Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

1968. február 14. TOT N 4 Mnr.TFT NHrrmG Mesterszabász — aranyplakettel A mester — vékony ter­metű, halk szavú em­ber. Egész megjelené­sében, modorában szakmája tükröződik. El sem tudnám képzelni kovácsnak, vagy kő­művesnek. Harmincöt évvel ezelőtt jegyezte el magát a szabószakmával — akkor ment tanoncnak — és most már az ország legkiválóbb szakembe­rei közt emlegetik a nevét. Komáromi Istvánnak, a Szekszárdi Szabó Ktsz szabá­szának neve van a szakmá­ban. Amikor szombat délelőtt Budapesten kihirdették az or­szágos szabászverseny eredmé­nyét, elsőként olvasták fel a nevét — ő érte el a legmaga­sabb pontszámot —, megje­gyezve, hogy aranyplakettet kapott. Hétfőn újra várták a fővárosban, az országos sza- bászankéton kellett részt ven­nie — meghallgatni, mi újság a szakmában és hallatnia az ő véleményét is — így csak most tudunk beszélgetni a versenyről, az előzményekről és ... a tervekről. Négy évvel ezelőtt indul­tam először országos szabász­versenyen. Akkor ezüstpla­kettet kaptam. Hatvanhatban is az ezüst lett az enyém, ta­valy a bronz. Most azonban csaknem teljesen biztos vol­tam a dolgomban, hogy az enyém lesz az arany. Senki se vitt olyan munkát, mint az enyém ... — Hát nem ott versenyez­nek? Kész munkát írisznek? — Természetesen. Bemutat­juk a versenyműnkét — fel­öltöztetve vele a manekent — és a zsűri ezután dönt. Szi­gorúan megvizsgálják, milyen a kidolgozás, illik-e a viselő­jéhez, összhangban van-e a ruha anyaga és a fazon. Ránc­nak sem, de még csak egy hullámnak se szabad lenni a ruhán. Még az öltéseket is megnézik. — Tavaly úgy éreztem, azért kaptam csak bronzot, mert túlságosan konzervatív voltam. Hagyományos model­lel versenyeztem, kétsoros öl­tönnyel. Már akkor elhatároz­tam, hogy az idén újjal ruk­kolok ki, egészen újjal, diva­tossal. Amikor aztán megjött az értesítés, hogy be lehet ne­vezni, már kész volt az ötlet, megvolt az anyag, csak az volt a baj, hogy a vártnál 2— 3 héttel korábban rendezték meg a versenyt, a szállóban kell a hely a február végén összeülő nemzetközi párt­találkozó részvevőinek. így aztán tíz nap alatt kellett a manekennel egyeztetni az időpontokat, elkészíteni a ru­hát. (Mint kiderül, Komáromi elvtárs „manekenje” már évek óta egy fiatal ügyvéd, aki még egy-két tárgyalást is el­mulaszt a mester érdekében. Kárpótlásként anyagárban kapja meg az öltönyt, így te­hát a legdivatosabb, verseny­műként elkészített öltönyben járhat.) — Végül is, milyen öltöny - nyel versenyzett Komáromi elvtárs? — Nem is öltöny, hanem teljes garnitúra. Kockás drapp gyapjúszövetből készült a nadrág, a mellény és a kabát­felöltő, barna szövetből a zakó. Ez a legújabb divatirányzat, hasonlít a múlt század eleji francia férfidivathoz. Konzer­vatívnak tartottak tavaly? Úgy látszik, nem mentem elég messzire a múltba. Különben is, a divat szinte periodikusan ismétlődik. Most ez a modern. Nagy volt a siker a szaktár­sak körében, persze, vala­mennyien tudják, hogy ez a legújabb divatirányzat, de úgy látszik, senki sem mert hasonlót készíteni. E ddig is sok munkája volt a szekszárdi mé­retes részlegnek, külö­nösen mióta híre ment, hogy szabászuk egyike az ország legkiválóbb szakembereinek. Most meg különösen sok a tennivaló, hiszen összegyűlt egy kis restancia, amíg a ver­senyre készült. Ezért nem is zavarjuk tovább. Várja a munka. ÍJ) NÁLUK MÁR KÖZÜGV Aki elkezdte, be is fejezi. Is­meretlen a Tolnai Selyemíonó- han a pártokta t ásnál a lemorzso­lódás. Sikereiknek több oka is van. Legutóbbi párttaggyűlésükön élénk vita kerekedett a politikai oktatásról. Mérlegre tették, hogy a szemináriumok vezetői — párt­megbízatásuk szerint — mennyi­re közérthetően foglalkoznak a tananyaggal a téma és a hallga­tóság követelményei szerint. Rendszeres segítséggel Másik titka sikereiknek abban található, hogy esti egyetemet végzett, képzett propagandistáik mellett minden fórumon téma a pártoktatás. Nemcsak a taggyűlés és a vezetőségi ülés tanácskozik erről, hanem a pártcsoportok ösz- szejöveteleln még élénkebben vi­táznak. Élve a kötetlenebb for­ma lehetőségeivel, ott szinte mindenki elmondja véleményét. A harmadik, negyedik, vagy sokadik okát a tíz éve propagan­dista, pártvezetőségi tag Schäff­ler Adámtól tudom meg. — Nálunk is gondot okozott a több műszak. Hozzátenném, hogy a mi gyárunk tipikusan női üzem, hiszen tíz közül kilencen a női nemhez tartoznak. Közel százan tanulnak üzemünkben az öt párt- szemináriumon. Két gazdaságpo­litikai tanfolyamunk egyikének többsége, az utánpótlás bázisát-í­Újságíró olvasó találkozók Újságíró—olvasó találkozók kezdődtek Tolna megyében. La­punk munkatársai ellátogatnak a megye községeibe, hogy a művelődési otthonokkal kö­zösen szervezett összejövetele­ken megismerkedjenek az olva­sókkal. Egyben mindenütt kiké­rik az olvasók véleményét a lapról, összegyűjtik a javaslato­kat, hogy ennek alapján tovább javíthassuk a lap színvonalát. Az első két ankétot hétfőn este tar­tottuk Kurdon és Duzson. Most egyelőre a dombóvári járásban rendezünk ilyen újságíró—olvasó találkozókat, majd az év folya­mán, fokozatosan találkozunk a Népújság olvasóival. jelentő KISZ-vezetökből tevődik ki. Négy ven an tanulnak a köz- gazdasági alapismeretek tanfo­lyamain, huszonketten tanulmá­nyozzák a szocializmus építésé­nek kérdéseit — mondja a párt- vezetőség tagja. A járásnál is tudják, hogy a Selyemben a pártvezetőség vala­mennyi tagja hasonlóan ismeri a r helyzetet. Hozzájárul ehhez, hogy a pártvezetőség minden tag­ja tanul és egytől egyig rendsze­resen eljárnak a gyári szeminá­riumokra. Kollektív feladattá vált a gya­korlatban is a Tolnai Selyemfo- nóban az ideológiai-politikai képzés folyamatos segítése. A külön szervezett KISZ-oktatás és a szakszervezeti „Időszerű kér­dések” tanfolyamainak vezetői pártmegbízatásként kapták a pro­pagandafeladatot, beszámol­tatják őket. A pártvezetőség nem hajszolja a számokat, tisztázták mindenki számára, hogy a világ­nézeti fejlődés, a nézetek tisztu­lása a legfontosabb. Többen felismerték, elmond­ták, hogy az üzem társadalmi szervezeteinek politikai oktatása nagymértékben hozzájárult a résztvevők szembetűnő tájéko­zottságához, az üzem mindennap­jainak magvasabb vitájához. Szolgálja a mai gyakorlatot és a holnapot Szándékosan a gazdaságpoliti­kai kérdések ipari válfajának egyik tanfolyamát választottuk ki az öt közül. Tettük ezt azért, mert e két tanfolyam hamHnc- öt párttag és párton kívüli részt vevője magas szinten foglalkozik az új gazdasági mechanizmus megkezdésekor különösen fontos kérdésekkel. Tizennyolc esztendeje propa­gandista Németh József elvtárs, a gyár osztályvezetője. Ennyi idő alatt rengeteg elméleti tudás, felbecsülhetetlen tapasztalat hal­mozódik fél. Munkások, műszakiak, admi­nisztratív dolgozók tartoznak az általa vezetett tanfolyam 16 fő­nyi hallgatóságához. Egy-ke! ha­laszthatatlan hivatalos úton lévőt kivéve, minden csütörtökön meg­jelennek a szemináriumon, a naleleszről egymás után érkez­tek a gyors gazdagodás remé­nyében a község új és jövendő­beli polgárai. Budapestről, a nagyvárosok alvilágából a kétes egzisztenciák jöttek, volt közöt­tük grafológus. Teleki téri va­gány, műkedvelő kardnyelő, hi­vatásos hamiskártyás, állástalan illuzionista bűvész, hívei által kiközösített szombatista prédiká­tor, nyilas háborús bűnös, min­den. amit csak el lehet képzelni. Megérkeztek Dél-Bácskából a hortysta vitézek, beköltöztek az üresen maradt házakba a gyu­la ji és a döbröközi cselédek, vi­harsarki kubikosok. Ahány em­ber, annyiféle. És mindegyik a maga törvé­nyei szerint próbált boldogulni. Binder István és Kertész József kocsmájában reggeltől napestig tartott a dinomdánom. Hétköz­nap ugyanúgy, mint vasárnap. A búzamag jórészt ldpergett, mert csak néhány száz négy­szögölet vágtak le belőle, gon- dalomra, hogy ennyiből meglesz egész évre a kenyérnek való. Szüret idején rosszul értelmezett népünnepélyt tartottak, teljesen elfeledkeztek arról, hogy a szü­ret elsősorban munka és csak utána vigasság. A kardnyelők’ meg a hivatásos hamiskártyások reggel lóháton indultak a szőlő­be és kísérte őket a zenekar, szintén lóháton. Híz az arany- élet nem csoda, hogy negyvenkét- eaer embert csábított az idők folyamán Muraiba, S nem túlzás, hogy a maga módján ez a község külön köz­társaságnak minősült a megye testében. Megvolt Mucsinak is a maga kiskirálya, s az akkori, naív túlzások torz vetületeként, még az áltudósa is. Az öreg eső­csináló tudományával kérkedett, persze esőt soha nem csinált. Még ma is emlegetik. Gyakran voltak helyi zendülé­sek. Ásót-kapát ragadtak a pol­gárok és felvonultak a község­házára. A tanítókat, a tisztvise­lőket valósággal rettegésben tar­tották, mindazokat, akik a tör­vényes rendet képviselték, és a törvények betartásán őrködtek. És milyen könnyű volt kiját­szani a zűrzavaros években a törvényeket... Eladták a fél községet Kétszázötven családi házat és ugyanannyi présházat bontottak le a negyvenes évek végén, az ötvenes évek legelején. Hordták-vitték, mert bagóért adták az építőanyagot. Nem le­hetetlen, hogy még Tiszántúlra is került Muraiból cserép, tégla, gerenda. Könnyű elképzelni, hogy mi­lyen riasztó kép fogadta abban az időben a Muraiban meg­forduló járási, vagy megyei ve­zetőket. Képtelenség volt bol­dogulni. A népvándorlásnak eb­ben az időszakában a rendes családok teljesen kisebbségben maradtak. Szavuk nem volt, nem lehetett. Muraihoz meg egyre gyakrabban ragasztották hozzá, bogy -«z köztársaság*’. El Is túlozták, karikírozták a dolgo­kat, de minden történetnek meg­vár:, illetőleg megvolt a valóság- magva. I Az ötvenes évek <*$é­I tői a község letisztult. Valósággal ön­magát tisztította meg. A kétes egzisztenciák keneketoldottak. Uj kincskeresők meg már nem jöttek, mert nem volt érdemes. A pincék, a kamrák kiürültek, és most már csak munkával le­hetett boldogulni ebben a köz­ségben is. Határtalanul nagy azoknak az embereknek az ér­deme, akik az évekig tartó ural­kodó nemtörődömség után hoz­záfogtak egy új közfelfogás ki­alakításához. A lézengést, a te- kergést a szorgos munka váltot­ta fel. S azóta hivatalos helyeken már rég nem úgy kezelik Mu­rait, mint egykor. Már nem úgy emlegetik, hogy külön köztársa­ság. De a tájékozatlanabb köz­vélemény még ma is azt hiszi, hogy változatlanul, a húsz évvel ezelőtti ősállapotok uralkodnak. Egészen más a jelenlegi helyzet. Gondok akadnak bőven, Stri- gencz György, a termelőszövet­kezet elnöke beszél is erről, nem keveset; De ezek a gondok má­sok, az igényességre való törek­vést fejezik ki. A község veze­tői és dolgozói azon vannak, hogy egyre több elevenséget, pezsgést „vigyenek” a faluba, s a termelőszövetkezet a megkez­dett, jó úton a megye legjobb gazdaságai közé verekedje ma­gát. A termelőszövetkezet nem tar­tozik a gyengék közé, ellenke­zőleg, jó közepes, majdhogynem erős gazdaság. Ebben a község­ben is a zárszámadás volt az el­múlt napok legnagyobb esemé­nye. Sokan emlegetik Tarcsa Gyulát, a tehenészt, aki a ta­valyi munkájáért 35 ezer forin­tot kapott a közösből. Most a 1 e rmel őszöve tkezet a kincses­bánya. De csak azoknak a szá­mára, akik az esztendő minden napját munkával töltik. Érdekes, bármennyire isten- hátamögötti helység, most is messzi földön ismerik. Most az olcsó lakás, a jó munka- és ke­reseti lehetőség vonzza a Mucsi­ba költözőiket. A messzi Déva- v'ányáról négy család költözött a közelmúltban Mucsiba. A ter- mrü^szövetkezetben találtak mun­kát. I Lassan már az idős em. berek emlékeznek, hogy miként- tartatták fogta a megye kis­gazdapárti alispánját, s miként szabadította ki őt a rendőrfőnök, meg, hogy hová tűzték ki a fe­hér zászlót, amikor „kapitulál­tak”. A fiatalok csodálkozó te­kintettel hallgatják ezeket a ré­gi történeteket, s az.t gondolják' talán csak mese az egész... SZÉK ü LITY—PÁLK OV A CS pártirodában, a munkaidő letel- tevelj Többségük nő. családos anya. — Érdekli őket a tananyag. Nem kezdők már azo-k, aikik ide járnak. Némelyik a gazdasági be­osztása miatt >s szinte szakem­bere a témának — mondja Né­meth elvtárs. — Jobban szorítja-e ez a pro­pagandistát a felkészülésre? — Feltétlenül. Megszoktam ré­gebben is a hozzáolvasást, de az idén még alaposabban fel kell készülnöm — feléli. — Fél évad tapasztalatai után, melyik témakör volt eddig aleg- fogósabb? — Gondolkodás nélkül; az ár­kérdés a legrázósabb. Érthető, mert sok benne az új vonás és napi beszédtéma — mondja. — Konkrétabban melyik rész­ről vitatkoztak? Mennyire sikerül összekapcsolni a gyakorlattal? — Főként az elvi tételek és a gyakorlat kapcsolása a nehéz. Megértették, hogy nálunk is tük­röződni kell az árakban a társa­dalmi értéknek. De hogyan? El­mondták, hogy a presszóban kettőhatvanas és háromforin­tos áron adják a feketekávét. Miért van így? — kérdezték. A másik, hogy miért drágulft a pa- radicsomkonzerv, a nyers paradi­csom olcsósága és sokasága elle­nére? összehasonlítást tették a zöldségfélékkel, melynek feldol­gozása többnyire nem igényel annyit Ezek a napi életből vett példáik alkalmat adtak a régi mechanizmus kötöttségeinek, a mozgó árrendszer új vonásainak, a helyi árkalkuláción alapuló egészséges versengésnek a megbe­szélésére — részletezi a tapasz­talt propagandista. — Ez tehát a fogyasztó olda­láról nézve került szóba. És a termelő ember nézőpontjából? Gondolunk a termelés és a piac kapcsolatára, a vállalati, gyáregy­ségi önállóság megértetésére. Sikerült-e „aprópénzre” váltani a nehezen érthető, újszerű elve­ket? — kérdezzük. Kereslet—kínálat - divat Részletesen megvitattuk. A mi gyárunk termékei divatcikk jel­legűek. Gyorsan változik a divat, és a piackutatás elébe kell men­jen e változásoknak. Kapcsol­tuk az üzemhez a vitában az el­veket. Nálunk, a szövődében harmincféle, a cérnázóban nyolc­van-, sőt százféle cikket is gyár­tunk. Köztük pár méteres, sőt néhány dekányi mennyiségek is vannak, az utóbbit más üzemek dolgozzák fel. Kapcsolódik a vál­lalati gyáregységi önállósághoz. Részletesen foglalkoztunk ezen önállóságok különbözőségével és kapcsolatával, a kereslet—kínáiat törvényének gyakorlati kérdései­vel, a divatcikkek és a gyárt­mányfejlesztés változásaival. Úgy érzem, az új gazdasági mecha­nizmus mai helyzetének megfe­lelően Sikerült megértetni a főbb összefüggéseket, de arról is sok szó esett, hogy ez a folyamat, egyáltalán nem lezárt dolog — fejezi be válaszait Németh Jó­zsef elvtárs, a gazdasugpolitikai tanfolyam propagandistája. * Százak tanulják a Tolnai Se­lyemfonóban a leghaladóbb esz­mének emberi nemesítő, válto­zást szolgáló igazságait. Az üzem pár tvezet őségé, párttagsága, a propagandistákkal vállvetve, ügyel arra, hogy senkinél ne le­gyen öncélú a tanúié:. Náluk megfelelő szinten választ adnak a mai gyakorlat problémáira, ké­szülődnek a holnap 'eunclffinek megértésére és megoldására. A párt titkár távolidé náluk nem akadálya a kívül:'« ló tájé­kozódásának. Törődésük ered­ménye, hogy siker Koronázza a pártokm'AsVan a kollektív fára­dozást. Érdemes tanulmányozni módszereiket. SOMI BENMVúNNÉ /

Next

/
Thumbnails
Contents