Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-10 / 34. szám
TOLNA WEG YET NÉPÚJSÁG 3 1 ;V(>S. február IQ. Meglepő dolgok Előtérben as öregek napközije A z elnök kijelenti, hogy nem " hajlandó együtt dolgozni a főkönyvelővel Az újságolvasó felszisszen: remek fordulat. A főkönyvelőnő ugyanis, engedvén lelkiismerete parancsának, teljesíti állampolgári, munkaköri kötelezettségét és leleplezi ' a tszcs korrupt elnökét. Minden szabályos. Vizsgálat következik, s megállapítják, Börcsök András, a bugaci Aranykalász Tszcs elnöke „1966-ban hét kiló mákot, kettő darab légyirtásra alkalmas Toxa zászlót és 310 kiló gázolajat tulajdonított el a tszcs raktárából — fizetség nélkül”. Magyarul: lopott. Valamit ugyanis fizetség nélkül eltulajdonítani, egészen egyszerűen nem más, mint lopás. S miután bebizonyosodott, hogy az elnök lopott, a normálig észjárású ember számára már egészen nyilvánvaló, hogy mi fog következni. Leváltás, bírósági eljárás, s esetleg a főkönyvelőnő jelenti ki, hogy nem hajlandó tovább együtt dolgozni az elnökkel egyetlen percig sem. / normális észjárás szerint ez a * -ad, és ezt írják elő a törvények is. De itt jön a meglepetés. Nem a főkönyvelőnő, ellenkezőleg, az elnök jelentette ki, méghozzá ingerülten, hogy „ezek után én nem tudok és nem is akarok Tóthnéval együtt dolgozni” — mondta. Na tessék, ez ám az önérzet. Én viszont, mint a legnagyobb példányszámban megjelenő napilap egyik olvasója, kijelentem: ilyen kijelentések olvasásakor nyílik ki az emberek zsebében a bicska. De azért értem a dolgot. Tudom, honnét fúj a szál és sejtem, honnét meríti ez a Börcsök ezt a pökhendi és pimasz bátorságot. Morális érzéke egyenlő a nullával, de nem csoda, hiszen amikor lelepleződött, akkor meglepő fordulattal nem az következett, aminek ilyen esetben következnie kell, hanem más. A cikkből tudom meg, hogy micsoda. „Ki tudja, már hányadszor ültek össze .békítő tárgyalásra’ Bács megye és a kecskeméti járás mezőgazdasággal foglalkozó vezetői a Börcsök—Tóthné-ügy- ben?" Ez az, ez a békítő tárgyalás az, ami miatt érdemes odafigyelni Tolnából is a Bács megyei eseményre. A tolvajt tehát ki akarták békítőm a közös tulajdont védő főkönyvelővel. Ám a tolvaj, a jelek szerint, képtelen elszánnia magát arra, hogy békejobbot nyújtson a közös vagyont védő főkönyvelőnőnek. Sőt, méltóságteljes Ingerültséggel közli, nem kibékülni, de még együtt dolgozni se hajlandó vele. Mindent felülmúl benne az önérzet és szilaj • paripaként ágaskodik benne a szent és sértheiet- ien emberekre jellemző önhittség. Hát persze, hogy ágaskodik benne, ha egyszer éreztették vele. hogy ő kivételes személyiség. A tolvajokat általában rács mögé dugják, a kivételes személyiségeket viszont engesztelni szokták. A közvélemény azonban teljes biztonsággal biztosíthatja a börcaökök mindegyikét arról, hogy egy tolvaj nem lehet kivételes személyiség. Börcsök számára pünkösdi királyság volt ebben a tévhitben élni. Pünkösdi ég kik határozzák meg az adagokat, hol döntik el a krimi- filmek és -könyveik mennyiségét, milyen szempontok szerint állapítják meg, hogy mennyi kell ebből a műfajból a nagyközönségnek? Úgy tűnik, ezek a kérdések ma már nem kérdések. Küszöbön áll vagy már be is állott a teljes fordulat, a lapok mindennap írnak emberölésről és a televízió hovatovább mindennap levetíti a maga kis bűnügyi filmjét, ahol az egyik főszereplő a gyilkos, a másik meg az őt leleplező detektívfelügyelő. A dicsérendő túlbuzgóság, a közönség kegyeiért való versengés a rádiót sem engedi tétlenségre kárhoztatni. Beharangozták, hogy egy új, minden eddigit felülmúló krimivel szolgálnak; a hallgatóság tippelhet, $ tizenhárom plusz egy találatot ér el az, aiki nemcsak a szereplők nevét találja ki, hanem még azt is megfejti, hogy ki a gyilkos. Nem tudom, mi lesz a főnyeremény, egy hatlövetű? Egykor, az ötvenes évek elején sok-sok okos tanulmányt olvastam arról, hogy miként önti el a bűnözés szennyes hulláma a nyugati féltekét, első helyen Amerikát. A szakdolgozatok, a tanulmányok szerzői pontról pontra kimutatták és bebizonyították a bűnözés terjedésének összefüggéseit, okait Egyebek között mérgező hatásúnak nyilvánították, főleg a tizenévesek lelkivilágára a könyvkiadók, a tucatfilmek és filmesek gátlástalanságait. Továbbá a műsorszerkesztők felelőtlenségét. Felhívás a keringőre — hangoztatták —, hogy a fiatalok felkapcsolják a tv-t és nem látnak mást, csak lövöldözést, rablást, betörést, gyilkosságot E cikkek szerzőit, legjobb tudomásom szerint, eddig Magyarországon még nem cáfolta meg senki. Változatlanul elfogadhatjuk tehát a tételt, miszerint a túladagolt krimi bizonyos szempontból, bizonyos korosztályok számára a nyugati féltekén „felhívás a keringőre”. Rendben van, de akkor most mi a helyzet nálunk, Keleten, pontosabban a szocializmust építő Magyarországon? Itt a tizenévesek egy idő óta már-mér oly mennyiségben élvezhetik a krimi áldásait, mint a nyugati tizenévesek. „Ártatlan szórakoztató játék, nem több, nem kövesebb” — hallom a hivatalos krimi- terjesztők megfellebbezhetetlen és joviális ítéletét. Ezek szerint nálunk ártalmatlan játék. Nyugaton gátlástalan lélakmérgezés. Furcsa. Nagyon furcsa. . Elhigy- gyem? ♦ I mhol ez a tojás-ügy. Meglepő dolgokat művelt a tojással a találékonyság, de még a találékonyságnak is túljárt az eszén a bölcsesség. Ezárt mindinkább az a meggyőződésem, a bölcsesség a legdrágább kincs a világon. Különben a tojás-ügy altkor kezdődött, amikor a darabonként történő felvásárlás helyett bevezették a kilós felvásárlást. A nagyobb haszon reményében? Erről a kereslcedők nem beszélnek. Azt mondják, ezzel csupán azt érték el, amit egyebek között el is akartait érni. Azt, hogy a termelő a legszebb tojásokat vigye a felvásárlási helyekre, ne 23, hanem már esetleg 14 —18 tojással érje el az egy kilót. S a kisebb tojásokat vigye a szabad piacra, vagy használja fel azokat otthon. S most következik az aranyat érő bölcsesség. Kezdik a falvakban mondogatni, hogy itt valami sántít. Amikor a kereskedők a tojást megveszik, akkor a kiló a mértékegység, de amikor a kereskedők a tojást eladják, akkor már a darab. Miért? Miért nem mérik a tojást súlyra akkor is, amikor a fogyasztónak eladják? Nyilván azért nem — mondják az emberek —, hogy nagyobb legyen a haszon, mármint a kereskedelemben. Az volna az igazság, hangoztatják az emberek, ha vagy súly szerint osztályoznák a tálcákra kirakott tojásokat, külön a 3,8, a 4, a 4,5 dekás sú- lyúakat is, vagy pedig kilóra adnák. Sok ebben az igazság, de vajon eljutunk-e majd egyszer az öntudatnak arra a magas fokára, amely efféle bölcsességre készteti akkor is az embereket, amikor nemcsak a saját zsebükről van szó? Soká lesz ez még. Ma még sajnos inkább az a probléma — amint azt a Ludas Matyi is megírta —, hogy esetenként azt hisz- szük a munkahely eltartási szerződést kötött velünk. * S talán ide a meglepő dolgaié közé tartozik még valami. Ezt sem értem. Évekkel ezelőtt beszélgettem emberekkel, akik azon háborogtak, hogy nem érvényesül kellőképpen a jobb munkára, nagyobb teljesítményre ösztönző anyagi érdekeltség. Klasszikus példaként a pincérszakmára hivatkoztak. „Nem mondaná az a pincér, hogy kérem, ez nem az én asztalom, ha egzisztenciája, anyagi helyzete függne tőle. De hát egy a fizetés, akár jól dolgozik, akár rosszul’'. Január elseje óta kezd egészen más lenni a helyzet, s újból beszélgetek azokkal az emberekkel, akik évekig háborogtak. Minden változik, ők Is megváltoztak, mert most már nem háborognak. Fájdalmas képpel annyit közöltek csupán: na lám, feltaláltuk a spanyolviaszt, bizonytalanságba kergettük a dolgozókat, mesterségesen szítjuk az ellentéteket, bevezetjük a megkülönböztetést stb. Amiatt háborognak tehát, hogy olyan a fizetség, amilyen a munka. Tessék rajtuk eligazodni. SZEKULITY PÉTER királyságának éppen a központi | pártlap vetett véget. És ez nem ; véletlen. Érdemes elővenni és el- : olvasni a cikket, február 7-én jelent meg a Népszabadságban. * N em tagadom, jól elszórakoztat a krími, a szellemes, logikai bravúrokkal bővelkedő detektívregény, ugyanúgy kikapcsol és pihentet, mint a mesterség remek fogásait feldolgozó bűnügyi film. Egyet nem tudok csupán. Nem tudom, hol Rádió, televízió, autórádió és egyéb elektroakusztikai készülék szakszerű javítását vállalja A TOLNAI FÉMIPARI ÉS SZERELŐ KTSZ. TELEVÍZIÓ JA VITÁST HELYSZÍNEN IS VÉGZÜNK! BUNAFÖLDVÁUON Kosjuth Lajos u. 3. Telelőn: 104. PAKSON Dózsa György u. 34. Telefon: 194. TOLNÁN Ságvári E. u. 1. Tc'e^n: 141. (118) Ülést tartott a megyei tanács vb Tegnap délelőtt Szabópál Antal elnökletével ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az első napirendi pontban a jelentés a vb feladatkörében történt intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatokról szóló beszámolót tárgyalták meg. A következő napirendi pontban a megyei tanács egészségügyi osztályának beszámolóját vitatták meg a szociálpolitikai munkáról, A tanácsi szociálpolitikai szervek — ha minden szociálpolitikai segítési formát tekintetbe veszünk — a múlt év során 4600 személy- lyel foglalkoztak, amely a megye lakosságénak közel két százalékát teszi ki. A községi szervek az év végén 1374 szociális gondozásra szoruló, csökkent munkaképességű egyént tartottak nyilván. Ezek közül 192 vár munkába helyezésre. A többiek gondozását családi környezetben biztosítják. Az elmúlt év során 169 csökkent munkaképességűt sikerült a munkaközvetítő szervek útján munkába helyezni, Fontos feladata volt a szociálpolitikai szerveknek, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a tsz- ek szociális és kulturális alapjainak felhasználását. Megállapították, hogy az előző évekkel ellentétben rendeltetéstől eltérő szövetkezeti alap felhasználás nem történt. A tsz-nyugdíjasok és járadékosok száma a megyében egy korábbi felmérés szerint 11 554. Döntő többségük tsz-járadékot kap, ami havi 260 forint. Ez az összeg köztudomás szerint nem biztosítja a megélhetést. A tsz-ek adottságaik szerint úgy segítenek ezen a körülményen, hogy minden járadékos részére háztáji földet biztosítanak, fizetik a földjáradékot, s a még dolgozni tudó öregek részére munkaegységet biztosítanak. De ezenkívül is, szociális és kulturális alapjukból segítik a rászoruló járadékosokat. A területi és intézeti gondozás között van egy átmeneti forma: az öregek napközi otthonainak működtetése. Ez lesz jövőben a területi szociális gondozás legfontosabb formája. Az ilyen otthonokban nyújtott napi' gondozást és étkeztetést főleg közsegélyesek és alacsony járadékú tsz-nyugdljasok veszik igénybe. Az öregek napközi otthonainak szükségességét a többi gondozási formával szembeni előnyei indokolják: a támogatásra szoruló öregek megszokott környezetükben maradnak, meleg étellel való ellátásuk rendszeresen biztosított, biztosítva van napközbeni kulturált szórakozásuk és ez az intézményi ellátás lényegesen olcsóbb a szociális otthoni gondozásnál. A szociális gondozásra szorulók ellátásának legkielégítőbb formája a szociális otthoni elhelyezés. Intézeti gondozásban azonban a szociális otthonok korlátolt befogadóképessége folytán csak a leg- rászorultabbakat tudják részesíteni. Ezt csak a végső megsegítési módként alkalmazzák, akkor, ha a családban vagy községen belüli gondozás nem biztosítható. A szociálpolitikai szervek alapelve az, hogy minél tovább megszokott környezetben tartsák az öregeket, mert ha abból kiemelik, ez gyakran pszichikai és egészségi ártalmakkal járhat. A szociális otthoni elhelyezésekre az igény nagy, de a lehetőségek korlátozottak. Az elmúlt év során a megyében lévő kilenc otthonban 78 elhalálozás történt, ezzel szemben 246 elhelyezési kérelem érkezett. Az év végén 131 beutalt várt szociális otthoni elhelyezésre. — állapította meg a végrehajtó bizottság, s ezután következő napirendi pontban a bejelentéseket tárgyalta meg. F. M. A vb sikerre] valósította meg a műit évi feladatokat Ütést tartott a Tamási Járási Tanács Tegnap délelőtt Vidóczy László elnökletével ülést tartott a Tamási Járási Tanács. Elsőnek a jelentés a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról szóló napirendi pontot vitatták meg. A második napirendi pontban a végrehajtó bizottság munkájáról szóló jelentést tárgyalták. Visszatekintve a járási tanács végrehajtó bizottságának elmúlt évben végzett munkájára, megállapítható, hogy sikerrel valósította meg célkitűzéseit és hajtotta végre az előtte álló feladatokat. Az elmúlt esztendő több olyan feladat elé állította a végrehajtó bizottságot, amelynek sikere érdekében valóban szükség volt a testületi kollektív munkára. Országgyűlési képviselői és tanácstagválasztásokat már máskor is bonyolítottak le, de az elmúlt választás egyrészt az új választójogi törvény, másrészt az egyéb szervezeti változások következtében fokozottabb feladatok elé állította a tanácsi szerveket. Nagy erőfeszítést követelt az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés megszervezése a tanácsi vonalon. Ezzel kapcsolatban nemcsak szervezeti intézkedések kidolgozása vált szükségessé, hanem komoly politikai felvilágosító munkát is kellett végezni a fellépő téves értelmezések, vagy bizonytalanságok eloszlatása érdekében. Az eltelt idő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ezt a feladatot is sikerült úgy végrehajtaniuk, hogy az átállás nem okozott sem törést, sem visszaesést a tanácsi munkában. Az is elmondható, hogy tovább javult a tanácsi munka színvonala, tovább szaporodtak a tartalmi elemek, csökkent a formális tevékenység. Ez vonatkozik a járási és a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak munkájára is. Ezután a járási tanács végrehajtó bizottságának beszámolóját tárgyalták-meg az elmúlt évi tevékenységről, s a tanácsok feladatairól az új gazdasági rendezerben. A negyedik napirendi pontban az 1968. évi költségvetésről és a fejlesztést tervek jóváhagyásáról tárgyaltak. A bejelentések megvitatása után az interpellációkkal ért véget a tanácsülés.
