Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

»JÄ. március 7. TOLffA IVfffGTEI fífiPŰJSAC 3 Sömmerda, 1968. február 20. Közérzetünk egy negyedév után Mercsényi Gyula, akit lassan már megillet a „Népúj­ság németországi tudósítója” cím, ismét levéllel jelentke­zett szerkesztőségünknél. Az elmúlt év végén félszáz Tolna megyei fiatallal együtt ö is munkát vállalt a Német De­mokratikus Köztársaságban. Az NDK egyik ipari városá­ban, Sömmerdában kapott munkát, Tolna megyei társaival együtt. Egy negyedév telt el azóta, hogy átlépték az ország­határt. Túl vannak az első nehézségeken, az idegenben el­kerülhetetlenül jelentkező problémákon, — s talán már a legalapvetőbb nyelvi akadályokon is. Mercsényi Gyula a Sömmerdában élő, dolgozó magyar fiatalok munkájáró\ életkörülményeiről, közérzetéről tudósít bennünket. „A vállalat, ahol dolgozunk, igyekszik betartani a ma­gyar és német szerződés pontjait, amit a követség munka­társai kötöttek. Ennek értelmében legkésőbb március 15-ig ..ilnden szakmunkást a szakmájának megfelelő, vagy meg- közelítően azonos munkakörben foglalkoztatnak, A gyár profiljából eredően elsősorban mechanikai szakemberekre, és betanított munkásokra van szükség, ípy némi nehézsé­geik vannak az elektromos szakképzettségű fiatalok meg­felelő elhelyezésével. De panaszra nincs ok: a vezetők olyan nagyfokú segítséget nyújtanak, hogy ezek a szakmunkások is megtalálják a számításukat". Azt írja, sokoldalúak a magyar fiatalok. A legnagyobb ügyességet kívánó betanított munkától kezdve, a leg­kvalifikáltabb munkakörig, mindenütt dolgoznak honfitár­saink. A présműhelyben, a szerelőszalagon, de a laborató­riumban és a tervezési részlegnél is megállják helyüket. A nyelvi nehézségeket úgy ahogy, sikerült leküzdeni, ennyi idő után, a munkában legalábbis nem jelent problémát a nyelv hiányos tudása. Nem hallgatja el azt sem, hogy néhányan hazautaztak közülük. Volt olyan kérés, amelyet a gyár nem tudott tel­jesíteni, de akadt olyan fiatal, aki egészen másképpen kép­zelte el a kinti munkát, s bizonyára meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy Ott is csak munkáért adják a fizetést. A decemberben megalakult KISZ-szervezet nagyon so­kat segít a fiataloknak. Nemcsak a munkában: tanácsokat ad, lehetőséget teremt a szabad idő hasznos, célszerű el­töltésére is. Létrehoztak egy magyar klubot — külön ter­met kaptak erre a célra, a gyár művelődési házában. A klubon belül különböző szakköröket alakítanak ki, ahol mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő szórakozást. Saját zenekaruk is van az ott dolgozó magyar fiataloknak. Igyekszik hozzájárulni a szakszervezet is ahhoz, hogy élményekben gazdagon térhessenek vissza három esztendő múlva. Sokszor szerveznek közös kirándulásokat, és lehe­tőséget biztosítanak arra, hogy kedvező feltételek mellett az NDK-ban tölthessék el a szabadságukat. „Voltunk már a thüringiai Gelbergben szánkózni, síel­ni, februárban pedig közösen Weimárba látogattunk. Meg­ismerkedtünk a város nevezetességeivel — többek között a Schüler-, Goethe-házzal, este pedig q Nemzeti Színházban szórakoztunk”. A levél hangulata, tartalma arról tanúskodik: nem csa­lódtak a magyar fiatalok. (d. konya) BESZÉDES SZAMOK... Foglalkoztatottság a legnépesebb járásban öntevékenységük a gyakorlatot szolgálja. A járás politikai irá­nyításához rendkívül fontos fel­adatnak tett eleget az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága. Kez­deményezésükre a járás vala­mennyi községére, az egész la­kosságra kiterjedő gondos mun kával felmérték a tanácsok a munkaerőhelyzet alakulását. Noha megyénk legnagyobb lér lekszámú járása még napjainkban is mezőgazdasági jellegű, mélyre­ható változások következtek be az ágazati foglalkoztatottságban. Ez a folyamat elsősorban a tsz- mozgalom általánossá válása és a járásban jelentős ktsz-ek meg­alakulása után indult meg. A meggyorsulás és nagyobb növe­kedés a második ötéves terv idő­szakára jellemző. Fokozatosan csökkent a járásban a mezőgaz­daságban, ezzel arányosan növe­kedett az iparban foglalkoztatot­tak száma. akkor is, ha az élet nagy és sorsdöntő jelenségeit vissza lehet vezetni egy könnyű zene néhány üteméig. Viszont az is tény, hogy a férfi nem sóit kai ama emlékezetes ko­ra tavaszi este után, a kívülál­lók számára teljesen váratlanul, irmi kezdett, gyakran elmaradt otthonról, hajnal felé dülöngélt haza, csapzottan, véreres szem­mel. Azt mondja, bántotta, hogy a felesége eihidegült tőle, vigaszt keresett. Bármilyen gyanakodva kell is fogadnunk azt a „vigaszt”, amit az alkohol képes adni, az el- hidegülés—ivás fogalompár meg­jelent, egymást táplálva és erő­sítve, sőt rombolva is, mert egy­szer, hajnalban, hangos és inge­rült szóváltásra is sor került, amit a szomszédok részletesen tanúsítanak. A többi már a bíróság dolga, mely természetesen nem lesz haj­landó tudomást venni egy elfe­lejtett kerlngőről, szigorúbb és jogilag pontosabban körülírható tények alapján mondja ki a vá­lást s állapítja meg a gyerektar- tast. Az asszony pedig — huszon­négy éve® — ott marad a la­kásban. a gyerekkel és a nagy­mamává' Elvált asszony, ennek minden ingerlő és gyanakvást keltő mellókízével, ezerforintos fizetéssel és a gyerektartással, mely nem fogja meghaladni az ötszáz forintot. — Akkor is könnyebb lesz! — mondja keményen. Lehajtja a fejét, ölébe ejtett kezét nézi. Mozdulatlanul őrzi titkát. Valahonnan, nagyon mesz- sziről, cinkos nevetés hangzik: „Próbáld meg! Az ilyennel iga­zán könnyű! Elvált asszony!” A nagymama közben átcsoszog a szomszédba, előbb az időjárásról beszél, a vietnami háborút is meg­említi, míg végre kölcsön meri kérni a húsz forintot, ami kell addig, amíg megkapják a gyerek­tartást. S este bezárul mögöttük az ajtó, egy szobába húzódnak mind a hárman, hogy kevesebbet kelljen fűteni. A gyerek unatkoz­va őgyeleg közöttük, s egyszer csak megkérdezi, hogy hol van az apja. Az óvodában esúfolódtak vele, hogy nincs is apja. Gondo­latban már a gyerekhez lép, s megsimogatja a fejét. De még hátranéz, ahonnan az előbb a gú­nyos nevetés hangzott), amely lassan beleolvad egy régi ke­ringő elfelejtett dallamába. Csak ekkor fordul felém, s így mond­ja, egyszerűen és természetesen, mint aki leszámolt mindennel: — Akkor is könnyebb lesz! A mezőgazdaság: 43 százalék A központi járás 31 <J23 kereső­képes lakosságának 13 százaléka található a mezőgazdaságban. Népességben a különféle szek­szárdi üzemekbe és intézmények­be naponta „ingázó”, lakóhelyük­ről a megyeszékhelyre utazgató 3500 főnyi bejárók tömege kö­veti őket. Meglepően alacsony az építőiparban foglalkoztatottak száma, bár valójában növeli ará­nyukat a kisipari szövetkezetek­ben dolgozó 2200 főnyi tagság egy része is. Beigazolódtak a korábbiak; a férfiaknak tízszerese, közel ötezer azoknak a nőknek a száma járás­ban, akik munkalehetőséget ke­resnek. Valójában azonban kisebb ez a szám, mert a munkaerő-gazs- dálkodás tapasztalatai szerint nem mindegyik veszi komolyan saját jelentkezését, közülük sokan az otthoni munka mellett végezhető bedolgozásra gondolnak. Az igé­nyek összegezésekor kiderül, hogy viszonylag magas azoknak a munkát keresőknek a száma, akik csak abban az esetben hajlandók munkába állni, ha igényeiknek „megfelelő állást” kapnak. Érde­kes jelenség, hogy a nem dolgozó nők túlnyomó többsége nyolc ál­talános, vagy ennél alacsonyabb iskolai végzettségi#:! rendelkezik. Sokan csak íróasztal mellett, vagy valamilyen könnyűipari üzem tiszta munkahelyén tudják elkép­zelni foglalkoztatottságukat. örvendetesen meggyorsult 3 járásban a kisipari szövetkeze­tek fejlődése. A szolgáltatások bővítése mellett az utóbbi évek­ben erőteljesen kifejlődőn az áru­termelés is, mely újabb munka­erőt igényelt és csökkentette a foglalkoztatottsági gondokat. A járás északi részén sokat jelentett a két tolnai üzem profilrendezése, a ktsz-ek fejlesz­tése, a faddi konzerüzem bővü­lése és a faddi dohánybeváltó lét­számfejlesztése. Mindezek jelen tősan hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a térségben nagyjában- egészében megoldottnak tekinthe­tő a foglalkoztatottság. A selyem- fonóban új üzemrész épül, mely 60—80 ember számára jelent új munkaalkalmat. Megkezdődött náluk a hemyóselyem feldolgozá­sa, ebből esernyőket, nyakkendő­ket gyártanak. így újabb 300— 500 főnyi gárda kap munkalehe­tőséget. A Szekszárdi Szabó Ktsz által a múlt évben Tolnán létesí­tett üzemrész fejlesztése újabb 80 leány és asszony foglalkoztatását teszi lehetővé. A két község fej­lesztése le tudja kötni a járás északi községeinek munkaerő-fe­leslegét. Gyengébbek a kilátások a já­rás déli községeiben élő nők szá­mára. Bátaszéken és környékén mintegy ezerre tehető azoknak a munkaképes nőknek a száma, akik megfelelő munkaalkalomra várnak (Bátaszék, Alsónyék, Bá- ta és Alsónána). Számukra nem elegendő a három bátaszék! ktsz fejlődése, de a megyeszékhely várható fejlesztése sem enyhít döntően gondjaikon. Bátaszéki tervek Első helyen szerepel a járási pártbizottság javaslatai között, hogy „Bátaszéken gondoskodni kell egy olyan könnyűipari üzem telepítéséről, amely kis befektetés­sel nagyszámú munkaerőt tud lekötni és foglalkoztatni”. Megállapították a felmérés so­rán, hogy javulás mutatkozik a fiatalok munkába állása és az iparitanuló-képzés terén A nyolc általánost végzett fiatalok kisebb hányada tanul tovább, a többiek ipari tanulónak szerződtek, vagy a mezőgazdaságban vállaltak munkát. Nehézséget okozott a Tolnai Selyemfonó Igényének ki­elégítése, pedig a környező közsé­gekben is kerestek jelentkezőket. Évek óta kevés az ipari tanuló az ács, állványozó, építőgépszere­lő, hegesztő, galvánozó szakmák­ban. E téren jelentkezők híján akadozik az iparitanuló-képzés, így betöltetlenül maradnak helye­ik. A csökkent munkaképességűekkel is foglalkoztak. A felmérés jelen­tős segítséget jelent nyilvántar­tásba vételükhöz és könnyíti az elhelyezésükkel foglalkozó, most alakuló bizottságok munkáját. A meglévő üzemek nem tudják biz­tosítani a 65 csökkent munkaké­pességű nő és férfi foglalkoztatá­sát, mivel egy részük a járás ki­sebb, távolabbi községeiben lakik. A fejlődés jele és a folyamatos fáradozás eredménye, hogy a szekszárdi járás 1600 főnyi kere­sőképes cigány-lakosságából 915 azoknak a száma, akiknek már állandó munkahelyük van. Köl­csönös bizalmatlanságot tapasz­taltak több helyen a munkavál­laló cigányok és munkatársaik között. Vezetőik többsége pedig végzett munkájuk szerint becsü­li a dolgozó cigányokat. A második ötéves terv idősza­kában nagymértékben növeked­tek a munkaalkalmak. E tény is hozzájárult ahhoz, hogy csökkent a járásban az elvándorlás. Meg­kezdődött a lakosság növekedése. Az évenként 120—130 főnyi ter­mészetes szaporodással szemben, két esztendő alatt közel nyolc­százzal gyarapodott az itt élők és boldogulók száma. A vállalkozás hasznos A tapasztalatok összegezése és a jelenségek további elemzése se­gítséget nyújt tanácsainknak és pártszervezeteinknek a minden­napi cselekvéshez. Miközben to­vábbi erőfeszítéseidet tesznek a dolgozni akaró nők munkalehető­ségeinek fokozása érdekében, fontos intelemmel szolgál a ta­pasztalat: tanuljanak a nők, hogy saját magukon könnyítsenek. Alkotmányunk szerint minden- leinek joga van a munkához. Di­vattá vált azonban 30k nőnél, de bizonyos fokig a férfiaknál is a válogatás. Azt már senki nem kötheti ki, hogy képességeit meg­haladó úgynevezett „elit” beosz­tást biztosítsanak neki. A foglalkoztatottság megvizs­gálása az embert, a tervezést, a távlatokat szolgálja. így tudják kijelölni a legsürgősebb teendő­ket. H. E. Három Tolna megyei szövetkezeti elnök az Országos Szövetkezeti Tanácsban Mint a „Figyelő” gazdaságpo­litikai hetilap legutóbbi száma közli, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tudomá­sul vette az Országos Szövetke­zeti Tanács megalakulását. A lap közzéteszi a tanács tagjainak névsorát is. Az Országos Szövet­kezeti Tanács huszonöt tagja kö­zül három Tolna megyei. Bencze Ferenc, a Halászati Termelőszö­vetkezetek Szövetségének, vala­mint a Paksi Vörös Csillag Ha­lászati Tsz elnöke, Hahner József, a bonyhádi Petőfi Tsz elnöke, Biber László, a Tolnai Fémipari Ktsz elnöke. „Vigyétek el az üzenetünk'" Jutalomkiosztás, fogadás a nőtanácson Több mint negyvenen várakoz­tak megiUetődött csendben dél­előtt Szekszárdon, a nőtanács ünnepélyesen feldíszített termé­ben. A baromfitenyésztési verseny jutalomkiosztását összekapcsol­tiák a nőtanácsi aktívák köszön­tésével, fogadási ünnepségével. Takács Mihályné, a nőtanács megyei titkára mondott üdvözlő beszédet, ég először a termel 6- szö vetkezetek közti verseny ok­leveleit, pénzjutalmait adta át. Az első helyezett a tolnai Arany­kalász Tsz nőbrigádja, a máso­dik a tamási Vörös Szikra Tsz-é, a harmadik a bátai November 7. Tsz baromfitenyésztő csoport­ja. A Magyar Nők Országos Ta­nácsa egész érvi gondos szervező és irányító munkáért két járási Utteácfr Séan.~ dómét Tamásiból és Takács Ist- vánnét Szekszárdról. Ezután 41 nőtanácsi aktívát ért kellemes meglepetés: ízléses népművészeti szőttesekkel, hímzésekkel jutal­mazták őket. Tevékenységüket a következő szavakkal köszönte meg Takács Mihályné: „Vigyétek el üzenetünket az egész megye asszonyainak, lányainak. Mikor mi itt összeültünk, őket is kö­szönt j ük .. A nők tanácskozásán hárcon férfi ig megjelent: a Hazafias Népfront részéről Kiss Pál. a MESZÖV-től Kálmán Gyula és Steirtbach Ferenc. Kálmán Gyu­la, a MÉSZÖV elnöke felhasz­nálta az alkalmat, hogy a közel­gő nőnap előtt felköszönitse az egybegyűlteket. A kedves ünnep­ért vé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents