Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

iööa. február is. TOLNA MKCTFt NBPrrtAÖ 5 , viuoooooooooooo-*.»* ♦ ♦ Vendégünk: a rajkózenekar Kicsi a prímás, de... — A következő fellépés: az iskolában Nem nagy a tengelici mű­velődési ház színpada, de a prímás még ezzel a relatív mértékkel mérve is roppant kicsi. Viszont a vonót úgy kezeli, hogy az embernek vib­rál a szeme, ha követni akar­ja a csukló hajlásúit. A szá­mot így jelentették be csü­törtökön este Tengelicen, a művelődési házban: „Követke­zik a Repülj fecském című dal. Vezető prímás: Gáspár Gyula’. A tizenkét-tizenhá- rom éves gyerekhez túl ko­moly a név, az; embernek be­cézni lenne kedve, de ezúttal csak neki engedelmeskedik a zenekar, a KISZ Központi Művészegyüttesének világhírű rajkózenekara. A produkciót követő vastaps jelzi, hogy a színvonalas, művészi élményt nyújtó teljesítmény egyálta­lán nem az életkor függvé­nye. Persze szolgáltait más meg­lepetéssel is, rögtön az elő­adás kezdetén, amikor á me­gyében turnézó együttes egyetlen női zenész tagja a kis Bácz Marika „Vezényleté­vel” játszott a zenekar. A ké­sőbbiek folyamán aztán, a közönség nagy tetszésére ki­derült, hogy még kisebb prí­másuk is van. Ot már így is jelentették be: Oláh Palika. Mindez nem azt jelenti, hogy csupa „mini prímás” vit­te a prímet a rajkózenekar műsorában. A Keskeny Fe­renc vezetésével eljátszott Dankó-nóták egyivettőre fel­oldották a közönség hangula­tát, s ha 6 a zenekarba ült, Virág Géza lépett a helyére. A zenéből még akkor is megárt a sok, ha szívesén, él­vezettel hallgatja a közönség. Cseke Júlia és Lukács Bálint szólóénekesek gondoskodtak arról, hogy egy percig se unatkozzon a közönség. Kül­földön sokszor megtapsolták már őket, — itt is keményen összeverődtek a tenyerek, egy-egy különösen jól előadott magyar nóta Után. Nehéz len­ne eldönteni, mi tetszett job­ban a tengelici közönségnek- a rajkózenekar igényes, szép játéka, a szólóénekesek, vagy a táncospár. Mert időközben ők is szóhoz, illetve helyhez jutottak, s alaposan próbára tették a művelődési ház szín­padának deszkáit, különösen És a legkisebb: Oláh Palika viszi a prímet. a Kalocsai friss előadásakor. A Tárnái .táncos-házaspár (Tar Mihály és felesége) leg­viharosabban megtapsolt pro­dukciója a cigánytánc volt. A közönség még bírta volna szusszal, — ők mái- kevésbé... Kellefnes, hangulatos estét szereztek a tengelicieknek a rajkózenekar kis muzsikusai, művészei. De nemcsak a ten­gelicieknek. .. A hónap eleje óta vendégeskednek Tolna me­gyében, s minden este fellép­tek valamelyik községben. A legtöbbször így búcsúztak tő­lük: „minél előbb szeretnénk újból találkozni”. Ezt mond­ta az előadás befejezésekor a tengelici KISZ-alapszervezet titkára is, aki megköszönte fellépésüket. Vasárnap búcsúznak, visz- szautaznak Budapestre. Kis ideig abbahagyják a turnét, mert a rajkózenekar tagjai nemcsak muzsikusok, tanulók is. Gimnáziumba, altalános is­kolába járnak. A fő tantárgy természetesen a zene. Jól vizsgáznak belőle. D. KONYA JÓZSEF FOTO: BAKÓ JENŐ Cigánytánc. A Tárnái táncospár műsorából ez aratta legnagyobb sikert. A kis prímás, Gáspár Gyula, és a „nagy”: Virág Géza. Bomyhád és Vidéke Ált. Fogy. és Értékesítő Szövet­kezet hűtőgépszerelő és villany­szerelő képesítéssel rendel­kező dolgozót azonnal felvesz. Jeflentfcezós a szövetkezet kér. osztályán. Telefon: 13. (210) Tervezői munkakörbe kere­sünk ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT, magas- és mélyépítöipari TECHNIKUSOKAT, műszaki ellenőri munkakörbe ÉPÍTÉSZTECHNIKUSOKAT. Fizetés megegyezés szerint. MEZöBER Tm. Kirendelt­sége. Szekszórd, borkombi­nát. (206) Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet Duna- földvár, egyszemélyes 50— 60 ezer forint havi forgal­mú vegyesboltjába. boltvezetőt keres Jelentkezés személyesen, vagy írásban az tmsz köz­pontjában, Dunaföldvár, Bé­ke tér 10. szám. (181) Válasz egy apa levelére „Azt szeretném tudni, ha egy nagyanya az unokáját örökbe fogadja, az apának kell-e gyer­mek-, illetve unokatartást fi­zetnie és mennyit?” (Idézet ° levélből) 1. Amint január 17-i lapunkban „Egy nap a panaszirodán” címmel megjelent írásban kö­zöltük; a szekszárdi járásbíró­ságon megjelent egy idős nyug­díjas nénike, s elmondta, hogy unokája megszületése után a menye meghalt. Tizenöt éve neveli az unokát. 680 forintnyi nyugdíjbál. A gyermek már nagy, de csak tanulófizetést — 80 forintot — kap. — Karácsonyra elküldtem a gyereket az apjához — az én fiamhoz —, hátha megesik rajta a szive, s legalább most segít rajta. De nem! Több mint 2000 forintot keres á fiam, ne­künk nem jutott soha egy fil­lér sem. Az apa — akinek nevét a gyermekre való tekintettel nem írjuk ki — minderre így rea­gál: „Anyám 680 forint nyug­díjat kap. Tőlem nem kért semmit. Most, 15 év után min­den előzetes felszólítás nélkül pert indít ellenem.” A vita most az anyagiakon van. Ni ncs miből segítséget nyújtania az apának? A bíró­sági megállapítás szerint az apa jövedelme 2800 forint... 2. A bíróság január 25-én tár- giralta az ügyet, s kötelezte a fiút 6 hónapra visszamenően 4800, s a továbbiakban havon­ta 800 forint gyermektartás fi­zetésére. 3. Most pedig folytassuk a le­vel et, amely az ítélet ellen íródott. „És ha a gyerek ipari tanuló, az apa felbonthatja-e a szerződését? És ha az apa ragaszkodik (!?) a gyerekhez és haza akarja hozni, van-e joga hozzá7” 4. Talán az apa 15 év után gye­rekére talált? Inkább magához fogadná, semhogy fizessen ér­te. De milyen sorsa lehetne a gyereknek nála? Úgy gondol­juk, legjobb lesz, ha a bíróság ítéletindoklásából idézünk egy részt: „Az apa hat gyerekével ma­radt, miután az anya a hato­dik, a perben szereplő gyerek születése után meghalt. A nagymama ekkor vette magá­hoz a legkisebbet, hogy fiának könnyebb legyen. Anyagiakról akkor szó sem volt. Ezután rö­viddel az apa újra megnősült, s második feleségével együtt nevelték az otthon maradó öt gyereket, akik közül három, már nagykorú.” — S a két gyerek hol van? — Az egyik — válaszolja az apa — két évvel ezelőtt meg­szökött tőlem. Hollétéről nem tudok. Lehet, hogy bezárták valahol. A másilcat lopás mi­att elítélték, javító-nevelő in­tézetben van. A legkisebb felé sem nézett 15 évig. 5. Családi ügyekben általában nehéz tanácsot adni. Éz az eset azonban kivétel, mert nagyon egyértelmű a helyzet. A gye­reknek a nagymamánál van jó helye. Az apa pedig álszenteskedés helyett jobb volna, ha a bíróság végzése szériát csele­kedne, s megfizetné a kirótt gyerektartást. Sz. E. A takarékszövetkezetek zárszámadása Elkészült a Tolna megyei fca- kezetek betétállománya megha­kaiétkszö vetkezetek zárszámadása. Takács Józseftől, a MÉSZÖV osz­tályvezetőjétől kértünk erről nyi­latkozatot: — Hogyan fejlődtek a múlt évben a megye takarékszövetke­zeted? — 1967-ben több mint négyezer­rel nőtt a taglétszám, s ez az év végére meghaladta a 31 Ö00-et Nőtt a részjegyáUamáíny is. A ta­karékszövetkezeti hálózatban nem volt lényeges változás, fejlődés, mert az már korábban is kiter­jedt az egész megyére. Mindösz- sze néhány községben nincs még takarékszövetkezet. A körzethez tartozó lakosság 17,9 százaléka ta­karékszövetkezeti tag. A taglét­szám öt éve egyenletesen fejlő­dik. — Hogyan teljesítették a tervfeladatokat? — A részjegyállomány növelé­si tervünket 150,5 százalék­ra. a kölcsön -í Hornénv növelé­sit pedig 202,2 százalékra tel­jesítettük. A krrrrPoső betétek és gépkocsi-myereménybetétek tervét nem sikerült teljesíteni. A nyereségi tervünket 160,5 száza­lékra teljesítettük. Érdemes meg­említeni, hogy a résziegyállo- mány nemcsak összességében nö­vekedett, hanem egy főre átszá­mítva is, ha az 1963-as szintet vesszük alapul. — Jelenleg mennyi betéttel rendelkeznek a takarékszövet­kezetek? — A múlt évi jnérle'tn«'- —■ mutatja, hogy a takarékszövet­ladta a 108 millió forintot. Elő­ször sikerült elérnünk, Illetve túlszárnyalnunk a 100 millió fo­rintot. Érdemes megemlíteni, hogy 1963-ban 59,8, 1904-ben 62,1, 1965-ben 80,4, 1966-ban pedig 98 millió forint volt a betétállomá­nyunk. Nőrfct az egy betétkönyv­re jutó állomány, de az összállo- mámy emelkedése nemcsak ebből adódik, hanem abból is, hogy állandóan nó az intézményünk keretében takarékoskodók szá­ma. — Hol születtek kimagasló eredmények? — Bátaszéken, Dunaiöldváron. Faddon, Hőgyészen, Pincehelyen és Tevelen. — Mennyi kölcsönnel segí­tették a lakosságot? — Tavaly 76 millió forint köl­csönt folyósítottunk. Ez is min­den eddiginél nagyobb ered­ménynek számít. 1960-ban 57 millió forint kölcsönt adtunk. A múlt év elejétől áruvásárlási kölcsönt is adhattunk. Több mint kétezer hitellevelet intéz­tünk el, s ezekre megközelítően 10 millió forintot biztosítottunk. Bővült a kölcsönadási lehetőség, de ez nem járt a családok túl- zött anyagi megterhelésével. A kölesen k" ;•: 1 :nek eib1 sál :'r akor mérlegeltük az egyéni körülmé­nyeké11,:, és figyelembe vettük, hogy a törlesztés ne jelentsen különösebb anyagi megterhelést — fejezte be nyilatkozatát Ta­kács József. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents