Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
4 TOLNA MÉGYFT VftPGJSAG 1968. március 5; MIKLÓS JÓSKA LOVAI A kisdorogi Miklós Jós■—ü ..........° kának ismét kellemetlenséget okoztak a lovak. Elég volt egy pillanatnyi figyelmetlenség ... Szombaton éjjel az állatorvost kellett kivinnie a külső majorba, egy éllödő üszőhöz. Jóska is bement, segíteni az orvosnak, a gondozóknak. A jól táplált, csupa ideg ló meg olyan, nem szeret éjszaka kint ücsörögni főleg, ha előtte letrappolt jó néhány kilométert. Talán egy óvakodó macska,. vagy elsurranó éjszakai madár ijeszthette meg őket, hogy elvágtassanak a falu felé. A benti éjjeliőr is meglepődött, amikor a drótkerítést kidönive, megjelent a „szellem,fogat” és néhányszor megkerülte a kastélyt... Jóska is megszeppent, hogy lónak, hintának csctk hűlt helyét találta... Hétfőn aztán hallgathatott Jakab Alberttól, az elnöktől. Még szerencséje volt, hogy semmi más nem szenvedett kárt, csupán a kerítés. — Ha legalább levetted volna az istráng öt... Vagy a gyeplőt odakötötted volna valamihez? Mi lett volna, ha nagyobb kárt csinálnak? Vagy valamelyiknek eltörik a lába? Szóval. Jóskándk a fejmosás' alatt igencsak melege tett, de fülét leginkább az utolsó -mondat ütötte meg. Még csak ez hiányzott volna? El tudott volna viselni bármit, de ezt az egyet már nem. Hogyan állhatott volna az elnök, a többiek szeme elé, ha legféltettebb kincsének baja történik? Még hogy ővele történt volna meg, akinél minden szenvedély a lónál kezdődik és a lóval végződik. A lóval, amelyért már any- nyit hallgatott... Más, hasonló k0™- fMal~ _ ember érdeklődésé a gépek felé irányul, minden vágya, törekvése az, hogy. traktorra üljön. Jó néhány kisdorogi fiatalembert a szövetkezetben egyre-másra szaporodó gépek vittek vissza közelebbi-távolabbi munkahelyekről. Miklós Jsóka „odakötötte?’ magát a lóhoz. Pedig jó néhányszor a zsebéből vette ki a pénzt a. lószeretet. így beszél erről: — Jó néhány munlcaegysé- gem ráment már... Nem mondom, hogy nincs elég etet- nivaló. De én azon voltam mindig. hogy a szövetkezetben az én lovaim Legyenek a legjobbak, a legszebbek. Hogy mit csinál ezért az ember? Szerez egy kis pótabrakot... Persze, az Albert bácsiék er~ re mindig rájöttek, és ilyenkor mindig „ugrott” öt munkaegység, tíz munkaegység. Ami azt illeti, tényleg, igazuk van, mert ilyenkor azt mondják; mi lenne, ha a. többi jószággondozó is ezt csinálná? Dehát a más jószág egyre több lesz, a ló meg egyre kevesebb. Mit mondhatok erre? Ha elmegyek Tevelre, vagy valamelyik másik községbe, mindenki ismerje meg: ezek a kisdorogi téesz lovai. — És tudja, mit csinált végül az Albert bácsi? Megtett parádés kocsisnak. Azt mondta; így jobban szem előtt leszek. Különös eset, Miklós Jós- ......ni i—— ka mostam b eosztásába büntetésből, de egyszersmind jutalomból is került. Büntetésből a többrendbeli „pótabrakért”, jutalomból a lószeretetért. Mert valóban, meg kell hagyni, igazi gazdája a rábízott lovaknak. Bár, nem, tudom, mi lenne, ha a traktorosok is üzemanyagot, alkatrészt úgy „szereznének?’, csak azért, hogy az ő gépük különb, jobb legyen, mint a másiké? Az elnök: — A fegyelmet minden eszközzel tneg kell tartani. Ez alól még a fogatosok sem kivételek. Arra akarjuk rákényszeríteni őket, hogy számoljanak: megér-e öt-tíz munkaegységet, hogy néhány marékkai több abrakot adnak a jószágnak? A munkaegység értéke majdnem ötven forint. Miklós Jóska még ezt az anyagi áldozatot sem sajnálta kedvenceitől.- BI. \aci&szkéssei az övben A Cseh-erdőben, Tachov körzetében Frantisek Änderte erdész egyedülálló módon vadászik a vaddisznókra: vadászkéssel, egyetlen lövés nélkül. A küzdelem izgalmas módját kutyája, Klip terrier miatt választotta, amely megtámadja a vadat, fogával megragadja és tartja; ez pedig lehetetlenné teszi á lőfegyver alkalmazását. Anderle erdész módszerére nincs példa Európában. * Az ember Tachov közelében, erdőkerületének nem egyszer áthatolhatatlan sűrűjében találkozhat vele. Erről a vaddisznók is mesélhetnének, néhányszor már összeütköztek, és mindenkor póruljártak. A vaddisznót aztán elszállították, az erdész pedig ment tovább, ahogy jött: zsebrevágott kézzel, vadászkéssel az övében, pörge kalapban, lábánál terrierjével. A mai erdésznél legalább egy puskát tételeznénk fel, Frantisek Anderle azonban nem visel ilyesmit. Itt csak Klip van, a vadászkutya, a vadászkés, és ő. Szemben vele egy nagyra nőtt vaddisznó, és semmi más. Klip lelkén szárad Tulajdonképpen minden Klip lelkén szárad. ■ Nemes vadászkutya: terrier, egyik bácsikája állítólag az etióp császárig jutott. És Klip Frantisek An dériéhez. * A terrierrel finoman kell bánni:' különlegesen értelmes vadászkutya. Nincs még egy kutyafajta, amely saját fenyegetettségének érzését annyira el tudná fojtani, mint ő. még akkor is, ha erre már ráfizetett. Határtalan vakmerőségükkel és keménységükkel tűnnek ki, ugyanakkor rendkívül barátkozó természetűek és különösen a gyermekeket szeretik. Persze, mindenki nem képes a nevelésükre, nem megfelelő nevelés esetén vaddá válnak. , A laikusok általában azt hiszik, hogy a terrier odaviszi a vadásznak a zsákmányt. Ez tévedés. A terrier ráveti magát a felbukkanó vaddisznóra, és megkezdődik az öldöklő küzdelem. Arra törekszik, hogy átharapja az állat nyakát. Ha ez sikerül, szükség eseFrantisek Anderle és terrier kutyája. Klip (Fotó: Zitzana Humpálova — Pragopress) tén akár fél óráig sem ereszti el, nem törődve azzal, ami körülötte történik. Ne feledjük el, a kutya mintegy 20, a vaddisznó több mint 100 kiló súlyú. Ezzel megakadályozza a vadászt a lövésben. Ezért nem találunk Frantisek Anderlénél sem puskát, sem egyéb lőfegyvert. Nem teszi kockára legjobb segítője életét! Küzdelem életre-halálra A harc rendszerint a bozótban folyik. A vadásznak nincs más fegyvere, mint a vadászkés, az ügyessége és az ereje. Az állatot a terrier hajtja fel, követi és foglyul ejti. Arra törekszik, hogy a vadat felborítsa, megállítsa & mint tapasztalt harcos, arra vigyáz. nehogy a vaddisznó egy fatörzshöz szorítsa, mert ez a végét jelentené. A küzdelem közben a vadász előreoson, ráveti magát a vadra és vadászkésével villámgyorsan halálosat döf a bordák közé. Ez tulajdonképpen kíméletes halál. A vaddisznónak kijár ez. Még akkor is, ha egyesek azt vitatják: mert a vaddisznó féktelen vad, telve harci kedvvel, de nem alattomos. Frantisek Anderle eddig 24 vaddisznót ejtett el ilyen módon. Ivan Ded ok Fordította: Gáti István Troppauer diadalmasan kiáltott: — Egy szál sem! Ott ült egy domb alján a Szahara közepén és nem volt nála más fegyver, csak a szájharmonikája.;. A hadnagy visszament. Kimérte, hogy a homokdombtól. ahol Galamb ült, hány lépés a táborig és vissza. Félóra idő kellett ehhez futólépésben. Tehát Galamb tisztázva volt. ■— Gyanakszol valakire? — kérdezte a hadnagy Troppauert. — Valamelyik ingyent lehetett. Egy művésznek sok irigye van. A tettes nem került elő. Galamb gondolkozott, hogy jelentsen-e valamit a kísértettől. Ez mégiscsak furcsa, hogy egy kísértet jár a nyo— 103 — mában, azután az ő pusikájával megsebesítenek valakit... Mi a csudát akarnak tőle? ... Lehetséges, hogy az a szép, szomorú rejtély volt a merénylő?... De mit vétett az ügyben Troppauer? Ottmaradt Troppauer mellett, s a költő verseit olvasta fel, amit a beteg behunyt szemmel hallgatott. — Bocsánat Galamb ... A gróf úr jelent meg. Dallamos, finom hangja csupa tapintat és előzékenység volt. — Kedves Troppauer — mondta a betegnek. — Nagyon szűk a cipőd. Állandóan sántítok. Kérlek, cseréljük vissza... A költő cipőt cseréit a gróf úrral. Galamb kíváncsian tudakolta a furcsa eset okát. •— Még Oranban. mielőtt elindultunk — magyarázta Troppauer —, este megkért a gróf, hogy cseréljünk bakancsot, mert én úgyis bemegyek a városba, tehát ki kell tisztítanom, ő meg szeretne lefeküdni, de tele van vörös latyakkal a cipője, és bíbelődni kéne vele. Tudod, milyen a költő? Elcseréltem vele a cipőt, és reggel már meneteltünk... ügy látszik, szűk neki a cipőm... Azt olvasd, amelyikben a szerelmet egy ay&ó almához hasonlítom, amikor lehullik... Galamb azt olvasta, és a költő lehunyt szemmel élvezte«.. legközelebbi útszakasz: a Äurzufc oázisig tíz pihenővel és négy táborozással. La touret őrmester felderíti az utat Mindenki jól tudja, hogy ez a felesleges járőrszolgálat büntetés. Nem minden káröröm nélkül nézték m katonái;, amint sorakozó előtt fél árával nekivág a sivatagnál;. De hiába várták, hogy a vén katona fáradt lesz vagy komor. Sebhelyes arcán semmiféle érzelem nem látszott. Lepörkölt, fehér hiúzbajitsza-m» éppolyan harciasán és zordan meredt a légionáriusokra, és éppúgy felfedezett minden kis hanyagságot, szabálytalanságot, mint azelőtt. Még az éjszaka sötétjében indult el a nyolc ember, közöttük Galamb, Latouret őrmester mögött. Iljics került melléje. Iljice. vagy ahogy a légióban hívták: Kölyök, kissé szaporán lélegzett. ami az első komoly jele a kimerülésnek. Ilyenkor már a tüdő erei tágulnak... — Átkozott egy út... — mondta sípoló hangon. — Csak tudnám, meddig még, hiszen a Szahara errefelé már ismeretlen. — Fenét — nyugtatta meg Galamb. — Mur- zuk oázis még nagy gócpont a marokkói és az algériai karavánutak találkozásánál. -3 Kölyök bánatosan csóválta a fejét. — Én többet tudok egy átlagos katonánál. Murzuk oázis az utolsó pontja a civilizációnak. Innen az egyenlítőig csak egy-két tudós jutott el még eddig. Fontos lett volna mindig ez a rész, mert ha Murzukon át a Niger vidékéig eljutunk, akikor Angol Guineáig építenének vasutat. Ezért az útért járt erre Hornemann, Barth és legelőször Suetonius Paulinus, de ottvesztek. A Niger vidékén még egy hatalmas, ismeretlen földdarab van, amely vitathatatlanul azé lesz, aki hamarább eléri. — Mondd, Kölyök, hol tanulsz te ennyi feleslegeset ilyen utazókról, akik mindenbe beleütik az orrukat... Tisztára képtelenség a te korodban ennyi hiábavalósággal bíbelődni... Majd Murzukban megállunk és kész... • Tévedsz. Murzukban szpähi és szenegáli helyőrség van. — 105 —
