Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
1 8 TOLVA MEGYEI NF.PfJSAO Í9G8. .cütuár IS. Nagy bajban voltam a napokban. Mentem a New York-i utcán, egyszeresük egy sötét zugban megszólított egy férfi: Kedves uram, könyörüljön rajtam. Szegény, tönkrement ember vagyok. Semmim sem maradt. . . Tovább akartam menni, gondoltam, mit molesztál itt engem, amikor hirtelen megszólalt: . .csak ez a nyavalyás kis revolverem’’. Ekkor nekem sok minden eszembe jutott. Még az is. amit az egyik amerikai temetkezési vállalat' kirakatában láttam: „ön meghal — a többiről mi gondoskodunk!".' De hogyan gondoskodnak. Úgy, mint az edinburghi temetkezési vállalat, amelynek homlokzatán ezt a hatalmas hirdetményt láttam kifüggesztve: „Hihetetlen, de igaz! Mindössze negyven fontért szállítjuk el önt a földről a mennyországba. Győződjön meg szolgáltatásunk pontos és kifogástalan voltáról". Már-mar. arra gondoltam: hamarosan kipróbálom ezt a szolgáltatást, én is úgy járok, mint Manuel Monales Perez, Peru legismertebb és legmegrögzöttebb agglegénye, aki a napokban nyolcvanhárom éves korában elhunyt, és halálával 113 gyerek jutott árvaságra! Egy szó, mint száz, a halálra gondoltam és egy pillanatig sem hittem, hogy ettől megmenekülök. Ma sem tudom, hogyan menekültem meg. Talán mégiscsak szegény volt az az ember. Pisztolya volt, de golyója nem. De ez most nem fontos. Fontosabb a reklám és a nyolcvanhárom éves agglegény kérdése, aki 113 gyerek hagyott maga után. Ez igen. Képes ilyesmire egy nős ember? Ugye nem! Hogy mennyire nem, azt bizonyítja hazánk szaporodási statisztikája is. Sok a nős ember és kevés az agglegény. Ez ennek a magyarázata. A rejcl‘í7n olyan Amerikában, hogy az ember leül a meglepetéstől. Én is leültem, amikor ezt olvastam, az egyik New York-i könyvkereskedés kirakatában: „A sátán is megrémül, ha látja, hogy milyen olcsón adjuk a bibliát". A barcelonai diákok is ültek. Ülősztrájkot tartottak. Százharmtnehetet el is vitt közülük a rendőrség, hogy a többiek nevében tovább üljenek. Mert Spanyolországban joguk van az embereknek ülni, olyannyira joguk, hogy ezt még a rendőrség is biztosítja. Persze Amerikában sem reklámoznak mindent. Például az olyan félkész árukat, amilyeneket nálunk is titokban tartanak, persze csak addig, amíg ki nem derül. Melyik vendéglátó vállalatnak jutna eszébe feladni egy ilyen hirdetést: „Az a bor, amit a paraszt termel és nekünk elad, csak félkész áru. Késztermék és közfogyasztási cikk az, amit mi csinálunk belőle”. Az ilyen őszinteségért beperelnék a fogyasztók, mint ahogy beperelte a Palm Beach-i bíróságon A. Albrecht nevű építőmunkás a vállalatát. Huszonötezer dollár kártérítést követelt az Isten és társa cégtől, mert megsérült a munkahelyén. 1964-ben munka közben lezuhant az állványról, és gyógyíthatatlan vállsérülést szenvedett. Mivel képtelen/ volt dolgozni, kártérítést követelt az építőipari vállalattól, azt állítva, hogy a szerencsétlenséget a bizonytalan állvány okozta. A vállalat azzal utasította Vissza követelését, hogy. a balesetért az Isten a felelős, ügy hírlik, hogy a munkás most beperelte a jóistent. Hát ilyen nálunk nem lehetséges. Egyrészt azért nem, mert nálunk mindenkor megtalál-, ják a felelőm, legyen szó a szekszárdi csaton:::iím/ról, a bérházak földalatti kacsatelepeiről, vagy egyebekről — a felelősök nem ússzálc meg szárazon. Elnyerik azonnal' méltó büntetésüket. Másrészt azért nem lehetséges, mert a mi vállalataink államt vállalatok és ezek ebH okokból nem társulhatnak az istennel, így hát nem is háríthatják át arra a felelősséget. y ■. Mert nálunk az a közmondás járja: „Ha egyik kéz mossa a másikat, mindkettő piszkos marad". Befejezésül elmondok még két történetet. Mindkettő nagyon időszerű. Az egyik Amerilcáihan játszódik. Amerikában tudvalevő, hogy van néhány idős asszony, akit fiatalemberek ostromolnak szerelmükkel. Én magam is láttam néhány ilyet, sőt azt is Iá ttam, amikor egy heves vérű ifjú letérdelt idősebb és pénzesebb szerelme elé és ezt mondta: — My darling, a szívem a tiéd! — Oké, •öregfiú — szólott a meghatódott hölgy —, akkor mehetünk Barnard professzorhoz! A másilk történet azért érdekes és időszerű, mert válunk is hamarosan elkezdődnek a labdarúgó-bajnokságok. És ilyenkor bizony sok minden előfordul. Még olyan eset is megtörténhet, amilyent Lengyelországban láttam. A bitómat Polcmia futballcsapat gyengén szerepelt, és amikor a harmadik gólt kapta, a csapat egyik szurkolója kivonult a nézőtérről, kiesében a következő, nagybetűs feliratot lobogtatva: — Kigyógyultam hülyeségemből! Ez voU a legdurvább önkritika, amelynek életemben tanúja lehettem. Ezzel zár/am soraimat. Tisztelettel: Izgatott nő kereste fel a klinikát. Tízéves fiát hozta be konzultációra.- Bajv van Koljával. Különös dolgok történnek vele. Egyszer álmában beszél, máskor felül az ágyában anélkül, hogy felébredne, sőt olykor járkál a szobában. A szeme nyitva van, de senkit sem vesz észre ... Kézenfekvő volt, hogy itt a holdkórofiSágnak, ennek az elég bonyolult betegségnek a tüneteiAMIHEZ HOLDNAK SEMMI KÖZE A holdkórosság Irta: Lev Szuharebszkij, az orvostudományok doktora cselekedeteinek automatizmusa, amely az agykéreg kellő ellenőrzése nélkül megy végbe. A Nobel-díjas Ivan Pavlov akadémikus tanítása szerint a«z állatoknál és az embernél a környező valóság megismerésének különleges mechanizmusai, az úgynevezett jelzőrendszerek működnek. Az állatoknak csak egy jelzőrendszerük funkcionál. A nagy tudós ezt első jelzőrendszernek nevezte. Ennek a jelzőrendszerről van szó. Arról, hogyan gyógyították meg a kisfiút, majd később szólunk. Először beszéljünk magáról a holdkórosságról. Ilja Mecsnyikov, Nobel-díjas orosz tudós észrevette, hogy az emberi 'szervezet egyre fejlődik, tökéletesedik, ugyanekkor azonban megőriz még számos olyan csökevény szervet és rejtett ösztönt amelyet a távoli ősöktől, az emberszabású majmoktól kapott örökségül. Mecsnyikov közéjük sorolta a tudományban somnan- budismus (alvajáró®) néven ismert holdkórosság egyen megnyilvánulását is. E betegség tüneteit úgy kell vizsgálnunk, mint az alvás funkciójának sajátos zavarait. Ezek a tünetek más betegségekkel, például a hisztériával, az epilepsziával kapcsolatban is rrtegfilelhetők. Az alvajárás megnyilvánulásai különfélék. Egyes esetekben az ember megpróbál valamit tenni anélkül, hogy felkelne az ágyból, más esetekben a lakásban „kószál’’ olykor egében é.-ierű munkát végez, például előkészületeket tesz a főzéshez, rendbe teszi a szobát, stto. Jellemző, hogy a beteg ■hb még csak nem is emlékszik ezekre a „tetteire’’. Képzeljük el, mennyire meglepődik, amikor reggel, valóban felébredve, látja az öntudatlan állapotban végzett munka eredményeit. A holdkóros a házbeliektől kér magyarázatot, ám azok gyakran semmiről nem tudnak. Vannak olyan holdkóros betegek akiknek „szűk” a lakás. Kimennek az utcára és olykor meglepő egyensúlyozó „mutatványokat” végeznek, például a háztetőn járkálnak. Mivél magyarázza a tudomány ezt a „képességet”? A holdkáros betegeknél az agykéreg alvó (gátlásos) állapotában, ingerületek és gátlások mennek végbe az agy azon részlegein, amelyek a mozgásokat irányítják, vagyis a kéreg motorikus zónájának részlegein. Ebből adódik a holdkáros személy nek az alapját az érzékszervek alkotják. Az embernél viszont az első jelzőrendszerhez csatlakozik a második jelzőrendszer, amely nemcsak az érzéki ingerületeket tükrözi hanem azok szimbólumait is, amelyeket a szavak jelentései váltanak ki. A holdkóros rohamok idején éppen ez a rendszer kerül gátlásos állapotba, következésképpen nem tudja kellő mértékben korrigálni a kéreg motorikus zónájának mozgásmechanizmusait. Gyakran megkérdezik, mivel magyaráznató. hogy a hoddkóros olyan nyugodtan végigsétál a háztető szélért, mán tha az utcán járna? Gondoljunk csak rá. milyen könnyedén és szabadon megy végig az ébrenlét állapotában az ember a patak fölött átvezető széles szilárd deszkán. Nincs oka aggodalomra. Most pedig képzeljük el, hogy ugyanezt a deszkát tajtékzó hegyi folyó fölött, két szikla között, nagy magasságban helyezték el. . Előre megmondhatjuk-: .távolról sem- -mindenkinek lesz bátorsága ahhoz, hogy felhasználja ezt a látszólag teljesen megbízható hidat. Vajon miért? Itt a félelem játszik közre. Az ébrenlét állapotában ez a félelem az embernél természetes dolog. Nos, a holdkóros nem ismeri ezt a félelmet amikor alvó állapotban járkál. Bátorsága aktivitása elszántsága is ebből adódik. Mindez megsokszorozva az archaikus mozgásmechan izmusokkal, olyan meghökkentő ügyességhez vezet, amelyet olykor a holdkórosok tanúsítanak. Erre gondolva, nem szabad a holdkórosra éjszakai bolyongásai idején rákiáltani, nem szabad őt felébreszteni. Az a legjobb, ha szó nélkül kézenfogjUt és szép lassan hazavezetjük. S még egy kérdés: miért nevezik az ilyen embereket hold- kórosoknak? Milyen szerepet játszik mindebben a Hold? Régebben úgy vélték, hogy mindez a Holdon múlik. Ez a vélemény két körülmény folytán alakult ki. Először, holdas éjszaka az udvarban kószáló, vagy mondjuk a háztetőn járkáló ember különösen szembetűnik. Sötét éjszaka viszont távolról nem iáiható. Másodszor, a régiekben ólt az a hit, hogy a Hold erősen befolyásoljál a Földön lejátszódó eseményeket. Ezenkívül megfigyelték, hogy a Hold fénye a nem teljesen csukott szemhéjjal alvó errnber arcát érve, olykor holdkóros meg. nyilvánulásokat idéz elő. Ma már azonban megállapították, hogy hoidkóros rohamokat bármely inger kiválthat, például a szomszédos szobában földre eső tárgy koppanása is. A serdülőknél az éjszakai sétákra való hajlam rendszerint minden következmény nélkül elmúlik. így történt azzal a kisfiúval, is, akiről a cikk elején említést tettem. Kódja teljesen kigyógyult „furcsa viselkedéséből”. Ezt elsősorban a helyes napirend segítette elő, a kezelőorvos és a szülők felügyelete alatt: a tanulás, a pihenés és az alvás szigorúan megszabott órái, a normális táplálkozás, a test- gyakorlatok. Ezenkívül az ideg- rendszert erősítő gyógyszereket is alkalmaztak. Ha viszont megállapítják, hogy a holdkórosság valamely más betegség tünete, akkor gyógykezelésre van szükség. Am a beteget semmi esetre sem a „Hold hatása ellen” kell kezelni mert a Holdnak ehhez semmi köze. (A ,,Szputnyik”-ból) Hat tonna súlyú kacsa Minél nagyobb lesz a polgári légiforgalomban a gépek sebessége, annál gyakrabban fordul elő, hogy a felszállásnál vagy a leszállásnál madarakkal ütköznek össze: lassanként ott tartunk, hogy a repülés e két kritikus szakaszában a madarak jelentik az egyik legnagyobb veszélyt. Ha egy sirály (egykilós) összeütközik egy óránként 300 kilométeres sebességgel haladó repülőgéppel, az összeütközésnél négy tonna súlyt jelent; a kétkilós kacsa hat tonnát. A hajtóműben, a vezérlőműben, a gép testében néha olyan nagy károk keletkeznek az összeütközéstől, hogy a következmény még a gép pusztulása is lehet, mint az Electro lezuhanása Bostonban vagy egy Viscount-típusii gépé Maryland ban. Egyelőre a megelőzés érdekében a következőket ajánlják: a repülőterek közelében ne legyenek apró vízfelületek, gabonaföldek, fák stb., vagyis a madarak ne jussanak táplálékhoz. Fontos a madarak vonulása idején az útirányt radarral megállapítani. Foglalkoznak egyrészt a repülőgéntestek védelmét szolgáló készülékek konstruálásával, másrészt a madarak tájékozó képességének rövidhullámú adásokkal történő megzav?TÍ--""l s más technikai védelmi r—’d szabályok kidolgozásával is.
