Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

I 1968. február í. TOTN 5 WIEGTEÍ Wf!PŰJ§A«3 MEGÚJULÓ SZOVJET FALVAK — Milyen újdonságok várhatók a falusi építkezésben — ezzel a kér­déssel kerestük fel Ivan Bokarjevet, a Szovjetunió Mezőgazdasági Építésze­ti Tervező Intézetének igazgatóját. — Ha a jövő falujára kiváncsi, keresse fel Krasznaja Pahrát, itt van Moszkva közelében — válaszolta az igazgató. .. . Krasznaja Pahra éppen olyan, mint a többi falu, földszintes házi­kók, a tetőkön televízióantennák. De teljes gőzzel építkeznek. A kocsi egy kis fehér téglából készült emeletes épület e'őtt áll meg. Még néhány hét és beköltözhetnek a lakók. (Pár napja kapcsolták be a fűtést, hogy átmelegedjcnek a falak.) Bemegyünk az egyik kétszintes lakásba. Az előszobából egy nagy szo­ba nyílik, mellette a konyha, így jól használható ebédlőnek. A veranda kis kertre nyílik. Az előszobából vezet lépcső az emeletre, ahol két szoba van. — Egy-egy ilyen házban nyolc ily en összkomfortos lakás van, — ma­gyarázza Beijajev, a tervezőintézet főkonstruktőre. — Épülnek három-, sőt négyemeletes házak.:o . Ili t lepek is, ezek is nagyon kényelmesek — folytatja Be jajev. A szomszéd faluban például, Baribinóban, a Kommunizmus hajnala szovhozban. ... Ez a falucska nyílt mezőn ép ült, miután 19G0-ban néhány kolhoz­ból egy nagy gazdaságot szerveztek. Ez a szovhoz központja és itt él a dolgozók többsége.. A falu főutcáján — amelynek építése még folyik — háromemeletes lakótömbök épülnek, egy-egy közülük 40, 48, 64 lakással. A 2—3 szobás lakásokban, mint a városban, gáz, fürdőszoba, központi fű­tés van. Persze mindehhez megfelelő bolthálózat, korszerű iskola, óvoda, bölcsőde járul. , Most épül a művelődési ház, befejezéshez közeledik a háromemeletes 120 ágyas kórház építése. Ismét a tervezőintézet igazgatói irodájában ülünk. — Ilyen falvak nemcsak Moszkva közelében épülnek, — mondja Ivan Bokarjev. — Sok hasonló épült Bjelorussziában, Ukrajnában. A falusi építkezések tervezésén 25 ezer építész és mérnök dolgozik, akik természete­sen mindenütt figyelembe veszik a nemzeti és klimatikai sajátosságokat, a helvi sajátos építőanyagokat és mindenekelőtt a lakosság kívánságait. *Az ősi falvak helyén rövidesen új, komfortos telepek emelkednek, ame­lyek tervszerű elhelyezésüket és a kényelmet tekintve semmiben sem különböznek majd a városoktól. GALINA PAVLOVA---------------------- Szekszárd té­N APPAL len korán fek­MÄR vő város, este VÄROS hamar begubó­------------------- zik, utcái nyolc u tán kihaltak, csendesek, A hideg meg a televízió még inkább ha- zaüzi és lakásokba zárja az em­bereket. Talán januárban érvé­nyes Szekszárdra legjobban, hogy otthonülő város. Éjszakai élete, nincs. Mindig ugyanaz a néhány arc, új ember ritkán tű­nik fel a látóhatáron, olyannyira, hogy a város „éjszakai életének” egyik kitűnő ismerője azt szok­ta mondani: „Előre tudom, hogy csütörtökön este fél tízkor a Ga- rayban vagy a Kispipában kivel fogok összetalálkozni. Ritkán té­vedek.” S ez rendszerint igaz. A megyeszékhely estétől reg­gelig jámbor és puritán. Időn­ként fülöncsípnek egy-egy csir­ketolvajt, kihúznak a vásárcsar­nok szellőzőnyílásából valami el­vetemült suhancot, s ez minden. A valamirevaló kiérdemesült al­koholisták többnyire nappali éle­tet élnek. Este Szekszárd sem­mivel sem lüktet jobban, mint Hőgyász, Bátaszék vagy Gyulaj. Annái elevenebbek a hétközna­pok, a nappalok. Szekszárd nap­pal már igazán város. Reggel fél nyolctól délután hatig sok benne az eleven lüktetés, főleg piaci napokon, szerdán és szom­baton nő meg az élénkség, mi­vel akkor a környező falvakból is sokan bejönnek venni vagy eladni. Elsősorban az növeli az élénkséget, hogy az építkezések most főleg a város középpontjá­ba tolódtak. Ez bizony időnként még a közlekedést is akadályoz­za. Mindenesetre mutatós, nagy­szabású városrendezési program megvalósulásának körvonalai bon­takoznak ki. Eddig az elmúlt években körülépítették a megye- székhelyet, most pedig kezdik el­takarítani a régi központot és újat csinálnak. Ez már eleve az­zal jár, hogy rengeteg jármű közlekedik, sok a szokatlan dü­börgés, pufogás, zörgés és mo­torzaj. A Garay tér a város központ­ja. Forgalma napközben három­szor telítődik; először reggel 8 óra körül, másodszor délben egy és két óra között, majd délután öt órakor. Olykor-olykor néhány percig annyi ember fordul meg a könyvesbolt és az 50-es önki- szolgáló bolt környékén, mint Budapest forgalmasabb átkelőhe­lyein. A benzinkút környéke pe­dig kész forgalmi akadály. Nem valószínű, hogy van Magyarorszá­gon még egy város, ahol a köz­pontban . járművekből alkotnak mesterséges gátakat. Ha csúcsforgalom idején szem­lélődik az ember a boltokban, akkor úgy tűnik, kevés az üz­let, rengeteg a vevő s ehhez mérten, pláne az élelmiszerbol­tokban, idegesítően hosszadalmas az üzletek áteresztő képessége. De ebből a csúcsidőszakból távol­ról sem szabad általános követ­keztetéseket levonni,' mert nap­közben vannak időszakok, amikor órákon keresztül oly kevés a ve­vő, mintha az 50-es önkiszolgáló például egy tanyasi szatócsüzlet volna. Hasonló a helyzet a vá­sárcsarnokban is, de többnyire a többi üzletben is. Érdekes, hogy a hétköznapi mozgásnak Szekszárdon is meg­van a pontosan körülhatárolható centruma. A vasútállomástól a kórházig, más irányban a postáig, a legnagyobb a jövés-menés. Az emberek többsége sietve vonul el a kirakatok előtt, ök azok, akik­nek nagyon kiszámított az ide­jük, s jól kell gazdálkodniuk a De bizonyos szempontból már nagyváros is. Némi szemlélődés után szinte százszázalékos pon­tossággal meg lehet állapítani, hogy kik járkálnak fontos hiva­talos vagy magánügyben, s kik mászkálnak céltalanul. Igen, a város hétköznapjaihoz, az utca képiéhez a csellengők is hozzá­tartoznak. Ahány, annyiféle. Lá­tom, az egyik sarki cipőbolt ki­rakatának támaszkodik, s félig lehúnyt szemekkel figyeli a túl­só oldalt, ahol néhány munkás a járdát bontja éppen. Mellette hatalmas bőrkötegeket eresztenek le az egyik, üzlethelyiség pincé­jébe. A fiút ez sem izgatja. Nem mozdul. Tizennyolc, esetleg húsz­éves lehet. Ráér, de erősen. Ép­Szekszárd napke zben percekkel is, ha mindent el akar­nak intézni. Találkozom terme­lőszövetkezeti főkönyvelővel. „Jö­vök a megyei tanácstól, szaladok a bankba, utána még be kell ug­rani az edényboltba, az anyó­somnak zsírosbödönt ígértem, de még tárgyalni szeretnék az AG- ROKER-rel és utána a nyomda- igazgatóval is, mert ki akarjuk nyomtatni az új alapszabályt” — mondja és elrohan. Ma már vi­dékről nemcsak autóbuszok és vonatok hoz­zák az utaso­kat. Sokan saját kocsival érkez­nek és időnként már feltűnik, hogy Szekszárdon sem könnyű parkolóhelyet találni. A maszek­gépkocsi abból a szempontból is megkönnyíti a vidéki ember szá­mára az ügyintézést, hogy gyor­sabban le tudja futni a kilomé­tereket. Mert bizony sok kilomé­tert kell lefutni, ha mondjuk a mezőgazdasági üzem vezetője egy nap akar tárgyalni a Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat igazga­tójával, a TÖVÁLL igazgatójá­val, a MEZÖBER igazgatójával és még esetleg a Termelőszövet­kezeti Területi Szövetség titká­rával is. Elég messze esnek egy­mástól ezek a felsorolt szervek, vállalatok és intézmények. Talán majd néhány év múlva sor ke­rülhet egy nagy központi iroda­ház megépítésére, amelynek a létezése még inkább megkönnyíti az ügyintézést. A termeltető vál­lalatokat sem könnyű egy nap alatt elérni. Pedig Szekszárd igazság szerint, kis város. Fenséggel megszólíthatnám, de minek. Mit mondhatna el ez a fiú azon kívül, hogy unatkozik? S hogy unatkozik, azt úgyis látni rajta. De azért attól óvakodni kell, hogy őt naplopónak tartsa az ember. Azért kell ettől óvakodni, mert a város iparosodik, és egy­re nő a több műszakos munka­helyek száma. Nincs kizárva te­hát, hogy a műszergyárban éppen egy szocialista brigád tagja, vagy a nyomdában kiváló betűszedő. Egészen más társaság ütött tanyát a népi­büfé előtt: a csellengők roszr- szabbik fajtája. Űk nem unat­kozva, ellenkezőleg a legna­gyobb élvezettel lopják a napot. Aztán összeakadok Z. kartárssal. Céltalanul ténfereg. Este soha nem lehet látni, napközben örök­ké az utcákat rója. Pénzért lop­ja a napiot? Isten tudja. Szóval, nem kevés a ráérő ember. Sa­játságos gyülekezőhely a vasút­állomás és a környéke. Érthető módon a szolgálatot teljesítő rendőrnek tűnik fel leghama­rabb, hogy vannak, akik az esti órákban felszívódnak, de reggel ‘ismét előkerülnek és napokat töltenek' el a váróteremben. Ezek a várótermi csellengők rendszerint arra hivatkoznak: munkát jöttek keresni Szek­szárdra. Igaz, nem igaz? Ki tudja. Valójában napxxnta sokan érkeznek a megyeszékhelyre, az­zal a szándékkal, hogy munkát keresnek. Megszólít egy nem fiatal, ötven év körüli asszony. Kérdezi, hol a Patyolat? Fadd- iól jött, hét családja van, és az az érzése, hogy a Patyolatnál felveszik takarítónőnek. Napiközben a kocsmákban, a presszókban általában több a vendég, mint este. Ez alól a Kis- pipa rendszerint kivétel, mert ott esténként is sok a vendég. Csorba Géza és népi zenekara muzsikál, sokan kedvelik a ma. gyár nótákat, s a népi zenekar­nak van vonzása. Kivétel a Ga­ray Szálló reprezentatív pincéje is, de más előjellél. Kong az ürességtől mindig A Várköz- prestsztóban viszont napközben sok az ülővendég Meg nagy a füst Idős, nyugdíjas hölgyek, éjszakás ápolónők, kép)- és könyv­ügynökök, átutazó orvosok, vé­denceikkel tárgyaló ügyvédek, mama kedvence szépfiúk, félévi vizsgára készülő felnőtt diákok, nem dolgozó, fiatal nagyságos asszonyok üldögélnek az aszta­loknál. A kályha mögötti asztal amolyan fenntartott hely azok számára, akik nem óhajtják a nyilvánosságot. A Várköz-presz- szó futóvendégei megint egy egészen más világhoz tartoznak; vállalati emberek, tanárok, mű­szakiak, kereskedők, üzletkötők, rendőrségi alkalmazottak. Be­ugranak, felhörpintik a szimplát és rohannak tovább. Egy ismerősöm úgy véli: ak­kor eleven igazán egy város és akkor város a város, ha presz- szóiban napközben is van élet Hát Szekszárdon .többnyire csak napközben van az utcákon ele­ven, városias élet. A kora dél­utáni órákban rövid ideig a diá­kok uralják az utcákat. Csak na­gyon rövid ideig mert nap­jaink középiskolás diákjai rop­pant elfoglalt emberek. A délutánok ismerős, tétova csellengői a ren­delőintézet dél­előtti pácien­sei. A megyeszékhely összes töb­bi intézménye együttvéve sem bonyolít le akkora ügyfélforgal­mat, mint a kórház tőszomszéd­ságában a rendelőintézet. Ingyen van. Rengeteg ember rajzik ki ebből az épületből és a vonat, vagy az autóbusz indulásáig az időt nézelődéssel töltik el... Ct óra után megkezdődik a népvándorlás a vasútállomás és az autóbusz-megálló felé. Hat óra után viszont megkezdődik az utcák elnéptelenedése. Időn­ként kísérteties az ostornyél-vilá­gítás és alatta a mozdulatlanság. Még szerencse, hogy világítanak az ablakok. Ennek' híján azt hi­hetnénk, hogy kihalt a város. = llllllllllllllllllillllIMIIIIIIIIIIIIIIUU | Egy kis műhely | ** «gr | sikere 5 Az, hogy megyénk tég- E lagyárai évről évre 5 eredményesebben dolgoznak, S nem kis mértékben köszön- E hető a rendszeres és minősé- E gileg kifogástalan gépkarban- E tartásnak, S ezért dicséret il- E leti a Baranya—Tolna megyei E Téglaipari Vállalat paksi köz- E ponti javítóműhelyének dolgo- E zóit E A fenti megállapítás alap- E ján — a közelmúltban hang- sí zott el egy értekezleten — E kerestem fél a paksi központi E javítóműhelyt, E — Minden tőlünk telhetőt E megteszünk, hogy a gyárakban E biztosítva legyen a zavartalan E termelés. És hogy ez mennyi- E re így igaz, annak bizonyítá- E sára hadd mondjam él, ebben E az évben már, a korábbi évek E gyakorlatától eltérően, min- E den hónapban felkeressük a E téglagyári gépészeket. Eddig — ugyanis csak telefonhívásra E mentünk ki a helyszínre. Vgy E gondolom, ez a havonta tör- E ténő rendszeres helyszíni E szemle még inkább biztosítja E a folyamatos és minőségi gép- E karbantartást — mondja E Schmidt József, a műhely ve- E zetője. E A kicsi, de igen jól felszerelt E műhelyben mindössze nyolcán E dolgoznak: hét szakmunkás és E egy segédmunkás. Most éppen E a kölesdi és a hőgyészi tégla- E gyár motoros vontatóit javít- E ják. — — Munkánk két részre ta­il gozódik. Az egyik cl rendsze­ri rés éves karbantartás, amely E októbertől márciusig tart, s E amelyet minden évben egy E helyszíni hibafelvételezés előz E meg. A másik: új gépek és E felszerelések gyártása. Ez tér­ti mészetesen csak a nyári hó- E napokra vonatkozik. így pél- E dául az elmúlt nyáron 300 E folyóméter hosszú száUítósza- E lo-Qot gyártottunk le egy most E épülő új téglagyár részére. E Ezenkívül új perselyeket, E szénadagolókat is készítettünk. E Az üzem szakmunkásai E ^ jól képzett, minden E munkafázishoz értő emberek. E Ha kell, esztergálnak, ha kell, E hegesztenek, de. az sem okoz E nekik gondot, ha éppen a gya- s lugépen keli dolgozniuk. En- E nek megfelelően osztották be E a kis műhelyt is. Külön helyi- E ségben történik a hegesztés, a E szerelés és a gépi megmunká- = lás. A műhely anyag- és al- " katrészellátása Pécsről törté- E nik. Hetenként jár ki Paksra = egy technikus, aki felveszi a E szükséges igényléseket, s így E az ellátottság állandóan bizto- E sított. E A műhely vezetője, Schmidt E József már tizenöt éve itt E dolgozik, a többiek is régi = szakemberek. A legfiatalabb E szakmunkás is több mint öt E éve már, hogy a műhelyben E van. E —i Jól tudjuk, hogy a mi jó, E vagy rossz munkánkon igen E sok múlik. Éppen ezért ígyek- E szünk a lehetőségekhez képest E a legjobban dolgozni. Amikor — c téglagyárak több százezres E nagyságrendű túlteljesítéséről E hallunk, minden esetben büsz- E ke öröm tölt el bennünket, S mert egy kicsit úgy érezzük, E ehhez az eredményhez mi is E hozzásegítettünk. A kis javítóműhelynek E ^ nagy sikere van a me­ll gye téglagyáraiban. S ennek E a nagy sikernek kovácsai ők = nyolcán a Baranya—Tolna E megyei Téglaipari Vállalat E paksi központi javítóműhelyé­it nek dolgozói. E (szigetvári) SZEKULITY PÉTER. =lllimillllllt imillllllllllllUIIIIIIIIMi

Next

/
Thumbnails
Contents