Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
0)08. március 5. TOLNA MEGYEI NÉPŰJStG 3 csatározás - ellátás Horváth János MÉSZÖV-elnökhelyettes nyilatkozata Tolna megye kiskereskedelmi forgalmának zömét a szövetkezeti boltok bonyolítják le. Felkerestük Horváth Jánost, a MÉSZÖV elnökhelyettesét, alti egyben a kereskedelmi főosztály vezetője is, és választ kértünk tőle néhány ellátással kapcsolatos kérdésre. — Kezdjük a lényegnél! A szövetkezeti boltokban miért jó egyes cikkekből az ellátás, egyesekből pedig miért feltűnően rossz? Villany- és vízvezeték-szerelési cikket, szerszámokat például alig lehet kapni. — Azzal kezdeném, hogy a MÉSZÖV és a szövetkezetek kapcsolata új alapokra került január elsejével: mi nem utasítunk, nem adunk tervszámokat, mint azelőtt, hanem megbízásuk alapján koordináljuk a munkájukat, s ellátjuk minden tekintetben az érdekképviseletüket. Ezt azért bocsátottam előre, mert a válaszhoz ez nagyon is hozzátartozik. Most éppen ebből az érdekképviseleti szerepünkből kiindulva hadakozunk „fölfelé”, hogy javítani tudjunk valamit az úgynevezett szerelvényellátáson. Ezek körébe tartoznak a kérdésben szereplő cikkek is. Az ilyen cikkeket értékesítő vállalatok eddik dotá- !ósak voltak, most ott is előtér- s kerültek a gazdaságossági zempontok. Mivel monopolhelyzetben van. ő diktálja a feltételeket. A kialakult helyzet nagy árvitát eredményezett. Itt van a Baranya—Tolna megyei Vas- és Műszaiki Napvkereskedelmi Vállalat hivatalos közlése, amely szerint az iparvállalatok nem voltaic hajlandók közvetlenül szerződni a vidéki nagykereskedelemmel, hanem csak a Budapesti Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalattal. így a Baranya—Tolna megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat ezzel volt kénytelen szerződést kötni, mert különben nem tud áruhoz jutni. A monopolhelyzetben lévő vállalat lekötötte az iparvállalatok kapacitását, és most csak rajta keresztül lehet áruhoz jutni. Az árrés viszont, amin a kereskedelmi szervek osztozkodhatnak, adott: 16 százalék. A budapesti vállalat ugyan meghatározott időben és tételben kiszolgál kiskereskedelmi szervet is, de ez a magas költségek miatt hátrányos. A kialakult helyzet tehát mindenképpen nekünk, a kiskereskedelemnek rossz. Most vagy elfogadjuk a nagyker által diktált feltételeket, vagy nem kapunk árut. Mi most minden lehetőt megpróbálunk. A helyzetünk mindenesetre súlyos, mert ha elfogadjuk a feltételeket, gazdaságilag rosszul járunk, ha nem fogadjuk el, nem kapunk árut, álékor pedig a lakosság illet bennünket szemrehányással: a vásárlók minket szidnak, mert nem tudják, hogy hol és miért akadt el az áru. — Milyen megoldás várható? — Azt hiszem, hogy ezt jelenleg senki sem tudja megmondani. Az iparhoz nem fordulhatunk, közvetlenül, mert az még a vidéki nagykervállalatokkal sem áll szóba. Az ipar ezekből a cikkekből nem tud eleget gyártani, ezért értékesítési gondja nincs, megválogathatja, hogy kinek adja el. Nyilván úgy értékesíti, ahogyan neki kényelmesebb. Viszont éppen ez okozza ezt az áldatlan állapotot. — Az árrendezés — érthetően — átmeneti ellátási visszaesést okozott. Most mi a helyzet? — Még mindig sok a vajúdás az árak kialakításánál. A leltárak lezajlottak mindenütt, de sok árvita támadt. Ennek még mindig érződik a következménye: nem jön úgv az áru, ahogyan kellene. A cioőnagyker, gvorsan rendezte a árakat, és küldi az árut. Azt szeretnénk, ha más nagvkervál- 1 álatok is rendeznék a még függőben lévő vitákat — az áruellátás javítása érdekében. Azt vártuk. hogv az áru útja a vásárlóig időben is megrövidül, az idő azonban a közbeeső érdekeltégak miatt — úgy vesszük észre. — csak húzódik. Reméljük, hogy ez csak átmeneti helyzet. Érdemes megemlíteni, hogy időközben jött egy csomó pótárváltozás. — Hogyan alakult a földművesszövetkezeti kiskereskedelem közvetlen kapcsolata az ipari üzemekkel? — Körülbelül 40 ipari üzemmel van közvetlen kapcsolatunk. Az árukészletünknek mindössze 2—3 százalékát tudjuk közvetlenül beszerezni az ipartól. Az ipari üzemek mindenképpen nagy szériákra törekszenek, és lehetőleg egy tételben próbálják értékesíteni termékeiket. Nekik ez az érdekük. Elsősorban a helyi iparral tudtunk közvetlen kapcsolatokat teremteni. — Tavaly szó volt arról, hogy jó lenne közös — ktsz és földművesszövetkezeti — üzemet alapítani. Az új gazdasági mechanizmus erre lehetőséget ad. Van már ilyen közös üzem? — Nincs. Megyén belül is, országosan is sokat foglalkoztunk ezzel, de nem megy a gyakorlatban. A ktsz-ektől sok árut veszünk át közvetlenül, de a közös üzem elgondolás eddig nem valósult meg. Talán a jövőben sikerül összehozni ilyen közös vállalkozást. — A földművesszövetkezetek saját maguk is rendelkeznek bizonyos ipari üzemekkel. Ezek mennyiben segítik a helyi ellátást? — Ezek beváltak. Dunaföldvá- ron például ilyen perspektívával bővíti a szövetkezet segítségünkkel a cementüzemet. Kölesden Pedig egy újat alapít. A Sión könnyen a helyszínre szállítható a sóder, a cementárut pedig nagyon keresi a lakosság — fejezte be nyilatkozatát Horváth János. BODA FERENC „SZAKMA IFJÚ MESTERE“ verseny a Bonyhádi Cipőgyárban Fogynak a gyengék Dunaszentgyörgy is kimozdult a holtpontról S ok mindenen keresztülmentek Dunaszent- györgyön a szövetkezeti tagok. Sokáig gyenge volt a közös gazdaság, vezetők jöttek és mentek, a jövedelem általában mindig alacsony szinten maradt. Egy időben azzal próbálkoztak, hogy a duna- szentgyörgyi öreghegy igen jó minőségű borát palackozzák, és ezáltal tegyenek szert nagyobb bevételekre. A terv nem sikerült. Mivel a határ jelentős része homokos és sok föld gyenge táperejű, a hagyományos gazdálkodással nem sokra ment az Ezüstkalász tsz egészen az utóbbi évekig. A két évvel ezelőtt megválasztott vezetői hármasnak mégis sikerült kimozdítania a holtpontról a szövetkezetét, ök maguk ugyan szerényen elhárítják a dicséretet, sőt o.z elismerést is, mondván: az eredmények még nem nagyok, nem lehet dicsekedni. Ha nem is lehet beszélni nagy eredményekről, a fejlődés egészen szembetűnő. A legfőbb mutató, az egy szántóegységre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem lényegesen jobb az előző évinél: 2177 forint, míg akkor 1552 forint volt. A tagok részesedése másfél millió forinttal több az előző évinél. Átlagosan az egy dolgozó tagra jutó részesedés a következőképpen alakult: 1966-ban csak 9837 forint, az elmúlt esztendőben pedig már 14 201 forint. Bár a munkaegység értékét nem szoktuk figyelembe venni (kevésbé jól fejezi ki a részesedést, mint más mutatók), most mégis érdemes megemlíteni Dunaszentgyörgy esetében. Itt ugyanis számon tartják, hogy 28 forintnál többet még sosem fizettek, és most először túllépték a harminc forintot. Korábban sajnos megtörtént, hogy az év közben kiadott előlegek után zárszámadáskor sok embernek nem jutott pénz. Az elmúlt két esztendőben az év végére is maradt osztanivaló. jk z erősödés természetesen /\ nem kizárólag a vezetők érdeme, helytelen volna így beállítani a helyzetet. Tábori László elnök, Dobos István főagronómus és Farkasfalvi János főkönyvelő csak hozzásegítették a duna- szentgyörgyi tsz-tagokat a jobb, eredményesebb közös munka kialakításához. Reálisabban terveztek, sikerült ösztönzővé tenniük a jövedelemelosztást és a távlati tervezéssel megcsillogtatni a szövetkezet jobb jövőjét. Űj sertésszállásokat építenek, fejleszteni akarják a tenyésztői munkát. Egy hatszáz férőhelyes hizlalda áprilisban készül el, de még az idén három fiaztatót is építenek. Nagy eredmény, hogy Budapesten két borkóstolót tudott nyitni az Ezüstkalász tsz. Az idei évre tartalékolt egymillió forint érték nagyrészt bor. Minden szempontból jobb az indulás, mint más esztendőkben. Negyvenhat új tagot vettek fel és időszaki munkás is lesz a szövetkezetben harminc, alák szerződés alapján fognak dolgozni a kertészetben, szükség esetén más növénytermesztési munkában is. Az új tagokkal meg a szerződéses munkásokkal teljesen megszűnik a munlcaerőhiány. A jövő szempontjából rendkívül kedvező, hogy már szakmunkás- tanulókat is felvehetett a szövetkezet. Eddig ilyen eset nem volt, illetve akik tavaly jelentkeztek, visszaléptek. Most hat lány és egy fiú akar szerződést kötni: a lányok kertészeti szakmunkások lesznek, a fiú mezőgazdasági gépszerelő szakmát fog tanulni. A cipőgyár KISZ VB határozata alapján a KISZ-szervezet 1968-ban két szakmában szervez „Szakma Ifjú Mestere” versenyt (felső részikészítő, cipőgyártó). A nagy érdeklődést mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy három nap alatt 56 fiatal jelentkezett a versenyre. A résztvevők szervezésében nagy szerepet vállaltak magukra a KISZ-alapszsrvezetek titkárai, akik előzetesen tájékoztatták a fiatalokat a verseny céljáról. A SZIM-verseny t/eljes megszervezésére ég lebonyolítására a KISZ VB szervező bizottságot hozott létre, A versenyen részt vehet minden harminc éven aluli fiatal szakmunkás és a betanított munkások közül az, aki legalább négyéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A verseny időtartama 6 hónap: március l-től szeptember 1-ig. A verseny értékelésénél három szempontot vesznek figyelembe: a termelőmunkában elért eredményt, a gyakorlati és elméleti vizsgát. *A művezetők egy fél éven keresztül figyelik a versenyre jelentkezett fiatalok munkáját és erről beszámolnak a vizsgabizottságnak. A gyakorlati és elméleti vizsgát augusztusban, a verseny utolsó hónapjában rendezik meg. Ezzel a fiataloknak elég idő jut a felkészülésre. A fiatalok a felkészülési időszakban szakmai konzultációkat is igénybe vehetnek. Örömmel tapasztalható, hogy a vállalat gazdasági vezetői biztosítják a feltételeket a verseny sikeres megszervezéséhez. Szakmánként a vállalat az első három helyezettet jutalmazza: I. hely: 1000 forint, II. hely: 700 forint, III. hely: 500 forint. Ezenkívül az elért eredmények szerint a „Szakma Ifjú Mestere” jelvény I. arany, II. ezüst, III. bronzfokozatát kapják a résztvevők. A KISZ-szervezet a legjobb eredményt elért fiataloknak külön jutalmat ad. Bár a verseny csak március 1- ével vette kezdetét, mát most folynak a találgatások, kik lesznek az esélyesek. A művezetők titokban megemlítenek egy-egy nevet, de túl korai még latolgatni. A nagyszámú jelentkezés azt bizonyítja, hogy a fiatalok komolyan veszik a versenyt. Ez annál is örvendetesebb, mivel a jelentkezettek többsége a cipőgyárban szerzett szakmunkásbizonyítványt. Ambrus Attila Bonyhád A dunántúli versmondók versenye Vasárnap hét dunántúli megye — Baranya. Győr, Somogy. Tolna, Vas, Veszprém és Zala — legjobb hat-hat szövetkezeti sza- valója találkozott Szekszárdon. A versenyt a MESZÖV-ök és a KISZ közösen rendezte. A szavalok valamennyien az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek dolgozói, illetve a keretükben működő irodalmi színpadok, együttesek tagjai voltak, és többségükben természetesen KISZ-tagok. A versenyt a régi megyeháza dísztermében bonyolították le. A verseny résztvevőit Kiráiy Ernő, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára köszöntötte, a jutalmakat pedig Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke adta át a legjobbaknak. A asüri elnöke Páko- litz István. József Attila-díjas költő volt, tagjai pedig Komlós István kaposvári színművész és Kajdí Béla, a Tolna megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának csoportvezetője. Minden szavaló egy kötelező és egy szabadon választott verssel lépett fel. A részvevők közül tizennégyen értek el helyezést. Ezek képviselik Dunántúlt az országos szövetkezeti versenyen, amelyet Kőszegen rendeznek meg. Az első helyet a zsűri Papp Katalinnak ítélte, aki Veszprém megyét képviselte, és Ganay Gábor „A megérkezés” és József Attila „Eszmélet” című versével lépett fel. Tolna megye hat versenyzője közül három került a 14 legjobb közé: Braxmair Mária bátaszéki szavaló 5. Soproni András ugyancsak bátaszéki szavaló 6. helyezést ért el, Horányi György paksi szavaló pedig a 11. helyre került. Tolna megyéből tehát ők hárman vesznek részt a kőszegi országos versenyen. A megyék közül Baranya 4, Tolna 3, Somogy 3, Veszprém 2, és Zala ugyancsak 2. helyezéstért el. Győr és Vas megye szavaiéi közül senki sem került az országos verseny résztvevői közé. A versenyről a következőket mondotta a zsűri elnöke, Pákolitz István: — A színvonal felülmúlta a várakozást. A pályázók zöme olyan színvonalon adta elő a verseit, hogy abbói egyértelműén arra lehetett következtetni: méltán jutott el a dunántúli döntőre, még akkor is, ha innen nem jutott tovább az országosra. Mindössze néhány versenyző volt mélyen a színvonal alatt. A zsűri mindegyik tagja külön-külön osztályozta a versenyzőket. A versenyzők nevét nem tudtuk, minden versenyző számot kapott, így az értékelés titkos volt. Komlós István: — Úgy vélem, hogy a színvonal az országos átlag fölött volt. A versenyt a jó előadókészség, az egyszerű, világos pátoszmen tes, szép beszéd, kifejezésmód jellemezte. A verselők néhol rosszul értelmezték a tartalmat, s ennek következtében a kifejezésmód is rossz volt. Kajdí Béla: — Elégedettek lehetünk az eredménnyel. A versmondók többsége olyan alappal rendelkezik, hogy ha tovább képezi magát, további sikerekre számíthat. Dr. Mészáros István, a SZÖVOSZ szövetkezetpolitikai főosztályának munkatársa: — A dunántúli szavalok versenyének a színvonala magasabb volt, mint az alföldieké. B. F. Magyar kormányküldöttség a lipcsei vásáron A szombat esti ünnepélyes megnyitó után, vasárnap délelőtt először az NDK párt- és kormányvezetői, valamint a külföldi küldöttségek keresték fel a lipcsei vásár kiállítási pavilonjait. A Lipcsében tartózkodó magyar kormányküldöttség dr. Ajtói Miklós miniszterelnök-helyettes vezetésével meglátogatott számos magyar kiállítási helyiséglet. Vasárnap délben Willi Stoph, az NDK minis^tertanócsának elnöke ebédet adott a lipcsei vásáron megjelent külföldi delegációk tiszteletére. Az ebéden részt vett a dr. Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes vezette irata gyár kormányküldöttség is.
