Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-21 / 43. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1968. február 21: tCHRJST'AM FÁRAD 7AA/ &ICF&ETT A FF L J ZA e&AZCJV C/TVOFfAL /*£*!T&FJ... „A HEH HniEfí. / &£ AkAJZ /y\£ /v</v/ P —»■—-nrrrj l'/WE , a<?4 5 TAVAS2A. A SZCTHt/tUÖ UÍATC5MAI,®K® p©YSéGEKn?L VALÖ TERy-J S2JEAO EtSáAKAPÁS TAVCT1 - ^ KÁJA'NAK veZETÖ GEG/vvA'm S2AK-TE to NITÉ LYE VAGYOK-^ , Nyissa kj a kaput, tnimi5 AKAROK VAlAAAlT. Ml VAN MT Védekezés — illúziók nélkül Az alkoholizmus korunk világszerte terjedő, már-már társadalmi méretű jelensége. Magyarország — ámbár borkedvelő nép hírében állunk — nem szerepel éppen rosszul az alkoholizmus kétes ranglistáján: az európai sorrend közepe táján vagyunk. összehasonlítható adatokra visszavezetve, — nemzetközi mezőnyben — az egy főre jutó fogyasztás tekintetében bizonyos emelkedés figyelhető meg nálunk is. Mégis, pillanatnyilag Svájcban kétszer, Franciaországban hatszor, az Egyesült Államokban, Belgiumban, Angliában pedig feléved többet isznak az emberek, mint nálunk. (Igaz, hogy például az NSZK-ban, Dániában némileg kevesebbet.) Viszont a szakértői elemzések szerint — az utóbbi években néhány új tünet bukkant elő ivási szokásainkban. Érdekes és elgondolkoztató új vonás, hogy kezdi elveszíteni italfogyasztásunkban régi egyeduralmát a bor, és helyét az égetett szesz, illetve a sör veszi át. (Figyelemre méltó, hogy 1966. évi adatok szerint a borfogyasztás csökkent, miközben egy év alatt 308 ezer hektoliterről 340 ezerre nőtt az égetett szesz fogyasztása és valamelyest emelkedett a sör forgalma is.) Néhány további újdonság: nemzetközileg is, nálunk is megfigyelhető: emelkedőben van a fiatalkorú alkoholisták aránya. Nálunk a statisztikailag kimutatható alkoholizmusban hozzávetőleg 60 százalékos a 40 év alattiak aránya. Viszont a női alkoholisták között a fiatalkorúak aránya négyszer kevesebb, mint a férfiaknál. Néhány esztendeje statisztikai módszerekkel felmérték az elvonókúrára jelentkezőket, amelyből fontos következtetések vonhatók le. Figyelmet érdemét például az a tény. hogy a megkérdezett férfiak 65,4 százaléka a környezet, a barátok, a családi háttér hatására kezdett inni, és mindössze 13,4 százalékkal szerepelt az életkörülmények változásából eredő ok (például: betegség, válás, szerelmi csalódás sfb.). Elgondolkodtatóan tükrözik az adatok a nők érzékenyebb pszichikai ellenálló képességét; náluk sokRal magasabb, 31,9 százalékos az életkörülmények hirtelen változására visszavezethető ok. Visszatérve a bevezetőben említett tényre — arra, hogy az alkoholfogyasztás nálunk is növekvőben van —, talán nem is kell külön hangsúlyozni az intézményes védekezés jelentőségét. Ám talán mégsem árt mindezt néhány közelebbről érzékelhető ténnyel is bizonyítani. A jogerős ítélettel zárt bűncselekményeknek mintegy a negyedét alkoholos befolyásoltságban követik el nálunk; az ipari balesetek 25— 30 százaléka, az öngyilkosságok negyede ugyancsak alkoholos eredetű, és előbukkan a szesz az elmebetegségek mintegy háromnegyedének kórelőzményében is. Egy, néhány éve készült szakértői becslés megkísérelte összegezni az alkoholizmusból eredő társadalmi kiadásokat, ide sorolva az ivással összefüggő balesetek kártételét, a gyógykezelési költségeket, az alkoholizmusból eredő betegségek gyógyítását, az alkoholisták gyermekeinek állami gondozását és más kiadásokat. Az így kapott végösszeg ijesztő méretű: hozzávetőleg évi két és fél milliárd forint! Ridegen elvontalak tűnhet a balesetet szenvedett emberek fájdalmát, az ivási kórtól közvetve szenvedő asszonyok, gyermekek könnyeit forintban kimutatni. Kétségtelen, hogy ezek a „tételek” semmilyen költségvetésben nem „könyvelhetők”; hogyan is lehetne számszerűsíteni például annak a felnőttnek eleve kisiklott életét, aki a szülők szenvedélye miatt otthont, családot nélkülözve nőtt fel! Rendkívül fontos tehát — még az ezzel járó költségeket is vállalva, — szervezni az alkoholizmus terjedésével szembeni társadalmi védekezést. A védekezés vezérkara már esztendők óta működik: az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság. A minisztériumok, a Tervhivatni, a társadalmi szervezetek képviselői, egészségügyi, jogi. gazdasági szakemberek tömörülnek ebben a bizottságban, a terjedő kór elleni védelmet irányítva. Nem árt megemlítenünk, hogy a védelem korántsem épül illúziókra, nem hirdeti a teljes anti- alkohal izmust, hanem csupán a mértékletességet, az emberhez méltó, normális arányokat. Az utóbbi években már egész sor fontos intézkedés, szabály született az alkoholizmussal szemben. Ilyen például a közismert alkoholszondázás (amelynek nyomán mérséklődik az ittasságból eredő baleseti veszély a közlekedésben és az iparban is); továbbá úgynevezett „kijózanító szobák” létesültek a fővárosban és vidéken. A józanítás — mondjuk így — preventív hatását miniaTTradto " RÖK, AZT MONDJA A SEREGEK ’ URA, ÉS FÜSTTÉ egeteaa szekel REIT. OROSZLANH | KÖLYKEIDET |<AM> «Emészti meg...*' KEPREGENYVAJ.T0ZAT: SARLÓS ENDKE £(0X1/2 Í-A 7TA /VUSS A fCD/V- •E-rsrfZAÍcxós taí&o/Z oarak HiREKE TOVA© fő S2eRfc2NEM ige t-U Cl A2TAN írjfőE den bizonnyal az is növeli, hogy a mámorosán ideszállított páciensek saját költségükre (és nem, mint korábban, SZTK-számlára) szabadulnak meg az alkoholhatástól. Az intézkedések fontosak, de természetesen nem pótolhatják a társadalmi közfelfogás hatását: annak a közvéleménynek a kialakítását, améy nem tekinti derűs, mosolyogni való állapotnak az ittasságot. S talán a nem ivás társadalmi — és társasági! —szabadsága is elkövetkezik egykor; annak a felfogásnak az egyenjogúsága, hogy valaki örülhet, szórakozhat — ital nélkül is! Tábori András Földrengés TESZT RAKÉTÁVAL Japánban a magasépítő mérnökök egészen új területet találtak rakéták felhasználására: segítségükkel megállapíthatják, hogy valamely építési konstrukció mennyire földrengés- biztos. Az első ilyen kísérletet a japán építésügyi minisztérium vezetésével egy 60 méter magas acél-beton épületen végezték el a Tokiótól 100 kilométernyire fekvő Sakamiko- ban. Az épület tetejéről kilőttek egy 1,12 méter hosszú és 10 kilogramm robbanóanyagot tartalmazó rakétát. A kilövés ereje akkora megrázkódtatásnak tette ki az épületet, mintha egy körülbelül hármas erősségű földrengés érte volna. A szakemberek szerint az épületben nem keletkezett kár. Kic.. ét. Pilóta* odament, és hozzálátott, hogy az idióta , hátizsákját felszerelje, de közben zord arccal dörmögött valamit. — Idehallgass, Galamb! Ez itten a Légió és nem az Üdvhadsereg ... Azért csak rakta a holmikat dühöngve. De Galamb rohant az őrmesterhez. Latouret végignézte tetőtől talpig. Ha nem kellett volna a mosókonyhában sürgősen őr. akkor bizonyára .talált volna hibát. így csak azt mondta figyel- meztctőleg: — Ez az őrség éppolyan szigorú, mintha a kormányzóság előtt posztolna. Három lépés után szabályos fordulat és újabb három lépés. Ha — 70 — leül vagy rágyújt, haditörvényszék elé állíttatom ... Megértette? — Igenis! ... Hát ez ... hát ez ... úgy mondja azt, hogy „igenis”, mintha megdicsérték volna. Csak úgy sugárzik. Most már azt sem bánta, hogy eljárása kissé szabályellenes, és vészjósló mosollyal folytatta; — A világítást természetesen nem pocsékoljuk, sötétben lesz! Egy légionista nem ijed meg nyolc halottól, és nem fél a kísértetektől!... Mit?... Mit örül? Mit vigyorog? Indulás... Indulás!... Mert felhasítom a gyomrát! És kénytelen volt megtágítani a gallérját, mert úgy érezte, hogy nyomban gutaütést kap. ... Pedig Galamb őszintén örült. Mert így a hajnal első világításánál átnézheti a tárca tartalmát anélkül, hogy meglepetéstől kellene tartania, mert ha sötét van. akkor kívülről nem látni be, ő pedig messziről megpillantja azt, aki közeledik. Jó tíz perc gyalogút választotta el a mosókonyhát az erőd többi épületétől. Még nappal is ritkán járt erre katona, ha nem volt kimondottan mosnivalója, mint a felrobbant gránát áldozatainak. A hatalmas, kihalt, éjszakai gyakorlótér túlsó végén állt a házikó. Ebben az épületben tehát nyolc halott van. ügy látszik, a sors specializálta magát arra, hogy szegény Galambot ijesztgesse, gondolta magában kuncogva. Na, akkor strapálhatja magát. A sötét mezőről nyugodtan, szánté vidáman lépett be az elhagyott mosókonyhába. Távolról takaródét fújtak, és nemsokára az idelátszó törzsépületek sárga fényű ablakai is elsötétednek. Néhány dermedt pálma között magányosan állt a kis ház, roppant mezőség végében. — 71 — Becsukta az ajtót. Lassú léptekkel megindult fel és alá, ahogy az őrmester megparancsolta... * Tíz óra ... A moszkitóháló nélküli ablakon betűz a hold, és lassan kúszik előre, keskeny fénykörével a padlón. Egy, kettő, három... Roppanás, fordulás... Egy, kettő, három... ... Unalmas ezzel a fel és alá járással, az bizonyos. Legalább rágyújthatna az ember. Vagy egyáltalán sejtené, hogy körülötte milyen a világ. Messziről tompa kondulások hallatszanák. A néma csendben recseg alatta a padló. Nem valami kellemes őrség ideges embernek. Még szerencse, hogy ilyesmiről a Harrincourt családban nem tudnak. Éppolyan egykedvű, mintha a kantinban volna. Néha azon veszi észre magát, hogy hangtalanul fütyürészik. Most valami reccsent a sarokban. Éspedig duplán. Azután csend. Persze régi a piadió, és ahogy éjszaka lassan lehűl a levegő, a nappali hőségben kitágult deszka ismét összehúzódik. Ettől a reccsenés. Ha valaki nem tanult fizikát, az most frászt kap. | Messziről elnyújtott vonatfütty hallatszik. Az ablakon át az elhagyott mezőn egy kóbor kutya fut keresztül, és minden csendes, csak valahonnan vízcsap szivárog... Most újra reccsenés. Hm... Miért mindig ugyanazon az egy helyen recsegteti a piadiót a lehűlés? ... A holdfény előresiklik a padlón, és most egy hanyatt fekvő emberi fejet világít meg. Krétafehér, halott arc, kék szájjal, nyitott szemmel. — 72 —
