Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-20 / 67. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1968. március 30; Harcok Rhodesiában A Rhodesiába behatoló szabadságharcos egy­ségeknek Zambia fővárosában. Lusakában köz­zétett jelentése szerint harcok folynak a Salis- burybe vezető főút mentén, Makuti helység mellett, mely 290 kilométerre fekszik Rhodesia fővárosától. E jelentések szerint a szabadság- harcosok hét rhodesiai fehér katonát öltek meg és hármat megsebesítettek. A szabadságharco­sok vesztesége három halott. A harcok tovább folynak. A Salisburyben kiadott hadijelentés arról számol be, hogy a fehértelepes kormány harci repülőgépeket is bevetett a szabadság­harcosok ellen. A kormányjelentés azt állítja, hogy 11 szabadságharcost öltek meg. Az UPI jelentése szerint Nagy-Britannia ENSZ-kép viselője nem hajlandó elfogadni az afrikai országok követelését, hogy fegyveres, vagy gazdasági háborút viseljen a rhodesiai szak ad á r kormány ellen. Elwyn Jones, . Nagy-Britannia főügyésze egy országgyűlési képviselő kérdésére válaszolva kijelentette, hogy az angol törvények értelmé­ben Ian Smith, a rhodesiai miniszterelnök gyil­kosság vádjával perbevonható a legutóbbi rho­desiai kivégzések miatt. Heves harcok a dél-vietnami frontokon Az NSZK bűnrészessége Hétfőn újabb heves harc zaj­lott le Dong Ha, az amerikai ha­di tengerészet fontos utánpótlási támaszpontja körül, közvetlenül a demilitarizált övezettől délre. A tengerészgyalogosak és a sza­badságharcosok összecsapása utón hétfőn reggel kezdődött, majd az amerikai taktikai légierő és a fegyveres helikopterek közbelé­pése után négy óra múlva véget ért. A felszabadító hadsereg tü­zérsége hétfőn is lőtte a Khe Sanh-i támaszpontot- B—52-es amerikai óriásbombázók több be­vetésben támadták a szabadság- harcosok feltételezett állásait Khe Sanh körül. Az ameri ka; re­pülőgépek légitevékenységét Észak-Vietnam felett továbbra is korlátozza a rossz időjárás. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériumának egy szóvivője kormányának ne­vében elítélte Nyugat-Németor- szág bűnrészességét az amerikai­ak agressziós háborújában. A nyi­latkozat a többi között rámutat, Hirdetmény A Magyar Népköztársaság Elnöki zott a ktilíöldl állampolgárok és jogi Tanácsának 1967. évi 37. számú tör- személyek tulaj danában levő részvé- vényerejű rendelete szerint a Ma- nyekre, és ezek érvényben maradtak, gyár Nemzeti Bank aranykoronára ha tulajdonosaik eleget tettek egy szóló részvényeit forintra móló rész- 1948-ban kiadott kormányrendeletnek, vényekre keli kicserélni. vagyis a Pénzintézeti Központnál vagy , . valamelyik magyar külképviseletnél A csere végrehajtása céljából a bemutatták részvényeiket, és azok részvények tulajdonosai részvényeiket Miföldi tulajdonjogát az- említett a banknál letétbe helyezni kötelesek, szervek a részvényeken igazolták. A A határidőn belül letétbe nem he- forint névértékre vonatkozó csere lyezett részvények — az említett tvr. lehetősége tehát az Így megjelölt szerint — érvényüket vészük. Ezek. (igaZoit), külföldi tulajdonban levő, alapján többé sem kicserélésre irá- érvényes részvényekre vonatkozik, nyúló, sem bármiféle egyéb igényt Ezeket kell a cserére vonatkozó jo- támasztani nem lehet, gok érvényesítése érdekében letétbe A törvényerejű rendeletben, foglalt helyezni. A Magyar Nemzeti Bank felhatalmazás alapján a bank 1968. részvényeinek ezek a külföldi tulaj­gybí^ T^ietétbT* (Syt^^hiSír- <K«ban levő részvények azonban idejét 1968. december 31-ben állapi- csak igen csekély hányadát teszik tóttá meg. „ kt (MTI) A részvények letétbe helyezhetők (letétbevéted végett megküldhetők) a Magyar Nemzeti Bank központjánál hogy Nyugat-Nómétország jelen­leg már ott működő 2500 főnyi technikai személyzetén és 120 pilótáján -kívül újabb erősítése­ket szándékszik küldeni. A bon­ni kormány növeli ezenkívül a saigoni bábkormánynak nyújtott anyagi segítséget, amelynek ösz- szegie eddig 800 millió márka volt. A nyugatnémet kormány rem'M, hogy ennek ellenében megkapja az Egyesült Államok támogatását Nyugat-Németország európai expanziós politikájához — hangzik a nyilatkozat. Norodom Szihanuk kambodzsai államfő a Look című New York-i folyóiratnak adott interjúban a többi között kijelentette, hogy Kambodzsa szívesen látná Phnom Penh-ben az Egyesült Államok és a DNFF képviselőit béketárgya- lásak megtartása céljából, de hozzátette, hogy Saigon képvise­lődnek beengedéséről Kambodzsa területére nem lehet sző, „mert azok nem kívánják igazán a bé­két”. Az Egyesült Államok vé­get vethetne a vietnami háború­nak, ha „elejtené a saigoni bábok becstelen kormányát”. „Siralmas látvány, amikor egy olyan nagy­hatalom, mint Amerika, hagyja, hogy az orránál fogva vezessék” — mondott« Szihanuk. MA Alekszej Koszigin fogadta a hétfő óta Moszkvában tartózkodó osztrák külügyminisztert, Kurt Waldheimet. Megbeszélést folyta­tott vele a szovjet—osztrák kap­csolatok fejlesztésének kérdéséről és azokról a nemzetközi problé­mákról, amelyek mind a két felet érintik. A baráti légkörben lezaj­lott találkozón részt vett Gromi- ko külügyminiszter. * Gunmar Jarring, az ENSZ főtit­kárának közel-keleti személyes megbízottja hétfőn Abba Eban iz­raeli külügyminiszterrel tárgyalt Jeruzsálemben. Beavatott körök­ben úgy tudják, hogy Jár ringnak nem sikerült közelhozni egymás­hoz Jordánia és Izrael álláspont­ját a közvetlen tárgyalások kér­désében. • Kedden hajnalban Nümbergbeu Willy Brandt beszámolója és az ezt követő tízórás vita után a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusának küldöttéi 173:129 arányban jóváhagyták a szociál­demokraták belépését a «nagy koalícióba”. Tizenöt hónappal ezelőtt a ke­reszténydemokratákkal történt koalíciós kormányalakítást csa­pán a szociáldemokraták parla­menti csoportja határozta el, ezért volt most szükség formális jóváhagyásra. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfői ülésén, egyhangú határo­zattad elfogadta U Thant főtit­kár javaslatát, amelynek értel­mében a Cipruson állomásozó világszervezeti haderők március 26-án lejáró megbízatását továb­bi három hónappal meghosszab­bítják. Anglia, Kanada és Dánia képviselői után a vitában utolsó­nak Franciaország képviselője szólalt fel, aki rámutatott arra, hogy a ciprusi kérdés megoldása elsősorban az érdekelt felek kö­zötti tárgyalásokkal segíthető edő. » Nasszer elnök kedden délelőtt folytatta tárgyalásait hat további miniszterjelöltteL Hétfőn a késő éjszakai órákig sorra tanácskozott nyolc jelölttel. A kormánynak eszerint legalább 14 új tagja lesz, A keddi lapok ismertetik a hét­főn kijelölt nyolc új miniszte* életrajzát. Az A1 Ahram szerint a kor­mány átalakítása után nagy ará­nyú változásokra kerül sor a ve­zető posztokon aa államigazgatás egész területén. • Az áprilisban katonai szolgá­latból leszerelő minden harma­dik svédnek azzal kell számol­nia, hogy számára nem lehet azonnal munkaalkalmat terem­tem. Ezenkívül jelenleg 50 000 munkanélkülit tartanak nyilván. A munkanélküli svédek 60 szá­zaléka 45 évnél idősebb. A« angolai nép» fefozahadító mozgalom küldöttsége Agostduho Neto elnök vezetésével a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának meghívására Buka­restbe érkezett. A műtt hét végén kitört egye­temi forrongások hétfőn folyta­tódtak Tuniszban, A diáktünte­tés oka, hogy a hatóságok egy diákot régebbi Amerika- és angol- ellenes tüntetéseken való részvé­tel miatt 20 évi kényszermunkára ítéltek. • Andrej Grecsko marsall, szov­jet honvédelmi miniszter, viszo nozva aa iraki hadügyminiszter moszkvai látogatását, kedden Bagdadba utazott. Iraki tartózko­dását követően Grecsko — ugyan­csak viszont! átogatásra — Szíriár ba utazik. • A Hino Motor Company nevű japán autógyár vezérigazgatója rövidesen Lengyelországba uta­zik, hogy egy autógyár szállítá­sáról tárgyaljon. Lengyelország érdeklődést mutat egy 50 millió dollár költséggel épülő, teher­autókat és autóbuszokat előállító gyár Japánból történő vásárlá­sa iránt, * Az európai biztonság, az atom- sorompó-szerződés kérdése és a két ország kereskedelmi kapcso­latai állanak a Kort Waldheim osztrák külügyminiszter kedden kezdődött moszkvai látogatásának előterében — jelenti a szovjet fővárosból a bécsi Presse. (letét főcsoport), Budapest, V., Sza­badság tér 8. A letétbe helyezés azonban történ­hetik az alábbi külföldi pénzintézetek valamelyikénél Is: Banco dl Roma, Ráma, Bank af America, San Francisco, Zentral-Weehselstuben AG Nieder­lassung, Wien, Credit Lyonnais. Paris, Deutsche Bank AG, Frankfurt/Main, Schweizerische Bankgeselscbait. Zürich, The Royal Bank oí Canada, Montreal. Westminster Bank Ltd.; London, A részvénycsere alá természetesen nem esnek és Így nem kell letétbe helyezni azokat a hatályukat vesztett részvényeket, amelyeken nem szere­pel a külföldi tulajdont az 5210/1948. (V. 6.) Kőim. számú rendedet alapján tanúsító magyar megjelölés. A részvények letétbe helyezése al­kalmával pontosan meg kell jelölni a részvények tulajdonosának nevét ég lakcímét. MAGYAR NEMZETI BANK • Az MTI hírmagyarázója írja: A Magyar Nemzeti Bankot 1924-ben alapították, és részvényeit aranykoro­nára szólóan bocsátották ki, mivel annak Idején a törvényes fizetőeszköz az erősen devalvált korona volt. Az azóta bekövetkezett változások foly­tán az aranykorona-érték létjogosult- ■ sága megszűnt, értelmét vesztette. Ezért adta ki rendeletét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, hogy a Magyar Nemzeti Bank aranykoro­nára szóló részvényeit forintra szóló részvényekre kell kicserélni. A bank hirdetményben is felhívja a rész­vénytulajdonosokat, hogy a tulajdo­nukban levő érvényes részvényeket csere céljából ez év végéig helyezzék letétbe, mert ellenkező esetben a részvények érvényüket vesztik. Az 1947. évi törvény államosította a magyar állampolgárok és a bel­földi jogi személyek részvényeit. Ezeknek tulajdonosa a magyar állam lett, és Így az említett személyek tulajdonában érvényes részvény nem lebet. Az államosítás nem vooatko­Pálfy József cikksorozata: A francia külpolitika — ma í. De Gaulle tábornok külpoliti­kai lépéseinek láttán az ember­nek az jut az eszébe, hogy mi­lyen szemléletes példákkal szol­gál a francia diplomácia annak a tételnek az igazolására, amely szerint a szocialista világrend- szer lébe nagyban meghatározza korunk világának alakulását. Ha nem volna szocialista világrend- szer, vajon De Gaulle Francia- országa szembe tudna-e, meme-e szegülni az amerikai imperializ­mussal, amelynek expanziója a francia nagytőke érdekeit veszé­lyezteti., s amelynek agresszív- jellege Franciaország békéjét is kockára teheti? A francia elnök személy sze­rint nagy befolyással van kor­mányának' külpolitikájára. A diplomácia — így mondják Pá­rizsban — De Gaulle tábornok számára „fenntartott terület”. A köztársasági elnök, aki emlék­iratai szerint már serdülő korá­ban egy bizonyos „Franciaország- eszményt” alakított ki tudatában, minden eszközzel vissza akarja szerezni vagy biztosítani hazája I nagyhatalmi rangját. Ezen pedig sok csorba esett Münchenben, 1938-ban csakúgy, mint 1940-ben Franciaország hitlerista elözönlé- se idején, vagy a felszabadulást követő érvtizedben, a Negyedik Köztársaság meddő politikai har­cai közepette, az Amerikától való politikai, katonai és pénzügyi függőség kialakulásakor, nemkü­lönben a véres és hiábavaló gyar­mati háborúk során. De Gaulle már 1958-ban, ha­talomra kerülése után nyomban kísérletet tett az angolszász szö­vetségeseknél, hogy elfogadtassa egyenrangú társként Franciaor­szágot. Eisenhower és Mcmillan akkor szinte nem is válaszolt a francia igényre. De Gaulle rend­be hozatta — persze jellegzetesen tőkés módszerekkel — a francia pénzügyeket, előteremtette a pénzügyi lehetőségeket a nukleá­ris fegyverkezés megindítására, mert — szerinte — a XX. szá-. zadban nem nagyhatalom az, amely nem rendelkezik „atom­ütőerővel”, elfogadtatta a fran­cia jobboldallal és a hadsereggel a kilátástalan algériai háború be­fejezését, a mindezek után nyert mozgás; lehetőséggel hozzálátott külpoliti1 'i elképzeléseinek meg­valósításához. Nem eredménytelenül. Francia- ország 1968-ban inkább minősül független nagyhatalomnak, mint 1958-ban. Az imperialista ka­tonai koalícióból, a NATO-ból lényegében kivált, bár — s ez az osztályérdekek diktálta külpoliti­ka ismeretében nem ellentmondás — megmaradt az Észak-Atlanti Szövetség tagjának. Ugyanakkor jó kapcsolatokat teremtett a szo­cialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. E kapcsolatok sok vonatkozásban gyümölcsözők: politikai lépésekben — mint a Közel-Kelet vagy • Vietnam dol­gában — éppúgy, mint a gaz­dasági együttműködés, a techni­kai-tudományos koopjeráció terén. (A színes televíziótól a közös űr­kutatási erőfeszítésekig lehet so­rolni számtalan p>éldát.) De Gaulle külpolitikái tevé­kenységének fő vonala, hogy ha­záját függetleníteni kívánja az USA politikai, katonai és gazda­sági hegemóniájának nyomasztó terhétől- Nem hajlandó elismerni a Washingtonban megformált igényt, hogy „az Egyesült Álla­mok. a »szabad világ« vezető ere­je, s így az amerikai kormány szabhatja meg egyedül a köve­tendő utat.” Katonai téren eluta­sítja az „amerikai atomemyő” ha. mis biztonságát, ehelyett „bár­mily irányból jövő támadás” el­lenében a saját nukleáris fegy­verzetére támaszkodva szervezi meg védelmét. 1967 végén hang­zott el az azóta tragikus repülő- szerencsétlenség áldozatává ' lett Ailleret tábornok vezérkari fő­nök szájából a „bármely irány­ból jövő...” meghatározás: hi­hetetlen felhördülés fogadta mind Amerikában, mind Nyugat-Né- metországban. Hogyan? Francia- ország elképzelhetőnek tart egy — nyugati irányból jövő táma­dást? Párizs ki akar kerülni az ame­rikai gazdasági imperializmus fojtogató szorításából, s védeke­zésnek a támadás eszközét vá­lasztotta. De Gaulle már 1965- ben offenzívába kezdett a dollár „világpénz” jellege ellen, rámu­tatván, hogy a dollár kiváltságos helyzetének következményeként az USA a maga inflációját „ex­portálni” képes és egyre olcsób­ban jut a nyugat-európai gyárak, vállalatok birtokába. A francia elnök az aranyalapra való vissza­térést sürgette, amikor a Francia Bank páncólkamráiban már kb. 5 milliárd dollár értékű arany gyűlt össze. (Akkoriban az ame­rikai aranytartalék 13 milliárd dollárt tett ki.) Az arany fel- értékeléséért folytatott párizsi kampiány azóta is tart. Nagy-Britanniában, amely ma szoros és „különleges szövetségi viszonyban" 411 az USA-val, De

Next

/
Thumbnails
Contents