Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-20 / 42. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1968. február 20. KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE parfMO, J'Íl van CSAI*-HO©y meg _ VAGY m^t OROM a hatodik hatványon... Í ,Hat család vária türel- metlenül Gyáván a tavaszt. A Kanacsi Állami Gazdaság központjával szemben, az út túlsó oldalán felépült utcasorba hat új ház ékelődött. A szobákban már csak a parkettázás van hátra. Egy évvel ezelőtt a hat család még csak nem is álmodott arról, hogy saját házuk lesz, hogy a szoba-konyhás szolgálati lakásból nagyobbá, tágasabba költözhetnek. Tavaly tavasszal megjelent egy rendelkezés, amely lehetővé tette az állami gazdaságok munkásai számára, hogy kedvező feltételek mellett építhetnek családi házat. Tavaly Ka- nacson hat család élhetett ezzel a lehetőséggel: Mukli György traktoros, Rompos József gépkocsivezető, Kovács Sándor tehenész. Szabó András tehenész, Frast Ferenc tejházkezelő és Rózsavölgyi György fogatos családja. Hatszoros, sokszoros öröm, türelmetlenség... És, amíg idáig eljutottak, sokszoros fáradság gond... Amelyből bőven kijutott Ve dai Mihálynak, a gazdaság igazgatójának, Rüll István építésvezetőnek, és a gazdaság többi vezetőjének is. — Egy parlamenti interpelláció nyomán kapták meg az állami gazdaságok a lehetőséget a házépítéshez, és a rend- kívül kedvező anyagi feltételeket — mondja az igazgató. — Hogy először kik kapják meg nálunk ezt a lehetőséget, különbizottság döntötte el. Mert jelentkező volt bőven. — Aztán volt olyan időszak, amikor a szerencsés hat embert is valósággal úgy kellett rábeszélni; vágjanak bele az építkezésbe. Mert a kezdeti lelkesedést hamar felváltotta a pesszimizmus. Úgy sem lesz az egészből semmi... Tulajdonképpen meg is lehetett érteni őket... A rendelkezés nyomán ugyan a kölcsönt megkapták, csupán a pénzt. Volt tehát miből építkezni, de nem volt hova és mivel. Hetekbe, hónapokba telt az a hivatalos ügymenet, amely a telket biztosította. De nem volt még anyag. I A tulajdonosok maguk .......... mondják el; Vadai Mihályon, az igazgatón múlott, hogy felépült végül is a hat ház. ök már letettek volna az egészről. De az igazgatónak sok más gondja mellett erre is volt ideje. N em lehetett tavaly nyáron sehol téglát kapni. — Miután tagja vagyok a MÉSZÖV igazgató tanácsának, a földművesszövetkezeten keresztül sikerült végre megszerezni százezer téglát, amellyel meg lehetett kezdeni az építkezést — mondja az igazgató. — De hasonlóan voltunk a többi anyaggal is. Betongerendáért például az építésvezetőnk eljárt Dunaújvárostól Pécsig. De nem sajnáltuk a fáradságot. hiszen olyan dolgozókról volt szó, akik régi, és szinte nélkülözhetetlen munkásai a gazdaságnak. Maga az építkezés tulajdonképpen csak az őszi hónapokban kezdődött. És akkor már összefogott a hat család is, és közös összefogásukkal, munkájukkal épültek fel a házak. Szabó Andráséknál a gazdaság egyik univerzális szerelője éppen a gáztűzhelyet javítja. A mostani lakás tulajdonképpen a hajdani pusztai cselédház — modernebb változatban. Már amennyire át lehetett alakítani. — Egy évvel ezelőtt nem számítottunk arra, hogy házat építsünk. Tulajdonképpen még pénzünk sem volt — mondja a fiatalasszony. — Először a Bandi volt rajta, hogy vágjunk bele az építkezésbe. Neki jó itt a gazdaságban, ő innen el nem megy, miért ne építsünk, ha megvan a lehetőség. Aztán volt idő, amikor én bíztattam. Tízezer forintot kellett összehozni az induláshoz... De hogyan? Hiszen eléggé sokat költöttünk a laltásberendezésre. Televíziót vettünk, kombinált bútort, mosógépet, a gáztűzhelyet, a Bandinak motort... Azért, mire kellett, összehoztuk a pénzt, hiszen mindketten keresünk. Megspóroltuk a hasunkon ... De ha nem segít a gazdaság, ha magunkra maradtunk volna, nem jutunk idáig. A szerelő közbeszól: — Az ősszel, amikor esténként malterosan jártak haza, csak úgy sugárzott magukról a fészekrakás öröme... — El lehet gondolni, milyen öröm volt ez a számunkra. Ti___ . / z enöt év után a kölcsön huszonöt százalékát elengedik. Ha el akartunk volna innen menni, akkor eszünkbe sem jut, hogy építsünk. Frast Férencnét éppen nagymosás közben találjuk otthon. Beszélgetés közben is egymás után rakja a mosógépbe a ruhákat. Azt mondják, ök voltak a legjobb anyagi helyzetben a házépítők lzözött. I Mondjuk, jÓa mostani la- ————i— kas is, de az új, a magunké azért mégis csak más lesz. Alig várjuk már a beköltözés pillanatát. És, ha már tizenöt évet itt eltöltőt- tünk, miért ne élhetnénk le a többit. Mondták azt, építeni itt kint, a pusztán? Sok, városi ember megirigyelhetné tőlünk a házat. Az életkörülmények itt sem igen rosszabbak, mint a városban. Ha be akarok menni Paksra? Annyi a busz, előbb beérek a központba, mint aki ott lakik a folu végén... Az idén újabb hat gazdasági dolgozó épít családi házat, jövőre ismét hat. Élnek a kedvező lehetőséggel. Pusztán építeni? Miért ne, hiszen egyre rövidebbek lesznek « távolságok... RÁD TÖRÖK, AZT MONO; JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ -ÉGETEAA szeke- { Reit.oroszlafH KÖTYKEIDET KARD , EMÉSZTI MEG...^ A NfiSYVfW TCWVAS \cAcjzö^/y /vucj^Aec rSAxJA , f^Ert-eTT MdÄA-V/VC T&fífZgZ. í. PdßCrOTT— Troppauer, maga bárgyú, nyolepúpú teve, hogy az a... Szóval felcsendült az átok. Latouret őrmester ajkáról, hogy valóban megrendült a mindenség, és ha csak a fele igaz annak, amit állított, az is elég lett volna ahhoz, hogy a Troppauer család legtávolabbi felmenői is elsüllyedjenek szégyenükben ... A költő irataival és zilált fürtjeivel, porig alázva vacsorázni ment. Galamb állt, mint a cövek. Latouret a bajuszát húzogatta és nézte. Arcán kigyúltak a sebhelyek. — Közlegény! — Igen. őrmester úr! Kis hatáspauzát tartott. — 67 — — A mosókanyhában nyolc halott fekszik, illetve az, ami megmaradt belőlük. Hatórás őrséget áll... öt perc múlva teljes menetfelszerelés ben jelentkezik az őrparancsnokságon. Kegyetlen dolog volt. A hadnagy nem is gondolt; arra, hogy magányos posztot küldjenek ki éjszakára a szörnyű helyre. Még kevésbé olyan embert, aki hajnalban indul a sivatagba. — Megértette? — Megértettem, őrmester úr! — Mit vigyorog!!? — üvöltötte magából kikelten. mert azt várta, hogy Galamb elsárgul az iszonyattól és dühtől. — Talán örül az őrségnek? — örülök, őrmester úr! — mondta őszintén, mert csakugyan örült. Ezen a magányos helyen nyugodtan megnézheti a zsebében őrzött tárcát. Biztos, hogy nem zavarják. ♦ Az őrmester pulykavörös lett a méregtől. — örült! Maga őrült!... Majd megtanítom én búsulni, ne féljen!... Maga... maga... Rompez! Rompez! Mert széthasítlakl „Szegény, hogy mérgelődik” — gondolta Galamb, miközben felment a szobába. Pilotte az ágyán ült, és azzal foglalkozott, hogy éjszakára alaposan bedörzsölje a lábát faggyúval, ő már tudta, hogy mit jelent az, ha egyszer a század elindul!... Hildebrandt levelet írt, de közben figyelte a készülődő Galambot, ég lopva egy társára nézett, aki látszólag aludt. Ez Pencroft volt. Sovány, nagy orrú, de széles váltó ember. Amerikából jött át. Ha a gőzösnek csak öt perc késése van, akkor villanyos székbe kerül. így nem tehetnek ellene semmit. Egy politikai gyilkosságba keveredett, és Cher- bourg-ban futni hagyták... Hildebrandttal jóformán sohasem látták együtt. Az amerikai egy görög kecses zkecske-n bajnokkal. Adrogopolluszszal barátkozott. Sportbarátság volt. Pencroft valamikor Európa különböző országaiban „önvédelmi bokszolásra” képezte a rendőrséget, mint hivatásos ökölvívó. Hildebrandt a „gróf úrral” volt legtöbbször együtt. Magas homlokú, komoly, kissé fanyar ember volt a gróf úr. Látszott rajta, hogy a jobb társadalmi osztályok valamelyikéből került ide. Sohasem beszélt civil múltjáról. Galamb mindenkivel barátkozott. A katonák között is népszerű volt, és egy Manseille-i pincér révén követte őt Afrikába is a Galamb név. Mikor a légióba beállt pincér először szólította így. nevettek. Később megszokták, és Harrin- court megtartotta a csúfnevét. Első számú barátja mégis Troppauer volt, a költő. Krétával is barátkozott, ha ugyan barátkozás az, hogy valaki felkarol egy szerencsétlen félhülyét. Kréta arcára az öröklött degeneráltság koravén ráncai ültek ki. ha mosolygott. Most aludt, sapkájával a Szemén, ruhástól, tarkója mögött összekulcsolt ujjakkal, és holmija szanaszét hevert körülötte. Galamb felrázta; — öregem! Reggel indul a század! Gyerünk a cókmókkal! Aludni azután is lehet... — Aludni mindig lehet... — és vigyorgott. — Mit akarsz. Galamb, kérlek. Most még nem indulunk... *— De ha sorakozót fújnak, már nincs idő. — Akkor már nem is kell... Akkor már indulunk. — Ezzel szemére húzta a sapkáját, és tovább aludt. Mit csináljon? — Hüdebrandt! Csomagolja be ennek a szerencsétlennek a holmiját. Nekem jelentkezni kell őrségre a mosókonyhába. Mind rábámultak. — A nyolc halotthoz? — kérdezte Adrogo- pollusz, és miegborzadt. • — 69 —
