Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-20 / 42. szám
1968. február 20. TOLNA OTEGYEI WEPf.íSÁ© 5 diódái rész — új íermékek Növényvédelmi vándorkiállítás a Tolnai Selyem gyárban Egy évvel ezelőtt húsz munkásnőnek adták ki a munka könyvét, wem az első elbocsát volt ez a Tolnai Selyemgyárba. Igaz, inkább a természetes lét számcsökkenést választották mái évek óta — a különféle okok miatt kilépettek, nyugdíjba menők helyett nem felvenni újakat — néha azonban szükség volt elbocsátásra is. Ezért él a köztudatban régóta, hogy a Tolnai Selyemgyár egy halódó üzen', jövője teljesen bizonytalan, így hát az is, akit ma még nem küldenek el, jól teszi, ha maga néz biztosabb munkahely után. A gyár vezetőit ma is komoly gondok foglalkoztatják. Már hónapok óta. Csakhogy éppen ellenkező előjellel: Hogyan sikerülhetne leküzdeni a rossz hangulatot, hogyan lehetne visszaédesgetni • azokat, akik akár a vállalat elhatározásából, akár saját jószántukból váltak meg a gyár- tól/VMert úgy vélik: a gyár jövője egyáltalán nem bizonytalan, ..Aki tehát — akár fiatalon is — itt „bedolgozza magát”, nyugdíjba is innét mehet. A korábbi bizonytalanság oka az egyre csökkenő selyemtermelés. A gyár fő profilja a selyemfonás volt és ahogy évről évre kevesebb gubót kellett feldolgozni, szükségszerűen csökkent a gyár létszáma is. Ellensúlyozni akarták a csökkenést azzal, hogy berendezkedtek selyemszövésre, a cérnázóüzemben műselyem fonalakat is feldolgoztak, igen ám, de a fonodában közvetlenül egymás mellett ülnek a munkásasszo- nyok, lányok, sokan elférnek kis héjyéh, szövőgépből pedig 4-et, 6-ofc, vagy akár 8-at is kezel egy szövőnő, tehát nagy területen aránylag kevés munkásnőt lehet foglalkoztatni. Ha tehát a felszabaduló helyet más tevékenységre rendezik be, nem foglalkoztathatják a felszabaduló létszámot is. . Ma azonban már mindenki biztos benne, nogy a tavalyi létszámcsökkentés az utolsó eset volt. Az elmúlt napokban éppen húsz új dolgozót vettek fel és nem ez volt az utolsó eset, amikor a gyár növelte a létszámot. Hamarosan megindul az építkezés a gyárudvaron, több tízmilliós beruházással kreppelő üzemet építenek. Ezzel egyelőre nem selyemgyáxiakat foglalkoztatnak, egy-két évig csak az építőknek ad munkát. De ahol a múlt év végén az építők elvégezték tennivalójukat — a konyha és étkezde épületének emeletén — most már selyemgyária-- dolgoznak. Nyakkendőt és esernyőt gyártanak. A nagyméretű, tágas, világos, neonfényes terem egyelőre nincs benépesítve. Nem is lehet, hiszen január másodikén indult itt, a déli oldalon a munka, akkor kezdtek a nyakkendősök. Az elsők, hatan-nyolcan. Majd ha ők már betanultak, jönnek egye- sével-kettesével a többiek, az újak. Pontosabban, a régi selyemgyáriak. Takács Józsefné harminc évig dolgozott a cémázóban, most nyakkendőt varr. — Elég volt az állómunkából harminc évig, ideje volt, hogy könnyebbet kapjak. Igaz, egyelőre a kereset alacsonyabb, azonban, ha megtanultuk, begyakoroltuk a fogásokat, és normára dolgozunk, biztosan több lesz... Régi selyemgyári Rattler Gyulámé, Virág Györgyné, Klem Ádámné és Gabula Antalné is. A gyár — nagyon helyesen — az új, fiatal munkásasszonyokat, lányokat a fonodába, cérnézóbe veszi fel és ide azokat helyez: át, akik már idősebbek és indo költ, hogy ülőmunkát kapjanak A nyakkendő „alapanyaga” er- re a célra szőtt selyem, vág műselyemszövet. A mintáját i ennek megfelelően alakították ki Első művelet a szabás — egy méter 124 centi széles anyagból A nyakkendő divatcikk átlagosan hét. nyakkendő készül — és ezt egyedileg, sablon után, kézzel végzik. Különben nem kerülne középre a minta. Mint ahogy kézimunka a varrás, elő- vasalás, kifordítás, bélelés, végső vasalás is. — A nyakkendő divatcikk — mondja Herczegh Istvánná művezető — és ezért nem félünk, így kell „vasalni” formálni az esernyőt. hogy valamikor is munka nélkül maradunk. Ahogy emelkedik az életszínvonal, egyre több jut az embereknek divatcikkekre is. Márpedig a férfiruha egyetlen dísze a nyakkendő és ha mi mindig a legújabb divatirányzatokat követjük, lesz munkánk. Mint kiderül, a tolnaiaknak nagy előnyük van a többi nyakkendőgyártó vállalattal, szövetkezettel szemben. A Magyar Selyemipari Vállalat egyik gyára, a Hungária Jacquard állítja elő a nyakkendőszövetet, tehát a tolnaiak rövid úton kérhetnek újabb, divatosabb mintákat, gyorsan megjelenhetnek újdonságaikkal a piacon. — Itt vannak ezek a gitáros, ..ottás mintájú nyakkendők. Exportszövetek félméteres véghul- ladékdarabjaiból készültek. Kilóra kaptuk a Hungária Jacqu- ardtól. Biztos, hogy sikerük lesz a mai gitárdivatos időkben... Mindez elmondható a másik új termékről, az esernyőről is. A terem északi oldalán ugyanis kialakulóban van az esemyő- „szalag”. Míg a nyakkendősök Pestre mennek, megtanulni a nyakkendőgyártás szakmai fortélyait, az esemyősöket a fővárosból jött Katona Istvánná nyugdíjas tanítja be. Mint kiderül, Lovásziban két évvel ezelőtt már eredményesen „bábáskodott” egy csemyőüzem létesítésénél — olajbányász-feleségek részére teremtettek munkalehetőséget — itt is biztosan sikerül. Az esernyőszövetet is a vállalat gyártja, a soproni gyárbó1 kapjuk — mondja a művezető. A vázat egy Zala megyei vállalat szállítja, a nyelek, foganytúk egy részét Jugoszláviából kapjuk. Igen bízunk benne, hogy sok újdonságot vihetünk majd piacra. Az esernyő hiánycikk, jelentős mennyiséget importál a külkereskedelem, éppen azért, mert a belföldi gyártás mennyiségileg sem, a választékot tekintve sem elegendő. Az esemyőgyártásnái csak most, az indulás, a betanulás időszakában dominál a kézi munka, a tömeggyártáskor a szabást gépollóval végzik — egyszerre akár hatvan-nyolcvan „alkatrészt” is kiszabnak egyszerre. — Milyen lesz az esernyődivat? — Azt még nem tudjuk. Nem akarjuk diktálni, inkább a közönség döntse el, melyik tetszik jobban. Sokféle mintájú esemyő- szövetfet kapunk majd Sopronból, a jugoszláv fogantyúkból pedig itt a választék. Hagyományos kampó alakú nyelek, — ezek is több változatban — de van kocka, sőt tölgyfalevél alakú fogantyú is. A műanyag fogantyúka' tizenhatféle szín változatban rendelhetjük meg. Itt vannak, ezen a táblán a minták. Amelyikből rendel a kereskedelem, azt szállítjuk. Az esernyő- & nyakkendőgyártás megszervezése első ízben tavaly, a nyár végén került szó- ha Tolnán. Január elején már elkészültek az első új termékek, az első nyakkendők. Az új üzem tehát egyidős az új gazdasági mechanizmussal, a kapcsolat azonban ennél szorosabb: Néhány hónap kellett csak az elhatározástól a megvalósításig, rendkívüli gyorsan bonyolították le a beruházást, az épület átalakítását, berendezését, olyan termékek gyártását szervezték meg, amelyeknek, ha korszerűek, divatosak, mindig lehet jó piacot találni. J. 3. Főleg a házi kertek védelmét szolgálja az a vándorkiállítás, amit a napokban indítanak útnak megyénkben. Egy-egy községben két napig tekinthető meg, előadásokat tartanak közben a szakemberek, és állandó szak- tanácsadással szolgálnak, sőt filmvetitéssel is bemutatják a különböző kártevők életét, a permetezést, és a védekezés más módját. Mivel köztudomásúan nagy az elhanyagoltság a háztáji és szórványgyümölcsösökben, csak üdvözölni lehet ezt az akció;. A rendező szervek: a megyei tanács művelődésügyi osztálya, az AGROKER, a MÉSZÖV, a MÉK és a megyei növényvédő állomás. Tavaly már megtette az első lépést a házi kertek hatásos védelmére a megyei növényvédő állomás, amikor Regszemcsén az egész falu gyümölcsfáit tepermetezte. Sióagárdan, Szedresen növényvédelmi társulás alakult, saját erejükből próbálnak védekezni a rengeteg gyümölcskártevő ellen a földművesszövetkezet keretén belül. Brigádokat szerveztek, és modern háti permetezővel járják a kerteket, udvarokat, ahol erre igényt tartanak. Az lenne jó, és igazán hatásos, ha az egész megyében elterjednének az ilyen módszerek, hiszen így minimálisra lehetne csökkenteni a kártevők számát. A most induló vándorkiállítással együtt, kerekaszt al -bes zél- getéseket szerveznek egy-egy faluban. Az első napon összegyűjtik a látogatóktól a kérdéseket, és másnap este válaszol a szakember, nyilvános összejövetelen. Zenészekről — színvonalról Interjú az OSZK kirendeltségének vezetőjével A fiatalok a tánczenét, az idősebbek a népi zenet kedvelik. A társaságok mindenütt megoszlanak, még a legKisebb községekben is. A fiatalabb korosztály odamegy általában szórakozni, ahol tánczenekart, az idősebbek azokat az éttermeket választják esténként, ahol népi zenét hallgathatnak. A rádió és a televízió zenei adásai ma már olyan tökéletesek, rendszerezettek, hogy a könnyűzenét szerető emberek lassan „szakemberekké” váltak. Hozzásegítette őket a rádión és a televízión kívül, a magnetofon és a lemezjátszó, amely egyre több cs-aládnál megtalálható. A hozzáértés lemérhető az éttermek és más szórakozóhelyek látogatottságából is. Azokon a helyeken, ahol a zenekar felkészültsége jó, ott még hétköznap estéken is telt ház van. Az úgynevezett pangást a szükségzenekarok beállítása okozza általában. A napokban Véghelyi Miklóssal, az Országos Szórakoztatózenei Központ Tolna megyei kirendeltségének vezetőjével beszélgettünk ezekről a problémákról. — Sok a gond a szórakoztató zenészekkel a megyében. Sokan vannak, és mégis kevesen. Különösen a népi zenészek, száma magas a megye szórakozóhelyein. Ennek ellenére, kevés közöttük a képzett zenész. Elégedettek magukkal, nem fordítanak gondot továbbképzésükre. A lényeg az, hogy megvan a szerződésük a vendéglátóipari vállalattal, vagy az fmsz-el. Megkapják a fizetést, de a vendégnek nem nyújtanak jóformán semmit. — És a tánczenésze.’: ? _—_ Kevesen vannak. Sok. problémát okoz a vendégiá tóipari vállalatnak és az fmsz-eknek, ha tánczenekart kívánnak foglalkoztatni. Jóformán nagyítóval sem lehet olyan zenészeket találni, akik valamilyen kategória- vizsgával rendelkeznek. Az a néhány zenész, aki már megszerezte a „képesítést”, régóta szerződében áll. Szükségmegoldásként néhány működési engedélyt adtunk ki a közelmúltban, hogy a legégetőbb problémáim.: megoldjuk. — Ezeknek a zenészeknek lehetőségük nyílik arra, hogy kategóriavizsgát tegyenek? — Természetesen. Nagyon örülnénk, ha műiéi többen jelentkeznének. Éppen most kaptunk a központtól egy átiratot, hogy ebben a hónapban jelentkezíhej- nek nálam azok, akik vizsgát szeretnének tenni. Lehetőség nyílik azok részére is akiknek már megvan az A-, vagy a B-vizsgá- juk, hogy magasabb képesítést nyerjenek. — Hol és mikor kell vizsgázniuk a jelentkezőknek? — A szokástól eltérően nem, Szekszárdon, hanem áprilisban Budapesten. A fő feladati a szálra mai színvonal emelése és éppen ezért a vizsgák szigorúak lesznek. Szeretnénk most már olyan zenészeket nevelni, akik a közönség igényét minden szempontból, kielégítik. Áldatlan állapot, hogy még a megyeszékhelyen is olyan „zenészek” szórakoztatják a vendégeket, akik képzettsége a legalacsonyabb kategória szintjét sem éri élj (Fertői) FIGYELŐ A munkát keresni is lehel A Szekszárdi Vasipari Vállalat autójavító üzemében még most te igen nagy a felfordulás. A két és fél hónapos költözködés nyomát még mindenütt észrevenni. Átmenetileg kellett megoldani seregnyi dolgot. Amikor az első brigád kiköltözött a Keselyűst úti telepre, nalteroskanalat, lapátot, ásót aptaJt, nem az autószerelő- zakma szerszámait. A szerelők egítettek építkezni. De a vezetők gondoltak arra, hogy akik nem tudnak helyhiány miatt dolgosai ob új telepen, másutt kapjanak elfoglaltságot. így sikerült munkát találni az útfenntartó vállalatnál. A járműveket a megrendelő műhelyében javították. festették. Mert ott volt hely, de sem kapacitás, sem megfelelő szakember nem állt rendelkezésre. Kénytelenek voltak más vállalati bérmunkát is igénybe venni, amikor még nem volt kész a festőműhely. Jó híre van az üzem munkájának, de ném mindegy, hogy a megrendelő mikor kapja vissza és milyen állapotban a javításra, adott kocsiját. — Pi — .
