Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

2 TOLNA MEGYEI NÍPfJSAO 1988. március, a 4« Hazaérkezett Lipcséből a magyar kormányküldöttség Eredményén tárgyalások a magyar—NDK ipari együttműködésről Szerdán hazaérkezett a magyar kormányküldöttség, amely Ajtai Miklósnak, a minisztertanács el­nökhelyettesének vezetésével a lipcsei vásár alkalmából járt- a Német Demokratikus Köztársa­ságban. A delegáció a lipcsei vásáron megtekintette a magyar, az NDK és a szovjet pavilont. Járt a Leuna-művekben, ahol a számí­tóközpont működését tanulmá­nyozta. Ezenkívül az NDK több intézményének vezetőivel tanács­koztak a magyar és az NDK üzemek közötti közvetlen kapcso­latok elmélyítéséről. A küldött­ség több tagja már a lipcsei vá­sár megnyitása előtt néhány na­pot az NDK-ban töltött, hogy a kutatások tervezési és szervezési módszereit tanulmányozza. A kormánydelegáció egyik tag­ja. György Gyula kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes a látoga­tást felhasználva, több miniszté­rium vezetőivel tárgyalt az NDK ás Magyarország gépiparának, műszeriparának együttműködésé­ről. Az NDK nehézipari, valamint szerszámgép és járműipari mi­nisztériumával például elvileg megállapodtak egyes mezőgaz­dasági, élelmiszeripari és szer­számgépek gyártásának szakosí­tásáról: az aláírásra későbbi idő­pontban kerül sor. Az NDK elektrotechnikai és elektronikai ügyek minisztériumával ugyan­csak szakosítási kérdésekről foly­tattak fontos tárgyalásokat. Mint György Gyula elmondotta, a tár­gyalások nyomán aláírásra kész az a megállapodás, hogy a pénz­tárgépek két típusának gyártá­sát az NDK-tól 1969-ben a ma­gyar ipar veszi át. Ennek teljes dokumentációját is megkapjuk a Német Demokratikus Köztársa­ságtól. Az aláírásra még az idén sor kerül. (MTI) Rendelet az állatforgalomról, állatvágásról, a hús ós húskészítmények forgalmáról A mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának idén már érvényesülő új rendje szükségessé tette az adatforga­lomra és állatvágásokra vonat­kozó, korábbi jogszabályok felül­vizsgálatát. Ennek eredménye­ként adott ki a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter új rendeletet. Az új rendelet hatálya a szarvasmarha (borjú), sertés, juh, ló, öszvér, szamár, bivaly for­galmára, levágására és az ezek­ből származó hús- és húskészít­mények felhasználására, forgal­mára terjed ki. Alapvető szabály, hogy a fel­sorolt állatokat továbbeladás — kereskedelmi forgalomba hoza­tal — céljából csak azok az ál­lami vállalatok vásárolhatják meg, amelyeknek alapítólevél szerinti feladatköre erre kiter­jed. Az állatforgalom,ba való, új­szerű bekapcsolódásra ad lehető­séget az a rendelkezés, amely szerint a mezőgazdasági nagy­üzemek áruértékesítését végző szervek a mezőgazdasági nagy­üzemek megbízása alapján közre­működhetnek bármely állatfaj állami értékesítésében, a meg­bízók részére tenyészállat-, vagy hízó-alapanyag beszerzésében, végül a juh, bivaly, ló, öszvér, szamár forgalmának lebonyolítá­sában. A termelőszövetkezetek — szarvasmarha és borjú kivé­telével — tagjaik háztáji gazda­ságából származó állatokat is ér­tékesíthetnek, szarvasmarhát és borjút pedig a felvásárló válla­lat részére, értékesítés céljából tagjaiktól ugyancsak vásárolhat­nak. Magánfogyasztásra, levágás céljából sertést, juhot, szamarat bárki vásárolhat. Érvényben ma­rad az az állatforgalmi szabály, mely szerint a tenyésztés és to- vábbtartás céljára történő állat- vásárlás nem esik korlátozás alá. Az a korábban érvényes kötött­ség viszont, hogy az említett cél­ra megvásárolt állatot az új tu­lajdonos csupán a járlatlevéű át­írásától számított 30, illetve 60 nap eltelte után adhatta el, ér­vényét veszítette. A magán húsiparos közfogyasz­tásra a megállapított keret ere­jéig a felvásárló vállalattól be­szerzett, hízott sertést és szarvas- marhát vághatja le. A megálla­pított kereten belül viszont le­vághatja saját hizlalásé sertését, valamint közvetlenül a termelő­től vásárolt juhot, bivalyt, ösz­vért és szamarat. Az étkezést szolgáltató vállalat közfogyasz­tásra levághatja saját hizlalásé sertését és a termelőtől vásárolt juhot. Az állami gazdaság ál­landó ós időszaki dolgozóinat üzemi konyhája számára 'a saját állományába tartozó selejtmar* hát és selejtborjút levághatja. Juhot, továbbá — szarvasmarha és borjú kivételével — egyéb saját hizlalású állatot feldolgozó üzemi tevékenysége keretében is levághat. A termelőszövetkezet tagjai­nak kizárólag üzemi konyhán történő ellátása céljából a közös állományba tartozó selejt- szarvas-marhát és selejtborjút vághatja le. Vásárolt juhot, to­vábbá — marha és borjú ki­vételével — a saját hizlalású és nevelésű egyéb állatféléket a ta­gok (családtagok és alkalmazot­tak) részére szétosztás céljából, valamint feldolgozó üzemi tevé­kenysége keretében vághat le. A termelőszövetkezeti húsfeldolgozó üzemi tevékenységet szabályozó rendelet figyelembevételével a a termelőszövetkezet — marha és borjú kivételével — minden saját hizlalású és nevelésű álla­tot, és vásárolt juhot feldolgoz­hat, hogy üzemj konyháján, vagy vendéglátóipari üzemében (birka- csárda, pecsenyesütő, halászcsár­da, s'tb.) felhasználja, illetve el­árusítóhelyén értékesítse. Magán vendéglátóiparos és pecsenyesütő közfogyasztásra kizárólag juhot' és saját hizlalású sertést vághat le. (MTI) Ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Az országgyűlés mezőgazdasá­gi bizottsága szerdán Bencsik István elnökletével ülést tartott, amelyen az elmúlt évi munka ér­tékelése után megvitatták az idei munkatervet. Az erről szóló elő­terjesztést Kovács István, a bi­zottság titkára ismertette. A vitá­ban felszólalt Barta András, Ír. Bélák Sándor, Bojtor Miklós, dr. Fekszi István, Mateovics József, dr. Mészöly Gyula, dr. Molnár Béla, K. Papp József, Szabó Ist­ván és Varga Sándor országgyű­lési képviselő. Az elfogadott munkaterv szerint az országgyű­lés elé kerülő törvényjavaslatok­kal kapcsolatos előkészítő mun­kán kívül olyan jeléntős témák­kal foglalkoznak majd, mint a műszaki fejlesztés néhány fő té­nyezőjének hatása a mezőgazda­ság fejlődésére, az új mezőgazda­sági szakigazgatás tapasztalatai, a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek munkájában szer­zett tapasztalatok, valamint a víz- gazdálkodás mezőgazdasági prob­lémái. (MTI) Túl a kezdeti nehézségeken (Folytatás az 1. oldalról) nagykereskedelmi — és ebből kö­vetkezően a fogyasztói — árakat is már előre meg lehet állapítani „Arhiány” miatt tehát nem­igen fognak késlekedni az áruk kiszállításával. További nehézségeket okoznak a gyakori árváltozások. Folyama­tosan kapják a boltok, kiskeres­kedelmi vállalatok az árközlése­ket a változásokról és ezek zö­me felfelé tér el a január 1-i induló áraktól. A szállító válla­latok általában igyekeznek ma­gasabb árat elérni a korábbinál és e törekvésüket sok esetben a kereskedelem ellenállásán kívül — ami sok esetben hatástalan, mert nincs más árubeszerzési le­hetőség — semmi sem akadá­lyozza. A szakemberek azonban arra számítanak, hogy a piaci szabályozás másik hatása — ami a kevésbé kelendő cikkek árá­nak mérséklődését idézi elő — fokozatosan kibontakozik a kö­Felháborodús és tétlenség Londonban London (MTI). Az angol kor­mány szerdán felháborodással, de tétlenül reagált a rhodesiai rezsim újabb lázadására, amely- lyel papírrongyot csinált a ki­rálynő kegyelmi leiratából. Wil­son a munkáspárt parlamenti csoportjának ülésén „mélységes megdöbbenésének és felháboro­dásának” adott kifejezést, de óva intett „az elsietett akciótól, vagy elsietett szavaktól”, mivel az ügynek nagy jelentőségű alkot­mányjogi kihatásai lehetnek. Az alsóházban George Thomson, a nemzetközösségi ügyek minisz­tere tett nyilatkozatot, amelyben elítélte a Smith-kormány jog­ellenes eljárását, A királynői sakkfigura be­vonása a játékba olyan húzás volt, amellyel Wilson valamiféle presztízs nyereségre számított. A rhodesiai szélsőséges fajgyűlölő körök viszont felismerték, hogy a kivégzések elhalasztása az an­gol szuverenitás elismerésével lenne egyenlő, ugyanis Erzsébet nem a rhodesiai kormány, ha­nem a brit kormány tanácsára írta alá az okmányt. Egyelőre még nem világos, ho­gyan fog reagálná Anglia az ál­lamfői tekintély durva megsér­tésére. Azt mindenesetre kizárt­nak tartják, hogy Wilson fegy­veresen avatkozzék be a rhode­siai lázadók ellen. Londoni megfigyelők a szerdai kivégzéseket a legfontosabb mér­földkőnek tartják Rhodesia ügyében, a függetlenség egy­oldalú kikiáltása óta. Talán na­pok kérdése, hogy Smithék ki­kiáltják a köztársaságot, és vég­leg elszakadnak a brit koroná­tól. Sok szervezet tiltakozott szerdán Londonban a Smith- rendszer önkénye ellen. A de­mokratikus mozgalmak rámutat­nak, hegy most már minden alap megvan a fegyveres be­avatkozásra. Követelik a vétke­sek (Smith, valamint több rho­desiai állami alkalmazott) vád , alá helyezését, gyilkosság címén, i vetkező hónapokban. Eddig ugyanis túlságosan rövid volt az idő ehhez. A kiskereskedelem él a lehető­séggel, hogy más megyékből, va­lamint a fővárosból is szerezzen be árut, kutatja a helyi árube­szerzés új lehetőségeit. Bővíti ez­által a választékot és sok eset­ben a megyei fiókokhoz képest rövidebb szállítási határidőt tud így elérni, örvendetes, hogy a helyiipar kínálata élénkült, a megyei ktsz-ek és tanácsi üze­mek szinte naponta keresik fel a kiskereskedelmet személyesen, vagy írásbeli ajánlattal. Több területein azonban aka­dályozza a szabadabb mozgást a termelők, vagy a TEK és nagykereskedelmi vállalat me nopolhelyzete. Például az ÜVÉRT Vállalat jó­néhány cikkének árát emelte, a síküveg göngyöleg — Iád® —- árát teljes egészében leszámlázza, azonban nem veszi vissza, hanem az iparral kötött megállapodást, hogy a kiskereskedelem a gyár­ba küldje vissza 20—25 százalék­kal alacsonyabb árért. Mivel mo­nopolhelyzet áll fenn, a kiskeres­kedelem tehetetlen, kénytelen el­fogadni a feltételeket. Eredményesen használják fel az árkockázati alapot a kiskeres­kedelemben. Nemcsak kiárusítá­sokra. az eredeti áron nehezen értékesíthető cikkek leárazására, hanem új kereskedelmi, illetve reklám-,,fogásokra” is. Az alap ugyanis arra is felhasználható, hogy abból számolják el a vevő­nek az áruval együtt adott aján­dékáru értékét (motorkerékpár­hoz bukósisak, gyerekkocsihoz hajag baba stb). A TÜZÉP pél­dául úgy akar kedvében járni a vevőnek, hogy a kislakásépítök- kel szerződést köt építőanyag biztosítására, de saját profilján túlmenően — ha a vevő kívánja — villany- és vízvezeték-szerelmi anyagokat, fürdőszobai berende­zéseket is ad a téglához, cse­réphez. betonáruhoz. Ha a vevő igényli, a nyílászáró szerkezete­ket beüvegezve, sőt mázolva szállítja. A bizottság megállapította, hogy a kereskedelem dolgozói igen ne­héz munkát végeztek az elmúlt két-három hónapban és lényegé­ben eredményesen oldották meg feladataikat. (J) Csányi László: VÁLÓPER ír. Keringő — Az ilyesmi csak a képes­lapok riportereinek egyszerű, akik mindig előregyártott ele­mekkel dolgoznak, mint egyen­jogúság vagy harmadik műszak. A jelentős dolgok észrevétlenül jönnek, legtöbbször csak a meg­hökkentő eredményt látjuk. S valamit még hozzá kell tennem. A nő számára a szerelem, s most nem olcsó kalandokra gon­dolok, mindig élet-halál kérdése, 6 mindent kockáztat vele, nem­csak a kicsit romantikusan hangzó boldogságot, hanem jö­vőjét, társadalmi helyzetét, meg­élhetését. Gondoljon rám: ezer forintos állásom van, hozzá egy gyerek, sőt a nagymama is, — mit csinálhatok? Maga elé néz! gondolkozik, "intha a jövő útjait fürkészné.-i- De nem I» ezt kérdezte, Az érdekli, hogyan kezdődött, hol van a „forrás-vidék”, hogy a maga szavát használjam? Azt hi­szem, tudok rá válaszolni. De, — hogy is mondjam? —, ne neves­sen ki érte. Egy keringővei kezdődött, pontosabban azzal a keringővei, amit jegyességünk évében gyak­ran hallottunk. Többször talál­koztunk egy cukrászdában, ahol volt egy wurlitzer. Amikor har­madszor, vagy negyedszer hang­zott fel, Józsi mosolyogva figyel­meztetett: — Hallod? A keringő. A n-i keringőnk. Egyszerű, jelentéktelen dallam volt, olyan, amit igazán könnyű megjegyezni. Néha, amikor vár­tam rá, ezt dúdoltam, s később is, már a házasságunk alatt. De aztán jött a gyerek, gondok, örö­mök, s a keringőt elfelejtettük. De egyszer, talán fél éve lehet, váratlanul újra hallottam. Ta­vaszi este volt, vacsora u/táni elégedettség. Józsi az állólámpa alatt ült és újságot olvasott. S egyszer csak a rádióban felhang­zott a keringő, könnyedén és kedvesen, hogy valamit vissza­hozzon a múltból. — Figyelj csak! — mondtam neki. A rádió felé fordult, aztán vállat vont. — Egy keringő — mondta tár­gyilagosan. Emlékeztetni szeret­tem volna, de hirtelen arra gon­doltam, hogy már egy ilyen ol­csó emléket is megtagad tőlem. Tovább olvasta az újságot, majd arról kezdett beszélni, hogy mi­lyenek a vasárnapi mérkőzés -k esélyei, s milyen változás vár­ható a bajnoki táblázaton. — Azt hiszem, így kezdődött. — Tűnődve lehajtja a fejét. — De lehet, hogy ez is már csak következménye volt valaminek. Néha úgy érzem, — s ezt mások­nál t5 látom — mintha a férfiak elmaradnának tőlünk. Magatar­tásukban ott van a fellebbezhe- tetlen „férfifölény”, a magasabb képzettség, nagyobb fizetés, igen, ezt nekem is állandóan éreznem kellett. De érdeklődésük egyre jobban beszűkül, a hivatal és a kikapcsolódás kényszerképzetét jelentő futball között mozog. Ná­lunk is így volt. Én olvastam, igyekeztem lépést tartani az iro­dalommal, művészettel, utazni szerettem volna, ő soha. Könyvet is ritkán vett a kezébe. Utazni nem akart, mert neki egy barokk templom nem jelent semmit, az nem „kikapcsolódás”. De önér­zetét azért mindenre rányomta, s minden pillanatban éreztette ve­lem, hogy felettem áll. társadalmi helyzetemet is az ő állása jelöli ki, mert ő adja a pénzt. Hát így történt. j • •• rr r * • • A jovo utjai Mégis, azt kell kérdeznünk, valóban így történt, s mindössze ennyi történt? A keringő, a fut­ballcsapatok esélyeivel súlyosbít­va sem elegendő ahhoz, hogy fel­borítson egy házasságot, s tegyük hozzá, a törvény — tulajdonkép­pen helyesen — mindig több vagy kevesebb, mint egy olcsó, jelentéktelen keringő érve. még

Next

/
Thumbnails
Contents