Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
Ufas. február Is. TOLNA IWÉOYFt MÉPŰJSAC „Tolna megye dolgozóinak! A Magyarország felszabadításáért vívott harcok során sokszor indultam harci feladat teljesítésére a madocsai repülőtérről. Sokszor tapasztaltam, hogy milyen szeretetet és barátságot tanúsítottak a falu lakói a szovjet harcosok iránt. Ezért most tolmácsolom önöknek harci üdvözletemet, és a legjobbakat kívánom. P. M. Dolgarev vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse.” Az alacsony, hullámos hajú tábornok huszonhárom év előtti eseményekre emlékezik.... Megjelenéséből a szovjet emberekre annyira jellemző szerénység tükröződik, hogy szinte elképzelni is nehéz, hogyan harcolt háláit megvető bátorsággal, hősiességgel a fasiszták ellen. Erről csak az egyenruháját díszítő rengeteg kitüntetés tanúskodik — és egy, amely a sok közül is kiválik — az aranycsillag. A legmagasabb kitüntetés... Most háborús élményeiről beszél, elsősorban a háború utolsó esztendejéről... Fiatal vadászrepülő volt akkor... — Miután hazánk földjéről kiűztük a fasiszta betolakodókat, a XII. Ukrán Front keretében harcoltunk. 1944—45-ben, előbb a Balkán, majd Magyar- ország felszabadításáért. Magyarország — a hivatalos Magyarország — akkor a fasiszta Németország csatlósa volt. De már Jugoszláviában — sőt, még előbb, a szovjet földön is — hallottunk, tapasztaltunk arról, hogy létezik egy másféle Magyarország is, azoké a dolgozó munkásoké, parasztoké, akik nem ellenségeink, hanem a barátaink. Azt, hogy ez a Magyar- ország hogyan fogadott bennünket, később nagyon sokszor tapasztaltam. Előbb Szegeden, majd amikor előbbre haladt a front, egy dunántúli községben. Madocsán is ... __ 1945 elején súlyos harcolt s zínhelye volt a Duna és a Balaton közti térség. A harcokban má, vadászrepülők is részt vettünk. A Madocsa melletti repülőtérről szálltunk fel, indultunk bevetésre. Napról napra súlyos harcokat vívtunk a német Messerschmidtek, Heinkelek ellen. Tizenöt gépet lőttem le. — Egyik nap sokszoros túlerő ellen vettük fel a harcot, a Balatonhoz közel. Hait szovjet gép, harminc német ellen... Én lelőttem az egyik gépet amikor észrevettem, hogy jóharátom, harcostársam, Krasznov őrnagy gépe találatot kapott. Megpróbáltam mindent elkövetni, hogy sérüit gépét visszavigye a repülőtérre. De miután ő is súlyosan megsérült, elfogyott az ereje, már nem jutott el a repülőtérig, közvetlenül a falu mellett, ért földet. — A közelii házakból emberek szaladtak oda. Közben a gép kigyulladt, és kinek ami éppen a kezeügyébe került, próbálta oltani a tüzet, hogy kimentsék a sebesült szovjet pilótát. Még az sem riasztotta vissza őket, hogy a tűzben egymás után robbantak fel a lőszerek. Végül valaki fejszével beverte a gép oldalát, és kiemelték Krasznov őrnagyot. A segíteni akarás sajnos, hasztalan maradt, miért barátom a kórházban belehalt sebeibe, és tudomásom szerint, két madocsai is életét vesztette a robbanások következtében. — Ekkor, igazán ekkor éreztem, értettem meg, milyen nagyszerű baráti érzés lakik az egyszerű magyar emberekben irántunk. Még életük kockáztatásától sem riadtak vissza azért, hogy megmentsék, a sebesült szovjet katonát. . . Azóta a szívem mélyén őrzöm a népünk. és a magyar nép közti igaz barátságot. Dolgarev vezérőrnagy egy gys • korlótéren beszél világháború, élményeiről, és a magyar—szovjet barátságról, áhod szovjet harcosok kiképaése folyik. Egy alegység éleslövészettel együtt old meg harcfeladatat. A moccanatlan mező csendjét hatalmas dörrenések hasogatják szét — megkezdődött a tüzérségi előkészítés. Majd néhány pillanatra csend lesz... Aztán tel morajlik az erdő, hogy a lábunk alatt reng belé a föld. A fiák közül harckocsik törnek elő, mögöttük páncóigópkocsikon lendül támadásba a gyalogság. A harcosok heves tüzelés közepette ugrálnak le a járművekről, és rohamra indulnak. Előttük egyre másra tűnnek fel a leküzdendő célok, majd buknak vissza a pontos találatok nyomán. A fiatal katonák kezében biztosan fekszik a fegyver. Parancsnokaiktól alaposan elsajátították a harc tudományát, művészetét És van, kiktől tanulóiak ■— húszegynéhány évvel ezelőtt ők győzték le az akkori világ verhetetlennek hitt hadseregét, s as egész német fasizmust, Ott vannak előttünk, köztük példaként Dolgarev tábornokhoz hasonlók: V. M. Litvinov ezredes. P. J. Vaszáljev alezredes, F. F. Korodjev alezredes, N. A. Fegyin őrnagy — valamennyien az aranycsillag tulajdonosai, a Szovjetunió hősei. Ég ők is emlékeznek a győzelmekre... Koroljev alezredes a Budapest környéki harcokat idézi: — Repülőegységunk 1945 januárjában Tökölön állomásozott. Akkor is olyan köd volt, mint most, a földre kényszerültünk, a repülés szinte lehetetlen volt. Egyik nap a magasból repülőgépzúgást hallottuhk. Megismertük: Junkers és Messzerek... — A következő pillanatban mór határoztam is; felszállók. Amint kijutottam a ködlepel fölé, nyomban rájuk találtam. Négy Mesz- szer kisért egy Junkers 52-est. Nyugodtan húztak, én pedig olyan hirtelen fordultam a szállítógépre, hogy a vadászok még föl sem ocsúdhattak. A Junkers éppen a repülőterünkre zuhant. Lőszert szállított volna a Budapesten körülzárt csapatoknak. Budapest felett összesen tíz német gépet lőttem le... Vaszáljev alezredes négymotoros bombázógép pilótája volt. A történet, amelyet felelevenít, nem bombázásokról szók — Egységem kapta azt a feladatat, hogy Szvoboda tábornok cseh hadtestét szállítsa a németek hátába. Besztercebánya és Zólyom környékére. Rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok között kellett repülnünk, mintegy kétszáz kilométerrel a front mögé. Több ezer méter magasból kellett leszállnunk keskeny, szűk völgyekbe. Csupán egy, tán húsz kilométer hatósugarú rádióadó segített bennünket a leszállásban. Ekkor ismerkedtem meg magyar partizánokkal is. Tízszer kellett megtennünk ezt az utat. Az utolsó úton visszafelé rendkívül értékes szállítmányt raktak a gépembe: mintegy 1200 kiló aranyat, a cseh aranykészlet egy részét, amelyet cseh hazafiak, partizánok rejtegettek, állandóan ide-oda szállítva, a németek elől. A szovjet kormány a háború végén visszaadta a csehszlovák népnek ... A magas rangú szovjet tisztek zubbonyán a sok-sok háborús kitüntetés között, ott díszeleg egy kis jelvény; a Magyar- Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvénye. .. BI. Gazdagodott az ország Sok új ipari, mezőgazdasági és szociális beruházással gazdagodott az elmúlt évben is a magyar népgazdaság. Ezekből mutatunk be néhányat, az alábbi képösszeállításuvkban. A gyors, korszerű lakásépítés ma már elválaszthatatlan a házgyárak termékeitől. A Budapesti Házépítő Kombinát JI. számú házgyára (képünk) szalagrendszerben, a legkorszerűbb technoié* giával gyártja a labáselemeket. Az ezerszámra épülő új lakások fürdőszoba-tartozékait készíti a Hódmezővásárhelyen felépült Alföldi Porcelángyár. Évente hatezer tonna fürdőszoba-berendezés hagyja el a modern felszereléssel működő ú.j nagyüzem műhelyeit. Képünk: elszállításra vár« mosdókagylók sora. A kiemelt beruházások sorában is a fontosabbak közül való a Borsodi Vegyi Kombinát karbamidüzeme. Az új gyár a múlt évben már teljes kapacitással termelt, gyártmányaival importot takarít meg a népgazdaság. Távlati kép a karbamidüzem tornyáról. — „Üdvözlöm A MADOCSAIAKAT” Szovjet katonák között
