Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

1968. február 14.

TOT N 4 Mnr.TFT NHrrmG

Mesterszabász — aranyplakettel

A mester — vékony termetű, halk szavú ember. Egész megjelenésében, modorában szakmája tükröződik. El sem tudnám képzelni kovácsnak, vagy kőművesnek. Harmincöt évvel ezelőtt jegyezte el magát a szabószakmával — akkor ment tanoncnak — és most már az ország legkiválóbb szakemberei közt emlegetik a nevét.

Komáromi Istvánnak, a Szekszárdi Szabó Ktsz szabászának neve van a szakmában. Amikor szombat délelőtt Budapesten kihirdették az országos szabászverseny eredményét, elsőként olvasták fel a nevét — ő érte el a legmagasabb pontszámot —, megjegyezve, hogy aranyplakettet kapott. Hétfőn újra várták a fővárosban, az országos sza- bászankéton kellett részt vennie — meghallgatni, mi újság a szakmában és hallatnia az ő véleményét is — így csak most tudunk beszélgetni a versenyről, az előzményekről és ... a tervekről.

Négy évvel ezelőtt indultam először országos szabászversenyen. Akkor ezüstplakettet kaptam. Hatvanhatban is az ezüst lett az enyém, tavaly a bronz. Most azonban csaknem teljesen biztos voltam a dolgomban, hogy az enyém lesz az arany. Senki se vitt olyan munkát, mint az enyém ...

— Hát nem ott versenyeznek? Kész munkát írisznek?

— Természetesen. Bemutatjuk a versenyműnkét — felöltöztetve vele a manekent — és a zsűri ezután dönt. Szigorúan megvizsgálják, milyen a kidolgozás, illik-e a viselőjéhez, összhangban van-e a ruha anyaga és a fazon. Ráncnak sem, de még csak egy hullámnak se szabad lenni a ruhán. Még az öltéseket is megnézik.

— Tavaly úgy éreztem, azért kaptam csak bronzot, mert túlságosan konzervatív voltam. Hagyományos modellel versenyeztem, kétsoros öltönnyel. Már akkor elhatároztam, hogy az idén újjal rukkolok ki, egészen újjal, divatossal. Amikor aztán megjött az értesítés, hogy be lehet nevezni, már kész volt az ötlet, megvolt az anyag, csak az volt a baj, hogy a vártnál 2— 3 héttel korábban rendezték meg a versenyt, a szállóban kell a hely a február végén összeülő nemzetközi párttalálkozó részvevőinek. így aztán tíz nap alatt kellett a manekennel egyeztetni az időpontokat, elkészíteni a ruhát. (Mint kiderül, Komáromi elvtárs „manekenje” már évek óta egy fiatal ügyvéd, aki még egy-két tárgyalást is elmulaszt a mester érdekében. Kárpótlásként anyagárban kapja meg az öltönyt, így tehát a legdivatosabb, versenyműként elkészített öltönyben járhat.)

— Végül is, milyen öltöny - nyel versenyzett Komáromi elvtárs?

— Nem is öltöny, hanem teljes garnitúra. Kockás drapp gyapjúszövetből készült a nadrág, a mellény és a kabátfelöltő, barna szövetből a zakó. Ez a legújabb divatirányzat, hasonlít a múlt század eleji francia férfidivathoz. Konzervatívnak tartottak tavaly? Úgy látszik, nem mentem elég messzire a múltba. Különben is, a divat szinte periodikusan ismétlődik. Most ez a modern. Nagy volt a siker a szaktársak körében, persze, valamennyien tudják, hogy ez a legújabb divatirányzat, de úgy látszik, senki sem mert hasonlót készíteni.

E

ddig is sok munkája volt a szekszárdi méretes részlegnek, különösen mióta híre ment, hogy szabászuk egyike az ország legkiválóbb szakembereinek. Most meg különösen sok a tennivaló, hiszen összegyűlt egy kis restancia, amíg a versenyre készült. Ezért nem is zavarjuk tovább. Várja a munka.

ÍJ)

NÁLUK MÁR KÖZÜGV

Aki elkezdte, be is fejezi. Ismeretlen a Tolnai Selyemíonó- han a pártokta t ásnál a lemorzsolódás.

Sikereiknek több oka is van. Legutóbbi párttaggyűlésükön

élénk vita kerekedett a politikai oktatásról. Mérlegre tették, hogy a szemináriumok vezetői — pártmegbízatásuk szerint — mennyire közérthetően foglalkoznak a tananyaggal a téma és a hallgatóság követelményei szerint.

Rendszeres segítséggel

Másik titka sikereiknek abban található, hogy esti egyetemet végzett, képzett propagandistáik mellett minden fórumon téma a pártoktatás. Nemcsak a taggyűlés és a vezetőségi ülés tanácskozik erről, hanem a pártcsoportok ösz- szejöveteleln még élénkebben vitáznak. Élve a kötetlenebb forma lehetőségeivel, ott szinte mindenki elmondja véleményét.

A harmadik, negyedik, vagy sokadik okát a tíz éve propagandista, pártvezetőségi tag Schäffler Adámtól tudom meg.

— Nálunk is gondot okozott a több műszak. Hozzátenném, hogy a mi gyárunk tipikusan női üzem, hiszen tíz közül kilencen a női nemhez tartoznak. Közel százan tanulnak üzemünkben az öt párt- szemináriumon. Két gazdaságpolitikai tanfolyamunk egyikének többsége, az utánpótlás bázisát-íÚjságíró olvasó találkozók

Újságíró—olvasó találkozók kezdődtek Tolna megyében. Lapunk munkatársai ellátogatnak a megye községeibe, hogy a művelődési otthonokkal közösen szervezett összejöveteleken megismerkedjenek az olvasókkal. Egyben mindenütt kikérik az olvasók véleményét a lapról, összegyűjtik a javaslatokat, hogy ennek alapján tovább javíthassuk a lap színvonalát. Az első két ankétot hétfőn este tartottuk Kurdon és Duzson. Most egyelőre a dombóvári járásban rendezünk ilyen újságíró—olvasó találkozókat, majd az év folyamán, fokozatosan találkozunk a Népújság olvasóival.

jelentő KISZ-vezetökből tevődik ki. Négy ven an tanulnak a köz- gazdasági alapismeretek tanfolyamain, huszonketten tanulmányozzák a szocializmus építésének kérdéseit — mondja a párt- vezetőség tagja.

A járásnál is tudják, hogy a Selyemben a pártvezetőség valamennyi tagja hasonlóan ismeri a r helyzetet. Hozzájárul ehhez, hogy a pártvezetőség minden tagja tanul és egytől egyig rendszeresen eljárnak a gyári szemináriumokra.

Kollektív feladattá vált a gyakorlatban is a Tolnai Selyemfo- nóban az ideológiai-politikai képzés folyamatos segítése. A külön szervezett KISZ-oktatás és a szakszervezeti „Időszerű kérdések” tanfolyamainak vezetői pártmegbízatásként kapták a propagandafeladatot, beszámoltatják őket. A pártvezetőség nem hajszolja a számokat, tisztázták mindenki számára, hogy a világnézeti fejlődés, a nézetek tisztulása a legfontosabb.

Többen felismerték, elmondták, hogy az üzem társadalmi szervezeteinek politikai oktatása nagymértékben hozzájárult a résztvevők szembetűnő tájékozottságához, az üzem mindennapjainak magvasabb vitájához.

Szolgálja a mai gyakorlatot és a holnapot

Szándékosan a gazdaságpolitikai kérdések ipari válfajának egyik tanfolyamát választottuk ki az öt közül. Tettük ezt azért, mert e két tanfolyam hamHnc- öt párttag és párton kívüli részt vevője magas szinten foglalkozik az új gazdasági mechanizmus megkezdésekor különösen fontos kérdésekkel.

Tizennyolc esztendeje propagandista Németh József elvtárs, a gyár osztályvezetője. Ennyi idő alatt rengeteg elméleti tudás, felbecsülhetetlen tapasztalat halmozódik fél.

Munkások, műszakiak, adminisztratív dolgozók tartoznak az általa vezetett tanfolyam 16 főnyi hallgatóságához. Egy-ke! halaszthatatlan hivatalos úton lévőt kivéve, minden csütörtökön megjelennek a szemináriumon, a

naleleszről egymás után érkeztek a gyors gazdagodás reményében a község új és jövendőbeli polgárai. Budapestről, a nagyvárosok alvilágából a kétes egzisztenciák jöttek, volt közöttük grafológus. Teleki téri vagány, műkedvelő kardnyelő, hivatásos hamiskártyás, állástalan illuzionista bűvész, hívei által kiközösített szombatista prédikátor, nyilas háborús bűnös, minden. amit csak el lehet képzelni.

Megérkeztek Dél-Bácskából a hortysta vitézek, beköltöztek az üresen maradt házakba a gyula ji és a döbröközi cselédek, viharsarki kubikosok. Ahány ember, annyiféle.

És mindegyik a maga törvényei szerint próbált boldogulni. Binder István és Kertész József kocsmájában reggeltől napestig tartott a dinomdánom. Hétköznap ugyanúgy, mint vasárnap. A búzamag jórészt ldpergett, mert csak néhány száz négyszögölet vágtak le belőle, gon- dalomra, hogy ennyiből meglesz egész évre a kenyérnek való. Szüret idején rosszul értelmezett népünnepélyt tartottak, teljesen elfeledkeztek arról, hogy a szüret elsősorban munka és csak utána vigasság. A kardnyelők’ meg a hivatásos hamiskártyások reggel lóháton indultak a szőlőbe és kísérte őket a zenekar, szintén lóháton. Híz az arany- élet nem csoda, hogy negyvenkét- eaer embert csábított az idők folyamán Muraiba,

S nem túlzás, hogy a maga módján ez a község külön köztársaságnak minősült a megye testében. Megvolt Mucsinak is a maga kiskirálya, s az akkori, naív túlzások torz vetületeként, még az áltudósa is. Az öreg esőcsináló tudományával kérkedett, persze esőt soha nem csinált. Még ma is emlegetik.

Gyakran voltak helyi zendülések. Ásót-kapát ragadtak a polgárok és felvonultak a községházára. A tanítókat, a tisztviselőket valósággal rettegésben tartották, mindazokat, akik a törvényes rendet képviselték, és a törvények betartásán őrködtek.

És milyen könnyű volt kijátszani a zűrzavaros években a törvényeket... Eladták a fél községet Kétszázötven családi házat és ugyanannyi présházat bontottak le a negyvenes évek végén, az ötvenes évek legelején. Hordták-vitték, mert bagóért adták az építőanyagot. Nem lehetetlen, hogy még Tiszántúlra is került Muraiból cserép, tégla, gerenda.

Könnyű elképzelni, hogy milyen riasztó kép fogadta abban az időben a Muraiban megforduló járási, vagy megyei vezetőket. Képtelenség volt boldogulni. A népvándorlásnak ebben az időszakában a rendes családok teljesen kisebbségben maradtak. Szavuk nem volt, nem lehetett. Muraihoz meg egyre gyakrabban ragasztották hozzá, bogy -«z köztársaság*’. El Is

túlozták, karikírozták a dolgokat, de minden történetnek megvár:, illetőleg megvolt a valóság- magva.

I Az ötvenes évek <*$éI tői a

község letisztult. Valósággal önmagát tisztította meg. A kétes egzisztenciák keneketoldottak. Uj kincskeresők meg már nem jöttek, mert nem volt érdemes. A pincék, a kamrák kiürültek, és most már csak munkával lehetett boldogulni ebben a községben is. Határtalanul nagy azoknak az embereknek az érdeme, akik az évekig tartó uralkodó nemtörődömség után hozzáfogtak egy új közfelfogás kialakításához. A lézengést, a te- kergést a szorgos munka váltotta fel.

S azóta hivatalos helyeken már rég nem úgy kezelik Murait, mint egykor. Már nem úgy emlegetik, hogy külön köztársaság. De a tájékozatlanabb közvélemény még ma is azt hiszi, hogy változatlanul, a húsz évvel ezelőtti ősállapotok uralkodnak. Egészen más a jelenlegi helyzet. Gondok akadnak bőven, Stri- gencz György, a termelőszövetkezet elnöke beszél is erről, nem keveset; De ezek a gondok mások, az igényességre való törekvést fejezik ki. A község vezetői és dolgozói azon vannak, hogy egyre több elevenséget, pezsgést „vigyenek” a faluba, s

a termelőszövetkezet a megkezdett, jó úton a megye legjobb gazdaságai közé verekedje magát.

A termelőszövetkezet nem tartozik a gyengék közé, ellenkezőleg, jó közepes, majdhogynem erős gazdaság. Ebben a községben is a zárszámadás volt az elmúlt napok legnagyobb eseménye. Sokan emlegetik Tarcsa Gyulát, a tehenészt, aki a tavalyi munkájáért 35 ezer forintot kapott a közösből. Most a 1 e rmel őszöve tkezet a kincsesbánya. De csak azoknak a számára, akik az esztendő minden napját munkával töltik.

Érdekes, bármennyire isten- hátamögötti helység, most is messzi földön ismerik. Most az olcsó lakás, a jó munka- és kereseti lehetőség vonzza a Mucsiba költözőiket. A messzi Déva- v'ányáról négy család költözött a közelmúltban Mucsiba. A ter- mrü^szövetkezetben találtak munkát.

I Lassan már az

idős em.

berek emlékeznek, hogy miként- tartatták fogta a megye kisgazdapárti alispánját, s miként szabadította ki őt a rendőrfőnök, meg, hogy hová tűzték ki a fehér zászlót, amikor „kapituláltak”. A fiatalok csodálkozó tekintettel hallgatják ezeket a régi történeteket, s az.t gondolják' talán csak mese az egész...

SZÉK ü LITY—PÁLK OV A CS

pártirodában, a munkaidő letel- tevelj Többségük nő. családos anya.

— Érdekli őket a tananyag. Nem kezdők már azo-k, aikik ide járnak. Némelyik a gazdasági beosztása miatt >s szinte szakembere a témának — mondja Németh elvtárs.

— Jobban szorítja-e ez a propagandistát a felkészülésre?

— Feltétlenül. Megszoktam régebben is a hozzáolvasást, de az idén még alaposabban fel kell készülnöm — feléli.

— Fél évad tapasztalatai után, melyik témakör volt eddig aleg- fogósabb?

— Gondolkodás nélkül; az árkérdés a legrázósabb. Érthető, mert sok benne az új vonás és napi beszédtéma — mondja.

— Konkrétabban melyik részről vitatkoztak? Mennyire sikerül összekapcsolni a gyakorlattal?

— Főként az elvi tételek és a gyakorlat kapcsolása a nehéz. Megértették, hogy nálunk is tükröződni kell az árakban a társadalmi értéknek. De hogyan? Elmondták, hogy a presszóban kettőhatvanas és háromforintos áron adják a feketekávét. Miért van így? — kérdezték. A másik, hogy miért drágulft a pa- radicsomkonzerv, a nyers paradicsom olcsósága és sokasága ellenére? összehasonlítást tették a zöldségfélékkel, melynek feldolgozása többnyire nem igényel annyit Ezek a napi életből vett példáik alkalmat adtak a régi mechanizmus kötöttségeinek, a mozgó árrendszer új vonásainak, a helyi árkalkuláción alapuló egészséges versengésnek a megbeszélésére — részletezi a tapasztalt propagandista.

— Ez tehát a fogyasztó oldaláról nézve került szóba. És a termelő ember nézőpontjából? Gondolunk a termelés és a piac kapcsolatára, a vállalati, gyáregységi önállóság megértetésére. Sikerült-e „aprópénzre” váltani a nehezen érthető, újszerű elveket? — kérdezzük.

Kereslet—kínálat - divat

Részletesen megvitattuk. A mi gyárunk termékei divatcikk jellegűek. Gyorsan változik a divat, és a piackutatás elébe kell menjen e változásoknak. Kapcsoltuk az üzemhez a vitában az elveket. Nálunk, a szövődében harmincféle, a cérnázóban nyolcvan-, sőt százféle cikket is gyártunk. Köztük pár méteres, sőt néhány dekányi mennyiségek is vannak, az utóbbit más üzemek dolgozzák fel. Kapcsolódik a vállalati gyáregységi önállósághoz. Részletesen foglalkoztunk ezen önállóságok különbözőségével és kapcsolatával, a kereslet—kínáiat törvényének gyakorlati kérdéseivel, a divatcikkek és a gyártmányfejlesztés változásaival. Úgy érzem, az új gazdasági mechanizmus mai helyzetének megfelelően Sikerült megértetni a főbb összefüggéseket, de arról is sok szó esett, hogy ez a folyamat, egyáltalán nem lezárt dolog — fejezi be válaszait Németh József elvtárs, a gazdasugpolitikai tanfolyam propagandistája.

*

Százak tanulják a Tolnai Selyemfonóban a leghaladóbb eszmének emberi nemesítő, változást szolgáló igazságait. Az üzem pár tvezet őségé, párttagsága, a propagandistákkal vállvetve, ügyel arra, hogy senkinél ne legyen öncélú a tanúié:. Náluk megfelelő szinten választ adnak a mai gyakorlat problémáira, készülődnek a holnap 'eunclffinek megértésére és megoldására.

A párt titkár távolidé náluk nem akadálya a kívül:'« ló tájékozódásának. Törődésük eredménye, hogy siker Koronázza a pártokm'AsVan a kollektív fáradozást. Érdemes tanulmányozni módszereiket.

SOMI BENMVúNNÉ

/