nem volt, csak ültek, és az ölükből a kis unoka hangja hallatszott - ki, A fiatalasszony visszanyerte az egyensúlyát. Kitárt Márkusék előtt egy szobaajtót, amely a szőnyegek. közé vezetett, ~ Tessék ide bemenni — mondta. — Rögtön szólok az uramnak. A testvérasszony zavartan topogott. megvárta, míg a fiatal- asszony kiért az udvarra. — Csütörtökön visszahívták őket — mondta a konyha felé pillantva. A férfi kötényben, feltúrt ingujjban jött elő az udvar mélyéből. A karja gőzolgött a meleg töltelékhústól, összes zári tott szájjal hallgatta Márkust és a tanácselnököt, látszott, hogy nehezen fojtja el magát. — Senki se küldte el őket innen — mondta végül. — Csütörtökön meggondolták magukat, c önszántukból visszajöttek. Márkus csöndesen nézte a férfit, figyelmeztetően fénylő arcát. Be kellene menni az öregekhez, beszélni velük egy-két szót, gon-1 Egyszerű beszéd Ne hidd, hogy ez a rózsalugas — olyan, mintha egy kis. alkonyat lebegni- az udvar végen — : megnyugtathatja a szívedet: ne hidd, hogy a mindennapi jóllakás elég; azt se hidd, hogy ülhetsz a napon, mert új házad megépült, s most már mondogathatod: „az én házam, az én váram”; .még az se szelídítsen meg,, hogy van autód, s vágtázhatsz kényelmesen a nyár szikráz«) fasorai kost Ember vagy, — s több ennél az ember. Az az ember, akire és rámutalok, mint példára; aki tüzet rak önmagában, s az emésztő lángba átórja önzését, durvaságát és igénytelenségét, hiúságát és vakságát; az az ember, aki önmagában is újjáépíti a világot; akinek csillagai: a tisztaság, tudás és szorgalom; aki nem áll meg soha, egyetlen pillanatra sem, de nap-nap-után faragja magát kínnal, fegyelemmel, s nap-nap-után kölcsönadja a szívét társainak. ktffi núujyjcui Mihályi Rozália csókja Az irodalmi műveknek szerves része a cím. A kéziratok és az újabb kiadások címváltozataiból, valamint az írók vallomásaiból jól tudjuk, hogy az alkotás folyamatának fontos eleme a címadás. Természetes, hisz a címek meghatározzák a művek karakterét, azok révén vonulnak be a köztudatba, és azokkal együtt élik sajátos életüket. Ez alkalommal egy jellegzetes címtípusra, a személynévi címekre fordítunk figyelmet. Választásunk — születésének 90. és halálának 50. évfordulója között — Ady Endre műveire. méghozzá az eddig kevés figyelemre méltatott novelláira esett. Életében megjelent öt novelláskötete közül a költő az 1910-ben kiadott így is történhetik■ címűre fordított a legnagyobb gondot. Előszót is írt hozzá, és itt meg pel a címben. Nevezeteseit. rom elemű személynév: Kis Vince Sándor, Víg Avay Ábris, Keresztelő Szent János; három- keresztnév: Héla, Melánia, Jutka és: Matíld, Elza, Mary; két keresztnév és kötőszóval kapcsolva: Tamás és Tilda; két elemű — vezeték- és keresztnév — birtokos jelzőként: Mihályi Rozália csókja, Fekete Sándor levelei, Szabó Márton asszonyai, Gyelley Farkas butykosa. Genes Sándor leánya, Eszterkuthy Éva húga, Szelezsán Rákhel kísértete; továbbá névelős keresztnév birtokos jelzőként: A Bimbura halála. A Cirle szemei, Johanna három férje; személynév tulajdonságjelzővel: Az öreg Borkonyi, Az asszonytalan Pándyak, Az érzékenyenitbek; és végül keresztnév értelmező jelzővel: Anitta, a jósnő; Béni, az apostol. Talán inonvallotta: munkássága' ■ fontós ' ré-dtinunk sem kell, hogy mindez szének tartja novelláit, mert bennük Ady-versek temetődtek el. Ami mindjárt feltűnő a kötetben: a huszonöt novella mindegyikében tulajdonnév, köztük huszonegyben személynév szereTSbh mint százhatvan művet muk’t be a szovjet képzőművészet tárlata a Műcsarnokban. Képünkön: L. J. Lice: Drága jó anyám. (MTI-fotó — Szebeliódy. .Géza fe.lv óid ej nem a véletlen játéka. Tudatos eljárásról van szó, erről az újságokban megjeleni novellák címváltozatai tanúskodnak. Így például az eredetileg Egy vén hírlapíró meséiből címmel napvilágot látott novellának Ady a kötetben adta a Mihályi Rozália csókja címet; a Fiúk az apjuknál Címből lett Az öreg Borkonyi; továbbá A káposztáskert lakója címből a Gyelley Farkas bütykösé; A feleség látogatóban novella címét pedig a kötetben Fekete Sándor leveleire változtatta. Azt már régebben számon tartja. az Ady-filológia, hogy a költő körülbelül 1908-tól valamennyi versének három szóból álló címet adott, illetőleg a korábban megjelenteket kötetbe foglalva, címüket háromszavasra alakította át. Hozzátehetjük most, hogy ez időtől kezdve ugyanígy járt el novelláinak címével is. Az idézett kötet valamennyi novellájának címe ugyanis három szóból áll, hasonlóképpen áll a dolog az 1909-ben megjelent Vj csapáson és az ugyancsak 1910-ben kiadott Tízmilliós Kleopátra című novellásköteteiben is. Az 1910-től 1918-ig újságokban megjelent 34 <: novellájának is mind háromszai vas címe van (ez utóbbiaknak is , több, mint a felében személynév van • címben). Visszatérve így a novellacímekben szereplő személynevekre, azt is leszögezhetjük, hogy novella- termésének nagyobb részében á címekben személynevek vannak. Bizonyára az ennek az oka, hogy Adyt szenvedélyesen izgatták az emberi sorsok. Ez fejeződik ki a címekben, ezekben a látszólag jelentéktelen nyelvű alakulatokban, Ez alkalommal is megállapíthatjuk tehát, hogy a legnagyobb írók munkásságában a legkisebb nyelvi tények sem. elhanyagolhatok, azoknak is megvan a szerepük. ÉDEPv ZOLTÁN
