Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-10 / 34. szám
4 totví to ín 1968. február 10Ujjlenyomat helyett HANGLENYOMAT? Lawrence G. Kersta amerikai tudós, a Bell Telephone Társaság egykori munkatársa, ma az illinoisi egyetem (USA) biofizikatanára, olyan berendezést szerkesztett, amely — állítása szerint i— tökéletesen megkülönbözteti, és szükség esetén identifikálja az emberi hangokat. Véleménye szerint az emberek azonosságát ugyanúgy meg lehet állapítani hangjuk szerint, mint a világszerte használt ujjlenyomatok segítségével. A professzor különleges készüléket, úgynevezett voice printert, azaz hang- identifikátort szerkesztett erre a célra* A HANGLENYOMAT MINT BÍRÓSÁGI BIZONYÍTÉK A Kersta által készített hanglenyo- matot már nem csupán kísérleti és hitelesítési célokra használják, hanem a gyakorlatban — egyebek között bűnügyek kivir :g állásában és törvényszéki tárgyalásokon — is alkalmazzák. Első ízben a New York állambeli Westchester járási' bíróságon csalások kivizsgálásakor fogadták el bizonyítási eszköznek, később a svájci Baselben, ahol a bíróság egy erőszak elkövetését vizsgálta. Az utóbbi esetben Kersta professzor tanúságát meggy Szőnek minősítették és a vádlottat ennek alapján elítélték. A tanúbizonyság annak a magnetofon-fel<33 A képen két különböző ember hangfeljegyzését látjuk. Mind a kettő ugyanazt a szót, az angol „yes” (igen) szót mondotta. jegyzésnek az elemzését tartalmazta; amelyet a bűntett elkövetésekor rejtett, hangfelvevővel rögzítettek. Már ma is számos ország krimina- listái és hangtani szakemberei érdeklődnek Kersta berendezése iránt. Amikor a professzor a múlt év .áprilisában az egyik wiesbadeni értekezleten előadást tartott a tudomány és a rendőrségi technika együttműködéséről, a hallgatók között volt E. G. W. Millen, az új • Scotland Yard egyik vezető munkatársa is. Nagy érdeklődést tanúsított a beszámoló iránt a kanadai, a svájci, a francia és a nyugatnémet rendőrség, valamint az Interpol is. A VOICEPHINTER Milyen tulajdonképpen a hangazonosító készülék? A szekrény felső részében magnetofon, alsó felében pedig speciális elektronücus berendezés van, az utóbbi lehetővé teszi a haAg optikai feljegyzését, vagyis — Kersta szavai szerint képszerűen kifejezi a kiejtett szavakat. Amennyiben valaki természetes hangján tetszőleges szöveget mond a készülékbe és ugyanazt a szöveget aztán megváltoztatott hangon mondja el, a hangok reprodukálása közben kitűnik a hangok azonossága. Az elektronikus berendezés ugyanis ugyanúgy „felaprózza” a hangot, mint ahogy a televíziós kamera is pontokra, illetve vonalakra bontja annak a tárgynak a képét, amelyet közvetít. A pontokra bontott hang képe elektronikus impulzusok révén aztán egy forgó hengerre tekered ő tiszta fényérzékeny papírra érkezik, s az érzékeny rétegben létrejön a beszélt szavak képe. Ez a hanglenyomat körvonalas, ámyékozott vagy sávozott lehet. Mindhárom spekt- rogramnak — ez a kép neve — más-más az érvényesülési lehetősége. A berendezés néhány másodperc alaitt élkészíti a beszéd spektro- gramját. Egy használható hangle- nyamatot tíz-húsz spéktrogram alapján kap a szakember. Ennek segítségével '— az összehasonlítás elvének érvényesítésével. — hozzá leket látni azonosításához. Arra a kérdésre, hogy milyen hosszú ideig tart az a próba, amely kimutatja, hogy a vizsgált feljegyzésben levő hang azonos-e az ismert felvételen levő hanggal, Kerste professzor így válaszol: ,.Ez több körülménytől függ. Egyebek kozott attól, milyen hosszú a rendelkezésünkre éffló — összehasonlításra szolgáló — beszélgetés, milyen minőségű a feljegyzés, és attól is, nem változtatta-e meg szándékosan az illető á hangját. Az azonosítás egy napig de két hétig is eltarthat.’* JAJ A HANGUTÁNZÓKNAK ÉS A HASBESZÉLÖKNEK Amennyiben gyakorlott ember kezeli a hangazonosító berendezést, a felnőtt ember hangja — bármilyen nyelven beszéljen is — identifikálható — állítja Kersta és hozzáteszi: „A megbízhatóság foka 99 százalékos. Al egyszázalékos bizonytalanság csak akkor jön számításba, ha a feljegyzés nem kielégítő minőségű.” Dr. Oscar Tosi, a mich igán! egye* tem hang- és halláskutató laboratóriumának főnöke, aki részletesen tanulmányozta Kersta módszerét, kijelentette: „Elenyésző annak lehetősége, hogy két beszélő embernek pontosan azonos alofonikus spektrográfiai képlete legyen; mivel ezt a képletet a |arat, a száj, az orr nagysága és kölcsönös arányuk, továbbá az ajkak, a szájpadlás, a nyelv mozgási módja sttJ. határozza meg”. ^ „ IAAERÁDTO^ RÖK, AZT AAONty; t. JA A SEREGEK ‘ fól/RA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA SZEKE- | REIT. OROSZLÁN KÖLYKEIDET KARD Ez a megállapítás is az új módszer megalapozottsága mellett szól, amelyet egyébként számos gyakorlati próba is igazolt. A Columbia Broadcasting System társaság egy televíziós program előkészítése során három hangszalagot küldött Kerstának. Az egyiken Walter Cronkit hírmagyarázó hangja volt, a többieken pedig két más ember hangja. Kerstának meg kellett határoznia, melyik szalag tartalmazza Cronkit hangját. A feladatot maradéktalanul teljesítette. Egy más alkalommal eljuttatták: hozzá az Elliot Beid ismert hangutánzó hangját tartalmazó szalagot, aki sikeresen utánozta az elhunyt Kennedy elnök hangját, Kersta nehézség nélkül megkülönböztette melyik Kennedy és melyik Beid hangja. Hasonló eredmény- nyel végződött a Shari Levis hasbeszélő hangjával végzett próba is. Kersta professzor kötelességének tartja,- hogy a bűnüldözés szolgálatába állítsa berendezését, ..ámde szívesebben venné, ha az orvostudományi kivizsgálásokra szolgálhatna. „Számos lehetőség nyílik ezen a téren” — mondotta. „Ezen az úton fel lehetne jegyezni például a szívverést éa egyéb biológiai hangokat. Természetesen a gépipar is használhatná a készüléket: feljegyezhetné a gép mozgó részeinek a hangját és ily módon a normától való minimális eltéréseket is megállapíthatná. ..”AZ ELLENZÉK Kétségtelen, minden ember hangja sajátos és úgyszólván páratlan. Ennek ellenére számos kiváló tudós nem ért egyet azzal az állítással, hogy a hanglenyomat pótolhatja az ujjlenyomatot, illetve az utóbbival egyenérté* kű. Dr. Adrian Fourcin, Ismert anyai szakember például ezt vallja: „Az újjak végén látható bőrfodorrajzök mintái már-az embrionális állapotban lét» rejönnek. A gyermek növekedése közben növekszik ugyan a méretük, alakjuk azonban nem. A hangok részben jellegzetesek ugyan az egyes emberekre, ámde arra a nyelvre, esetleg tájszólásra is, amelyen beszélünk. Azok a tényezők, amelyek lényegiben konstansak, mint például a garatüreg hossza, túlságosan nagyok ahhoz, hogy megbízható alapot szol- gáltassanak a részletes összehasonlítás számára §. J* A hanglenyomat tehát megszületett, Milyen lesz a sorsa és érvényesülései Ez elsősorban a további kutatásoktól; kísérletektől és megbízhatóságának bebizonyításától függ. (A3 03 Szó-bólJ „Nono. Észnél légy, Harrincourt. Úgy látszik, a sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyűségbe. Vigyázzon, uram! Nem megőrülni !...” Lehajolt a tetemhez. Mióta fekhet itt ez az ember? Hogyhogy mióta!? ... Hiszen a vér meg sem alvadt, eigy csík lassan folyik a tócsából, és most ér össze a szőnyeggel. Megfogta a kezét. Még nem is hűlt ki teljesen. Letérdelt & halott mellé, és a hátára fordította; A hályogo- san elfehéredett tekintet (kétségtelenné tette, hogy a halál már beállott Negyven év körüli férfi lehetett az áldozat; Vagy fél méternyire a testtói ott feküdt a tőr, — 43 — amivel szíven szúrták. De hiszen nem is tőr! Ez az éguille! Keskeny* légianista-bajonett. Fölvette... Ha most detektív volna, már elindulhatna egy nyomon. A légionisták minden felszerelési tárgyúikba belekarcolnak valamit, hogy aki elveszíti, vagy elhagyja az oldalfegyverét, az ne lophassa el a másikét, A bajonett markolatát egészen az arca elé tartotta, hogy megkeresse a :kis fabetéten a a jelet. Döbbenten ejtette ki a fegyvert, A saját szuronya volt! „Nono!” Nem megőrülni, Hanrineourt! Szedd össze magad! Mi történhetett itt? Hollá! Hiszen ezt a bajonettot ő dobta be az ablaküvegen át, amikor a riadóautó szirénája szólt. Tehát? Tehát mialatt a folyosón bolyongott, .és megtalálta a hátsó kaput, ez alatt valaki beugrott a kertből, az ő bajonettjét magához vette, fei- rohant ide, megölte ezt az embert és... És? Egy ugrással kint termett, és rohant le a lépcsőn. Lehet, hogy a gyilkos még a házban van... Meggyújtotta a hallban a villanyt. Mozdulatlan, poros bútorok, némaság, a saját lépteinek visszhangja és a szikkadt parkett recsegése. Azután távolról finoman egy női hang dú- dolását hallatta... Dermedten állt. Mégiis... lehet, hogy vannak kísértetek? Ostobaság! Füleit. Valahol nagyon halkan, egy nő dúdolt „Ha ö tudta volna...” :, — 44 — És bölosődalszerűen, dudálásban folytatódott a dal, szöveg nélkül... Ment a hang irányába. Fel a falépcsőn.*. A nyitott ajtón át látta a padlón fékvő mozdulatlan testet. Továbbsietett, Világosain hallotta, hogy abban a szobában dúdolnak, amely szomszédos a gyilkosság színhelyével. Odaszorította a fülét az ajtóhoz. Kétségtelen volt, hogy bent valaki finoman dúdol. Egy őrült nő «an ott bent, vagy mi a csoda? Nono! Nano, Harrincourt. Mi ez az érzés a gégéd körül? Bent dúdolnak. Ez biztos. És te itt kint állsz, kissé hűvös és nyirkos kézzel. Benyitni, a mindenségit, mert káköttetem, maga úri csirkefogó! Belökte az ajtót és.L Abban a pillanatban a szobában néma csend lett. Ott halt el az utolsó énékakkord a füle hallatára, mellette. És a szóba üres volt! A szoba, ahol abban a pillanatban, mikor ő fogta a kilincset, még énekelt valaki, most üres vélt, a padlót belepte vastagon a por, és egyetlen lábnyom sem látszott rajta. De hát ki énekéit? Nem fontos. Nem kutatjuk. Ezt hagyjuk. Mi köze neki hozzá? Kiment, becsukta az ajtót. Magához kell venni a bajonettját, hogy ne maradjon itt bűnjel, és gyerünk; „Ha ő tudta volna...” A szobában ismét dúdolt a nő. Mi?! Nahát, a mindenségit, ezt majd én... Mint a villám nyitott be. És, ahogy benyitott, az utolsó hangot még tisztán hallotta, de a szobában nem volt senki, a dal sem hallatszott. — 45 —
