Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-29 / 75. szám
á. TOT WA MFCYET VEPÜ.TfUO 19C8. március 29. Vasúti minikrimik A rendőrség tapasztalatai és tanácsai az utazóknak Cseng a telefon. Jelentik, hogy a Nagykőrösi úti zsibpiacon elfogtak két .embert, ruhaneműket árultak. Az egyiknél egy, a Keleti-pályaudvarra szóló peronjegyet találtak. Az őrnagy egy másik készüléken azonnal utasítást ad. nézzetek körül a Keletiben, bejelentették-e a megtalált ruhaneműk eltűnését. EGY TRÜKK... A Nyugati-pályaudvar egyik öreg lépcsőfeljárójában tábla: „RENDŐRŐRS”. Itt működik a Budapesti Rendőrfőkapitányság bűnüldözési osztályának pályaudvari alosztálya, amelynek hatásköre kiterjed az összes fővárosi pályaudvarokra és az ország területén mozgó valamennyi vasúti szerelvényre. Az egyik irodahelyiségben telexgép kattog; percek alatt le tudnak adni körözést bárhova az országban. Az aloszály vezetője, Poroszlay János , őrnágytói sok érdekes történetet hallottunk, amelyek a pályaudvarok nemkívánt látogatóiról szólnak. Egyik legemlékezetesebb esete egy csomagtolvajhoz fűződik, akit hat hétig üldöztek, míg rendőrkézre került. — Trükkel dolgozott — mondja az őrnagy, — olyan fogást használt, amit nem árt, ha megismernek az utazók. Áldozatait fiatalemberek közül választotta ki. Felszállt egy indulás előtt álló vonatra, keresett egy olyan fülkét, ahol csak egy fiatal fiú tartózkodott, leült, aztán panaszkodni kezdett, hogy beteg, fáj a lába, nehezen mozog. Utitársa ezek után természetesen teljesítette kérését, leszaladt egy csomag' cigarettáért. Mire0 visszajött: már kereshette a csomágjaif. Ez a tolvaj, három pályaudvaron tevékenykedett'. A rendőrség aztán igénybe vette egyik áldozatának segítségét: két délután sétálgattak a pályaudvaron, míg a fiú végre felismerte a „szegény beteget . KÖRÖZNEK EGY „ÁLNYOMOZÓT” Lefüleltek egy tolvajt. Feltűnt ugyanis, hogy rengeteg sapkát és kesztyűt árul. Nos. ez a fiatalember nem gondolkodott éppen bután. Az volt a módszere, hogy végigsétált az álló vonatokon, s nem vitt él mást, csak bőrkesztyűt, kucsmát, vagy sálat. Számítása bevált: ilyen kis dolgok miatt senki sem tesz feljelentést, — gondolta —, s valójában, a csaknem száz károsult közül egy sem kereste meg a rendőrséget Ebből az ügyből is fontos tanulság vonható le: igaz, hogy egy kesztyű elvesztése nem érinti érzékenyen a károsultat, a rendőrség azért kéri minden esetben a károk bejelentését, mert ezzel esetleg bűnözési-sorozatot, vagy éppen egy veszélyesebb ügyet lehet megelőzni, leleplezni. Most köröznek például egy férfit, aki úgy követi el bűncselekményeit — elsősorban — pályaudvarokon, hogy nyomozótisztként mutatkozik be. A rendőrség eddig öt „kalandjáról” tud, már tisztázni sikerült személyazonosságát, de ha a károsultak előbb jelentkeznek, akkor nemcsak hogy a rendőrségnek könnyebb a dolga, megelőzhettek volna vele további bűncselekményeket is. VONATRABLÁS NINCS! — Ez nagyon fontos dolog, mi nagy súlyt helyezünk a megelőzésre. — Jelenti ki Poroszlay őrnagy. Ezért fordulunk hozzá a következő kérdéssel: — Mivel a főváros pályaudvarain sok százezer ember fordul meg, így közügyről van szó; mit tanácsol a rendőrség az utasoknak a pályaudvari, vasúti bűn- cselekmények megelőzéséért. — Az elmesélt ügyekből is levonható a tanulság — hangzik a válasz, — a pályaudvari bűnözők elsősorban az utasok hiszékenységét, nemtörődömségét használják ki. A mi tapasztalatunk az, hogy . mozgó vonaton f itkán történnek lopások, így a pályaudvaron és az álló szerelvényeken van , szükség óvatosságra. , Ezért azt kérjük mindenkitől: vigyázzon a csomagjaira, értéktárgyaira Csöngő telefon szakítja félbe beszélgetésünket. A Keleti-pályaudvar kér részletesebb leírást az „Ecserin” talált holmikról. — Ilyen a mi munkánk — mondja búcsúzóul az őrnagy. — Szerencsére látványos ügyek, mint például vonatrablás nem történik nálunk. Minikrimik ezek, amelyek nem kerülnek az újságok címoldalára, de mi mindent megteszünk, hogy ezek száma is a minimálisra csökkenjen. B. B. L alásziskola Fiirdoszobaláhrácsból angolnavarsa (Tudósítónktól.) A haltenyész- ■Sés fontos feltételei; a tenyész- ki választás, a kihelyezett ivadék égésZségi állapota, a körülményeknek megfelelő kihelyezés és az üzemszervezés. 23 termelőszövetkezeti halász — köztük 14 Tolna megyei — hallgatja nagy érdeklődéssel Misota József előadását a pécsváradi szakmunkás- képző iskolában Tolna—Baranya megye közös szervezésében rendezett tógazdasági munkás tanfolyamon. A hallgatók szorgalmasan jegyzetelnek, az előadó szemléletesen, érthetően, lelkesen magyaráz. Több mint negyvenéves szakmai gyakorlata — ebből egy évtizedet a balatoni halászat fő- agronómusaként dolgozott — a halak, halászok szeretete hozta a tanári katedrára, előadóként a ma már nyugdíjas kiváló szakembert. De a többi előadó is a szakma alapos ismerője, országosan is elismert szakember. A két megyében először került sor a halászok szervezett szakmai képzésére. A szakma gyakorlati fogásait üzemi közös gyakorlatokon sajátítják el, vagy egészítik ki a hallgatók. Az elméleti-'óna meghallgatása után gyakorlatra kísértük el Pócza István halászati felügyelővel a többségükben már ■nem fiatal tanulókat. A legidősebbtől. Szabó Istvántól, a Baranya megyei bissei Tenkesalja Tsz 59 éves halászától érdeklődünk: Hány éve halász már Pista bácsi? — Amióta az eszemet tudom. ■Fiatal suttyó koromban kezdtem a szakmát a gyakorlatban tanulni a hortobágyi halgazdaságnál. Kisebb megszakításokkal ezt csináltam egész életemben. Szeretem ezt a munkát. A halászújságot rendszeresen olvasom, abban sok új dolgot lehet találni, és én nem félek az újtól, szívesen alkalmazom is. Hogy idős koromban mégis eljöttem a tanfolyamra? Hát mit lehessen tudni, száz évig is élhetek! — Különösen a biológiai dolgok nem voltak világosak előttem, tudtam én, hogy mit, hogyan kell csinálni, de némelykor azt nem értettem miért? Tanulni mindig érdemes. Ha jövőre beindul a szakmunkásképzés, arra is szívesen eljönnék! Lukácsa Gyula, az izményi Gábor Áron Termelőszövetkezettől jött. ö a tanfolyam bizalmija. Kezdő. Még hivatásszerűen nem foglalkozott a halászattal. Fiatal ember, élénk, érdeklődő. A tanfolyamról kérünk tőle véleményt. — A tanfolyamot, úgy érzem, én, a kezdő tudom leginkább értékelni. Otthon még tapasztalt szakember mellett sem tudtam volna hosszú idő alatt sem megtanulni mindazt, amit itt eddig is .sikerült. Pedig még a húsvét utáni vizsgáig bőven van tanulni- valő. Amit és ahogyan az előadók mondanak, az én számomra is érthető, megfogható. Szerintem a tanfolyamon a gyakorlat kicsit több is lehetne! Otthon nagy feladat vár rám. Az eddigi 30 holdas tófelület mellé — amelyre nem volt képzett szakember — még ötven hold létesül. Tavaly jól sikerült a halastavi kacsa- tlartás, az idén azt is kiszélesítjük és gondozásukra ugyancsak szakmunkást állítunk be. Kettőnk Á világ leghosszabb mesterséges víziútja ' A világ leghosszabb mesterséges víziútja, a Karakumi csatorna építését 1954-ben kezdték meg és a szovjethatalom születésének 50. évfordulóján már 837 km-nél . tartottak. Az építők a hatalmas csatorna második szakaszának munkálatait is befejezték, s ennék segítségével további 180 000 hold sivatag válik Öntozhetővé. A harmadik szakaszt ez év novemberében adják át. Ezzel a csatorna újabb 44 km-rel kerül közelebb végcéljához, a Kaspi-tengerhez. A munka során további 218 millió köbméter földet kell megmozgatni és csaknem fél millió köbméter betont, vasbetont, valamint 1600 km hosszú csővezetéket kell beépíteni. A csatorna az Amu- Darjából indult és most érte el Turkménia fővárosát, Ashabadot. Teljes hosszúsága eléri majd az 1300 km-t. A Kaspi-tengerrel való kapcsolata révén a csatornán mind a keleti-tengeri, mind a Szovjetunió északi vizeiről érkező hajók is eljuthatnak a középszaktudása remélhetőleg újabb és jobb eredményeket hoz. Közben folyik a gyakorlat a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet tolnai haltenyésztő telepén. A telep vezetőjének, Sárfi Ede agrármérnöknek irányításával több csoportban tanulják, gyakorolják a mai foglalkozás anyagát: a hálókötést, a foltozást, az összeállítást, a dobóhálókezelést. Megismerkednek a telep munkájával, eredményeivel, újdonságaival, kísérleteivel. Erről Sárfi Ede így nyilatkozik: — Már másodízben vannak itt a halászkollégák gyakorlaton és még egy alkalommal jönnek el. Szívesen adjuk át tapasztalatainkat, tudásunkat és ismertetjük meg újdonságainkat velük, mivel azokat a gyakorlatban, a termelésben tudják hasznosítani. A gyakorlatok során az elméiét és a gyakorlat összefüggéseivel, a jobb módszerek alkalmazásával az új keresésére is próbáljuk szoktatni őket. Mi is ezt tesszük. Példa erre az amgolnafogó varsa készítésére irányuló kísérlet. Az elképzelések megvalósulása során újabb és újabb ötletek születtek, míg végül a mindenki által ismert fürdőszoba-lábrács felhasználásával tökéletes varsát sikerült konstruálni. Ezzel a népgazdaság számára 45 000 dollárt takarítunk meg. Várda Ambrus, a kalaznói Petőfi Tsz-ben öt éve, Kovács Gyula a naki Dózsa Tsz-ben 6 éve dolgozik, mint halász, szakképzettség nélkül. Eredményeik eddig sem voltak rosszak. Nakon 850 kilogramm volt a holdanként! halhúshozam. Mindkettőjük véleménye, de az egész tanfolyam véleménye az, hogy ez évben a tanult elméleti és gyakorlati anyag felhasználásával tovább tudják fokozni a termelést. A tanfolyam hétköznapjai tovább peregnek. A hallgatók még Dinnyésre látogatnak ed az ottani keltető és szaporító telepre, majd Balatonszamesen a nyütvizj halászatot tanulmányozok és gyakorolják. A rovidebb gyakorlatokat a pécsváradi Domlbai tónál végzik. Felkészülésükkel a Tolna megyei haltermelés fokozását segítik elő, ami a megye állandó és kielégítő halellátásában kell, hogy jelentkezzen. Minden halászlét szerető ember nevében, felkészülésükhöz, vizsgájukhoz és munkájukhoz sok sikert kívánunk! Ezen a tengernyi népfelen földdarabon' valahol van egy apró helyőrség, mint a gombostű a szalmakazalban; ha nem bukkannak rá hamarosan, akkor végük. Hajnalodott. A szétterülő nap fényénél a látóhatár legtávolabbi széléig az őrjítően egyforma, izzó 'sárga dombhullámok végtelenje fogta körül őket. — De hát... Meddig megyünk még? — lihegte Gardone, jóformán alig tartva magát a nyeregben. Finley a fogát szívta. . — Azt hiszem, eltévedtünk... Ezt •megértette a kapitány. A rémülettől szinte leszédült a lóród. Eltévedtek a Szaharában? — Eh hien!... Sergent!... kiáltotta egy res- 166 — kedt hang durván Latouret-re. — Minek menjünk? A mindenségit neki! Legalább dögöljünk meg békességben, hagyják lefeküdni az embert, vagy leülni... — Majd rádsózok még egy golyószórót! Ostoba újonc. Estére megérkezünk... — Jól tudja, hogy eltévedtünk! Mondják meg becsületesen! Maga se hiszi, amit mond. Az őrmester szitkozódva továbbment. A déli hőségben nagy pihenőt tartottak. Este már nem akartak tovább menni. Finley és' Bruce hadnagy az altisztekkel és a töredék engedelmeskedő' csapattal félkaréjba fejlődtek, gépfegyvereket szegettek a századra. Finley pisztoly- lyal a kezében járt közöttük, ordított sorban mindegyikkel... Foköli volt. A tisztek maguk is érezték, hogy ez nem lázadás, ez az idegek csődje. A züllött karaván még egyszer megindult. Többször nem fog. Ez bizonyos volt. Sem gépfegyverrel, sem ágyúval ezt a csapatot lábra állítani már nem lehet, ha még egyszer megáll. A csüggedás mindig újra és újra lábra kapott, pedig még csak alkony volt, és a távoli ég aljáig nem látszott más, csak a Szahara. Ekkor valahol a sorok között zizegni kezdett valami. Egy szájharmonika! Egyre vidámabban, egyre játékosabban szü- remlették elő a hangok, és a hülye Kréta, aki az elmebetegek közismert szívósságával jóformán szótlanul, de vigyorogva jött Orantól, váratlanul nagyot rikkantott. Ettől elnevették magukat néhányan. Az agya- lágyult felpiszkálva a tetszéstől, artikulátlanul énekelni kezdett a harmonika hangjára. Bolond katonanóta arról, hogy „Szavamra, a zsák mindig a háton, csak menni, menni és sohasem ölelni”. — 167 — Először csak röhögnek, de azután a teherautó kormánya mellett az egyik sofőr rákezd énekelni... Ki tudna egy szájharmonikának ellenállni? Mire a rőt és ibolyaszínre puffadt napot elnyelik a távoli dombhullámok, az egész század énekel, bolondul — a halálba menők utolsó, hányaveti energiájával. Egy szájharmonika mózesi pálcájára melódia buggyant a kimerült lelkek dermedt sziklájából. Később Galamb egy körömpiszkálóval hangszerelte a zenekart, mert a Szahara kissé árt ennek a kényes instrumentumnak. Finley tudta, hogy mit jelent ez a hármon i- kázás most. Talán az életüket. Odament Galambhoz, és megveregette a hátát. — Jó volt a harmonikázás! — Pedig nem is vagyok igazán formában. Szeriőtt: jobban játszom. — És máris rázendített a légió szerelmi dalára: „A szerelem megbolondít.. .* ...És mentek... Ejfél felé egyszer csak, feleletül, ki tudja a hányadik rakétára, hosszú kék fénykígyó kúszott fel távol, a sötét mennybolt közepéig... Azután még egy... Harsogó örömüvöltésbe tört ki a század. Az emberek ujjongva ölelgették egymást sapkáikat a levegőbe dobálták. Egymás után lőttek a világító pisztollyal és mindegyikre érkezett a távolból egy kék fénykígyó, feleletül... Aut-Taurirt adja a jelzést! Messze voltak még az erődtől. Eddig nem tévesztették el az irányt. Az út volt ilyen lehetetlenül hosszú. Mikor Finley hadnagy ismét odaért a sor mentén Galambhoz, a katona kilépett eléje vigyázzállásba: — Nos? — kérdezte Finley. — Jó katona vagy! Kérhetsz valamit. — 168 —
