Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

T9B8. március 17.

TOI.VA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában sok szempontból tanulságos az Állami Biztosító munkája, működése. Ezúttal Lux Sándorral, az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága vezetőjével beszélgetünk.

— Az Állami Biztosító talán az egyetlen intézmény, amely már a régi mechanizmusban is nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy színvonalas és ötletes propagandával tegye vonzóvá üzleti ajánlatait. A figyelmesség szintén példaszerű az Állami Biztosító munkastílusában. Nem egy vállalat még mindig sokat tanulhatna az Állami Biztosítótól, hogy miként kell megbecsülni a partnereket. Jó értelemben vett üzleti fogásnak is tekinthetjük az Önök sok irányú tevékenységét. Egyetért ezzel a megállapítással?

— Arról van szó csupán, hogy az Állami Biztosító az anyagi áldozatokat is vállalja annak érdekében, hogy az emberek megismerjék a különböző biztosítási formák előnyeit, feltételeit. Hatásos propagandamunka nélkül ez nem megy. A reklám fontos dolog. Attól óvakodunk csupán, hogy a reklámunkban ne legyen semmi túlzás, semmi valótlanság. Ügyfeleink tudják,' hogy. ebben a tekintetben is megbízható és tisztességes intézmény az Állami Biztosító.

— Meggyőződése tehát, hogy a színvonalas reklámmunkára fordított pénz nem ablakon kidobott forint?

— Mély meggyőződésem. Abban is bizonyos vagyok, hogy az

• új gazdasági mechanizmusban ilyen szempontból a vállalatok a jövőben sokkal nagyobb gon- . dot fordítanak a színvonalas és . tisztességes reklámozásra, mint eddig. Volt idő, amikor az Állami Biztosító ilyen irányú tevékenységét egyesek túlzásnak tartották. Abból a meggondolásból tartották túlzásnak, hogy amit nagyon ajánlanak, az gyanús. Már most észreveszem, hogy ez a szemlélet kezd gyökeresen megváltozni.

— Lux elvtárs, az ügynök kifejezésnek van valami pejoratív hangzása. Bizonyos szempontból lenézett foglalkozás az ügynökös- ködés. A közfelfogás erőszakos, tolakodó embernek tartja, akitől nem lehet megszabadulni.

— A mi dolgozóink általában udvarias és előzékeny emberek. A régi, rossz hangzású ügynök kifejezést rájuk nem lehet alkalmazni. Hivatásuk velejárója természetesen, hogy kezdeményeznek és üzleti ajánlatokat tesznek. De hát ez éppen olyan magától értetődő dolog mint amikor más vállalat képviselője elmegy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekbe és termékértékesítési szerződés megkötésére tesz ajánlatot. A mi dolgozóinknak meg az a munkájuk, hogy az Állami Biztosító sajátos „portékáját” adják el.

— Megfigyelhető, hogy az érdeklődés állandó ébren tartása érdekében időről időre új lehetőségekkel „rukkolnak” ki. Ez is arra mutat, jiogy kellő üzleti érzékkel rendelkeznek,

— Arra törekszünk csaik, hogy jobb, tökéletesebb és teljesebb legyen a biztosítás, hogy maradéktalanul érvényesüljön a „biz-tositás — biztonság” jelmondatunk. Nézzünk egy példát erre vonatkozóan a mezőgazdasági üzemekkel összefüggésben. Ma már senki sem vitatja, hogy a biztosítás, mint megelőző védekezés, alapvetően fontos a mezőgazdasági üzemekben is. őszintén beszélek, én személy szerint semmiképpen nem merném vállalni a felelősséget, ha egy mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke lennék, olyképpen, hogy ne kössek biztosítást. Beláthatatlan és tragikus következményekkel járhat több száz családra nézve a biztosítás mellőzése. Mindezt természetesen a közös gazdaságok vezetői nagyon jól tudják.

— Van egyáltalán olyan termelő- szövetkezet, amelyik mellőzi a biztosítás megkötését?

— Nincs. A mezőgazdasági termelés területén jelentkezik ugyanis a legnagyobb mértékben az időjárás, a természeti tényezők ma még nagyrészt befolyásolhatatlan hatása. Mindezt figyelembe véve, az Állami Biztosító új, kibővített termelőszövetkezeti biztosítást dolgozott ki. Talán nem érdektelen, ha elmondom, hogy miként fogadták a termelőszövetkezetek vezetői ezt az új, kibővített biztosítási forMeghívó

A SZÖVETKEZETEK TOLNA MEGYEI ÉRTÉKESÍTŐ KÖZPONTJA 1968. MÁRCIUS 21-ÉN DE. 9 ÖRAKOR TARTJA

évi rendes

köz- (küldött) gyűlését

Szekszárdon a MÉK-központ nagytermében (Széchenyi u. 62. sz. alatt).

NAPIREND:

1. Az igazgatóság beszámolója.

2. A felügyelő bizottság jelentése.

3. Hozzászólások. ,

4. Határozat:

— az 1967. évi mérleg- és eredménykimutatás elfogadásáról;

— az 1968. évi feladatokról.

5. Egyéb bejelentések, javaslatok és indítványok.

Ezúton hívjuk fel központunk valamennyi tag-szövetkezetét, termelőszövetkezeteket és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteket, hogy a küldöttgyűlés munkájában tevékenyen vegyenek részt.

Kérjük, hogy a tagszövetkezeteket a vezetőség megfelelő szinten képviselje (elnök, főkönyvelő, főagronómus.)

A mérleg- és eredménykimutatás a mai naptól a köz- (küldött) gyűlés napjáig a MÉK Széchenyi u. 62. sz. alatti helyiségében hivatalos órák alatt megtekinthető A küldöttek útiköltségét központunk megtéríti.

MÉK IGAZGATÓSÁG A (196)

máit. Helyesléssel és megelégedéssel fogadták.

— Mondja el, Lux elvtárs, bogy

mi a lényege, miben új?

— Hosszadalmas lenne részletekbe bocsátkozni, éppen ezért most csupán nagyvonalakban Ismertetem. Megítélésem szerint egyik legjelentősebb módosítás az, hogy megtérítjük az őszi vetések téli kipusztulásé« kárait. Ez egyaránt vonatkozik a belvíz- és a fagykárokra is. Ezen túlmenően több növény esetében megtérítjük a viharkárokat. És végül van még valami, amit szerintem a mezőgazdasági üzemekben helyesléssel fogadnak. Eddig az volt a helyzet, hogy a biztosított állatállomány kényszervágása esetén a kényszervágásból, pontosabban eladásból befolyt összeget leszámítottuk. Most a kényszervágásból eredő megtérülést nem vonjuk le. Az állatbiztosítás egyébként három változatban ad lehetőséget a termelőszövetkezetek részére, hogy a legkedvezőbb formát választhassák.

— De vajon, Lux elvtárs, ez az új, kibővített termelőszövetkezeti biztosítás hogyan érinti a gazdaságokat anyagilag? Mert azért, legyünk őszinték, a forint sem mellékes, különösképpen akkor, ha azt ki kell adni.

— Világos. Egy dologról azonban nem feledkezhetünk el. Arról, hogy gyakorlatilag a termelő- szövetkezetek a biztosítási díj összegét visszakapják. A mi statisztikánkból kitűnik, hogy az utóbbi hat évben a termelőszövetkezeti biztosításokra kifizetett kártérítés az összes biztosítási díj 90 százalékát teszi ki. Más szóval, a termelőszövetkezetek a biztosítási díjak legnagyobb hányadát kártérítés formájában visszakapják. Az új biztosítás díjaiban sem kalkuláltunk nyereséget. Ennek ellenére a régihez képest a fizetendő díj mintegy 30 százalékkal emelkedik. Ez a díjemelés azonban termelőszövetkezetenként differenciáltan jelentkezik. A díjemelés miatt azok a termelőszövetkezetek, amelyek a régi biztosítási módozat mellett kívántak maradni, a régi rendszerű biztosításaikat természetesen megtarthatták.

■— Milyen ismevetek alapján tételezte fel az Állami Biztositő, hogy az új, kibővített termelőszövetkezeti biztosítás kidolgozására szükség van?

— Nálunk nem új dolog a közvélemény-kutatás, Áz új biztosítás bevezetését széles körű közvélemény-kutatás előzte meg, ahogy tehát mondani szokás, nem bizonytalanra, hanem biztosra mentünk. A közvéleménykutatás fáradsága megtérült, A mi megyénkben például 118 termelőszövetkezetből 102 választotta már eddig az új módozatokat. Kilencven az új összevont vagyonbiztosítást veszi igénybe, 12 csak atz egyes veszélynemekre kötött biztosítást, 16 a korábbi vagyonbiztosítást tartotta fenn.

— Még egy, utolsó kérdésünk lenne. Lux elvtárs. Milyen biztosítást köthetnek az állami gazdaságok?

— Az állami gazdaságok kárai eddig a költségvetés terhére térültek meg. 1968. január elsejével ez megszűnt, és az állami gazdaságok is a tsz-ek részére bevezetett biztosítási módozatokat vehetik igénybe.

— Köszönjük a beszélgeti:!, elvtársi

is

VITAFÓRUM

Mennyit ér az érettségi ?

IT is híján papírkosárba került leveled. A névtelenül írott xv soroknak ugyanis ez a sorsa — mint ahogy magad is bizonyára jól tudod. Nem győzöd hangoztatni, leveled mennyire közérdekű, hiszen „sok ezer fiatalt érint”. Arra úgy látszik mégsem mertél vállalkozni, hogy névvel és címmel tolmácsold a „közérdekű” problémát. Elnézést, de soraidat olvasva, feltámadt bennem a gyanú: nem is annyira a jószándék, a megoldás keresése vezetett. Vélt igazad tudatában te „beolvasol” nekünk, nem a szerkesztőségnek, — a tár- sadalomriak. Nem hiszem, hogy több ezer fiatal osztaná a véleményedet, de azt kész vagyok elismerni; nem vagy egyedül. Talán ez mentette meg leveled egyébként megérdemelt sorsától..,

Az idén érettségizel, s hogy a te szavaiddal éljek, ezzel életed egyik szakasza lezárul. Hozzátenném: gondtalan, küszködésektől mentes szakasz, hiszen eddig még a cigarettára sem volt gondod, mert szüleid szerencsére „haladó fel- fogásúak”. Májusban érettségizni fogsz, s most már tőled is teljes joggal elvárják, hogy gondolkozz: hogyan tovább? Igazán nem érhet vád, szépen rendszerezve feltárod — hasonló korú társaid nevében is — mihez kezdhetsz majd gimnáziumi érettségivel a kezedben.

Első helyen említed az egyetemen, vagy főiskolán való továbbtanulást. Mi tagadás, ismereteid ez irányban átfogóak. Pontosan tudod, melyik szakon sokszoros a túljelentkezéo, hol, milyen eséllyel indulhatsz. Konklúzióként közlöd: a „valamire való” képesítésit nyújtó — orvosi, mérnöki, jogi kar — felsőoktatási intézményeknél vajmi kevés reménnyel kopogtathatsz. Kár, hogy csak mellékesen írod azt, hogy közepesnél jobb eredménnyel aligha érettségizel. Igaz, rögtön hozzáteszed, hogy többre is képes lennél, de gyűlölöd a magotokat, és a jelenlegi „igazságtalan felvételi rendszer” elsősorban a jeleseknek teszi lehetővé a továbbtanulást.

]Vfielőtt további fejtegetésedet ismertetném, engedj meg egy kérdést: miért jelentkeztél középiskolába? Leveledet figyelmesen olvasva, erre is megtalálni a választ: „jogod van tanulni és az lenni, ami szeretnél”. Sajnos arra még csak utalás sincs, mi szeretnél lenni. Az az érzésem, neked tulajdonképpen teljesen mindegy, csak valami „elit” foglalkozás legyen, mert felfogásod inkább karrierizmusról árulkodik, mint hivatástudatról. Nem vitatkozom veled az „elit foglalkozás” fogalmán. Külön téma lenne.

ß

Viszont egyértelműen kimondod: a társadalom a hibás azért, hogy nem érheted el célodat (?). „Ha kevesebben kerülnének gimnáziumba, mindjárt többszörösére növekedne a továbbtanulás lehetősége.” Mintha egy kicsit antiszociális lennél. Elképzelésed egyébként nagyon hasonlít- a kapitalista iskolapolitikához...

Vegyük az általad említett második lehetőséget: érettségivel a kezedben valami jó szakmát választani. Itt már másként kategorizálod a szakmákat. Jó az, ahol sokat fizetnek, kevésbé jó, ahová „kényszerűségből megy az ember, mert a hálás szakmák megint csak telítettek”.

A leveledből idézett sorok azt hiszem sok mindenre magyarázatot adnak, nem érdemes részletesen foglalkozni vele.

Semmiről sem feledkezel meg, sorra veszed a harmadik variációt is. Elhelyezkedni valahol adminisztrátori állásban, havi ezerkettőért. Véleményed szerint ez nagyon sértő egy érettségizett fiatalemberre nézve, mert még bizonyítani is szükségtelennek tartod, mindössze három felkiáltójellel érzékelteted ezt a képtelenséget. Ezek után pedig a jó néhány ezer gimnazista nevében — levonod a következtetési: az égvilágon semmit s^m ér a gimnáziumi érettségi... Ugye, azt értsük ebből, hogy kár volt tanulni, mert négy esztendei küszködés után sem becsülik meg annyira az érettségizett fiatalt, hogy felmentsék a munka alól...

Olvastad az Élet és Irodalom hasábjain hetekig tartó „Mennyit ér a bölcsészdiploma?” vitát. Tetszett, és azt javasolod, vitatkozzunk erről a „sokkal nagyobb kaliberű témáról”: mennyit ér az érettségi?

tatkozzunk. Szóljanak hozzá, írják meg véleményüket a középiskolás fiatalok — akiket közvetlenül érint a téma. Nagyon sok mindent el lehet, s el is kell mondani felvetéseiddel kapcsolatban. De az újságíró helyett beszéljenek diáktársaid, — akiknek prókátora lettél. S ha már vitatkozunk, te is megvédheted a magad igazát. Természetesen csak a magad nevében, s nevével. Mint ahogy én teszem:

D. KÓNYA JÓZSEF

Munkában a házilagos brigád

A par hanton a Búzavirág Tsz járásban mintegy öt-hat tsz di- házilagos brigádja, amely tíz tag- csekedhet. A brigád nemcsak a ból áll, egy száznyolc férőhelyes közösben tevékenykedik, hanem tehénistálló építését kezdte el, tizenegy tsz-tagnak épített ed- mintegy kétmillió forintos költ- családi házat. Az idén 15

séggel. Az istálló teljesen gépe- családi ház építése szerepel a sítve kerül átadásra 1968. július tervükben.

31-re. Ilyen istállóval a bonyhádi

Sz. P.

B. M