Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
A magyar népdal Írott irodalmunk első korszakának anyagát, mint egész Európában mindenütt, a hősköltészet (nálunk a krónikákba ágyazva) s az egyházi-vallásos költészet és legendák teszik. A vallásos tárgyakon kívül vezérekről, hősökről, királyokról és szentekről szólnak tehát, — mégis, ha végigtekintünk emlékeinken, egy kedves epizód, a legeslegelsők közt, a nép gyermekét állítja elénk: a munkáját énekkel könnyítő szolgáló leány alakját. Ebben úgyszólván egyedül vagyunk az európai irodalmak közt. A feljegyzés minden jel szerint szent Gellert kísérőjétől, Walter kanonoktól származik, ő örökítette meg a püspök utazásainak ezt az epizódját, melynek eleven, üde bája nem kisebb, mint zenetörténeti és irodai mi fontossága. Többször közölték .már a Gellért-legendák kiadásaiban, de korántsem elégszer, ezért most mai nyelven, erőltetett régieskedés nélkül magyarítva adjuk: „Történt egyszer, hogy (szent Gellert) valamelyik hívének védelmére a királyhoz utaznék. És ennek a vidéknek egy erdős részén, ahol sertéskondákat tartottak, volt egy majorság, amelyben déltájt; megszállt. Ott aztán éjfél körül egyszerre malomkö- vék zúgását hallja, amiket addig észre sem vett. Csodálkozék, hogy mi légyen az? S akkor egy nő, ki a malmot hajtotta, hirtelen énekelni kezdett. A püspök pedig elámulva odaszól Waltemak: Hallod-e Waiter, hogyan szól a magyarók muzsikája? (Ez a sokat vitatott „symphoiúa Hunga- rórum’’.) És mind a ketten elne- vették magukat az éneken. Az a némber pedig egymagában forgatta a követ, és dalolása magasra fölment. A püspök, aki közben ágyba feküdt, még mindig maga elé nevetve így szól: Walter, magyarázd meg nekem, milyen dallamú ének ez, amely szent olvasmányomat abbahagyni kényszerít? Feleli amaz: A nem szabad csúfon dáros Szelemben vennünk: mulattatta őket az éjszakában hirtelen felhangzó s magasra szálló ének és a malomkövek mintegy kísérő zenéül szolgáló, monoton zúgása. Ezt a kettőt együtt érthette a püspök a „symphonia” szón. Kissé meg is indította az eset, mint hozzáfűzött elmélkedéséből és pénzajándékából kitűnik, ami a emléke dal modulációjában van a különösség; a nő pedig, aki dalol, szolgálója a mi szállásadó gazdánknak, s urának búzáját őrli olyan időben, amikor más munkálkodó malmot az egész vidéken találni nem lehet. Mire a püspök: Mesterségesen jár-e (azaz munkát könnyítő szerkezete van-e), vagy munkálásra? Mondja Walter: Mesterségre is, erőfeszítésre is, nem igás barom vonja, hanem a leány keze forgatja körbe. — Ö, bámulatos dolog, mondja a püspök, miképpen kínlódik aa emberi nem! Ha a mesterséges eszközök nem lennének, ki bírná a munkát? Boldog ez a némber, aki másnak hatalma alatt állva, mégis ily vidám és jókedvű, zúgolódás' nélkül teljesíti köteles szolgálatát! Egyszersmind nem csekély értékű pénzösszeget küldött a leánynak.” A fejedelmi ősök, a hatalmas királyok és legendás szentek mellett íme. így gondoskodik a véletlen a nép névtelen hősednek vagy inkább a népi jellemnek megörökítéséről. Az élénk szellemű, kíváncsi olasz püspök figyelmét egyforma mértékben felkelti a szokatlan, eredeti dallam: a magyar népének modulációja és a szolgáló derűs életkedve, zúgolódás nélkül végzett éjszakai robotja, — A két pap nevetését BARANYI FERENC: Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom, kegyetlenül jó vagy te hozzám, a jóságod már fájdalom, neked még azt is megbocsátom, hogy vak gyanúsításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín, neked még azt is megbocsátom, hogy szüntelen kedvembe jársz s már nem tudom, mi ejt karomba: odaadás, vagy megadás, neked még azt is megbocsátom, hogy már e csöpp kétség miatt még selymes Szóval simogatná rendelt sorom is vádirat, neked még azt is megbocsátom, hogy tiszta vagy, mint... Nem tudom. Csak azt tudom, hogy tisztaságod csak úgy hiszem, ha piszkolom, mert égi már e tisztaság, hogy földibb legyen — szennyezni kell. Neked még azt is megbocsátom, hogy megcsallak valakivel. TENAGY SÁNDOR: Három pasztell DIDERGŐ KERT Tágas lett. kiüresedett a kert. Húzódna összébb, meleget remélve, mint az öregek, rejtve szégyenét: ősz ringy-rongyát, kórót, korhadó levelet. S gyöngeségét, hogy didereg. Elfeledte, hogy tavaly is kitelelt. KÖMlYESEK Vakolnak; löttyintik, csapják a mű-sarat. S hogy tűrik a pofonokat a nyers falak, sőt: várják, kérik, követelik! Pofon után a simogatás jobban esik. LUGAS Klorofil- s cukor-alágút: a dombra föl lugas vezet. János bácsi, a mórikás varázsló fogai! s nyújt kezet, derekán rafia szakáll. Tavasztól őszig — kedve szerint —— kőtözgéti a természetet. munka megbecsülésére és felebaráta szeretetre, mai szóval szociális érzékre vall. Említendő még, hogy a történet első feljegyzője vagy eredeti forrása bizonyára Walter kanonok volt, s német neve ellenére nem okvetlenül német ember, inkább feltehető, hogy magyar. Az első megkeresztelt magyarok mind Latin, német meg szláv neveket kaptak, így István király fiai is németet (Ottó és Heinrich = Imre). Walter magyar voltára lehet következtetni abból, hogy Gellért tőle kér „magyarázatot” az ének sajátos dallamáról és a kézi malom szerkezetéről, s hogy kérdésére a Pap tájékozottan válaszol. Akárroint volt, a fontos az, hogy feljegyzésre méltatta, s így kilenc évszázad végtelenéből fülünkbe csendül a kis parasztlány vidám dálolásának visszhangja. VÁRKONYI NÁNDOR 'Bemutaiko'záö ■A bizonyítékokkal még adós a tudomány, de a fel- tételezést ma már nem érezzük romantikus képzelgésnek, — igen, nagyon is valószínű, hogy földünkön kívül, valahol, a mesebeli határán, értelmes lények élnek, s fejlett kultúrák virágzanak. Amióta a remény tudományos jelleget öltött, s megfelelő berendezéseink is vannak, szakadatlanul szállnak az üzenetek az ismeretlenbe, hogy hírt vigyenek rólunk. Az ilyesmi persze szerencse dolga is. Lehet, hogy nagyon sokáig kell még várnunk, de az is elképzelhető, hogy egy távoli bolygón már vették és megértették rádióhívásunkat, talán már fogalmazzák is a gondos választ, vagy épp úton van az ujjongó kozmikus üzenet: beszéljetek, testvérek, kik vagytok? Megszoktuk a tudomány meglepetéseit, a technikai csodákat a hétköznapok jármába fogtuk. Az újságok nagybetűs címeiből most is csak néhány órás izgalomra futná, hogy helyet adjon az igazi gondnak: hogyan mutatkozzunk be az ismeretlen rokonoknak, akik nyilván türelmetlenül várakoznak a mennyei telefon másik végén? Jobb híján majd ilyen nagyképű közhellyel kezdjük: Mi vagyunk az emberiség — de bemutatkozásnak ez nem lesz elég. Ha azt akarjuk, hogy valóban megismerjenek bennünket, végig kell kísérnünk őket lakásunkon, s meg kell mutatnunk mindazt, ami az emberi tudás, akarat, és kitartás diadalát, emberségünk értelmét és bizonyítékát jelenti. Mondjuk csak el nyugodtan, hogy kifürkésztük a természet titkait, de képletek és jelképrendszerek arról is vallanak, amit csak felvillanó jelek sejtetnek, ahogy a nem-euklideszi geometria- és az energia-egyenlet is túl van az érzékelhetőn, de ezeknek köszönhetjük, hogy vannak szuperszonikus repülőgépeink, s miután felszabadítottuk az atomenergiát, sikerült olyan bombákat gyártanunk, amelyek több száz kilométeres körzetben az élet nyomát is eltüntetik. Pompás gyógyszereink vannak, fejlett orvostudományunk, s ennek köszönhető, hogy meghosszabbítottuk az átlagos életkort, bár csak azokét, akiket nem pusztítottunk el gyűjtőtáborokban, gázkamrákban, háborúkban. Mit mondhatnánk még, bemutatkozásként, az égi rokonoknak? Hozzá kellene tennünk, hogy nukleáris fegyverek és szuperszonikus repülőgépek fenyegetése között is munkára gondolunk, mely fölemel és megtart bennünket. Igaz, az előttünk élt nemzedékek több évezredes sorát is csak ez a hit éltette, s a lélegzetvételnyi idő, békekötések és hadüzenetek között, mindig elég volt ahhoz, hogy eltemessük halottainkat és eltakarítsuk a romokat. S talán nem is a szelíd, vagy félelmetes gépek jelentik életünkben a csodát, hanem ez a kiirthatatlan hit, mely otthont varázsolt körénk, s a pillanatnyi csendben, melyet nem szaggatott fel a fegyverek lármá ja, verseket írtunk, bíztatásnak a kortársaknak, s üzenetnek az utánunk jövőknek, hogy megőrizzük lelkünk méltóságát. Haszontalan magyarázkodás, félreérthető, gyanús kérkedés helyett talán legjobb lenne majd egy verset küldeni a csillagközi térségekbe, hogy valljon a megújuló reménységről, s jávátegye a baktériumfegyvert, a robbanótölteteket, az atombombát, a halált. Mert mégis ez a legtöbb, amit üzenni tudunk. CSÁNYI LÁSZLÓ Leonardo tankja Évtizedek óta Brazíliában élő, kiváló magyar orvos (egyébként író és nyelvész is, mondhatni: polihisztor), dr. Réti László, a többi között Leonardo da Vinci életének és munkásságának is szakértője. A londoni' Times jelentése szerint Réti dr. a napokban fejezte be a reneszánsz nagy olasz zsenije, nemrég Spanyolországban megtalált könyvtári listájának feldolgozását. E munka nyomán Réti László érdekes, új adatokkal gazdagította a tudományt. Felfedezte például, hogy az a tank, amelyről a mai napig minden nemzedék iskolás gyermekéi úgy tanulták, hogy Leonardo da Vinci .találmánya —, nem Leonardo eredeti ötlete! A Leonardo-könyvtár nemrég megtalált listája 116 címet tartalmaz —. korábban a kutatók csak 76-ról tudtak. A 21. számmal jelzett könyv címe: De re militari. Dr. Réti úgy nyilatkozott, noha ilyen címmel több szerző is írt könyvet, nem lehet kétséges: Leonardo könyvtárának ezt a munkáját az ariminoi Roberto Valturio írta. Kéziratos formában terjedt, 1473-ban nyomtatták ki először, sok évvél azelőtt, hogy Leonardo megtervezte tankját. Réti doktor és más tudósok ebből azt a következtetés! .vonták le, hogy a Leonardo-féle tank nem önálló munka, hanem Valturio tervének másolata. A. Rupert Hall, a londoni műszaki egyetem tudománytörténeti tanára így nyilatkozott: „Leonardo 1500 körül rajzolta le tankját, de most már bizonyos, hogy előzőén ismerte Valturio változatát —, de még az sem az eredeti. Valturio alkalmasint egy másik olasztól, Guido de Vige- vano-tól kölcsönözte a gondolatot. Vigevano harckocsit ábrázoló tervrajza első ízben egy 1335- ös évszámot viselő kéziraton jelent meg”. A professzor hozzáfűzte: valószínűtlen, hogy Vigevano tankját valaha is megépítették. Szerinte, egyébként Leonardo tankja sem működött volna, ha megépítik, mert a nagy művész hibát követett él: úgy tervezte meg a kerekeket hajtó kézi fogantyút, hogy az első kerekek előre, a hátsó kerekek hátra forogtak volna. .Leonardo könyveinek listája egyébként sok érdekes művet tartalmaz, Ovidiustól Ptolemaio- szig, a Bibliától Szent Ágoston vallomásaiig, Arisztotelésztől Ál* bertiig. De csak a könyvjegyzék került elő» — a könyvek nem.' Aa évszázadok során mindössze egyetlen kötetet találtak meg — Olaszországban —, amely Leonardo da Vinci könyvtárából származott. ( barabás) Leonardo da Vinci tank-tervrajza.
