Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-21 / 43. szám

) 1968. február 21, TOLNA MEGYEI NCPCJSAG A termelők számolnak-e a szabadpiac kiszámíthatatlanságával ? /§ kereskedők a piac fekete- napjaként emlegetik még ma is. Azzal kezdődött, hogy ta­valy az egyik Bács-Kiskun me­gyei termelőszövetkezet meg­jelent Budapesten, a Garay téri piacon, a szamócaszállítmányá­val. Ezt követően, néhány óra leforgása alatt a szamóca árát 41—42 forintról leverte 2.1 fo­rintra. A hatalmas árzuhanást ez a gazdaság azzal idézte elő, hogy gyorsan akart túladni áru­ján, és 25 forintot kért annak kilójáért. A szövetkezet és az ál­lami kereskedelem a piaci érték­ítélet hatására kénytelen volt követni a mesterségesen előidé­zett árzuhanást még azon az áron is, hogy félmillió forintjá­ba került. A fogyasztók ennyit nyertek, a kereskedelem ennyit vesztett egy nap alatt a szamó­cán. A Bács megyei termelőszövet­kezet tehát valósággal pánikot keltett. A kereskedők elmond­ják, aznap az összes piacokon leállt a szamóca iránt a kérés­iét, s miután gyors minőségi romlásnak kitett áruról van szó, nyomban bekövetkezett egy olyan nagy arányú árcsökkenés, amire az ország gazdaságai csak négy nap múlva számítottak. A fo­gyasztók jól jártak. Ez igaz. Az is letagadhatatlan azonban, hogy ez a Bács megyei tsz akarva, akaratlanul az ország összes sza­mócatermesztő gazdaságát súj­totta azzal, hogy látens árukész­letével a piac normális értékíté­letét abnormális irányba terelte. A látens kínálat egyszerű megfogalmazásban szemfény­vesztést jelent, mert egy adott időpontban az árubőség látsza­tát kelti, holott a valóságban ez az árubőség nem létezik, a nagy kínálat mögött nincs fedezet. A látens kínálattal jelentkező tsz tehát a piacon kiszámíthatatlan nagyságrendben tudja elrontani a legjobbnak ígérkező értékesí­tési lehetőségeket is, - szinte az egyik óráról a másikra. Rendszerint erre a szamóca- példára hivatkoznak a tapasz­talt kereskedők akkor, amikor tanácsolják a termelőszövetke­zeteknek, hogy ne tegyenek fel mindent egy lapra. Sokan e jó szándékú tanácsot félreértik és úgy magyarázzák: a felvásárló vállalatok le szeretnék beszélni a tsz-eket a szabad piaci érté­kesítés során szerezhető haszon­ról, csak azért, hogy ne csök­kenjen a vállalat üzletköre. Egészen bizonyos, hogy a vál­lalatok vezetői ilyenkor valóban szem előtt tartják saját érdeke­iket is, de nyugodtan feltételez­hetjük a jó szándékot is. Lakos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnöke félig tréfásan, félig ko­molyan azt szokta mondani: mondják meg nekem, mit nem termelnek más gazdaságok, és ón akkor majd tudom, hogy mit kell a mi termelőszövetkeze­tünknek termelni. Az arányok megtartása szempontjából ebben a felfogásban ■ sok a megszívle- lést érdemlő igazság. De még ezen belül is vakmerőség a sza­badpiac kiszámíthatatlanságát figyelmem kívül hagyni. S an­nak csak örülni lehet, hogy a megye termelőszövetkezetei ál­talában az idén is kialakították a helyes és ésszerűnek látszó ará­nyokat, Egyetlen olyan közös gazdaság sincs, amelyik az ön­állóság jogán, kizárólag a szabad piaci értékesítésre alapoz. A bá- taszéki Búzakalász Tsz például továbbra is mirden területen a szerződéskötést tartja a legbizto­sabbnak. /t termelőszövetkezetek dön- tő többsége hasonlókép­pen, változatlanul . ragaszkodik még némi engedmény árán is a biztos piachoz, és éppen ezért, úgyszólván minden eladásra vá­ró terményre, termékre, értéke­sítési szerződést kötött. (Talán túl­zott is az óvatosság. Esetenként nagyobb bátorsággal jelentkez­hetnének például á szekszárdi szabad piacon a környező zöld­ség- és gyümölcstermesztő tsz-ek). Ennek ellenére, akad né­hány, kimondottan szerződés­ellenes termelőszövetkezeti ve­zető is. Ök a vállalati feltétele­ket elég nagyvonalúan és túl sommásan, minden esetben hát­rányosnak tartják* a tsz-ekre nézve. Esetenként már azt ajánl­ják; gyakoroljanak a termelő- szövetkezetek egy-egy vállalatra kollektív nyomást, s bojkottálják egységesen a szerződéskötést. Ez az út aligha lesz járható. Az ér­dekek egyeztetése, a vitás kér­dések megnyugtató tisztázása an­nál inkább. A területi tsz- szövetségek kiválóan alkalmasak erre is. Eddigi működésükkel ezt már beigazolták. A termelő- szövetkezetek kollektív, ellenzéki magatartású fellépése már csak 260 millió forint felhasználásával bővítették a Miskolci December 4. Drótműveket. Az új gyáregységben az építő­iparban nélkülözhetetlen előfeszített nagy szilárdságú be­tonacélhuzal gyártása folyik. A magyar, svéd és angol gyártmányú célgépekkel felszerelt üzem a teljes hazai szükségletet kielégíti. azért sem képzelhető el, mert a mi társadalmunkban végső so­ron nincs és nem lehet szó alap­vető ellentmondásról a tsz-ek és a vállalatok között. Másrészről, a tsz-ek adottságai különbözőek, ezért az egyik gazdaság számára a vállalat által megszabott fel­tétel kimondottan előnyös lehet, míg egy másik tsz számára ugyanaz a feltétel hátrányos. Ebben az esetben az egyik ter­mel cukorrépát, a másik nem. Elképzelhetetlen viszont, hogy szolidaritásból a jó adottságok­kal rendelkező termelőszövetke­zet se termeljen cukorrépát, csak azért, hogy érvényesüljön vala­miféle nyomás. Ebben az eset­ben visszafelé sülne el a fegy­ver, mert a termelőszövetkeze­tek gyakorlatilag egymásra gya­korolnának nyomást. T1 avaly renget bírálat ér­1 te a faddi körzetben a dohányátvételt. Volt elnök, aki ezt mondta: végeztünk a dohány- termesztéssel. A dohány termelői árát most felemelték. De mivel állami monopóliumról van szó, a szabadpiac, mint lehetőség, a tsz-ek számára számításba se jö­het. Adja fel a gazdaság kizáró­lag dacból egy bizonyos terüle­ten a termelési hagyományait? Kárhoztassa meddőségre a do­hánykertészek évtizedes tapasz­talatait? Esetleg kénytelen meg­tenni. De a mostani előnyös ár­rendezés után sokkal ésszerűbb­nek látszik, nem a dohányt ki­iktatni, hanem az adás-vétel fel­tételeit egyértelműen és meg­nyugtatóan tisztázni. Tavaly, tavalyelőtt gyakran Ica vart országra szóló vihart az, hogy időnként úgy látszott, a ke­reskedelem túl nagy haszonnal, dolgozik. Az ötvenfilléres főző­tököt például a piacon egy forint ötvenért adják. A kereskedők az­zal érvelnek, hogy a termelők és a fogyasztóik főleg az alacsony értékű áruknál veszik észre az árrés nagyságát. Elmondják, vi­lágviszonylatban Magyarországon dolgozik a kereskedelem a legala­csonyabb árréssel, a legkevesebb haszonnal. A főzőtök példájánál maradva, valóban előfordulhat — magyarázzák — hogy a felvásár­lási ár 50 fillér, az eladási ár másfél forint. De itt az a hely­zet, hogy erre az alacsony érté­kű árura ugyanannyi szállítási és egyéb költség jut. mint az eleve értékesebb árura. A szőlő fel- vásárlási ara ha nyolc forint, akkor az eladási ára esetleg ki­lenc, vagy kilenc és fél forint. Ezt azonban senki nem tartja botrányosnak, mórt eleve érté­kesebb áruféleségről van szó, és lem vehető úgy észre az a lát­szólagos haszon, ami a főzőtök­nél szembetűnően jelentkezik. A kereskedők hivatkoznak még a tárolási költségekre is, amivel egyáltalán nem terhelik nálunk, Magyarországon a fogyasztót. Ezért fordulhat elő, hogy most például a Gül Baba burgonya fogyasztói ára éppen annyi, mint volt tavaly szeptemberben, pe­dig egész télen tárolni kellett, és r'i. pénzbe kerül. /é z árrésről szóló érvek elég meggyőzően hangzanak, több termelőszövetkezetben még­is arra az álláspontra jutott a vezetőség és a tagság, hogy keve­sebb haszonnal, majd a közös gazdaság fogja eladni a portéká­ját a szabadpiacon. Most az is más kérdés, hogy a fogyasztók elfogadják-e, vagy sem az árrés nagyságára vonatkozó magyará­zatokat, általában nem fogadják el, de a szabadpiacokra kivo­nulni szándékozó közös gazdasá­gokban nem árt behatóbban ele­mezni és értékelni ezeket a ma­gyarázatokat is. Sa. P. Fiatal párttagok tanácskozása „Növelni kell a pártvezetés hatékonyságát a KISZ munkájában” Kedden délelőtt Szekszárdon tanácskoztak a szekszárdi járás fiatal párttagjai, járási párt-, ifjúsági és tanácsi vezetők részvéteiével. A téma ezúttal a KISZ munkájának támogatása a fiatalok eszmei-politikai irá­nyításának kérdése volt. A vitaindító előadást Tóth Jó­zsef, az MSZMP szekszárdi já­rási bizottságának megbízott el­ső titkára tartotta. Beszédének bevezető részében ismertette azokat az okokat, amelyek szük­ségessé tették a téma napirend­re tűzését, a tanácskozás össze­hívását. Az ifjúsági szervezet te­vékenységéről szólva elmondta: „A KISZ munkája az utóbbi idő­ben lendületesebb, célratörőbb lett, és ezt a munkát igen ko­moly fejlődés jellemzi. Alapjá­ban véve a KISZ betölti azt a hivatást, amellyel a párt meg­bízta”. Beszélt azokról a feladatokról, amelyek az ifjúkommunisták előtt állnak az elkövetkező idő­ben, s felhívta a figyelmet arra, hogy a megnövekedett feladatok tudatosabb, határozottabb mun­kát követelnek. „A KISZ mun­kájának tökéletesítése, színvona­lának emelése a pártvezetés ha­tékonyságát követelte meg” — mondta. A közvetlen pártirányí­tást a KISZ jellege, tagjainak életkori sajátosságai és társadal­mi helyzete teszi szükségessé. El­mondta. hogy a pártirányítás eszmei-politi­kai vezetést jelent, s nem gyámkodást a KlSZ-szerveze- tek felett, nem parancsolgatást, s azt sem, hogy elvégzik a munkát a fiatalok helyett. Hangsúlyozta: „A pártszerve­zetek, a kommunisták a nevelő munkát csak akkor tudják se­gíteni, irányítani, koordinálni, ha a fiatalok munkáját figyelemmel kísérik, értékelik, bírálják, s a különböző rendezvényeken való részvéted a fiatalokkal, történő közvetlen beszélgetések alkalmá­val megismerik az ifjúság erköl­csi-politikai arculatát, gondolko­dásmódját. A pártirányítás igen fontos feladata az olyan szem­lélet kialakítása az üzemi mező- gazdasági intézmények vezetői­nél. hogy az előttük álló felada­tok megoldásában jobban támaszkodjanak a KÍSZ munkájára, a fiatalokat érintő minden egyes kérdés el­döntésénél igényeljék a KISZ véleményét”. A beszámoló ezután az új gaz­daságirányítási rendszerben a fiatalok előtt álló lehetőségekkel foglalkozott, részletesen kitért a KISZ-vezetők munkájára, a tár­sadalmi életben való szerepük­re. Számokkal, példákkal igazol­ta, hogy a járás területén —, de általában mindenütt — kedvezőt­len a fiatalok aránya a válasz­tott testületekben, különösen a termelőszövetkezetek vezetőségei­ben. összefoglalva a feladatokat el­mondta: „Nagyobb energiát kell fordítani a KISZ alapvető fel­adatának, hivatásának teljesíté­sére, a kommunista és tömeg­szervezeti jelleg együttes erősí­tésére ... Ez az eszmei politikai nevelő munka, az érdekvédelmi tevékenység növelése a KISZ- tagokkal szemben támasztott fo­kozottabb követelmények, és a pártvezetés erősítése útján ér­hető el”. i A beszámolót vita követte, amelyben a fiatal kommunisták elmondták gondjaikat, a témával kapcsolatos észrevételeiket, hasz­nos javaslatokat tettek a kitű­zött feladatok megvalósítása ér­dekében. Felszólalt a tanácskozá­son Király Ernő, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titká­ra. Elmondta: megyénkben vala­mennyi ifjúsági vezető vallja, hogy az eddig elért eredmények forrása, a párt irányító tevé­kenységében keresendő. A KISZ feladata, hogy segítséget nyújt­son a pártnak az ifjúság neve­lésében. Ebben a munkában, a célkitűzések megvalósításá­ban nem nélkülözhető a tár­sadalom összefogása, segítsége. Vázolta az új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségeket, s be­szélt azokról a feladatokról, ame­lyek megoldásában nagyon sok segítséget vár pártunk az ifjú­kommunistáktól. Kürti István, a szekszárdi já­rási tanács vb-elnökhelyettese hozzászólásában többek között a tanács és a fiatalok kapcsolatá­val foglalkozott, elismerően be­szélt arról a segítségről, amit a KISZ-esek nyújtottak községe­ink építése, szépítése érdeké­ben. Hohmann József, a KISZ szek­szárdi járási bizottságának tit­kára ismertette az 1968-as akció- programban lefektetett főbb cél­kitűzések megvalósításának mód­ját. A vitát Tóth József foglalta össze, $ adott választ a felmerült vitás kérdésekre. D. K. J. Kigyúlt a villany Csurgópusztán Kedden kigyúlt a villanyfény a Dalmandi Állami Gazdaság csurgópusztai telepén. Ezzel be­fejeződött a csaknem tizenötezer holdas Tolna megyei állami gaz­daság tizenegy majorjának a vil­lamosítása. A csurgói telep villanyhálóza­tának kiépítése hosszabb ideje elhúzódott, mivel erre a célra nem kapott pénzt a gazdaság, az idén azonban az új gazdasági irányítási rendszer lehetővé tet­te, hogy a saját alapjából megva­lósítsa. A csurgói sértés törzs te­nyésztő telepen 316 000 forintba került a villanyhálózat, ezen kí­vül 374 000 forint költséggel víz­vezetéket, ötven köbméteres hidroglóbuszt is építettek. így moöt már villannyal működtetik a gazdasági épületek szellőztető, valamint takarmányéi ókeszí tő és egyéb gépi berendezéseit, nem kell az agregátorral vesződni. A telepen huszonegy család ottho­nába vezették be a villanyt, s ezentúl rádiózhatnak, televíziót is nézhetnek a csűrgópusztaiak. A felszabadulás előtt sehol sem volt villany ezeken a pusz­tai településeken, majorokban. Az állami gazdaság vezetésének kiemelkedő eredményei közé tar­tozik a villanyhálózat építése a távolabbi majorokba, annak el­lenére, hogy — különösen Mász- lony- és Csurgópusztán — ez igen sok nehézségbe ütközött. Erőteljesen javult a majorok víz­ellátása is, már négy — egyen- két ötven köbméteres — hidro- glóbusz áll a telepeken. Köztük legutóbb Szilfáson, Alsóleperden és Csurgón épült hidroglóbtisz. (-s -é)

Next

/
Thumbnails
Contents