Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

4

TnfjSfTS MFfiYE! WÜPflJSÍÖ

íáCs, feSruár fi

L

A divatot, legalábbis a női di- tot, Párizsban csinálják. Ez már szinte törvény. A nagy francia forradalom előtt Rose Bertin asz- szony nemcsak Mária Antoinette királynőt és udvarhölgyeit öltöztette, hanem valamennyi európai főváros előkelő köreit is. Berlin. asszony despota természetű volt. A párizsiak divatminiszfer- nek nevezték. A világ első divatlapja Le Cabinet des Modes címmel, gyönyörű színes metszetekkel illusztrálva 1785-ben Párizsban jelent meg.

Nyolc évvel később Mária Antoinette és számos udvarhölgye a nyaktiló alatt fejezte be életét. Ám a párizsi divat, amely ezeknek a hölgyeknek a privilégiuma volt, nem pusztult el, sőt nem is költözött át más országba. Színre lépett a burzsoázia és Le Roy, a párizsi divat új istene, megteremtette a direktórium stílusát. A gőgös pótervári és londoni arisztokrata hölgyek pedig újantik khitónokban (ingszerű felsőruha a görögöknél) pompáztak, amelyeket e hölgyek szemében istentelen és még mindig forradalmi Párizsban terveztek.

Egyébként, mint ezt egyes divattörténészek állítják, maga a divat szó mai értelmében csupán a XIX. század második felétől kezdve használható. Addig helyesebb, ha a felső osztályok öltözködési stílusáról beszélünk, amely, ha egyszer kialakul, elég bosszú időszakra megmaradt

divatot. Sikere lenyűgöző volt, s Worth-nak követői támadtak. Azóta a divat igen gyakran változik, annál is inkább, mivel Worth csakhamar egy másik újításra is rászánta magát: lemondott a krinolinról, amely megkötötte a divatot, mivel variációkat eszközölni rajta szinte lehetetlen volt.

Erősen megnövekedett a női öltözködési cikkek iránti kereslet, először azért, mert a divat gyorsan változott, másodszor pedig azért, mert a ruhák egyszerűbbekké, tehát olcsóbbakká és a középburzsoá számára már elérhetővé váltak. A divatszalonok száma gyorsan növekedett. Worth modelljeit főleg lyoni selyemből készítette, s a selyemgyártás, amely a XIX. század első felében hanyatlásnak indult, újból fel- virágzott.

A XIX. század végén kiemelkedett még néhány vezető cég, a,mely drága és olykor egyedi modelleket állított elő. Megjelent a „haute couture” kifejezés, amely szó szerint ..szabásművészetet” jelent. Ezt a terminust azonban a divattörvények megteremtőinek szűk kasztjára is alkalmazni kezdték. Az ő nyári és téli kollekcióik határozták mega divat jellegét az adott idényre, méghozzá nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon.

Az új század új reformátort adott a párizsi divatnak: Paul Poiret-t, aki nem annyira szabó, mint inkább festőművész volt.

körének lényeges kibővülése. A társadalmi életben való részvételük is fokozódott. A nők egyenjogúvá váltak, sőt sportolni kezdtek. Ennek megfelelően ruházatuk is praktikusabb, egyszerűbb lett. A szoknyák megrövidültek. A divat alkotóinak új nemzedéke felkarolta ezeket

a tendenciákat. Elvetették a bonyolult és cikomyás, háború előtti divatot és egyszerűbb, a modern életnek megfelelőbb stílust kezdtek kialakítani. Ennek a stílusnak jellegzetes képviselője a ma is jó egészségnek örvendő Gábriellé Chanel. Az elegancia ekkor már nem az öltözék bonyolultságától, a szoknyák; fodrok, csá pkeszegélyek

tömkelegétől, hanem a szabás fedhetetlanségétől, a színek jó megválasztásától, a szövetek kiváló minőségétől függött.

A második világháború súlyos csapást mért a párizsi divatra. A hitleristák által megszállt város nyomorban tengődött. A divat' egyes mesterei megszöktek

a fasiszták élői, néhány cég tönkrement, más cégek, például a Chanél, illatszereket gyártottak, de divatszalonjaikat bezár-i ták.

Franciaország egy időre megszűnt, mint nagyhatalom, fővárosa pedig, miint a Nyugat) művészeti színházi életének központja. Párizs a divat területén is elvesztette a hegemóniát. Londonban, New Yorkban, Rómában, Madridban konkurrensek jelentek meg. Igen erősnek bizonyult az olasz konkurrencia. Rómában, Firenzében, Milanóban megjelentek a saját „magas"’ divatjukat (alta moda) kialakító cégek.

(Folytatjuk)

Á modern divat alapjainak lerakói

mint inkább festőművész volt. Poiret az akkori idők festészetének divatos irányzatait követte, s létrehozta az ősi Bizánc és Bagdad csodálatos keverékét. A hölgyeknél akkoriban kötelezőnek tekintett fűző akadályozta e mo- A modern párizsi divat meg- dellező elgondolásait, s ezért a teremtőjének az angol származá- fűzőt elvetette, sú Charles Frédéric Wo-rth-ot, a Ez a tehetséges ember szinte híres szabót tekintik. 1858-ban ő művészeti alkotássá emelte, sokkészített először „modellkollek- kai változatosabbá tette a diva- eiót” minden alkalomra és mu- tot. Poiret barátja volt Vla- tatta be kollekcióját élő mane- minek. Iribe és Dufy festőknek, keneken a közönségnek. Azóta Párizsban megszervezte Isadore Worth, aki III. Napoleon felesé- Duncan fellépését, villájában kesének, Eugénia császámőnek a leti jellegű ünnepségeket szer- pártfogoltja volt, évente kétszer vezett, végül azonban tönikre- divatbemutatökat rendezett: a ment

nyár végén bemutatta az őszi-téli, Az első világháború egyik kö- a tél végén pedig a tavaszi-nyári vetkezménye volt a dolgozó nők

>V„IAAÉ RÁD TÖRÖK, AZT MOND; , JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEM SZEKE- í REIT. OROSZLÁN KÖLYKEIDET KARC £W'fr EMÉSZTI MEG..."

A NAPPALI SZOGASA ~é/ZV£ CPR/ST/AA/ S2£Ate £<SY TOzOecr| íPon&vOLA’s Ajreűvy

ALAKJAIN A/ZAOT /AEG.

iGín 1940 Óta maga

3Áfe AZ E AZ EjVV 0£rs. AK_- KOR «OPPAMT CSINOS von „ragyogok az eeyEN| Roma'JA maga volt a GéPesirr v HAOvisaás. lstt . oe

AKKOJZ. AAINOe*/ A/CA- RATEXtöAAET- /weSfE' XZ/YVSS TA'VOZ TAt&OT- 7A/V\ AAAGAAA... /VIAGA Aiarr /vtetoTAMe*» Af\eGvA‘í.T02or, <5»e, - AAESTf^/Z. Qe AAOKtOoK éN /VtA&A'ASAAC. VAtAAHT.

rLa<^\

. 6N kvaönös ízlésé rnő VÁG TOK. MAGA ÖSZŐL SÁNTÍT, AZ ARCA S2ÖRKE ÉS eGyA'lTAlA'N NEM KA

50Mi.fr a

HADVISELÉS IFJÚ ISTENÉHEZ. de nekem MOST SOKKAL jose/v ► TfcTSÜK., MINT AKKOR, SOKKAl.,Oe .ÍŰKKAt JO0ÖAN.

Pillanatig sem volt kétséges előtte, hogy mielőtt a biztosítás legközelebbi díjtételének befizetésére sor kerül, gondoskodni fog róla, hogy hivatásának áldozata legyen. Addig pedig tessék magába szállni J Emberek hasonló tragikus elhatározás után emelt fővel töprengenek, vagy naplót írnak, de nem fütyürésznek állandóan. Azonban hiába próbálkozott a komorsággal. Reménytelen kísérlete, hogy közelgő elmúlása előtt megkomolyodjék, csődöt mondott.

Pedig két nap múlva elutazik az újoncszázad. A Front St. Jeanban kell a hely, és gyorsan behajózzák az újoncokat.

Egy délelőtt éppen megkísérelte, hogy felhős szomorúsággal sétáljon, amikor odaordított az

— 19 —

egyik altiszt, hogy jöjjön le a raktárba az alsónadrágokat szortírozni.

Régi, rokkant légiós káplár volt a raktámok, keménykötésű „emberevő”, alkalmas arra, hogy a fegyelmezetlen civileknek fogalmat adjon a rendről. Ez az ember sohasem mosolygott, mert egy gépfegyvergolyó volt a fejében, amit nem lehetett kioperálni.

—• Sorra dobálja ide a fehérneműt! Én majd jegyzem.

— Nagyon helyes.

— Csend! A légionista nem feleli

Galamb bocsánatkérően vigyorgott, és sorra dobálta a fehérneműt

Aztán hirtelen vigyázzba vágta magát. A káplár kérdően nézett rá:

— Alázatosan jelentem káplár úrnak: szeretnék fütyörészni.

Az emberevő meghökkent. Ez az ember katonaviselt, az látszik a kiállásán. És milyen fiatal z.. Voltaiképpen le kellene hordania ezért a jelentésért, de van valami az arcában, ami egy kedves kutyára emlékeztet... Egye fene.

— Hát fütyörészhet éppen, ha kedve van rá, mikor holnapután Afrikába megy.

— Majd csak lesz valahogy... Ott sem eszik meg az embert, csak bizonyos vidékeken... — Aztán fütyörészett. Nem valami modem, cifra dalt, hanem egy régi párizsi kocsisnótát. Arra már nem kért külön engedélyt, hogy a fütyö- részés ütemére először mint valami fátyoltáncosnő meglengesse jobbra-balra kinyújtott kezében a hálóingeket, és egy kecses mozdulattal dobja oda a káplárnak. Nincs ennek a kölyök- nek józan esze, az bizonyos.

Mikor elkészültek a munkával, nagy mogorván odavetette az újoncnak:

— Megihat velem egy pohár bort, ha szomjas.

— 20 —

Galamb jó emberismerő volt. Úgy csapta ösz- sze a bokáját, hogy megremegett a raktár:

— Köszönöm, mon chef!

Jelentkezni tud, az bizonyos..,

A kantinban némi feltűnést keltett az embergyűlölő káplár, amint golyóval a fejében magányos asztalához leültette az újoncot.

—- Azt az izét.., Azt a nótát fütyülje el megint, maga taknyos!

Parancsára, öregem... — felelte, és az „öregem” meg egyzést egy poharakat rezdítő bo- kacsatlanás ellensúlyozta az asztal alól.

Még több d t fütyült, és sok bordóit ittak. A negyedik üveg után a káplár bevallotta Gar lamo.;ak, hogy még ma is szereti azt az átkozott nőszemélyt Galamb átkarolta a vállát, odahajtotta fejét a zöld parolira, aztán puha. érzelmes hangján válaszképpen elénekelte, hogy: „Nem szeretek ma sem mást, csak téged, Szép Rue Malesherbes, szép Rue Malesherbes Örök ég veled...”

A káplár, úgy látszik, náthás volt, mert sűrűn szipákolt, és a pipája sem akart szelelni.

Délelőtt Galambot ismét a raktárba hívták, de fehémeműválogatás helyet „hazai” felvágottat kellett ennie. Kellemes állapot volt az újonc részére, hiszen holnap elindulnak Oran felé és onnan a sivatagba.

Másnap névsorolvasás volt, sorakozó, és az újoncosztag elhagyta az erődöt, hogy a kikötőbe menjen, ahol egy Afrikába induló hajó vesztegelt.

Galamb hüledezve állt az erődudvaron.

Az ő nevét nem olvasták! Elvezették az osztagot nélküle. Éppen tiltakozni akart az érthetetlen. szórakozottság ellen, mikor megjelent mellette a káplár, golyóval a fejében:

— 21 —